Deschamps: „Természetesen hiszek a visszatérésben, de bele kell törődnöm, hogy amíg Didier Deschamps ül a francia válogatott szövetségi kapitányának székében, addig nem fognak beválogatni. Két és fél év telt el a legutóbbi mérkőzésem óta. Nem nehéz kitalálni, hogy mi áll a háttérben. Az Európa-bajnokság előtt telefonon is beszéltem vele, de nem volt hajlandó megindokolni a kihagyásomat. Tisztelem őt, viszont úgy érzem, hogy elárult engem, pedig semmivel sem szolgáltam rá erre. Én már nem keresem őt, csak akkor fogunk találkozni vagy beszélni, ha ő is úgy akarja.”
A Valbuena-ügy: „Ha nemcsak sportszakmai indokok állnak a kihagyásom hátterében, akkor valószínűleg erről van szó. Valójában nem volt semmiféle zsarolás, csak a média fújta fel a történetet. Nem tudom, hogy mi történt, de elképzelhetőnek tartom, hogy bizonyos személyek nyomást helyeztek emiatt Deschampra. Sok politikus is érintett volt az ügyben. A csapattársaim? Senkivel sincs problémám a francia keretből, a legtöbbjükkel össze is szoktam futni itt-ott. Mindig örülök az ilyen találkozásoknak. Sok mindenki belekeveredett ebbe az egészbe, de én senkinek sem akartam rosszat.”
Világbajnokság: „Nem vagyok hülye. Jelenleg nem úgy áll a dolog, hogy ott leszek a vb-n, de nem vesztettem el a hitemet. Egy sportoló számára nincsen annál nagyobb büszkeség, ha a hazáját képviselheti egy ilyen rangos eseményen.”
Gólképtelenség: „Azért én is be szoktam találni az ellenfél kapujába, de nincs egyszerű dolgom egy olyan csapattárs mellett, aki 50 gólt lő egyetlen szezonban. Ezt megelőzően már 25 találat is azt jelentette, hogy nagyszerűen végzed a dolgod, de most… annyit mondhatok, hogy imádom a futballt, és jól érzem magam a csapatban.”
Cristiano: „Nagyon jó a kapcsolatunk. Ő önzőbben, célratörőbben szeret játszani, mint én, de nekem nincs ezzel problémám. A csapat érdekeit tartom szem előtt.”
Játékstílus: „Vannak olyan csatárok, akik hozzá sem érnek a labdához a meccs folyamán, majd gólt szereznek például a 87. percben, és ez elégedetté teszi őket. Személy szerint nekem borsódzik a hátam a gondolattól, hogy ne a labdás munkámmal járuljak hozzá a csapat sikereihez.”
Madrid: „Azért olyan nehéz a Real Madrid játékosának lenni, mert hatalmas a nyomás. Nincs még egy város a világon, ahol a média ilyen hatalmas nagyítóval figyelné a teljesítményedet. Ahogy idősebb lettem, megtanultam megőrizni a nyugalmamat. Hogy visszatérek-e még Lyonba? Nagyon jól éreztem magam ott, de a Real Madrid a futball csúcsa.”
Aranylabda: „Ott motoszkál a fejemben az a bizonyos gondolat, de két olyan rivális mellett, mint Cristiano és Messi, majdhogynem lehetetlen dolgom van. Megérdemlik a sikereket, mert elképzelhetetlen dolgokat vittek véghez a futball világában. Két űrlény…”
Kritikák: „Mindig arra törekszem, hogy példaértékűen viselkedjek a pályán. Nehéz kezelni a kritikákat és a fejemhez vágott sértéseket, különösen Spanyolországban, ahol sokszor még azt sem tudod, hogy éppen miért bántanak. A családom különösen érzékeny pont, de ahogy mondtam, nekem példaként kell állnom a fiatal labdarúgók előtt. Viszont ha a saját szurkolóinktól érkezik a kritika vagy a füttyszó, akkor nagyon nehéz kordában tartanom az érzelmeimet. Normális esetben az lenne a dolguk, hogy felvidítsanak…”
Evra: „Nem tudom, hogy mit mondtak neki, de minden bizonnyal nagyon felzaklatta.”
José Mourinho: „Nagyon jó volt a kapcsolatunk, de aztán tett néhány gúnyos megjegyzést a személyiségemet, illetve a játékomat illetően. Ilyen volt az is, amikor azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy macska. Nem mondom, valóban szórakoztató kijelentések voltak, de nem tudtam higgadtan kezelni a dolgot. Megmondtam neki, hogy ezt meg kell beszélnünk. Tiszteletet követeltem tőle, hiszen én is tiszteltem őt mint edzőt. A diskurzusunkat követően többet nem csinált belőlem viccet. Talán félénk embernek tűnök, de nem hagyom annyiban a gúnyolódást.”
