A csendes srác, aki megváltoztatta a Real Madrid arculatát

Jött, látott, győzött. Casemiro nem az a tipikus brazil futballista, aki gyakorlatilag bármelyik testrészével képes zsonglőrködni egy labdával. Ő egy csendes harcos, aki mindig is a saját útját járta, ám lelkes, harcos játékának köszönhetően sikerült megváltoztatnia két csapat arculatát is, és jelenleg posztján a világ egyik legjobbjaként tartják számon. Pedig ha valaki, ő aztán tényleg tudja, hogy milyen lentről, igazi hendikeppel indulni. Megpróbáljuk bemutatni a brazil történetét.

Történt egy napon, hogy a rendkívül csendes és visszafogott kisfiú, Casemiro végre beszélni tudott arról a dologról, ami egészen fiatal kora óta nyomasztotta. Játék közben odafordult édesanyjához, Magdához, majd elmondta neki, hogy még mindig azon gondolkodik, miért nem volt soha velük az édesapjuk. A háromesztendős kisfiú, két kistestvére, valamint Magda egyedül maradtak São José dos Campos legszegényebb negyedében, egy vidéki kisvárosban, amely nagyjából egy órányi autóútra található São Paulótól.  

A házuk – már ha lehet így nevezni – annyira kicsi volt, hogy nem is volt hely benne mind a négyük számára. Casemiro éjszakánként a nagynénjéhez vagy nagymamájához járt aludni. Először akkor volt sajátnak nevezhető szobája, amikor 14 évesen beköltözött a São Paulo FC edzőközpontjába, ahol minden fiatalnak saját szobája volt.

Először egyébként akkor került távol a családi háztól, amikor nagyjából öt éves korában elkapta a hepatitist, aminek következtében három hónapig ápolták kórházban. Édesanyja és Casemiro is sokat sírt, imádkozott, ám közel száz kilométer választotta el őket egymástól. A szomszédok gyakran emlékeztették is Magdát a fiúra, aki mindig a ház előtt várta őt, hogy hazaérjen a munkából.

Casemiro 18 évesen már megtapasztalhatta az Estádio do Morumbi (a São Paulo otthona – a szerk. kieg.) hangulatát, azonban hamarosan megbotlott. Elkápráztatta a hírnév és a pénz, gyors autókról és a szép nőkről ábrándozott. Elkapta a brazil labdarúgók tipikus betegségét: az éjszakai bagoly kis híján elveszett a reflektorfényben. A korábban sportos csodagyerek játéka rengeteget romlott. Ahogy korábbi edzője is fogalmazott, a fiatal titán elveszítette a fókuszt, elkezdett mással foglalkozni.

Casemiro, aki a Bernabéu öltözőjében csak „Case”-ként ismert, azonban tanult az esetből, és elindult az úton, amely a világ legjobb középpályásai közé vezette őt. Jó teljesítményének köszönhetően csapattársai később „Casemito”-nak kezdték el becézni, melyben a „mito” szó portugálul és spanyolul is mítoszt jelent. Casemiróra tehát úgy tekintettek, mint egy legendás dologra, egy mesére.

Az igazi neve hivatalosan Carlos Henrique Casimiro, pályafutását is Casimiro néven kezdte el. Egy nap azonban a mezére hibásan a Casemiro feliratot nyomtatták, így kénytelen volt ezzel a névvel pályára lépni. Ez meglehetősen ironikus egy olyan játékos esetében, akinek a feladata az elszórt labdák visszaszerzése, tehát a társak hibáinak kijavítása. A debütálása ezzel a névvel viszont pontosan olyan volt, mint napjainkban nyújtott teljesítménye: meglehetősen magas minőséget képviselt a pályán. Case ezek után puszta babonából úgy döntött, nem kéri, hogy változtassák meg a nevét a mezen. Megtartotta a Casemiro nevet.

„Mindig is voltak problémái. Olyan akart lenni, mint Mauro Silva, de erről persze senkinek sem beszélt” – emlékszik vissza José Ángel Sánchez, a Real Madrid általános igazgatója, aki egyébként felügyelte a játékos kölcsönszerződését a São Paulo csapatától a Castillához. Casemiro a problémák ellenére mindig is egy vidám srác volt. Érkezésekor nevetve, magabiztosan jegyezte meg a klub tisztségviselőinek: „Adjatok öt mérkőzést, és megmutatom, hogy helyem van a kezdőcsapatban.”

Annak ellenére, hogy kevesebb mint három hónap elteltével bemutatkozhatott az első csapatban, a sikerek nem érkeztek a kért idő alatt. Casemiro még nem állt készen, így a klub kölcsönadta őt Portugáliába, az FC Porto csapatához, azt követően, hogy meglehetősen mély benyomást tett a szakmai stábra a Dortmund elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés alkalmával. A brazil középpályás azóta is szentül hiszi, hogy az a meccs változtatta meg az életét.

A 2012/13-as idényben a Bajnokok Ligája elődöntőjében beszedett négy dortmundi gól miatt a Real Madrid egy évvel később, a sorozat negyeddöntőjében vehetett revansot. A madridiak háromgólos előnnyel érkeztek a Signal Iduna Parkba, ám Marco Reus az összecsapás első 13 percében két gólt is szerzett, és nagyon úgy tűnt, hogy egy harmadik dortmundi találat is érkezni fog.

Az első mérkőzésen Casemiro 10 percet kapott, a visszavágón viszont 17 perccel a rendes játékidő vége előtt érkezhetett. „Azt mondtam magamban: »Casemiro, ne szalaszd el ezt a lehetőséget!« Nem tettem.”  Valóban nem. A brazil a neki jutó szűk 20 minutum leforgása alatt több létfontosságú szerelést is bemutatott, bebiztosítva ezzel csapata továbbjutását. Később, az elődöntőben, a Bayern München elleni idegenbeli visszavágón is jutott neki 6 perc.

2014 a spanyol futball újbóli felemelkedésének éve is volt. A Real Madrid 5-0-s összesítéssel jutott a Bajnokok Ligája döntőjébe az egy évvel korábbi győztes Bayern München ellen. A madridi házi fináléból végül a királyiak jöttek ki győztesként, Casemiro pedig átérezhette, milyen, amikor valakinek a nyakába akasztják a győzelemért járó medált. Habár a döntőben nem fért a keretbe, a sikerből ő is kivette a részét, hiszen 6 mérkőzésen is lehetőséget kapott a sorozatban.

A következő szezont kölcsönben a Porto csapatánál töltötte, ahol rendszeresen tagja volt a kezdőcsapatnak. Negyven meccsen lépett pályára az idény során, s mindezen találkozókon összesen öt alkalommal lőtt gólt. Hatalmas szerepet vállalt abban, hogy klubja a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig masírozott, ahol a hazai pályán a Bayerntől elszenvedett 6-1-es vereségen kívül csupa pozitív tapasztalatot sikerült szereznie. A Real Madrid június 5-én élt visszavásárlási opciójával Casemiro esetében. A brazil legújabb szerződése 2021-ig szól, anno Zinédine Zidane külön kérése volt, hogy mindenképp hosszú távra kötelezzék el őt a klubhoz.

Generációjának egyik legkitűnőbb játékosa, köszönhetően „makélélé-i” tulajdonságainak. Zidane volt az, aki igazán felfedezte a benne rejlő lehetőségeket azzal, hogy az első számú védekező középpályássá tette őt Madridban, ahol az imént említett Makélélé óta nem volt igazi klasszis ezen a poszton. A mai csapatban pedig már elengedhetetlen Casemiro jelenléte, aki Toni Kroos és Luka Modrić oldalán a támadások építésében is aktív szereplő, amellett, hogy a Sergio Ramos vezette védelmet is kiválóan segíti ellentmondást nem tűrő hozzáállásával.

Első „igazi” madridi szezonjában Casemiro létfontosságú tartozéka lett a Zidane-féle Real gépezetének. Tizenegy BL-meccsen szerepelt a szezonban, aktív szereplőként közreműködve az Atlético ellen aratott milánói győzelemben, ahol mind a 120 percet végigrobotolta, hogy aztán együtt örüljön a többiekkel a büntetőpárbaj végén, amikor is a klub megnyerte a 11. trófeáját a legrangosabb nemzetközi kupasorozatban.

A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón Simeonét arról kérdezték, kit emelne ki az ellenfél csapatából, kire kell a legjobban figyelniük majd. Ronaldo? Bale? Benzema? Nos, nem. Cholo válasza a következő volt: „Casemiro a legfontosabb játékos, hiszen ő teremti meg az egyensúlyt a csapatban. Az ő hatására több idejük van visszarendeződni, amennyiben elveszítik a labdát, és a segítségének köszönhetően gyors kontrákat tudnak vezetni. Casemiro megváltoztatta a Real Madrid arculatát.”

Ahogy Brazíliáét is.

Az argentin mester szavait igazolta Tite, a brazil válogatott szövetségi kapitánya is, akinek választania kellett Fernandinho és Casemiro között. Nos, utóbbi kapott meghívót a Seleçãóba. A brazilok csapatkapitánya, Miranda szintén elismerte Case képességeit. A védő még São Paulóban játszott együtt a Real Madrid középpályásával. A klub akadémiájáról egyébként olyan kisebb nevek kerültek még Európába, mint Marcelo vagy Dani Alves.

A futball gyakran a 'ha' és a 'de' játéka. Sok brazil elgondolkodott már azon, hogy vajon mi történt volna, ha Casemiro is ott van a 2014-es világbajnokságra készülő keretben. Elképzelhető, hogy ő képes lett volna már akkor is megteremteni a hiányzó stabilitást és ellátni a szükséges védekező feladatokat a pálya középső területén. Ez utóbbira senki sem volt képes a Németország ellni mérkőzésen, és mindenki láthatta, mi lett a vége.

A sort még mindig lehet folytatni: Zinédine Zidane első tevékenységei között könyvelhettük el a brazil madridi szerződéshosszabbítását, jelezvén, mennyire fontos is ő a csapat számára. Nem sokkal később megkapta Titétől a válogatott meghívót a Copa Américára. Igaz, hogy négy selejtező-mérkőzést is ki kellett hagynia szárkapocscsonttörés miatt, ám Brazília új válogatottjának alapjai már le lettek fektetve, csitítva ezzel a világbajnokság után meglehetősen indulatos hangokat.

2017 márciusában ismét magára ölthette a kék-sárga szerelést, az Uruguay ellen aratott 4-1-es győzelemnek köszönhetően pedig Brazília lett az első csapat (a rendező Oroszország után), amely kvalifikálta magát a 2018-as világbajnokságra. Azt a mérkőzést egy Paraguay elleni 3-0 követte.

Casemiro továbbra sem ült a babérjain. Visszatért Madridba, fontos szerepet játszott a Real Madrid sorsdöntő mérkőzésein. Az ő hozzájárulása is kellett ahhoz, hogy a királyi gárda öt év után ismét bajnoki címet ünnepelhessen. Elengedhetetlen eleme volt Zidane azon álmának is, melyet a Bajnokok Ligájában való címvédésről szövögetett.

Casemirónak szinte minden mérkőzés előtt volt egy látogatója Oscar Ribot személyében. Ő a középpályás egyik legjobb barátja, akinek tanácsait meglehetősen nagyra értékeli. A cardiffi finálé előtti kedden Casemiro olyan magabiztos volt, mint még soha. „Nagyon kemény mérkőzés vár ránk” – mondta barátjának. „De győzni fogunk.” Az effajta magabiztosság nem újdonság, Ribot akkor lepődött meg igazán, amikor Casemiro így folytatta: „Azt hiszem, gólt fogok szerezni.”

A cardiffi hotelben, ahol a Real Madrid játékosait elszállásolták, Gareth Bale szintén kifejezte hitét aziránt, hogy a brazil neve fel fog kerülni az eredményjelzőre, csakúgy, mint Cristiano Ronaldóé. A mérkőzés előtti este Predrag Mijatović – aki egyébként az 1998-as döntő győztes gólját szerezte, szintén a Juventus ellen – egy interjú során felidézte, hogy ő is megjósolta gólját két közel két évtizeddel ezelőtt. Na de Casemiro?

48 órával a mérkőzés előtt döntött arról is, hogy mi lesz a gólöröme: egy csók, majd a címerre mutatás, jelezve, hogy örömmel szolgálja a klubot és hálás a felé közvetített bizalom, támogatás miatt. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az álom és a valóság két teljesen eltérő dolog. A gól összejött, az ünneplés viszont rögtönzött lett, a pillanat pedig széttárt karokat és térden csúszást szült.

Marco Asensio gólja után, amely egyébként végleg eldöntötte a mérkőzést, Casemiro úgy döntött, hogy nem ünnepel. A földre rogyott, imádkozni kezdett, hogy köszönetet mondjon, csakúgy, ahogy egy évvel korábban az égiek segítségét kérte a büntetőpárbaj során. Akkor a San Siróban ott volt az egész családja – azok is, akik menedéket nyújtottak számára, amikor még szobája sem volt. A nehézségek közepette Magda mindig arra ösztönözte a fiút, hogy imádkozzon. Mindig azt mondta, hogy bármekkora probléma vagy próbatétel elé állítja az élet, Isten segít majd megoldani, átvészelni azokat. Cardiffban viszont, 1-1-es állásnál ő, Casemiro volt az, aki segített.

Forrás: TFT
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK