2017. augusztus 23., szerda

Nikolics Giovincóval és Villával győzné le a Madridot

  • É. Csongor (Veidt)
  • 2017.08.02. 18:54
Szerdán (magyar idő szerint csütörtök hajnalban) rendezik meg az Major League Soccer (MLS) történetének 22. All-Star-gáláját, ahol az észak-amerikai labdarúgó-banokság álomcsapata a Bajnokok Ligája-győztes Real Madridot látja vendégül. Ennek apropóján ismerkedjünk meg az MLS All-Star-gálák különleges hagyományaival, illetve az együttes játékosaival.

(A cikk szerzője a Jenkifoci szerkesztője és alapítója, Kun Tamás!)

AZ MLS ÉS A BECKHAM-ÖRÖKSÉG
De mielőtt belemélyednénk ebbe a tradicionális eseménybe, ismerkedjünk meg az MLS jelenkorával. Az 1993-ban megalapított, 1996-ban elindult Major League Soccer jelenleg története legjobb éveit éli. Az ezredforduló válságos éveit követően az elmúlt 10 évben folyamatos fejlődésen ment keresztül a bajnokság, a játék minőségét, a válogatott játékosok számát, a helyszíni nézőszámot, a televíziós nézettséget és az infrastruktúrát tekintve is. Ebben pedig közvetett módon jelentős szerepe volt az All-Star-csapat csütörtöki ellenfelének, a Real Madridnak is. 2007-ben ugyanis a Real Madrid csapatából érkezett Amerikába az a két lábon járó sport- és médiaszenzáció, aki kis túlzással mindent megváltoztatott. Ő volt David Beckham.

Beckham új korszakot nyitott az MLS-ben, melyet a szakértők MLS 2.0-nak hívtak.  Reflektorfényt irányított az addig lesajnált bajnokságra, befektetőket és szurkolókat vonzott a sportághoz, valamint neki köszönhetően megszületett a „kiemelt játékos”-szabály, melynek segítségével világsztárokat lehetett Amerikába csábítani. A Beckham-korszak nyitányát követően rohamosan növekedett a nézőszám és a stadionok szinte gombamód nőttek ki a földből. Az angol világsztár érkezésekor az MLS-nek csak 13 csapata volt, ma már 22-en vannak, jövőre pedig 23-an lesznek. 2006-ban csak 4 labdarúgásra optimalizált stadion volt a bajnokságban, ma már 16 ilyen létesítmény van. A liga népszerűsége pedig Beckham távozását követően is töretlen maradt, ehhez elég megnézni a legfontosabb mutatókat.

A hátunk mögött hagyott 2016-os esztendő úgy kerül majd be a sporttörténelem-könyvekbe, mint minden idők legnézettebb MLS-szezonja, már ami a stadionok kihasználtságát illeti. Az alapszakaszban átlagosan 21 692 szurkoló volt a lelátókon (ez nagyjából az olasz Serie A mutatójával egyezik), a rájátszásban pedig 27789-en. A David Beckham előtti utolsó esztendőhöz, 2006-hoz képest a tavalyi évben 40 százalékkal több szurkoló látogatott ki a meccsekre.

A liga tévés nézettsége rekordot döntött Amerikában és Kanadában is. A Forbes adatai szerint az Egyesült Államokban 8 százalékkal többen kapcsoltak az MLS-meccsekre tavalyhoz képest. Persze az MLS televíziós nézettsége még így is jócskán elmarad a tradicionális amerikai sportok mutatóitól, de a tendencia pozitív és állandó. A bajnokság ráadásul a nemzetközi tévépiacon is egyre nagyobb érdeklődést vált ki: a tavalyi nagydöntőt például 170 országban közvetítették világszerte, több mint 90 nyelven. A bajnokság összecsapásait Magyarországon is láthatjuk hétről hétre az Eurosport jóvoltából. A csütörtök hajnali All-Star-gálát is ők közvetítik.

A közösségi plaformokon még kiugróbb sikert ért el az MLS: 2013 óta 690 százalékkal nőtt a bajnoskágot ilyen módon követők száma, legyen szó a Twitterről, a Facebookról, az Instagramról vagy a Snapchatről. A Forbes szerint a sikeres online marketing ajándéktárgyak vásárlására is ösztönözte a szurkolókat: ez a mutató 21 százalékkal nőtt a tavalyi kiírás óta.

Amíg a 2000-es évek elején két csapat (a Tampa Bay és a Miami Fusion) megszűnésétől és a csődveszélytől volt hangos a liga, most egyre csak szaporodnak az egyesületek, a cél szinte mindenki számára az MLS-tagság kiharcolása. Befektetők hosszú sora vágyik az MLS-be. Fontos tudni, hogy az európai lebonyolítással szemben a Major League Soccer a franchise-rendszert követi. Azaz, a bajnokság nem kiesés-feljutás alapon működik, hanem egy össztett szempontrendszer alapján adják meg az indulási jogot azoknak a csapatoknak, akik képesek kifizetni a belépési díjat. Ez a belépési díj alig tíz év alatt a 15-szörösére növekedett. Máshogy fogalmazva: az elmúlt évtizedben 15-szörösére nőtt az MLS-tagság értéke. Jelenleg, ha valaki csatlakozni szeretne a sorozathoz, 150 millió dollárt kell kipengetnie, szemben azzal a 10 millió dollárral, amit 2007-ben fizett ki az akkor debütáló Toronto FC tulajdonosi köre.

A labdarúgás tehát fénykorát éli Kanadában és az Egyesült Államokban.

ALL STAR-GÁLA: A MÚLT
Ezért is éri meg a Real Madrid számára, hogy megmérkőzik az MLS All-Star-csapatával ezen a gálamérkőzésen. Az amerikai piacon történő térhódításnak egyik fontos sarokpontja lehet az MLS-szel történő jó kapcsolat kialakítása. Korábban a Bayern München is egy All-Star-meccset követően erősítette meg amerikai jelenlétét. De mióta létezik ez, az európai csapatok számára is egyre fontosabbá váló rendezvény?

Nos, már a liga első évében rendeztek All-Star-gálát, de akkoriban még nem egy külföldi együttes ellen mérkőztek meg a liga legjobbjai, hanem a többi amerikai sportban megszokott módon kelet-nyugat mérkőzést hoztak tető alá. Azaz, a keleti főcsoportba besorolt csapatok legjobb játékosai mérték össze erejüket a nyugati főcsoport ászaival. Aztán próbálkoztak egy olyan formátummal is, ahol az MLS legjobb amerikai játékosai játszottak a liga külföldi sztárjai ellen. Sőt, 2002-ben a sikeres világbajnokság (az USA a negyeddöntőben vérzett el Németország ellen) farvizén rendeztek egy „MLS-sztárok az amerikai válogatott ellen” gálát is. 2005-ben vezették be, hogy a liga legjobb játékosai egy külföldi sztárcsapattal küzdenek meg.Az újítás Don Garber ligakomisszár nevéhez köthető. Ő az a prominens sportvezető, akinek a reformjai az MLS felemelkedését eredményezték az ezredforduló éveinek krízise után. 

2005-től számítva az All-Star-gálán vendégeskedett már többek között Manchester United, a Bayern München, az Arsenal, az AS Roma valamint a Chelsea és a Tottenham is. És nem mindegyikük távozott győzelemmel! A Real Madrid számára figyelmeztető jel lehet, hogy 2012-ben a spanyol együtteshez hasonlóan BL-címvédőként érkező Chelsea vereséggel hagyta el Észak-Amerikát, de a Guardiola vezette Bayern München és a Tottenham is alulmaradt az MLS legjobbjaival szemben.

Hozzá kell tenni, mivel egy alkalmi ligaválogatottról van szó, a múltbéli eredmények nem sokat számítanak a mostani mérkőzés esélyeinek mérlegelésekor. Egyrészt az MLS All-Stars kerete évről évre drasztikusan változik, de a csapatot is minden esztendőben más edző irányítja. A hagyományok szerint ugyanis mindig a gálát rendező város csapatának szakvezetője ül a ligaválogatott kispadján, a 23 fős keret nagy részét is ő rakja össze, kiegészítve a szurkolók által beszavazott 11 játékos és a liga komisszárja által kijelölt 2 futballista által alkotott névsort.

EXMADRIDI ALL STARS-TRÉNER
Mivel az idei összecsapást Chicagóban rendezik, ezért a Chicago Fire-t irányító Veljko Paunovićé lett a megtiszteltetés, hogy a Real Madrid ellen vezesse az MLS legjobbjait. Paunović nem először találkozik a királyi gárdával, hiszen 1996 és 2005 között játékosként több mint 100 mérkőzésen lépett pályára a Real városi riválisa, az Atlético Madrid színeiben.

„Mindig élmény a Real Madrid ellen játszani. Játékosként is különleges alkalomként éltem meg, amikor szembekerültem velük az Atlético Madrid színeiben. Óriási volt a rivalizálás az együtteseink között, az egész város a feje tetejére állt azokon a napokon, amikor a városi derbit rendezték. Egy játékosnak mindig nagy dolog, ha a világ egyik legjobb csapata ellen bizonyíthat” – mondta a szerb szakember, aki edzőként is letette már a névjegyét: 2015-ben világbajnoki címet nyert a szerb U20-as válogatottal. Ezt követően, 2016-ban kapott kispadot az MLS-ben.

Paunović a döcögős első évét követően idén teljesen újjáépítette az elmúlt években rendre sereghajtó Chicago Fire-t. Új igazolásokkal és átgondolt taktikai elképzeléseivel az MLS egyik legjobb csapatává tette a korábban lesajnált együttest. Többek között olyan játékosokkal erősítette meg a szeles város gárdáját, mint a világbajnok Bastian Schweinsteiger, a Beckham-féle Los Angeles Galaxyval több MLS-bajnoki címet begyűjtő brazil Juninho, az amerikai válogatott Dax McCarty, valamint a lengyel és magyar gólkirály Nikolics Nemanja.

NIKOLICS: AZ ALL-STAR-CSAPAT MAGYAR ÉKKÖVE
Közülük Bastian Schweinsteigerrel, Dax McCartyval és Nikolics Nemanjával is találkozhatunk majd a szerdai mérkőzésen. Utóbbi jelenléte történelmi pillanat: először fordul elő, hogy egy magyar válogatott játékos ott van az MLS ligaválogatottjában. Noha Nikolics közönségszavazás útján került be a csapatba, mégsem mondhatjuk, hogy kizárólag a magyar szurkolók őrületes kattintásszámának köszönheti ezt az elismerést. Nikolics saját maga is megdolgozott érte.

A Chicago csatára 21 mérkőzésen 16 gólt lőtt és 3 gólpasszt osztott ki. Négy mérkőzésen az ő találata döntött a győzelemről. Teljesítményére még a nagy presztízsű ESPN sportcsatorna is felfigyelt. Az ESPN szakértője úgy ítélte meg értékelőjében, hogy a szezon első felének teljesítménye alapján Nikolics Nemanja az év igazolása az MLS-ben. A magyar csatárról riportfilmet forgatott az Emmy-jelölt MLS Insider stábja, és vendégeskedett a bajnokság hivatalos rádióműsorában is. Csapattársai is nagy becsben tartják: 

„Nikót a góléhsége teszi különleges játékossá. A góllövési vágyát nem lehet csillapítani. Ő egyike a legjobb csatároknak, akikkel valaha együtt játszottam” – mondta róla Dax McCarty, a Chicago Fire amerikai válogatott középpályása, aki a New York Red Bullsban olyan játékosokkal szerepelt együtt, mint Thierry Henry vagy a kétszeres MLS-gólkirály Bradley Wright-Phillips.

„Nikolics egy klasszikus befejezőcsatár. Nincs szüksége sok helyzetre a gólhoz, a 16-oson belül nagyon veszélyes. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy megjátsszuk őt” – fogalmazott másik csapattársa, Bastian Schweinsteiger.

RÉGI ISMERŐSÖK, AZ MLS ALL-STARS VILÁGSZTÁRJAI
Schweinsteiger a szurkolói szavazatoknak köszönhetően az All-Star-csapatban is kiszolgálhatja Nikolics Nemanját. Sőt, a drukkerek akarátából nem csupán egy átlagos tagja lesz ő a ligaválogatottnak, hanem csapatkapitányként is vezetheti azt. Erről egyébként egy Snapchat-voksolás döntött. Hiába, Amerikában nagy becsben tartják a demokráciát... és a közösségi oldalakat!

Schweinsteiger áprilsiban érkezett meg az MLS-be egy csalódást keltő manchesteri időszakot követően. Noha előzetesen mérsékelt pesszimizmussal kísérték átigazolását, a német rácáfolt a kétkedőkre és bebizonyította, hogy 32 évesen még van benne annyi, hogy az újjáépülő Chicago Fire-ben kulcsszerepet kapjon. 17 mérkőzésen 2 gólt lőtt és 1 gólpasszt osztott ki, emellett 4 további találat előtt szolgálta ki társait gólpasszt eredményező átadással. Az amerikai Dax McCartyval karöltve a Chicago motorjainak számítanak: az egész bajnokságban csak két játékos osztott ki több passzt, mint ők. Michael Bradley (Toronto FC) és Osvaldo Alonso (Seattle) mögött McCarty áll a harmadik helyen, Schweinstegier pedig a negyedik pozícióban. A németre a Real Madrid ellen is kulcsszerep hárulhat majd a pálya centrumában. Nem először fordul elő ez karrierjében, hiszen anno a Bayern München mezében ő rúgta be azt a sorsdöntő büntetőt, amivel a németek búcsúztatták a Real Madridot a Bajnokok Ligája 2011/12-es szezonjának elődöntőjében.

De lesz olyan játékos az All-Star-csapatban, aki ennél jóval hosszabb múlttal bír a Real elleni mérkőzéseket illetően. Ő nem más, mint David Villa, a New York City FC csatára, az MLS tavalyi legértékesebb játékosa (MVP). A Sporting Gijón, a Zaragoza, a Valencia, a Barcelona és az Atlético Madrid korábbi kiválósága egy vaskosabb könyvet is írhatna a királyiak elleni párharcokról. Ebben a könyvben például felidézhetné, amikor 2004-ben a Zaragoza színeiben gólt szerzett a Madrid elleni Király-kupa-fináléban, vagy amikor a Valencia mezében némította el a Bernabéu népét egy győztes bajnoki meccsen. Esetleg azt a pillanatot is leírhatná, amikor a 2011-es spanyol szuperkupa-döntőben betalált a blancók ellen. Most sem lehet más célja, főleg azok után, hogy szenzációs format mutat az MLS-ben: 14 góljával Nikolics Nemanját üldözi a góllövőlista első helyéért vívott küzdelemben. Amióta a spanyol világ- és Európa-bajnok az MLS-be szerződött, 84 mérkőzésen 55-ször vette be az ellenfelek kapuját, ami egészen félelmetes mutató. De nem csak gólokban mutatkozik meg nagysága: a mérkőzéseken teljes odaadással harcol a New York City sikeréért, védekezik, szerel, osztogat, tanácsokat ad és megállás nélkül robotol. Legutóbb, a Chicago elleni meccsen kis híján elájult a kispadon, miután lecserélték a 89. percben, akkorát melózott a 2-1-es győzelem érdekében.

Villa ezért nagy tiszteletnek örvend az MLS-játékosok között. A csütörtök hajnali meccsen azonban lesz egy olyan csapattársa, akinek az elismerését már jóval az MLS-ben töltött évek előtt kiérdemelte. Egy 2008 októberi nyilatkozatot idéznék fel ezen a ponton: „Villa a legjobb spanyol labdarúgó. Ha valaki megkérdezné, hogy kivel játszanék legszívesebben egy csapatban, David Villát mondanám” – ezeket a mondatokat Ricardo Kaká mondta Canal+ csatorna egyik riporterének. Villa akkor a Valenciában szerepelt, míg Kaká az AC Milan játékosa volt. Egy évre rá a brazil ugyan Spanyolországba szerződött, de nem lettek csapattársak, hiszen amíg Villa a Valencia után a Barcelonában és az Atlético Madridban is megfordult, Kaká a Real Madridot választotta. Most viszont az All-Star-gálának köszönhetően egyesíthetik erőiket, ráadásul pont Kaká korábbi klubja ellen. Ha az összes versenysorozatot beszámítjuk, a brazil klasszis 4 szezon alatt 120 mérkőzést játszott a királyi gárda mezében 29 gólt lőve és 32 gólpasszt kiosztva. Nem rossz mutatók, ám a madridi hívek pontosan tudják, mennyire vegyes volt a megítélése ennek a négy esztendőnek. A legtöbben csalódásként aposztrofálják ezt az időszakot Kaká karrierjében, hozzátéve, hogy a sérülései is erősen közrejátszottak a szakvezetés részéről táplált bizalmatlanságba.

Kakát a Realtól való távozást követően már 2013-ban csábította az MLS: a Los Angeles Galaxy szerette volna leigazolni őt. Ám a középpályás akkor még nemet mondott Észak-Amerikára. Helyette, némi kötelességtudattól vezérelve visszatért a csapathoz, mely világsztárrá tette őt: az AC Milan játékosa lett. Végül csak egy évet töltött Olaszországban, a következő nyáron ugyanis már Amerikába vezetett az útja, köszönhetően a brazil üzletember Flávio Augusto da Silva hívó szavának, aki az Orlando City tulajdonosa és mindemellett Kaká jó barátja. A középpályás már 2013-ban ellátogatott Orlandóba, amikor a csapat még a harmadosztályban, a USL-ben szerepelt. Sokak szerint da Silva akkor ültette el benne a floridai folytatás gondolatát. Végül 2014-ben ütötték nyélbe az üzletet. De mivel az Orlando csak 2015-ben debütált az MLS-ben, a brazil klasszist egy fél szezonra kölcsönadták nevelőklubjának, a Sao Paulónak. A várva várt debütálás aztán 2015-ben történt meg: Kaká első MLS-meccsét közel 63 ezer néző előtt játszotta az Orlando színeiben, az akkor szintén újoncnak számító New York City FC ellen. A meccsen a New York szerzett vezetést, de Kaká a hosszabbításban szabadrúgásból egyenlített, amit óriási hangrobbanás kísért a stadionban.

Kaká első éve az akklimatizáció jegyében telt, a hullámzó teljesítményt nyújtó újonccsapatban ő is elég rapszodikus formát mutatott, de 9 gólja és 6 gólpassza miatt nem kellett szégyenkeznie. 2016-ban magasabb fokozatba kapcsolt: 9 gólja mellé 10 gólpasszt is kiosztott. A legtöbb asszisztot a csapat szemtelenül fiatal csatártehetségének, a kanadai Cyle Larinnak adta, aki Kaká szárnyai alatt a liga egyik legnagyobb ígéretévé vált.

A brazil sztár idén megsérült a szezon elején, ezért fizikálisan egyelőre jelentős hátrányban van csapattársaihoz képest, de 15 mérkőzésen így is összehozott 4 gólt és 3 gólpasszt. Mivel szezon végén lejár a szerződése (mely évi 7 millió dollárral az MLS legjobban fizetett játékosává teszi őt), az utóbbi időben egyre jobban felerősödtek azok a hangok, melyek szerint ideje elbúcsúzni az egykori aranylabdástól. Kaká a hétvégi fordulóban az Atlanta ellen szerzett csodálatos bombagóllal csitította el a kétkedőket. Most pedig a csütörtök hajnali All-Star-meccsen egyszerre üzenhet azoknak, akik a Real Madridnál kritizálták őt, valamint azoknak is, akik szerint már az MLS-ben is leáldozott a csillaga.

Ha van valaki, akit viszont sosem kritizálnak az MLS-ben, az Sebastian Giovinco. A Toronto FC olasz csatára néhány napja épp a Kaká által nagyra tartott David Villa és csapata, a New York City FC ellen parádézott: 2 gólt lőtt és egy gólpasszt osztott ki a 4-0-ás győzelem során. Első találata egy gyönyörű szabadrúgásgól volt, amivel rekordot döntött az MLS-ben: ő az első játékos, aki 10-szer talált be pontrúgásból. De ez csak egyetlen figyelemreméltó eredmény az Atomhangya sikerekben gazdag észak-amerikai pályafutásából.

A 23-szoros olasz válogatott Giovinco 2015-ben, 28 évesen szerződött az MLS-be a Juventus együttesétől. Akkoriban rendkívül kiemelkedő volt ez a transzfer, hiszen korábban sosem fordult elő, hogy egy topbajnokságból sikerül megszerezni egy legjobb éveiben lévő aktív válogatott játékost. Az apró termetű olasz nem is okozott csalódást: 85 MLS-meccsen 54 gólt lőtt és 34 gólpasszt osztott ki. Vezetésével az egykoron sereghajtónak számító Toronto FC az MLS egyik legjobb együttese lett, tavaly egészen a nagydöntőig menetelve. Giovinco 2015-ben az év igazolása lett, bekerült az All-Star-csapatba, gólkirály lett és elnyerte az MVP címet, valamint ott volt a szezon válogatottjában is. 2016-ban az ESPN őt választotta a legjobb MLS-játékosnak, ő lett a liga gólpassz-királya, ismét bekerült az All-Star-csapatba és újra ott volt a szezon válogatottjában. Idén 17 mérkőzésen 11-szer talált be a kapuba, 5 assziszt mellett. Edzője, Greg Vanney egyenesen úgy fogalmazott: „Sebastian Giovinco az MLS történetének legjobb játékosa.”

A mexikói Giovani dos Santos Amerikába igazolásakor sokan azt hitték, hogy ő lesz az, aki kiérdemli majd ezt a hangzatos címet. Hiszen az LA Galaxy 95-szörös válogatott csatára is nagyon fiatalon, mindössze 26 évesen tette át székhelyét a Major League Soccerbe. Az egykori Barcelona-nevelés azonban egyelőre nem tudott olyan átütő erővel hatást gyakorolni a bajnokságra, mint ahogy azt Giovinco tette.

Első fél évében csak 3 gólig jutott,  második esztendejében 15-ször zörgette meg az ellenfelek hálóját, idén pedig 6 találatnál jár. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ha nincs a fanatikus mexikói szurkolósereg kitartó szavazása, akkor idén nem került volna be az All-Star-csapatba. Pedig ha valakinek, neki van törleszteni valója a Real Madrid ellen: egyetlen barcelonai felnőtt szezonjában mindkétszer vereséget élt át a nagy rivális ellen (0-1, 1-4). Később pedig a Mallorca mezében, hazai pályán volt elszenvedője egy 5-0-ás kiütésnek. Legutolsó spanyol csapatával, a Villarreallal sem volt sok sikerélménye a királyiak ellen: négy mecsen két vereség és két döntetlen volt a mérlege. Igaz, a sárga mezt viselve legalább kétszer betalált a Realnak, 2014 februárjában lőtt szabadrúgásgólja különösen emlékezetes volt.

MLS-CSILLAGOK, AKIKRE ÉRDEMES FIGYELNI
Az All Star-csapatban azonban bőven lesznek olyan játékosok akiknek nincs olyan hosszú közös múltja a Real Madriddal, mint az imént felsoroltaknak. Mégis érdemes lesz odafigyelni rájuk, hiszen könnyen lehet, hogy ők lesznek az este igazi sztárjai. Közülük is érdemes kiemelni a dél-amerikai támadó-középpályás triót, a Diego Valeri – Ignacio Piatti – Miguel Almirón hármast.

A háromszoros argentin válogatott Diego Valeri 2013-ban, 26 évesen szerződött a Portland Timbers együttesébe. Az oregoni csapat arról híres, hogy az MLS-ben nekik vannak talán a leghangosabb, legszenvedélyesebb szurkolóiK, akik minden meccset végig énekelnek. A csapat találkozóin mindig telt ház van, hétről hétre 21 ezer néző tölti meg a lelátókat, az éves bérletekre várólista van, hosszú évek is eltelhetnek, mire valaki szezontiketthez jut. Ennek a szurkolótábornak pedig Diego Valeri a legnagyobb kedvence. A középpályás az amerikai évei előtt több mint 150 meccsen lépett pályára az argentin első osztályban, ahol a Lanús színeiben összesen 26 gólt szerzett. Egy rövid ideig kölcsönben szerepelt Európában is, a Portóval portugál kupa- és szuperkupa-győztes lett, az Almería mezében pedig a spanyol bajnokságba is belekóstolt. 2013-ban valósággal berobbant az MLS-be: cseleivel, zseniális passzaival, odaadásával és kiemelkedő futballintelligenciájával rögtön megnyerte magának a Timbers-drukkereket, és a semleges rajongókat is.

Első évében rögtön az év igazolásának választották, valamint bekerült a szezon válogatottjába. Első két idényében  22 gól és 18 gólpassz volt a mérlege. Valeri 2014-ben az MLS All-Star-csapat tagjaként gólpasszal járult hozzá a Bayern München 2-1 arányú legyőzéséhez. 2015-ben egy sérülés hátráltatta, melyből visszatérve viszont új lendületet kapott: története első bajnoki címéhez segítette hozzá a Portland Timberst. Az aranyérmet követően sem lassított, 2016 ugyanis karrierjének legtermelékenyebb éve lett: 14-szer vette be az ellenfelek kapuját, 6 gólpassz mellett. Idén viszont lehet, hogy ezen is túltesz majd: a 6 assziszt már most megvan, 11 gól mellett. A helye az All-Star-csapatban teljesen megérdemelt.

De nem ő lesz az egyetlen argentin mágus a pályán. Az MLS szurkolói hasonlóan nagy varázslónak tartják Ignacio Piattit, a Montreal Impact ászát, akinek legalább akkora volt a hatása saját csapatának játékára, mint amilyennel Valeri bír.

Piatti portlandi kollégája után egy évvel érkezett az MLS-be, 2014-ben, amikor 29 éves volt. A bal szélsőként vagy támadó középpályásként bevethető labdarúgó karrierje során kétszer is belekóstolt az európai élbajnokságok világába, a francia Saint-Étienne-ben és az olasz Leccében is lehúzott egy szezont. Legnagyobb sikereit mégis hazájában érte el. Piatti a Gimnasia, az Independiente és a San Lorenzo színeiben közel 200 mérkőzést játszott az argentin első osztályban. Utóbbi együttessel bajnok lett és 2014-ben megnyerte a dél-amerikai Bajnokok Ligájának számító Libertadores-kupát is. Kis híján az észak-amerikai BL-t is bezsebelte aztán a Montreallal, csapata 2015-ös döntőben maradt alul a mexikói Club América ellenében. Piatti gólt lőtt a kétmérkőzéses finálé első összecsapásán. De nem csak ezzel írta be magát a kanadai klub történelemkönyvébe. Ő ugyanis a korábban Marco Di Vaiót és Didier Drogbát is felvonultató csapat örökös gólrekordere, sőt a gólpasszokat rangsoroló örökranglistán is második helyen áll. Játékstílusa jellegzetes: egyfajta „inverz Robbenként” futballozik, jobblábasként a bal szélről indulva a pálya közepe fele tör, megbontva az ellenfelek védelmét.

Az MLS-védelmek megbontásához Miguel Almirón is kiválóan ért, ez hamar kiderült, pedig ő csak idén érkezett az MLS-be, a bajnokságban idén debütáló Atlanta együttesébe. A mindössze 23 éves, villámgyors és taktikailag koraérett támadó középpályás a paraguayi labdarúgás jelenének egyik legnagyobb ígérete. 2015-ben mutatkozott be a nemzeti csapatban és ma már 10 válogatottsággal rendelkezik. Paraguayi bajnok volt a Cerro Porteno együttesével és argentin bajnok lett a Lanússzal. Ott volt a legutóbbi Copa Américán és pályára lépett a 2018-as világbajnokság selejtezőin is.

A korábbi Barça-tréner Tata Martino által irányított Atlanta United három technikás dél-amerikai támadó középpályást igazolt első MLS-szezonjukat megelőzően, közülük Almirón előtt állhat a legfényesebb jövő. Nem véletlen, hogy dél-amerikai lapértesülések szerint olyan csapatok érdeklődtek iránta, mint a spanyol Valencia, az angol Arsenal, valamint az olasz Inter. De a Juventus is figyelte a játékát. Az Atlanta nem titkoltan abban reménykedik, hogy idővel busás haszonnal adhatja majd tovább a 7,5 millió euróért megszerzett tehetséget. Ebben a világszerte nagy érdeklődéssel kísért All-Star-meccs is sokat segíthet.

AZ ALL-STARS AMERIKAI ÁSZAI
De nem csak Almirónt kísérheti reflektorfény ezen a mérkőzésen. Mivel az észak-amerikai bajnokság álomcsapatáról van szó, az All-Star-gárda amerikai tagjai kiemelt figyelmet kaptak a helyi sajtóban. Ott van például a keretben a friss aranykupa-győztes, az amerikai válogatott csapatkapitánya, az Európában hosszú éveket lehúzó Michael Bradley.

A Heerenveen, a Mönchengladbach, az Aston Villa, a Chievo és az AS Roma korábbi középpályása nagy formában futballozik az utóbbi időben, ezt jól jelzi, hogy a CONCACAF-kontinenstornán kiérdemelte a legjobb játékosának járó Aranylabdát. A tar védekező középpályás a Toronto FC kulcsembere, az egész MLS-ben ő passzolta a legtöbbet az idei szezonban. Legyen szó klubcsapatról vagy válogatottról, nincs olyan támadás, ami nem rajta megy keresztül. Várhatóan így lesz ez az MLS All-Star-csapat esetében is. Emellett a távoli lövéseivel az ellenfél kapujára is veszélyes lehet, az aktuális világbajnoki selejtezősorozatban kétszer is így vette be az ellenfelek kapuját, a Mexikó elleni találata különösen emlékezetesre sikeredett.

Nagy gólok nem hiányoznak Jozy Altidore közelmúltjából sem. Bradley válogatottbeli és klubtársa az All-Star-gárdában is ott lesz a kopasz középpályás mellett. A 27 éves csatár néhány napja az aranykupa döntőjében lőtt bődületes szabadrúgásgólt Jamaica ellen.

Az magyar nézők valószínűleg leginkább a Sunderlandből emlékezhetnek rá, ahol csalódást keltő másfél évet töltött, mindössze 1 gólt szerezve. De az a másfél év korántsem jellemzi Altidore teljes karrierjét. A piros-fehéreknél mutatott gyenge teljesítményében az is közrejátszik, hogy az ottani szakvezetés erősen félreértelmezte a nagydarab csatár játékstílusát. Fizikális adottságai miatt azt gondolták, jó ötlet ráívelgetni a labdákat és erőcsatárként használni őt. Altidore azonban kifejezetten gyenge légi párbajokban, a passzjáték és a kombinatív futball sokkal inkább erőssége. Az egycsatáros rendszerben hatástalan, de ha van egy vagy két társa, komoly zavart tud okozni az ellenfelek védelmében.

Ezt igazolja, hogy mielőtt a kiesés elől küzdő angol csapathoz szerződött volna, a háromcsatáros szisztémát használó holland Alkmaarban meglehetősen szép éveket töltött, 69 bajnoki mérkőzésen 39 gólt szerezve, közben elhódította a holland kupát, melynek gólkirálya is lett. Az amerikai válogatottban sem okozott csalódást: 107 meccsen szerzett 39 góljával a nemzeti együttes történetének harmadik legeredményesebb játékosa (a holtversenyben élen álló Landon Donovan és Clint Dempsey után). 2015-ben tért vissza az MLS-be, ahol azóta közel minden második meccsén betalált a hálóba. A teljesítményén sokat lendített, hogy angliai kiruccanása után felfedeztek nála egy combhajlítóizom-rendellenességet, melyet egy sikeres orvosi beavatkozással korrigáltak. Az addig erősen sérülékeny csatár most már jó két éve egészséges, ez pedig olyan önbizalommal ruházta fel, mely a pályán is meglátszik.

Önbizalomra az All-Star-csapat kapuját védő Tim Howardnak is szüksége lesz a csütörtök hajnali meccsen. A Colorado Rapids jelenlegi, az Everton korábbi kapusának bizonyára bőven lesz dolga a BL-győztes támadók ellen. A veterán kapus 38 éves kora ellenére továbbra is az amerikai válogatott első számú hálóőre, pozíciója pedig megingathatatlan. Most a Real Madrid ellen a nagyvilágnak is megmutathatja, hogy miért. 

Már amennyiben a nagyvilág elfelejtette volna a Premier League-ben eltöltött hosszú éveit, a 132 kapott gól nélküli PL-meccset, vagy azt a világklasszis teljesítményt, amivel Howard a 2014-es világbajnokságon előrukkolt. A Belgium elleni nyolcaddöntőben bemutatott 16 védésével új világrekordot állított fel, a 2-1-es vereség dacára ezzel az örökre beírta magát az amerikai labdarúgás történelemkönyvébe. Ráadásul személye nekünk, magyaroknak is kedves: Howard ugyanis édesanyja, Fekete Eszer révén félig magyar származású, örökségét pedig nagy becsben tartja: mellkasára tetoválta nagyszülei, Fekete Éva és Fekete Pál nevét is. A magyarországi megkereséseket mindig szívesen veszi, és örömmel mesél a származásáról. Vele együtt ennek az All-Star-meccsnek két magyar résztvevője is lesz.

ESÉLYEK
De milyen eredménnyel zárulhat ez az összecsapás? Hiába beszélünk egy barátságos mérkőzésről, a szurkolókat mégis ez a kérdés foglalkoztatja. Legyen bármilyen igazságos, vagy igazságtalan, az All-Star-meccsek végeredményét az amerikai és európai szurkolók mindig egyfajta mérőfoknak tekintik, hogy kiderüljön, hol tart az MLS az európai élbajnokságok színvonalához képest. Azt persze le kell szögezni, hogy hiába vonultat fel klasszisokat az amerikai bajnokság ligaválogatottja, az összecsapás toronymagas esélyese a tizenkétszeres BEK-, illetve BL-győztes Real Madrid. Az All-Star-együttes esetében ugyanis nem szabad megfeledkezni róla, hogy ez a gárda 14 különböző klubcsapatból jött össze és a mérkőzésig mindössze 2 közös edzésen vesz részt a teljes keret. A mérkőzést megelőző hétvégén bajnoki forduló volt az MLS-ben és az összecsapás után két nappal már kezdődik is a következő kör. A szűk időkeret tehát erősen megnehezíti Veljko Paunović vezetőedző dolgát. Az elmúlt években látható volt, hogy az All-Star-edzők tudatosan arra törekedtek, hogy a lehető legjobban leegyszerűsítsék a taktikai elképzeléseket és minél több teret adjanak a pályán szereplő játékosok egyéni klasszisának kibontakozására. Az egyszerűség azonban olykor sikerre vezet: ahogy az a cikk elején is említésre került, az elmúlt öt évben a Chelsea, a Bayern München és a Tottenham is meghajolt az All-Star labdarúgóinak tudása előtt. A Real Madrid is csak akkor diadalmaskodhat ezen az összecsapáson, ha kellően komolyan veszik a mérkőzést. Abban ugyanis biztosak lehetnek, hogy az All-Star-gárda tagjai tudásuk legjavát nyújtják majd. Nekik ez az este ugyanis a presztízsről szól majd. A Real Madrid játékosaival szemben ők ugyanis nem csak egy klubot képviselnek, hanem egy egész bajnokságot. Most igazolhatják a világnak, hogy jól döntöttek, amikor az MLS-t választották. 


Hozzászólások

Tabella