Rio Ferdinand: „Nemrég landoltam a napsütéses Madridban. Összehasonlítva az esős Angliával azt mondhatom, hogy egy gyönyörű városba érkeztem. Azért jöttem ide, hogy leleplezzük Cristiano Ronaldo új, 5. szériás stoplisát.”
A már visszavonult védő nem sokkal később megérkezett Cristiano házához, ahol a portugál szívélyesen üdvözölte, majd hamarosan el is kezdődött az interjú.
2009. július 6-án azért gyűltek össze az emberek a Bernabéuban, hogy lássanak téged. Milyen érzés volt?
Amikor 2009-ben megérkeztem Madridba, egyből éreztem a szurkolók által teremtett atmoszférát. A bemutatásom napja olyan volt, mintha mérkőzést játszottunk volna. Rengeteg ember volt a stadionban, akik csak azért jelentek meg, hogy lássanak engem. Hatalmas meglepetés volt, életem egy hihetetlen napja, amire nagyon büszke vagyok. Akkor, ott a stadionban éreztem, hogy Spanyolországban miként viszonyulnak az emberek a futballhoz, hogy mennyire imádják a játékot. Nagyszerű nap volt. Az volt a célom, hogy a Real Madrid játékosa legyek, hogy megmutassam, mire vagyok képes, és úgy érzem, ezt is tettem és teszem mai napig. Az első, valamint a második idényem is jól sikerült, és mindegyikben fejlődni tudtam. Nagyszerű élmény és tapasztalat volt minden egyes év, de soha nem felejtem el a Vörös Ördögöket sem.
Amikor Manchesterben voltál, láttam, hogy érezted, játékosként nem vagy még a csúcson. Mit csináltál? Mit csináltál, amikor a többiek befejezték az edzéseket?
Tanultam. Tanultam, hogy egyre jobb és jobb legyek. Amikor a világ legjobbjai vesznek körül, és rendelkezel a két legfontosabb dologgal, ami alatt tehetséget és a kemény munka iránti vágyat értem, akkor meg van a lehetőséged arra, hogy óriási játékos váljon belőled.
Mit gondolsz, mit fogsz csinálni tíz év múlva?
Tíz év?
Még több Aranylabda… (nevet)
Hú, tíz év, nem egyszerű. Talán bokszolni fogok, ahogy te is… (mindketten nevetnek)
Középsúly, ugye?
Nem nem, nem akarom. (Ronaldo a bicepszét mutatja, Ferdinand pedig neveti )
Maradjunk a futballnál. Mi volt a legnagyobb dolog, amit elértél a pályán és azon kívül?
A futballban mindig a trófeák bírnak a legnagyobb fontossággal. Tíz-tizenegy hónapig dolgozol, úgyhogy ha nem nyersz semmit, az olyan, mintha felesleges lett volna a munka. Szeretek címeket nyerni, egyéni és csapatszinten is, hiszen keményen dolgozok értük. Ami a pályán kívüli életet illeti, a legnagyobb boldogság számomra a családom, a barátaim, és mindig megpróbálok a világ legboldogabb embere lenni.
Emlékszer arra a napra, amikor először viselted a Marcurialt?
Igen, emlékszem. 16 éves koromban kaptam meg az elsőt. Megnéztem, és arra gondoltam: „Wow! Ez olyan, mint egy gyémánt!”. Hihetetlennek tartottam. Attól a perctől kezdve sosem váltottam stoplist, csak a Mercurialt használom.
Miért?
Jól érzem magam benne, kényelmes. Mindent megad számomra, amire szükségem van a pályán. Büszke vagyok rá, hogy én is tagja lehetek ennek a nagy családnak. AZ új termékek, az új stoplisok mindig nagyon jók, és még jobb, ha ezekben gólokat is szerzek. Büszke vagyok erre.
Azt látom beleírva, hogy „El sueño del niño”.
Áh, igen, El sueño del niño.
Mit jelent ez?
A gyermek álma. És nekem ez volt az álmom, hogy itt játsszak ebben a csapatban. Minden stoplisnak története van, jól tudod. Ez jó dolog. Jó dolog, hogy én is része lehetek a Mercurial történetének. Nagyon örülök ennek. Ez most egy újabb történet, és az az igazság, hogy jól kezdtem az új Mercurialban, két gólt is szereztem. Nagyon örülök.
Ronnie, köszönöm!
Köszönöm, barátom.
