Csak két edzőlegenda, Bob Paisley és Carlo Ancelotti mondhatja el magáról, hogy három alkalommal is el tudta hódítani a legrangosabb európai kupatrófeát, de ők sem egymást követő években. Ugyan Zidane már a küszöbén van ennek a korábban soha nem látott sikernek, néhány kritikusa azonban továbbra sem hajlandó elismerni az érdemeit. Ők a francia edzőt gyakran egy drága pénzen összevásárolt keret szerencsés haszonélvezőjének állítják be, nem pedig számos emlékezetes teljesítmény megtervezőjeként.
Azok számára, akik jól ismerik őt, egyértelmű, hogy a lekicsinylő értékítéleteket csupán a féltékenység és a tudatlanság táplálja.
Az alábbiakban Steve McManaman gondolatait közöljük a francia mesterre vonatkozóan, aki Zidane csapattársa volt az ezredforulón, a dicsőséges galaktikus-éra kezdetén. McManaman kétszeres BL-győztes lett a Real Madriddal, miután 1999-ben átigazolt a spanyol klubhoz a Liverpool csapatától. Két olyan klub játékosa volt tehát, amelyek identitását meghatározza ez a versenysorozat. A csapat egykori angol válogatott játékosa a döntőt is a helyszínről fogja tudósítani.
Az elismerés hiánya
„Egyszerűen nem kapja meg a neki járó elismerést, pedig egy szenvedő, rosszul működő csapatot vett át, amelynek játékosai nem voltak boldogok a kinevezése előtt. Ezt követően két Bajnokok Ligáját nyert vele a csapat. Ha mindezt Pep Guardiola érte volna el, mindenki a legnagyobb elismeréssel szólna az edző munkájáról.”
Kisugárzás
„Nem helyezi magát eléggé előtérbe. Ugyanolyan edzőként, mint játékosként volt. Egyáltalán nem bőbeszédű, és a lehető legkevesebbet árulja el. Soha nem extravagáns az interjúk alatt, de minden alkalommal elegáns. Ha nyernek, az mindenki szerint a játékosok érdeme, de ő volt az, aki igazán egységbe tudta forrasztani az öltözőt.”
Saját tapasztalatok
„Megértem, hogy néhány menedzser kevésbé tűnik kezdeményezőnek, ezt magam is tapasztaltam Vicente del Bosque irányítása alatt. Nem ordítozott velünk, és nem is volt a legnagyobb taktikus, gondosan kidolgozott edzésekkel, de a játékosok boldogak voltak az irányítása alatt, és mindenki tudta a helyét. Nem érezte szükségét annak, hogy a mellkasát döngetve tartson motivációs beszédet a mérkőzések előtt. Engedte, hogy az öltöző vezéregyéniségei elvégezzék ezt a fajta munkát. Úgy tűnik, Zidane is ezt az elvet vallja.”
Az öltöző
„A pályán Sergio Ramos vagy Cristiano Ronaldo a vezér. A képesség arra vonatkozóan, hogy kontrollálni tudd, és te magad alakítsd ezeket az eseményeket egy ilyen erős karakterekből álló öltöző mellett, az egyik legfontosabb edzői tulajdonság. Az olyan játékosok esetében, mint Cristiano, nem vésheted kőbe, hogy mit is kell csinálniuk, főleg nem részletekbe menően. Ugyanez igaz Lionel Messi és a Barcelona mindenkori edzője tekintetében is. Túl erősek. Boldognak kell tudnod őket, hogy a legjobbat tudják kihozni magukból. Nem azt mondom, hogy hatalmas egóval rendelkeznek, de mégiscsak szupersztárokról beszélünk, akik a sportág valaha volt legjobbjai közé tartoznak. Ebből következően különleges érzékkel kell rendelkezned, hogy megfelelően tudd őket kezelni. Az általa elért eredmények alapján Zidane örökre a Real Madrid vezetőedzője kellene hogy legyen.”
Liverpoolból Madridba
„Számomra nem jelentett óriási változást Liverpoolból Madridba igazolni, mivel a Liverpool is a trófeák megszállottja volt, különösen a korábbi BEK-győzelmekből fakadóan. Pontosan ugyanez volt a helyzet Madridban is. Minden sorozatnak úgy mentünk neki, hogy meg kell nyernünk, de ha sorrendet kell felállítani, valóban a Bajnokok Ligája bírt a legnagyobb jelentőséggel.”
Beilleszkedés Madridban
„Amikor odaigazoltam, egyből a megismertették velem a Real etikai kódexét. Kaptam egy könyvet, vagy inkább röpiratot, amely fejezetre tagoltan mutatta be a klub történelmét, és a klub értékeit. Szép játékkal kellett nyerni, de a vereséget is méltósággal kellett viselni. Azt tanították, hogy ennél a klubnál nem arrogáns módon akarunk győzni, és kaptam egy mezt, amely az ötszörös BEK-győztes Alfredo di Stéfano nevével volt ellátva. Di Stéfano volt a klub szimbóluma, az ő neve mindig ott volt a háttérben. Abban az időben tiszteletbeli elnök volt, a stadionban vagy a faliújságokon mindenhol találkozni lehetett az arcképével.”
„Hogy őszinte legyek, ezeknek az értékeknek a nagy részét már belém nevelték a liverpooli éveimben. Hasonló volt, mint amit Ronnie Moran és Roy Evans próbált folyamatosan tudatosítani a Liverpool játékosaiban.”
A világelitbe tartozó klubcsapatok
„Világszerte ismert egyesületekről beszélünk. Nem lekicsinyelve az egyszeres BEK/BL-győztes csapatokat, de van egy köre azoknak a csapatoknak, akik tényleg a csúcsot képviselik, és akikre mindig is emlékezni fognak. A Real Madrid, a Barcelona, a Bayern München, az AC Milan és a Liverpool, akiknek az első számú európai kupasorozat megnyerése legalább ötször sikerült, tartoznak ebbe a körbe.”
