Real Madrid (6)
Megvettük. A félidőben a maradék pénzt egy szép kis Madrid-címeres szatyorkában behajítottuk a Bayern öltözőjébe, amit Ulreich pimasz módon, settenkedve kapott fel. Élelmesnek kell lenni – és ez igaz mindkét félre. Amit Çakır nem rakott zsebre, azt odaadtuk a német kapuvédőnek, aki tette a dolgát. Csak ez a forgatókönyv lehetséges. Na mindegy, be is zárom a böngészőt, mert a különböző orgánumokon olyan kommentek fogadnak, amik teljesen megbontják elmémet, és képtelen vagyok cinizmus nélkül folytatni. A lényeg, hogy nem játszottunk jól. Nagyon nem. Ilyen passzív, minimalista játékot nagyon rég láttam a csapattól a Bajnokok Ligájában. Mindamellett, hogy a támadásokra csak hangyafasznyi energiát pazaroltak a srácok, a védelemben is voltak óriási, mindent magukba szívó fekete lyukak, amik csak úgy vonzották a bajorokat, akik sokszor egy az egyben mehettek a kapu irányába. Keményen megdolgozott a csapat a kiesésért (2-2-nél többször is úgy támadtak ki a srácok, hogy hátul 2 ember várta a kontrával érkező bajorokat…), de mindhiába. Néhány kimagasló egyéni teljesítménytől eltekintve egyáltalán nem lehetünk elragadtatva, ha a realitás talaján maradunk. Én viszont nem akarok, most csak arra tudok koncentrálni, hogy ismét ott vagyunk. Zsinórban harmadjára. Amit ez a generáció véghez visz, az teljesen egyedülálló és hihetetlen. Dőljünk hátra, élvezzük a pillanatot, felejtsük el a rosszat. Kijevben majd lehet javítani, hiszen van mit.
Az olvasók pontszáma: 6,9
Bayern München (7,5)
Már a legelején szeretném leszögezni, hogy minden tiszteletem a bajor csapaté – nem a szurkolóiké, akik orbitális baromságokat írnak csak a kifogásokat keresik, meglehetősen pocsék alapanyagból gyúrt, a kommentszekcióba bevágott maszlag formájában –, hiszen mindkét mérkőzésen a címvédő fölé tudtak kerekedni. Játékban legalábbis mindenképp. Volt azonban egy tényező, amiben nem sikerült felnőni a Real Madridhoz: a higgadtság. A legnehezebb helyzetekben pontosan az a rutin és önbizalom hiányzott belőlük, amit a mi srácaink az elmúlt 4 évben magukra szedtek. Ezért remegtek meg a lábak a helyzetekben – na jó, James talán azért rúgta fölé, mert visszavágyik Madridba, vagy esetleg neki is fizettünk… –, és ez a súly nyomta Ulreich vállát is az elkövetett hibánál. El kell ismernünk, hogy most nem a jobban, hanem az eredményesebben játszó csapat jutott tovább.
Az olvasók pontszáma: 7,4
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Keylor Navas (10)
A vendégek második góljánál még mormogtam valamit a bajszom alatt Keylort illetően, hiszen elképesztő, hogy megint a rövidre, a lába alatt csúszott be James lövése, de… eltelt néhány perc, a Costa Rica-i kismacska csillagharcosokat megszégyenítő módon változott át párduccá, God üzemmódba kapcsolva. Keylor meccsben tartott minket, emberfeletti védéseket bemutatva harcolta ki a továbbjutást a csapatnak. Elképesztő reflexeiről rendkívül éles helyzetekben tett tanúbizonyságot, erre pedig csak a legnagyobbak képesek.
Az olvasók pontszáma: 9,3
Lucas Vázquez (5,5)
Az első félidő első fél órájában azért elég L(y)ucas volt az a jobb oldal, de amint kezdett akklimatizálódni, a villámléptű spanyol egyre jobban látta el a feladatát, de meg kell jegyezni, hogy ehhez hathatós segítséget kapott Lukitától is. Végig érezhető volt, hogy nem ez az eredeti posztja, a Bayern pedig meg is próbálta kihasználni a helyzetet, több-kevesebb sikerrel – el kell ismerni, hogy az eredményesség a legtöbb esetben csak és kizárólag a vendégek játékosain múlott. A meccs végén azért tanári módon tartotta távol Lewandowskit a labdától, az a momentum minden rosszat feledtetett. Nem tudok neheztelni rá, hiszen mindent megpróbált, amire futotta erejéből és tudásából.
Az olvasók pontszáma: 7,1
Raphaël Varane (8,5)
Nagyot ment, csakúgy mint Ramos, lényegében ő az, akinek megköszönhetjük, hogy a Lewandowski buksija irányába küldött labdáknak annyi haszna volt, mint fésűt ajándékozni Zizou-nak. A levegő ura ezúttal is ő volt tehát, de talajon sem jött zavarba, sokszor segítette a labdakihozatalokat is. Nem lehet rá panasz.
Az olvasók pontszáma: 7,4
Sergio Ramos (8,5)
Hibázott ugyan az első bajor-gólnál – hozzá kell tenni, hogy a hibája után nem érkezett semmilyen segítség a középpályáról, Kimmich teljesen egyedül maradt… –, mégis a védelem legjobbja volt. De toronymagasan. Nagyon sokszor hozták őt kiszolgáltatott helyzetbe a társak, de rutinjának és tudásának köszönhetően szinte kivétel nélkül megoldotta ezeket a hajmeresztő szituációkat is. A legtöbb esetben jól olvasta a játékot, nála több felszabadítást pedig senki sem mutatott be a pályán lévő játékosok közül. Ismét bizonyította, hogy imádja ezeket a párharcokat, és a legnehezebb helyzetekben él a leginkább. Ilyenkor lép elő, mutatja az irányt, rendkívüli higgadtsággal. Épp ez az, ami a többiek fölé emeli őt.
Az olvasók pontszáma: 7,5
Marcelo (7)
Kevesebbet vállalt a támadások során, mint egy hete, aminek pozitív hatásait leginkább a hátsó alakzat élvezhette. Hiába övé a legkevesebb visszaszerzett labda a védelem tagjai közül, sokkal kevésbé érezhettük szellősnek a védelem bal oldalát, mint a müncheni találkozó alkalmával. Egy nagyszerű gólpasszt azért így osztott, tanítani való módon varázsolta a labdát Karim fejére.
Az olvasók pontszáma: 7,2
Mateo Kovačić (6,5)
Örültem, hogy ő kapott helyet a kezdőben, hiszen a defenzív munkája mellett az építkezésben is nagy segítségére van a társaknak, és ez utóbbi területet magasan Casemiro fölött áll. Igen ám, de képességeinek előnyét csak nagyon ritkán élvezhettük. A védekező munkája nem a várakozásoknak megfelelően sikerült, a bajorok többször is be tudták játszani mögé a labdát. Villámgyors megindulásai is csak szórványosan akadtak, ezen a területen sokkal többet vártam tőle. Nem mondhatjuk, hogy rosszul teljesített volna, de az bizonyos, hogy nem most szilárdította meg a helyét a kezdőcsapatban.
Az olvasók pontszáma: 7
Toni Kroos (4,5)
Toni idényének egyik leggyengébb meccse. Ránézésre olyan volt, mint egy kis hörcsög, amely egy teljes napos mókuskerekezés után próbált még meg futni néhány kört az emberekkel körülvett terráriumban. Ellötyögött, de semmi extrát nem tudott hozzátenni a játékhoz, ráadásul védekezésben is előszeretettel csak kísérte embereit azok támadása, szoros őrzése helyett. Legalább két gólt kaphatott volna róla a csapat, és még a passzmutatója is csak 85%-os lett… El kell felejteni ezt a meccset.
Az olvasók pontszáma: 6,8
Luka Modrić (9)
Pici varázslón ezúttal a karmesteri pálcát munkásruhára cserélte, és akkorát melózott benne, hogy ha nem két, vízzel jól túltöltött lufi lenne a vádlija helyén, akkor talán combig kopott volna a lába. A rendszer összességében a támadójátékára volt negatív hatással, hiszen a legtöbb energiát arra fordította, hogy a védelem jobb oldalán kisegítse Lucast. Tudjuk, hogy mi a legnagyobb erőssége, ő is tisztában van a képességeivel, mégsem volt számára büdös a legpiszkosabb munka sem: ütközött, csúszott, takarított… Noha neki már semmit sem kell bizonyítania Madridban, hiszen egy nagyobb szobor így is kilátásban van számára, ezt a fajta hozzáállást nagyon nagyra értékelik a szurkolói berkekben.
Az olvasók pontszáma: 7,6
Marco Asensio (5,5)
A védekezést tekintve Marco idényének egyik legrosszabb meccse volt a tegnapi. Az első müncheni gólt megelőzően az ő feladata lett volna Kimmich követése, ám ezt elmulasztotta, így a német teljesen tisztán, zavartalanul érkezhetett és tüzelhetett. Egyébként rendkívül keveset volt játékban, néhány kiváló passzra és elfutásra futotta csak tőle ezúttal, ám ismerve a képességeit, ez messze elmaradt a jogosan elvárttól. Pedig most nem is a bal szélen, hanem a gyémánt csúcsaként kapott szerepet.
Az olvasók pontszáma: 6,7
Cristiano Ronaldo (7)
A müncheni meccshez hasonlóan meglehetősen szürke volt támadásban, ám most így is megvoltak a helyzetei, de nem sikerült betalálnia. 2-1-nél sajnos az ő lábában maradt az a gól, ami megnyugtathatta volna a csapatot, két lehetősége is volt 3-1-re módosítani az állást. Ennél viszont fontosabb az a tény, hogy Lukitához hasonlóan óriásit melózott mezőnyben, rendre visszajárt a labdákért – nem csak kérte a bogyót a társaktól, hanem ő maga is megpróbálta visszaszerezni azt a Bayern játékosaitól. Rég hajtott ennyit egy mérkőzésen.
Az olvasók pontszáma: 6,3
Karim Benzema (9)
Azon gondolkodom, hogy hol és milyen történés borította fel ennyire az univerzum rendjét. Hol és mi siklott félre, ami ezt eredményezte? Ha őszinte akarok lenni, ez már kijárt Benzemának. Megérdemelte mindazért, amit a nyakába zúdítottak az elmúlt hónapok során, valós, vélt és valósnak vélt vádak alapján. Megérdemelte, mert nem adta fel. Megérdemelte, mert Zizou mindvégig bízott benne. Megérdemelte, mert mikor máskor próbálná meg elfeledtetni életének egyik legrosszabb idényét a szurkolókkal. Hiába a sok suta mozdulat, a kihagyott ziccerek, az érthetetlen megmozdulások, Benzintől ezt az estét senki sem veheti el, ahogy tőlünk sem a döntőbe jutás tényét. Ez utóbbit viszont neki köszönhetjük. És hogy a két gólján kívül mivel járult hozzá? A legtöbb visszaszerzett labdával…
Az olvasók pontszáma: 8,9
Cserejátékosok
Gareth Bale (7)
Behozatalával némileg szilárdult a csapat bal oldala, Kimmichet sikerült íly módon kivenni a játékból. Volt egy ígéretes elfutása is, kár, hogy les miatt lefújták az akciót, hiszen akár góllal is végződhetett volna. Örülök, hogy ő is szóhoz jutott.
Az olvasók pontszáma: 6,1
Casemiro (6)
Azért érkezett a pályára, hogy szilárdabbá váljon a csapat középpályás védekezése, de nem tudott igazán hatékonyan beszállni a játékba. A Bayern támadásai ugyanúgy érkeztek, futószalagon.
Az olvasók pontszáma: 5,9
Nacho (7)
Az erejével teljesen elkészült Asensiót váltotta, és nem okozott csalódást. Volt egy nagyon fontos tisztázása egy Bayern-szögletet követően.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (6)
A kopasz kiimádkozta, a fekete mágiája ezúttal is bejött. Ennyi. Taktikailag felesleges bármit is beszélni erről a meccsről, mert nehéz lett volna felfedezni bármiféle strukturáltságot. Gyémánt alakzatú középpályával próbált meg operálni, ami szemmel láthatóan nem működött, hiszen Kroos és Modrić is több védekező feladatot kap ebben a szisztémában, ezzel pedig gyakorlatilag lehetetlen kihasználni a legnagyobb erényüket. A jobb oldali védekezés egyszerűen kukába való volt, de sok más lehetősége nem adódott a meccs előtt – biztos vagyok benne, hogy Nacho nem állt készen, ezért nem ő kezdett. A hozott anyag pedig ennyit tett lehetővé. Maradt tehát a woodoo, Zizou sámánja pedig Keylor volt ezúttal. A játékosok egyéni teljesítménye volt az, ami tovább repítette a csapatot, és ennyi. Ettől függetlenül sokan kiegyeztünk volna 2016 januárjában azzal a ténnyel, hogy Zizou zsinórban három döntőbe kormányozza be a csapatot, erre azt hiszem, senki sem számított. A hosszú út során pedig voltak taktikailag kiemelkedő, és nagyon kilógó meccsei is, ám így is ott van a kijevi döntőben. Három próbálkozásból háromszor. Ehhez azért a szerencsénél több kell, és ezt a rekordot nem veszi el tőle senki. Ez az ember győzelemre született.
Az olvasók pontszáma: 6,8
