Mateo Kovačić: Luka tanácsai nélkül talán már nem lennék itt

A csapat középpályás szupertehetsége, Mateo Kovačić az El Mundónak adott exkluzív interjút.

Hogyan telik egy átlagos délutánod Madridban?
Nyugalomban. Nagyon szeretek pihenni, így amikor csak lehetőségem van rá, alszom egyet. Ezt követően általában sétálni megyek a feleségemmel vagy Luka [Modrić] családjával. Még nincs gyermekünk, így viszonylag sok szabadidővel rendelkezünk. Madrid a világ egyik legszebb, legjobb városára, és egyre gyakrabban előfordul, hogy az emberek felismernek és megszólítanak az utcán. Boldog vagyok itt. Az itteni életvitel sokban emlékeztet a hazámra; itt sem jellemző az idegeskedés az emberekre. Olaszországban sokkal nagyobb volt a mindennapi stressz.

A napjaidat az foglalja keretbe, hogy oda-vissza járkálsz az edzőközpont és a házad között.
A Valdebebas egy valódi csoda. Szerintem nincs még egy ilyen központ a világon. Általában közös reggelivel kezdjük a napot, aztán jön az edzés.

Nem titkoltan hívő vagy. A napi teendők mellett van időd a vallásod gyakorlására?
Vasárnaponként sosem bulizok, helyette inkább elmegyek misére. Van egy templom közel a házamhoz. És mielőtt pályára lépek, mindig imádkozom. Számomra ez nagyon fontos.

Sok futballmérkőzést nézel?
Mondhatni, igen. A saját meccseimet mindig visszanézem, hogy elemezzem a hibáimat, és fejlődjek. Emellett  gyakran figyelem a legjobb középpályások játékát is.

Vannak példaképeid, már ami a futballt illeti?
Modrić és Iniesta. Ők a legjobbak. Régebben folyamatosan róluk összevágott videókat néztem.

Milyen tanácsot adott Modrić, amikor Madridba szerződtél?
A futballról keveset beszéltünk, mert úgy gondolta, hogy készen állok a Real Madrid szintjére. Inkább az élettel és a pályán kívüli dolgokkal kapcsolatban adott tanácsokat. Példaul azt mondta, hogy sose veszítsem el a fejemet, ne hozzak döntéseket felfokozott idegállapotban. Igazából könnyű dolgom volt, mert csak az ő példáját kellett követnem. Ez biztosan nagyban hozzájárult ahhoz, hogy még mindig a Madrid játékosa vagyok.

Mit jelent Luka Modrić Horvátország számára?
Ő az országunk történelmének legjobb labdarúgója, ebben biztos vagyok. Fantasztikus ember. Nagyon büszke vagyok, hogy a barátomnak mondhatom őt. Azóta jóban vagyunk, hogy először találkoztunk a válogatott edzőtáborában.

Horvátországban biztosan rengeteg a madridista…
Azon a környéken, ahonnan én jöttem, például Zágrábban, tényleg így van. Luka és én is ott nőttünk fel. De a Barcelonát is sokan kedvelik, Rakitić miatt.

Már várod a világbajnokságot?
Igen, de jelenleg csak a BL-döntőn jár az eszem.

Kivel nagyon jó még a kapcsolatod a csapatból?
Marcelo nagyon kedves és életvidám, szeretem a társaságát. De mindenkivel jól kijövök. Sergiót például nagyon tisztelem, mert egy valódi vezér a pályán és azon kívül is, aki ráadásul szinte egyet jelent a Real Madriddal. Jó, hogy egy ilyen csapatkapitánya van az embernek.

Mivel győzött meg Zidane a maradásról tavaly nyáron? Hiszen számos csábító ajánlatod volt.
Ha egy olyan ember, mint Zidane azt mondja neked, hogy bízik benned és többet fogsz játszani, akkor többé nem gondolsz a távozásra. Mégiscsak Zinédine Zidane-ról beszélünk! Kiváltságosnak érzed magad, ha ilyet mond neked a futballtörténelem egyik legjobbja. És ne felejtsük el, hogy ez a Real Madrid. Nagyon nehéz döntés hátat fordítani a világ legnagyobb klubjának. Aki eljut idáig, annak meg kell becsülnie a pozícióját.

Szóval több játékpercet ígért. Most, egy szezonnal később, elégedett vagy az eredménnyel?
Elégedett vagyok a szerepemmel, mert tudom, hogy még mindig egy nagyon fiatal játékos vagyok, akinek sokat kell tanulnia. Amikor azt mondta az idény elején, hogy mindenkinek lehetőséget fog adni, akkor azt gondoltam, hogy ezzel igencsak nagy fába vágta a fejszéjét. De megcsinálta, hiszen senki sem érzi magát elhanyagoltnak. Mindannyian nagyon szeretjük őt, és épp ezért láthatják azt a szurkolóink, hogy aki pályára lép, az mindent belead. Ez Zidane számára is nagyon fontos, mert tudja, hogy bárkit pályára küldhet bármelyik meccsen, és ez egyben azt is jelenti, hogy nincs egy előre meghatározott, standard kezdőcsapata. Hatalmas öröm egy olyan emberrel dolgozni, mint ő.. Az általa megnyert címek önmagukért beszélnek.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a kezdőcsapat tagjaként lépsz pályára a Bayern ellen?
Természetesen nagyon örültem. Különösen utólag, hisz sikerült kiharcolnunk a továbbjutást.

A bajnoki szezon első El Clásicóján is a kezdőcsapatba neveztek, de akkor nem alakultak ilyen jól a dolgok.
Akkor elég jól játszottunk az első félidőben, csak a gól hiányzott. Aztán, a második félidőben végül mi voltunk azok, akik gólt kapnak. Ez részben az én hibám is volt, mert nem követtem szorosan az emberemet, de itt tizedmásodpercekről van szó. Nagyon gyorsan kell döntéseket hoznod. Én rossz döntést hoztam, ez minden. Sokat tanultam aznap.

Mit vár el tőled Zidane?
Rengeteg defenzív munkát, tőlem és a többi középpályástól is. Ha pedig nálunk van a labda, akkor azt kéri, hogy próbáljunk gyors akciókat végigvinni, és nyugodtan lépjünk fel a támadásokkal. Azt hiszem, ebben még sokat fejlődhetek.

Néha az az ember érzése, hogy feleslegesen lassítasz le, mert akár az ellenfél tizenhatosáig is képes lennél elcselezgetni a labdával.
(nevet) Igen, néha elkap a hév, és túl nagy lendülettel indulok meg. Épp ezért mondom, hogy még sokat kell tanulnom, de ennél a klubnál és egy ilyen edzővel minden adott a fejlődésemhez. Zidane-tól különösen sokat tudok tanulni, hiszen többé-kevésbé azonos szerepkörben játszottunk.

Mi a legkorábbi emléked a Bajnokok Ligájáról?
Zidane kapáslövése a Bayer Leverkusen ellen. Amikor visszajátszották azt a gólt, nem tudtam levenni a szememet a TV-képernyőről, olyan fantasztikus volt. Most, hogy a Real Madrid játékosa vagyok, már átérzem, hogy ez a sorozat nagyon fontos a klub számára. A BL-meccsek estéinek légköre mindig nagyon különleges a Bernabéuban.

Carvajal azt mondta a PSG elleni továbbjutás után, hogy sokan alábecsülték a Madridot.
Tényleg rengeteget lehetett hallani és olvasni a Paris Saint-Germain erejéről, és arról, hogy ők lesznek a továbbjutók. Aztán láttuk, hogy mi lett a vége. Azok az esték tökéletes példái voltak annak, hogy nem számít az aktuális forma, mert a legjobb csapatok bármikor képesek felpörögni az igazán nagy összecsapásokra.

Szombaton történelmet írhattok a Liverpool ellen. Az elmúlt 40 évben senkinek sem sikerült egymás után háromszor megnyerni a legrangosabb európai klubtrófeát.
Mi nem gondolunk erre, de készen állunk. A győztes mentalitás jelenti a csapatunk lelkét.

Forrás: elmundo.es
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK