Tiszteld szurkolótársad édesanyját és családtagjait, de legfőképp a véleményét!
Ne feledd, attól, hogy valaki negatív kritikát fogalmaz meg, még nem utálja a csapatot, és Zizou szavaival élve, még mindig „ugyanabban a csónakban eveztek”. Mindenkinek megvan a joga a saját véleményéhez, és mivel van kommentszekció, ezt le is írhatja. Ettől még senki sem lesz szakértő, de jogos észrevétele bárkinek lehet. Nem, ő nem lesz a Real Madrid edzője, ahogy te sem, sőt Zizou egyikőtöket sem fogja meg hallgatni, de ettől függetlenül senkinek sem tiltott a kulturált véleményalkotás. Hangsúly a kulturált szón – a gyengébbek kedvéért. Ha viszont képtelen vagy elfogadni, hogy valaki más véleményen van, akkor ne olvass kommenteket. Felmerült már benned a kérdés, hogy mi van akkor, ha nem az a „rohadék” látja szarul a dolgokat, hanem te? Mi van, ha mindketten tévedtek? Mi van, ha – ne adj’ Isten – mindkettőtöknek igaza van, pedig két különböző véleményt formáltok meg? Vége a világnak. Szóval csak nyugalom, ne feledjétek, itt mindannyian ugyanarra vágyunk, ugyanazért szorítunk, és ugyanazon dolog miatt hordunk ki lábon minimum egy agyvérzést hétről hétre. Ezt fontosnak éreztem tisztázni, mielőtt rátérünk a csapatunkra.
Ne rágódj a múlton!
Mire épp kihordanám az említett agyvérzést, jön az instant szélütés: Bezzeg Ancelotti idejében… Mennyire jó volt Mourinhóval… Ennél még Benítez is jobban tolta… És akkor mi van? Most most van, az meg akkor volt. Egyébként meg emlékeztetnék mindenkit: Carlo utolsó idényének második felében ugyanígy vágtuk az ereinket az elképzeléstelen játék, valamint az alulmotiváltság miatt. Talán nem volt ennyire szar a helyzet, mert akkor mindig becsúszott egy-egy életmentő gól, de nem a taktika miatt. Végül nem nyertünk semmit. Mi a különbség? A Mourinho-éra utolsó, mindent megmérgező évét nem kell bemutatni. Erre vágyunk most? Nem. Benítez meg… Vicckategória ezt előhúzni a kalapból. Na most én jövök: bezzeg 1955 és 1960 között… Akkor zsinórban öt BEK-címet nyertünk! Most jobb?
Nem kell elzavarni mindenkit
Ez a keret alkalmatlan még a másodosztály küzdelmeire is… Igaz? Hát nem, nem igaz. A keret jóval rutintalanabb, mint a tavalyi volt, ez tény, ugyanakkor semmi sem indokolja azt, amit például a kupában láttunk a fiatalabb generációtól. Valamennyien tehetséges játékosként érkeztek, most pedig még futballistára sem hasonlítanak. Nem gondoljátok, hogy ez nem csak az ő hibájuk? Egyrészt rohadt nehéz dolguk van taktika és kiforrott játékrendszer nélkül, amibe ők is beépülhetnének, másrészt, ha azért játszanak így, mert durciznak, akkor oda kell csapni az asztalra, és nem folyamatosan védeni őket a sajtó és a nyilvánosság előtt. Ebben tökéletes példa lehet José, aki bár vállalja a felelősséget, meri kritizálni a játékosait is. Ami a legfontosabb: ezt az edzőnek kell kezelnie, nem pedig nekünk. Hiába küldjük el az anyjukba a játékosokat, attól nem lesznek jobbak. Ami Zidane-t illeti: magam sem tudom eldönteni, hogy mivel járnánk jobban, ha menne vagy ha maradna, egy viszont biztos: ha Sir Alex Fergusont elküldték volna az első hasonló (vagy még rosszabb) idénye közben, vagy azt követően, akkor nagy valószínűséggel sosem vonult volna be a futballtörténelembe.
Értékeld a sikereket!
Rongyosra nyertük magunkat az elmúlt két év folyamán, de tényleg. Ez egyfelől egy rendkívül jó dolog, mert jön a három méterrel a felhők fölött érzés, a rózsaszín köd, meg minden nyálas baromság, és úgy érezzük, hogy mi vagyunk a legnagyobb királyok. Ugyanakkor van egy nagy hátulütője: a jóhoz nagyon könnyű hozzászokni. Így van, el lettünk kényeztetve. Hadd emlékeztessek mindenkit, hogy éltünk sokkal cudarabb időket is, mint a mostani, ráadásul nem is olyan régen. A két sikeres esztendőt követően – bármennyire fáj is – törvényszerű a hanyatlás, még akkor is, ha nem ilyen pöpecül bevitt balhorgokra számítottunk. De van ennek jó oldala is: hirtelen jöttek a pofonok, nem évekig tart a leépülés, ráadásul a tét nélküli bajnoki meccseknek köszönhetően akár már most el lehet kezdeni a jövő építését. Legalábbis merem remélni, hogy ez eszébe jutott az edzői stábnak és a vezetőségnek is.
Készülj fel a legrosszabbra!
Szeretnék mindenkit felkészíteni már most, hogy nagyon sok szenvedős, dögunalmas, érdektelenség által megfertőzött mérkőzés vár még ránk a hátralévő teljes tavaszi idényben. Abba bele se merek gondolni, hogy mi lesz, ha a BL-ből is kiesünk. Ez a keret tele van jóllakott játékossal, akiket nem fog motiválni a dobogó harmadik fokáért folytatott harc. Éppen ezért kell elkezdeni beépíteni – és nem leépíteni – a jelenleg teljes önbizalomhiányban szenvedő fiatalokat. De nem úgy, hogy csak őket küldjük pályára!
Törődj bele, hogy nyárig biztosan nem lesz új csatárunk!
Ezt nem nagyon kell kommentálni. Attól, hogy még ötmilliószor leírjátok, nem fog érkezni senki a tél folyamán. Támadó meg végképp nem. Ez van. Ez akkor is így lenne, ha Zidane-t már most elküldenék. Nincs olyan játékos a piacon, aki most mozdítható, játszhat a BL-ben, és akar is hozzánk jönni. A világ legjobb 9-esével egyébként sem akarja felvenni senki a versenyt.
A legfontosabb: támogasd a csapatot!
Vannak időszakok, amikor ez nem egyszerű, de most még inkább a csapat mellé kell állni, még akkor is, ha ez a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Bill Shankly szépen összefoglalta ezt már jó néhány évvel ezelőtt: „Ha nem tudsz szurkolni nekünk, amikor döntetlent játszunk vagy veszítünk, ne szurkolj akkor sem, ha győztünk”. Ezt nem árt észben tartani. Hogy nyomatékosítsam az első pontot: megfogalmazott kritika ≠ nem szurkolok a csapatnak. Kritikákat lehet fogalmazni, de az nem segít a helyzeten, ha egymás és a csapat ellen fordulunk.
