„Keylor már gyerekkorában meg volt győződve arról, hogy egy nap a Real Madrid játékosa lesz. Természetesen mindenki csodálkozott, ahogy ő is mondja, hogy egy srác Pérez Zeledónból mégis hogy volt képes eljutni a világ legjobb csapatáig. Azért sikerült neki, mert minden célkitűzését teljesíti, hatalmas szíve van.”
„Pályafutása legelején ott ültem a kapu mögött és folyamatosan tanácsokkal láttam el. Mindig nagyon ideges voltam, üvöltöttem, hogy ’most balra, most jobbra, mozdulj ki!’. Nagyon élveztem a játékát, tudtam, hogy messzire juthat, ezért is követeltem tőle annyit. Valamikor én is labdarúgó voltam, de a középpályás szerepkörében. Akkor ismertem fel a tehetségét, amikor kapura rúgtam neki, ő pedig nagyon látványosan ugrott a labdáért.”
„Amikor San Joséba kellett költöznie, elkísértem. Amikor búcsúztunk a lakása előtt állva, azt mondtam neki, hogy legyen erős, de amikor hátat fordítottam neki, sírni kezdtem.”
„A Real Madrid? Képzeljék csak el, milyen érzés egy édesapának, amikor először láthatja a fiát a Santiago Bernabéuban. A bemutatkozása alkalmával viselt mezét nekem ajándékozta. Amikor bemutatkozhatott hazai pályán, nem tudtam abbahagyni a sírást. Megpróbáltam visszafojtani az érzelmeket, de képtelen voltam rá, hiszen csak mi, a családja tudjuk, hogy mennyit dolgozott azért, hogy eljusson idáig. Minden jót megérdemel, ami vele történik, vagy történni fog.”
