„Keylor a szerény gyerekkora ellenére is szabadnak érezte magát”

Az AS készített interjút Dinga Hainesszel, aki producere, forgatókönyvírója és rendezője a Hombre de Fe című filmnek, amely Keylor Navas életútját meséli el.

Mivel fogja szembetalálni magát az a néző, aki megnézi a filmedet?
Egy inspiráló történettel, amely nemcsak sport-, hanem emberi szinten is értékes. Egy vidéki gyermekkel Costa Ricából, akinek az álmai beteljesítése jelentette kihívással kell megküzdenie. És egy kézikönyvvel, amely megmutatja, hogyan meríts erőt a hitedből, kerülj bármilyen helyzetbe is.

Hogyan fogalmazódott meg benned a film elkészítésének ötlete?
Keylor tagja egy Theos nevű csoportnak, amely a hit tanulmányozásának fontosságát népszerűsíti. Szerepelt a tervei között, hogy készít egy dokumentumfilmet a témában. Így találkoztunk. Habár én nagyon kedvelem ezt a műfajt, most mégis azt gondoltam, hogy egy fikciót kell a nézők elé tárnom, még akkor is, ha a történet alapját valós események szolgáltatták. Határozott elképzelésekkel rendelkeztem azt illetően, hogy milyen értékeket kell közvetítenie a filmemnek. Egy autentikus üzenetet próbálunk átadni.

Dinga Haines

Mi teszi Keylor Navas életét olyan különlegessé?
Ez is egy olyan történetet, melyben a főhős a saját kis világától egészen az elképzelhetetlenig jut el, de az az igazán különleges, ahogyan Keylor felhasználta az Istenbe vetett hitét és bizalmát a céljai elérésének érdekében. Ahogy mondtam, az autenticizmus nagyon fontos számunkra: a középpontban nem a vallás áll, hanem az ember. Elvégre egy gyermekről beszélünk, aki a lehetetlen ellen vállalt küzdelmet.

Sok nehézséggel járt a forgatás?
Keylor élete járt sok nehézséggel, nem a forgatás. 13 éves korában hagyta ott a szülői házat jelentő Pérez Zeledónt, hogy átkeljen egy Cerro de la Muerte nevű hegyen. Egy nagyvárosba igyekezett, ráadásul cipő nélkül, melyet előtte még sosem látott. Én vizuális típus vagyok, így számomra hatalmas erővel bír az a jelenet, amikor a gyermek Keylor Navas ott áll annak a hatalmas hegynek a lábánál. Ez a film egy poetikus utazás.

Hogyan jellemeznéd a környezetet, amelyben Keylor felnőtt?
Costa Ricában az emberek békében élnek, harmóniában a természettel. Ez még a legnagyobb városokra is igaz. Van bennünk egyfajta melegség. Sok a szegény család, ezért az emberek megtanulják, hogyan találhatják meg az „alternatív megoldást” a problémáikra. Ez Keylor családjára is igaz volt, hiszen nem volt sok pénzük, sőt. Engem személy szerint lenyűgözött, hogy például hogyan dekorálták ki a házukat olyan dolgok felhasználásával, melyekre egy átlagos európai ember csak legyintene, és szemétnek gondolná. A filmhez felépítettünk egy műanyagdoboz-falat, mert ezt is nagyon költőinek gondoltam: megmutatja, hogyan válik valami gyönyörűvé egyszerűen csak az azt szemlélő ember gondolkodásmódjának köszönhetően. Keylornak szerény gyerekkora volt, de szabadnak érezte magát. Rengeteg időt töltött állatok társaságában, gyakran még egy lovat is bérelt, hogy lovagolhasson. Néha akkor is nagyon gazdagok vagyunk, ha nincs sok pénzünk vagy értéktárgyunk…

Forrás: as.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK