Nem lenne okos ötlet elpocsékolni egy ilyen kaliberű játékost. Már a Betisben is feltűnt, hogy zsenge ifjoncként sem volt rajta fellelhető a megilletődöttség jele, ugyanazzal a kellően vehemens, "ledózeroló" stílussal mozgott az andalúzoknál is, ami miatt felkelthette a nagyobb egyleteket figyelmét is. Amellett, hogy nekem rendkívül tetszik mind a stílusa, mind a hozzáállása, szinte biztos voltam benne nyáron, hogy végül pont a városi riválisnál fog kikötni. Pont azért, mert teljes mértékben Cholo-kompatibilis volt az, amit addig láttam tőle, hallani is lehetett a matracosok érdeklődéséről is, Gabi helyét zökkenőmentesen át tudta volna venni. Aztán mégis jöttek egyre-másra a szalagcímek, és az U21-es Eb legjobb játékosa nálunk kötött ki, körülbelül 18 millió euróért, ami a mai árakat tekintve meglehetősen akciós vételnek tekinthető.
És aztán jöttek egyre-másra a különböző tétmérkőzések, és Ceballos rendre ott lehetett a csapatban – mint cserejátékos. Miközben ordított a pályáról, és azóta is világosan tükröződik, hogy tulajdonképpen volna még egy középpályás hely a csapatban. Ha megnézzük a legnagyobb riválisainkat a bajnoki címért, érdekes dolgokat jegyezhetünk fel. Papíron a Barcelona és a Valencia is 2-2 támadóval rohamoz rendszeresen. A katalánoknál Messi rendszeresen visszalép a középpályára, és Suárez eddigi kötöttebb pozícióját szabadabbra cserélte több elmozgással (utóbbi hasznossága vitatható), a denevéreknél pedig a csapatunknál is megforduló Rodrigo és a rendkívül jó formában lévő Zaza is többször lendületből, vagy akár második hullámban visszapasszra érkezve fejezik be gólokkal a támadásokat. Ez azonban nem igazán vehető észre a Real Madridban, hiszen Ronaldo és Benzema is leggyakrabban az ellenfél védővonalában őrlődve várják a csodát. Így míg a Barcelonában Rakitic, Iniesta, Paulinho, vagy a Valenciában Soler, Guedes, vagy akár Parejo és Kondogbia is könnyebben kapcsolódnak az akciókhoz (hiszen a támadók is partnerek, és nincs akkora szakadék a csapatrészek között), nálunk ugyanez nem valósul meg, sem hozzáállásbeli, sem taktikai okokból.
És akkor el is érkeztünk odáig, hogy minek is két támadó, ha egyrészt minőségi helyettesük nem áll rendelkezésre, másrészt a Real Madrid legerősebb csapatrésze a középpálya. Casemiro, Llorente, Kroos, Modrić, Ceballos, Kovačić, Isco és Asensio – ez nyolc játékos, akiket négy posztra kellene bezsúfolni (sőt, egészséges BBC esetén ez vélhetően csak három lenne). Ezekből a középpályásokból Llorente az egyetlen, akire azt lehetne mondani, hogy igazán nagy meccsekre még nem áll készen (ráadásul Casemiro megoldja azt a posztot a rangadókon, nagyobb megmérettetéseken), viszont ha fátyolos tekintetünket a támadósorra emeljük, ott csak egy orvosi egyetemet végző hallgató komplett szakdolgozatát megtölteni képes Bale-t, egy fél éve formán kívüli Lucast, és a Wolfsburgban is megragadni képtelen Mayoralt láthatunk. Joggal vetődik fel a kérdés: miért ne lehetne akkor a középpályát tovább erősíteni, ha amúgy is az a legerősebb csapatrész és még minőségi tartalék is áll rendelkezésre?
Ugyanakkor a bővítéssel a rendszer átvariálása is elengedhetetlen, méghozzá 4-3-2-1-re, amivel tovább erősíthető volna a jelenleg nem (vagy csak nyomokban) létező tizenhatos előterében való masszív jelenlét. Persze itt is érdemes átgondolni, hogy kire milyen szerepkörben van szükség, és milyen stílusú játékosokból lehetne összeállítani egy ütőképes középpályássort. Például érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a védekezésni kevésbé tudó, ám a pályán annál jobban látó Kroos miért ne léphetne feljebb adott esetben, és mondjuk Asensióval egymást jól kiegészítve adhatnák a támogatást Ronaldónak. Hiszen míg Kroos remekül helyezi át a súlypontot, látja meg a passzsávokat, addig Asensio megindulásaiban, gyors kényszerítőiben, távoli lövéseiben ugyanúgy érdemes és kell is bízni. És itt kanyarodunk vissza ahhoz a Ceballoshoz, akinek Kovačić hiányában egyértelműen ott kéne lennie a csapatban mint nagy munkabírású, védekezésben és támadásban egyaránt magas szintet képviselő játékosnak, akinek egy testcsele, ütemváltása, fékezhetetlen, szélvészgyors rávezetései gólt, gólokat érhetnek. Egy ilyen típusú játékosra mindig szükség volna a kezdőben, és egyértelműen a támadósor egyik emberének kárára. A másik két középpályás poszt közül az egyik Casemiróé (alsóházi csapatok ellen és a kupában az összjátékban hasznosabb Llorentéé), a másik pedig Modrićé vagy Iscóé, a horvát jelenlegi formáját tekintve inkább a spanyolé (Lukának előbb-utóbb a stafétát is át kell adnia). Isco megítélése is manapság viszonylag megosztó, én személy szerint úgy gondolom, hogy megérdemli a lehetőséget, de Kroos pozíciójában jobban hozzá tudna járulni a védekezéshez (még a pár százalékos passzhatékonyság-romlás terhére is), míg a németnek nem kéne annyit törődnie előrébb a defenzív munkával, amiért a legtöbb kritikát kapta az utóbbi években. A támadósorról csak mellékesen: Ronaldo mint elsőszámú befejező felelhetne így a gólokért, Benzema pedig a portugál váltótársaként talán motiváltabban és konstruktívabban tudna hozzájárulni a csapat sikeréhez, míg csatárposzton nem változik a keret összetétele.
Így véleményem szerint kijelenthető, hogy a Ceballos/Kovačić-féle stílusnak helye van a csapatban, és mivel Mateo partvonalon kívül van önhibáján kívül, ezért Daninak már most súlyos játékpercekkel tartozik Zinédine Zidane.
