Toni Kroos: Nyugalom a pályán? Az életben vannak a futballnál sokkal fontosabb dolgok is

27 évesen több nemzetközi trófeája van, mint bármely más német játékosnak a generációjában. Világbajnok, Bajnokok Ligája-győztes, és még hol a vége… Kroos a DFB.de kérdéseire válaszolt a közelgő világbajnoki selejtezők előtt.

Toni Kroos, a passzmutatód folyamatosan kiemelkedő. Milyen érzés ez számodra?
Jó érzés tudni, hogy folyamatosan ragaszkodom azon célomhoz, melyben azt tűztem ki magam elé, hogy folyamatosan jó teljesítményt kell nyújtanom – itt nem csak egy fél évre vagy egy évre gondolok, hanem egy valóban hosszú periódusra. Ha visszatekintünk, láthatjuk, hogy Jupp Heynckes müncheni érkezése óta egy olyan poszton szerepelek, amely megköveteli a magas szintű játékot. Nagyszerű, hogy a testem lehetővé teszi mindezt, hiszen sokakat hátráltatnak sérülések.

Jupp Heynckes 2011-es érkezése, valamint a 2014-es madridi szerződésed nagy hatással volt a fejlődésedre?
Nem szeretném alulértékelni azt az egy évet sem, amikor Pep Guardiola kezei alatt dolgoztam Münchenben, mert úgy vélem, abban az idényben nagyot léptem előre. Különböző fázisokat éltem meg pályafutásom során: karrierem korai szakaszában Jupp volt a legmeghatározóbb edzőm, mind Leverkusenben, mind pedig Münchenben. Pep Guardiola egy központi játékosként tekintett rám a rendszerében, amelybe a játékstílusom valóban beleillett.

Aztán Madridba igazoltál.
Úgy vélem, a megfelelő időben tettem ezt. Amikor egy külföldi sztárcsapathoz igazolsz és kiharcolod magadnak a helyet a kezdőcsapatban, akkor az egy újabb előrelépés a pályafutásodban. Carlo Ancelotti meg akart szerezni, számított rám. Fontosnak tartottam, hogy jól indítsam a madridi karrieremet. Ugyanakkor, ha a dolgok rosszul mennek, egy topcsapatnál könnyen át tudsz lépni a nehéz időszakokon.

Hiába a madridi szerződés, nem övez kisebb figyelem Németországban sem.
Az emberek jó játékosnak tartottak a távozásom előtt, a Bayernben viszont csak egy voltam a sok közül. Ugyanakkor, ha te vagy az egyetlen német, aki a Real Madridban játszik, akkor nagyobb figyelem övezi a teljesítményed. A Real Madridba való igazolásom egyértelműen nagyobb elismerést és figyelmet eredményezett számomra Németországban.

Különleges erőt ad, hogy a világbajnoki jelvényt viselheted a válogatott mezeden, míg a Bajnokok Ligájáét a madridi szereléseden?
Minden egyes megnyert cím megnyugtat némileg, ugyanakkor a nyugalom nem válhat önelégültséggé. Akkor a legjobb ez az egész, ha a nyugalom miatt jobban érzed magad, ez pedig jobb futballt eredményez. Nagyszerű számot vetni és visszatekinteni, hogy mi mindent nyertünk eddig, de tisztában kell lenni azzal, hogy a futballban nagyon gyorsan változnak a dolgok – minden megváltozhat egy rossz idényt követően, különösen a nagy kluboknál, ahol nincs bocsánat a súlyos hibákra.

Kívülről úgy tűnik, hogy meglepően nyugodt és fegyelmezett vagy, még a legnagyobb mérkőzéseken is. Ez tényleg így van?
Igen, de ennek több oka is van. Az elsőt nem igazán tudom elmagyarázni, ez egyszerűen a személyiségemből adódik. A második az, amiről az előbb beszéltem – az eredmények nyugodtabbá tesznek. Ha évekig nem nyersz semmit és mindig a második helyen végzel, akkor rögtön nyomás alá helyezed saját magad. A nagy címek, amiket nyertem, megnyugtatnak. A harmadik ok, hogy ez lényegében csak futball. Az életben vannak sokkal fontosabb dolgok is egy mérkőzés megnyerésénél vagy elveszítésénél. Ez a tudat is nyugalmat biztosít számomra, a nyugalom pedig segíti a játékomat.

A spanyol sajtó rád ragasztotta a „metronóm” becenevet. Elégedett vagy ezzel?
Minden pozitív dolgot szívesen fogadok. A spanyol sportsajtó nagyon kreatív.

27 éves vagy. Mit mondanál azoknak, akik szerint a labdarúgók nagyon fiatalon elérik pályafutásuk csúcsát?
Nem tudom. Erre a kérdésre talán két vagy három év múlva így válaszolnék: „Ember, jobban érzem magam, mint 27 éves koromban”. (nevet) Ezekről a dolgokról viszont nem lehet általánosságban beszélni. Vannak játékosok, akik sokat küzdenek különböző sérülésekkel, vannak, akik fiatalon sérülékenyebbek, így jobban megismerik a saját testüket, annak határait. Én valójában már 23 évesen is úgy gondoltam, hogy elértem a saját határaim csúcsát, és még ma is azt érzem, hogy a saját képességeim legmagasabb szintjén vagyok. A lehető legtovább próbálok majd ezen a szinten teljesíteni, az elmúlt négy-öt évben ez remekül működött. Istennek hála ez több trófeát is eredményezett, ami az egyéni teljesítmény elismerése is. A lehető legtovább akarok ezen a szinten maradni.

Kevesebb mint 300 nap van a 2018-as világbajnokságig. Hogy mennek a dolgok a német válogatottnál?
Még nem kvalifikáltuk magunkat, de biztos vagyok benne, hogy ott leszünk.

Forrás: dfb.de
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK