Titánok harca: Heynckes kontra Zidane

Hogyan fogja Zidane izolálni középen Lewandowskit, illetve hogyan tudja hatástalanítani a Bayern szélsőjátékát? Elemzés.

Zinédine Zidane egyre kiszámíthatatlanabb lett, ami akár a csapat előnyére is válhat. Csak kérdezzük meg az ellenfél csapat edzőjét, hogy vajon milyen taktikai sémával fognak szemben állni a Madrid ellen a Bajnokok Ligájában. Valószínűleg ők sem tudják megmondani biztosra. Az „érinthetetlenek” listája egyre jobban zsugorodott a szezon során, jóformán bárki a kezdőben találhatja magát, de ugyanúgy szorulhat kispadra is, persze kis túlzással. A korábban jobb napokat is megélt BBC csatártrió már nem tartozik az alapfelszereltséghez, helyette egyre jobban hódít a gyémánt középpálya, ami alapvetően határozza meg a csatárok helyzetét a pályán.

Sokan úgy gondolják, hogy a Bayern elleni meccs lehet a visszatérése a 4-3-3-as formációnak, ezt azonban nem állíthatjuk még biztosan. Gareth Bale utóbbi hónapokban megkezdődött lassú agóniája nem feltétlen prognosztizálja őt a kezdőcsapatba, Isco nem igazán a nagy meccsek embere, de Casemiro helyzete is igen érdekes. Kisebb kitekintő: a Juventus elleni visszavágón a Real Madrid a Casemiro-Kroos-Modric-Isco középpályával állt fel, ami a korábban már bevált gyémánt alakzatot jelentette. A Juve már a meccs elejétől – valószínűleg szándékosan – kihasználta ennek a felállásnak a legnagyobb gyengeségét, mégpedig azt, hogy a széleken nincs megfelelő lefedettsége a csapatnak védekezésben. Casemiro nem tudott kilépni Marcelónak segíteni, de amikor a játék irányítását átvette a Real, a brazil teljesen haszontalanná vált: a játékmesterek feljebb lépésével (Kroos, Modrić), valamint a Juventus visszább zárásával Casemirónak felállt védelem ellen kellett játszani. A legnagyobb probléma az volt, hogy a Juve kontráira így nem ért vissza, azokat nem tudta megakadályozni, holott alapfeladata lett volna az olaszok támadásainak megakasztása. A félidei cserék is azt a célt szolgálták, hogy valamilyen módon semlegesítse a torinóiak addig lehengerlő szélsőjátékát.

A Bayern elleni meccsel kapcsolatban egyre több kérdés van, ám annál kevesebb a válasz. Hogyan fogja Zidane úgy lefedni a széleket, hogy középen Lewandowskit teljesen kivegye a játékból? Lucas Vázquez vagy Marco Asensio kerüljön be a kezdőbe, esetleg mindketten? Hogyan lehet hatástalanítani Robbent? Ezek a kérdések természetesen a bajoroknál is felmerülnek. Arturo Vidal hiánya érzékenyen érintheti Heynckest, bár a keret mélysége ezt talán megoldja, a németek sokoldalú taktikai felfogása pedig lehetővé teszi csapata számára, hogy az edző által preferált 4-2-3-1-ből akármikor váltson a csapat. Thiago tud mélyebbről irányítani, de Javi Martínez is képes szűrőként játszani. Robben egyértelműen megteremtheti a különbséget, de Heynckes egyik nagy hibája az lenne, ha nem jelölné a kezdőbe Jamest. A kolumbiai igen jó formának örvend, ami még gondot okozhat a Real Madridnak.

A tavalyi meccs egy jó kiindulópont ahhoz, hogy megjósoljunk néhány taktikai elemet. Zidane csapata egyértelműen szűkebben, szorosabban állt fel és a védekezés súlypontját középre helyezte, aminek az lett az eredménye, hogy Lewandowskit teljesen kivette a játékből a madridi védelem, ezzel egy időben azonban nagyobb szabadságot kapott a két szélen Ribéry és Robben:

Habár itt Lewandowski fejére ívelik a labdát, esélytelen kapura is fejelni azt, és ebben a játékszituációban meg is nyilvánul Zidane terve: hagyni kell Robbent játszani a szélen, át kell engedni neki a területet, de zárjuk le a pálya közepét teljesen, hogy a beadásokat utána hatástalanítsa a védelem. De, ami a legfontosabb: soha, ismétlem, SOHA nem szabad engedni Robbennek, hogy befelé tolva kapura lője a labdát. Végül a taktika igazolta magát: a holland szélsőnek összesen két ilyen lövése volt a meccsen, mindkettőt blokkolta a madridi védelmi vonal.

Iskolapélda: ahogy Robben befelé indul a labdával, az őt vigyázó Krooson kívül egyből ott terem Casemiro és Isco is, hogy elzárják az utat a holland előtt, szinte minden irányba:

A korábban már említett és bemutatott Lewandowski-helyzet volt a lengyel egyetlen fejese az egész meccsen. Izolálni Lewandowskit, miközben Robben játékát ugyanúgy korlátozza a csapat… Nem egy egyszerű dolog, de Zidane mindkettőt végrehajtotta.

A Real Madrid megérdemelte, hogy megnyerje a párharcot. A csapat mindkét mérkőzésen jobb volt, különösképpen a Bernabéuban rendezett meccs első félidejében, amikor úgy nézett ki, hogy Zidane taktikája kifizetődik. De mire lehet számítani idén, mi változott egy év alatt?

Nagyon nehéz megmondani, hogy milyen taktikai elemeket emel át Zidane a tavalyi meccsről az idei összecsapásra is. A Sevilla megpróbálta megzavarni a Bayernt, több kevesebb sikerrel, a Madridnak ugyanúgy a bajor csapat gyengeségeire kell játszania támadásban. Ami miatt Zidane-nak aggódnia kell, az a defensive transition, vagyis az a periódus, amikor a csapatnak támadásból vissza kell rendeződnie védekezésbe. Nyilván ez függ attól is, hogy a támadás során hol veszít labdát a csapat, de ez a csapat egyik Achilles-ína. Az ilyen szituációkban megoldás lehet a labdavesztés utáni egyből visszatámadás, vagyis intenzív nyomás gyakorlása a labdás emberre. Ez a módszer az úgynevezett gegenpressing vagy counter pressing, amit Pep Guardiola vagy Jürgen Klopp is előszeretettel alkalmaznak csapataiknál. Gyakorlatilag az az egésznek a lényege, hogy a labdavesztés után a csapat nem rendeződik vissza a védekező zónába, védekező pozíciókba, hanem intenzíven, szervezetten támadja le a labdás embert, akár az ellenfél térfelén is. Ez a labda gyors visszaszerzését, valamint azt a célt szolgálja, hogy az ellenfél ne tudjon egyből támadásba lendülni. Habár Zidane nem alkalmazza ezt olyan mértékben, mint másik két kollégája, a csapat alkalmas lehet arra, hogy minél gyorsabban labdát szerezzen, megteremtve ezzel egy támadásnak a második vagy akár harmadik lehetőségét. A tavalyi összecsapás visszavágóján a Bernabéuban a Real 20 alkalommal szerezte vissza a labdát a bajoroktól, ugyanennyi szerelést bemutatva – ezzel egyidejűleg 11-szer találta el a kaput a spanyol csapat, szemben a Bayern szolid 2 kaput eltaláló lövésével szemben. A kulcsfigura a labdaszerzések és szerelések területén egyértelműen Casemiro volt.  Habár a brazil szűrő több veszélyes helyzetben adta el a játékszert, egyértelműen neki volt köszönhető, hogy a csapat több alkalommal is gyorsan labdát szerzett, demoralizálva ezzel a németeket.

A tavalyi meccsen Münchenben Zidane-nak még nem kellett Lewandowski miatt aggódnia, ugyanis a lengyel nem játszott, így a hangsúly másra helyeződött védekezésben. Ronaldo rendszeresen visszajárt, hogy segítse Marcelót a szélen, a videón is ezt látjuk: amíg Marcelo elmegy a felfutó jobbhátvéddel, Ronaldo a bemozgó Robben felé zárja le a passzsávot:

Az alábbi videó egy jó kivonata a Real Madrid letámadás taktikájának. Modrić magasan az ellenfél térfelén helyezi nyomás alá a védőket, ami egy ismétlődő mozzanat volt az egész meccsen. Kroosszal és Casemiróval egész meccsen változtatták a helyüket a presszing során, de Modrić volt általában a legelőrébb. A Bayern labdakihozatalait így már a legelején megzavarta Zidane csapata, főként azzal, hogy a bajorok védői között a passzsávokat egytől egyig lezárták, a középpályára pedig nem tudták tovább játszani a labdát a folyamatosan feljebb tolódó madridiak miatt. Itt Benzema és Modrić a két középső védőre helyeznek nyomást a mozgásukkal, kikényszerítve így őket a kényelmi zónájukból, míg Ronaldo, Kroos és Casemiro leveszi Xabi Alonsót, Thiagót és Robbent is, de Bale is rendszeresen fellép a jobb oldalon, hogy előbb Alabát, majd később a visszalépő Ribéryt lehetetlenítse el a passztól.

Végül a labda visszakerül Neuerhez, aki nem tud mást csinálni, csak kirúgni a labdát az oldalvonalon kívülre, majd a bedobásból pedig rögtön helyzetet alakít ki a csapat Kroos által.

A Bayern szezonja igen érdekesen alakult. Carlo Ancelottival először úgy tűnt minden rendben van, majd egyre jobban megromlott a viszony a játékosaival, a csapatot pedig a régi-új sikeredző, Jupp Heynckes vette át. Arturo Vidalt valószínűleg maradéktalanul tudja pótolni, a bajorok középpályásai képesek bejátszani az egész pályát, letámadni az ellenfelet, ha kell, és meg tudják húzni azokat a váratlan megoldásokat, amik megteremthetik a különbséget adott helyzetekben.

A Bayern támadásainak egyik kulcsa lehet a szélső védők felfutásaival megbontott madridi védekezés elleni játék. Joshua Kimmich és David Alaba is nagyon jó formában játszik az utóbbi időben, elősegítve a bajorok szélsőjátékát.

Valószínűleg a madridisták nagy része már bánja, hogy James idén már nem a csapatot erősítette, ugyanis Németországban végre ki tudott bontakozni – a megfelelő bizalom mellett persze – és csapata egyik legjobbja jelenleg. James egy gyors, hihetetlenül jól látó játékos, a támadóharmad egyik legkreatívabb futballistája jelenleg az egész világon. Ezt kár elvitatni, sose a képességeivel, sokkal inkább a hozzáállásával volt inkább probléma, de azt is hozzá kell tenni, hogy a Real Madridnál a végén már nem kapta meg a megfelelő bizalmat. Rendkívül rövid idő alatt képes megtalálni a legkisebb réseket a védelmi vonalon, amellett, hogy nagyon pontosan tudja bejátszani a labdát a legkisebb területekre is. Jelenleg a bajorok játékmestereként 10 gólpasszt számlál, kulcspasszok tekintetében pedig a Bundesliga legjobbja 2,7 kulcspassz/mérkőzés mutatóval.

Allegrihez hasonlóan Heynckes a stratégia szempontjából feljebb tolva fogja használni centerét (Lewandowski), hogy alapvetően zavarja a védőket labdakihozatalban, támadásban pedig lekösse a madridiak figyelmét. A középpályás letámadást egy fokozattal viszont visszább húzhatja, hogy elzárja a területet a madridi játékosok elől és ne tudják feljebb játszani a labdát üres területekre. Mindezt azért, mert ilyen nagy csapatok ellen, mint a Real Madrid öngyilkos taktika lehet a túl magasan végrehajtott presszing, ugyanis azon kívül, hogy hatalmas energiákat emészt fel, túl nagy területet adnának át a Kroos-Modrić duónak a középpályán, amit ők maradéktalanul kihasználnának, de ilyenkor a bajorok mögé kerülhet Carvajal és Marcelo is, akikre alapvetően nagy hangsúly fektet Zidane a támadások építésénél. Nagy kérdés lesz, hogy Heynckes hogy kezeli Casemirót. A pálya középső részének lezárása esetén a brazil szerepe érdekes lesz, de hatékony letámadással őt lehet a leginkább zavarba hozni a Madrid középpályásai közül.

Mind Heynckesnek, mind Zidane-nak több ütőlap van a kezében, a legnagyobb kérdés az, hogyan keverik kártyáikat a párharc során. Ha megfelelően játszák ki a lapokat, egy nagyon jó összecsapást fogunk látni, ami minden bizonnyal az utolsó pillanatig kiélezett lesz a két csapat között.

Forrás: managingmadrid.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK