Egytől egyig: Girona – Real Madrid (1-4)

Lecsengett szép csendben az idény második bajnokija is. Az elején még morgolódtam és azon tanakodtam, hogy vajon miért nekem dobott már megint egy gyenge meccset a gép, de aztán mosolyra görbült a szám. Katalóniában ezúttal jobb eredmény született, mint a legutóbbi gironai látogatás során, így a csapat két forduló után vezeti a spanyol pontvadászatot. Jöjjenek tehát a pontok, a már jól megszokott formában, jöjjön a mérkőzés utáni, közkedvelt Egytől egyig.

Csapatok

Real Madrid (7)
JLo mester a római mitológiából ismeretes Janus mintájára építhette fel a tegnapi, kétarcú csapatát. Megmondom őszintén, hogy az első félidő egyáltalán nem hozott lázba, ott épp a múltba tekintő arcát hozta a csapat: ha minden egyes beívelésért osztottak volna egymillió eurót, akkor ma már le is lehetett volna rakni az asztalra Mbappé és Neymar együttes kivásárlási árát. Ehhez érkezett a Girona gólja, amihez csak a fél csapat asszisztált. Lényeg a lényeg, az első félidő után azt érezhette az egyszerű madridista, hogy két középcsapat csatáját látja, melyen akár több góllal is vezethetne a hazai együttes. A második játékrész már más ütemben csordogált, ami nagyban köszönhető annak, hogy a BAB támadóhármassal Lop mester vért itathatott a szünetben. A második 45 percben már jöttek kreatívabb, gyors támadások is, és sokkal jobban körvonalazódott, hogy milyen irányra számíthatunk a jövőben.

Girona (6)
Pontosan azt kaptuk, amire számítani lehetett. Agilis játékkal, gyors támadásépítésekkel és kontrákkal próbáltak meg operálni – az első játékrészben azt éreztem, hogy ez talán meglepte szeretett csapatunkat, pedig ennek elkerüléséhez elég lett volna levetíteni a tavalyi, gironai meccset. Ettől függetlenül minden dicséret megilleti a hazaiakat, akik pontot, pontokat is szerezhettek volna, de a kritikus pillanatokban mindig egy nagy, Costa Rica-i zászlóval mintázott falba ütköztek. Őszintén, nem lennék meglepve, ha az idény végére megugranák a tavalyi, tizedik helyezésüket.

Játékosok

A mérkőzés legjobbja – Keylor Navas (10)
Egyetlen gondolat kezdésképp: szegény Tibó… Ha Navas így folytatja, akkor brutális harc lesz ez a két világklasszis kapus között – és halkan jegyzem meg, hogy ebből csak mi, szurkolók, illetve a csapat fog profitálni. A Costa Rica-i kapus több fontos védést is bemutatott tegnap, ráadásul többet kritikus pillanatokban, és érezhető volt, hogy fejben 150 százalékkal a meccsre koncentrál. Rendkívül jól élt együtt a játékkal, ezt bizonyítja remek kifutása is, amit az első félidőben láthattunk. Az meg külön pozitív, hogy a csapat harmadik gólja előtti támadás pontosan tőle indult – pedig mennyit ekéztük tavaly amiatt, hogy nem jól hozza játékba a labdát… Kellett neki Courtois, én azt mondom.

Dani Carvajal (8)
Az első félidő egyik legjobbja volt a harcos spanyol. Védekezésben és támadásban is erős volt, szép számban nyerte a párharcokat. Emellett volt egy nagyon fontos tisztázása a gólvonalon, ami nélkül komolyabb bajba kerülhetett volna a csapat. A második játékrészben sokkal kevésbé volt látványos a játéka, ám ez részben az átalakult csapatmunkának is köszönhető. Esetében is azt érzem, hogy Odriozola érkezése rendkívül pozitívan hatott rá.

Sergio Ramos (8)
Erős, szolid, kapitányhoz méltó teljesítmény. Nagyon erősen kezdte a meccset, rengeteg mozgással, többször volt a középpályán és a támadósorban, mint a saját posztján. Több fejessel is veszélyeztetett, keresztlabdáit látva pedig kezdtem azt érezni, hogy Sergio valójában Kroos és Xabi Alonso szerelemgyereke. A büntetője is megér egy misét, szép mozdulattal mattolta a hazaiak kapusát.

Nacho (7)
Bár extrát nem adott a játékhoz, hozta a tőle megszokott stabilitást. A Girona vezető gólját megelőzően pechjére pont róla pattant az érkező Borja García elé a labda, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ő legalább mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza a találatot. A második játékrészben, Marcelo lecserélését követően a bal oldalon folytatta tovább, de ott sem jött zavarba. Biztos vagyok benne, hogy az új idényben is fontos szerep hárul majd a saját nevelésű védőre, és ez nem véletlen.

Marcelo (6)
Újra a régi lemez… Támadásban próbálkozott, igaz, többször volt pontatlan, és néha meglehetősen enerváltnak is tűnt, a védőfeladatait pedig úgy dobta el magától, mintha azok valami sátántól származó dolgok lennének. Egyáltalán nem volt összhangban a védőtársakkal, az esetek 90 százalékában Ramos zárt ki az ő helyére, Casemiro pedig a védelem közepébe, amikor Marcelo magasan fent ragadt – nyilván ez egy megbeszélt, begyakorolt dolog, ám továbbra is nagy luxus az, hogy a brazil nem ér vissza a kontratámadások során. Biztos vagyok benne, hogy a lecserélése is a védelem megerősítésére szolgált.

Casemiro (6)
Idegen testként funkcionált a tegnapi rendszerben. Támadásépítésben nem tudott közel sem olyan hatékony lenni, mint mondjuk Ceballos a Getafe ellen, és bár labdaszerzésben övé a legjobb mutató, azt sem állíthatjuk, hogy nem bírta volna el a hiányát a tegnapi középpálya. A bekapott gól miatt többen is támadták, itt viszont meg szeretném védeni: Kroos visszakocogása miatt két embert kellett volna felvennie, ami értelemszerűen nem sikerült. Ez viszont nem az ő sara. Nem kérdőjelezem meg a helyét a nagyobb meccseken, indokolt esetekben, hiszen rendkívül fontos láncszeme ő a csapatnak, de ebben a rendszerben, ilyen ellenféllel szemben nélküle egy sokkal kreatívabb középpályát kaphatnánk, melyben Isco is sokkal jobban érezné magát és a játékot.

Toni Kroos (6)
A Getafe elleni vérprofi teljesítmény után itt egy kevésbé jó. Oké, nyilván a passzpontossága 96 százalék fölött van, de ezt álmából felkeltve, bekötött szemmel, fél lábbal és három korsóval a kezében is tudná hozni. Ezt sajnos nem tudom extraként kezelni az ő esetében. Azt viszont muszáj megemlíteni, hogy a védőmunkája magához képest is átlagon aluli volt, ami miatt több esetben is szenvedtek a társai, többek között a bekapott gólnál, amikor barátságos nyugdíjasként joggolt hátra szép óvatosan, nehogy túl sok fűszálat tönkretegyen a stoplikkal. Szó, mi szó, lesz ez még jobb is.

Isco (6,5)
Borzasztóan gyenge első félidőt egy sokkal erősebb második követett. Igaz, hogy Casemiro és a build-up nem túl romantikus kapcsolata miatt többször is a saját tizenhatosáig kellett hátramennie, ám ettől függetlenül is gyengén teljesített az első játékrészben. Két nagy helyzetet is elpuskázott, és a meglátásai sem mindig ültek. A második játékrészben neki jutó 31 percben viszont javított, és a jó játék mellett egy pazar gólpasszal próbálta feledtetni korábbi gyengeségeit. Annak a 31 percnek a teljesítményét kellene állandósítani, mert bár egy darabig nagyon jó a hullámvasúton ülni, egy idő után attól is besokallhat az ember.

Marco Asensio (7,5)
Iscóhoz hasonló, felemás meccsen van túl ő is. A támadóhármas tagjai közül ő volt a legtöbbet játékban és volt a legpontosabb is, mégis úgy éreztem az első félidő folyamán, hogy nem nagyon akar futballozni. Hozta a kötelezőt, a visszapasszokat, de nem éreztem benne az átütő erőt. Az idő előrehaladtával viszont folyamatosan javult a játéka, végül két kiharcolt tizenegyessel és több jómegmozdulással fejezte be a mérkőzést. Ennek ellenére bátran ki merem jelenteni, hogy sokkal többet várok tőle, főleg a játék kreatív elemeiben.

Karim Benzema (9)
BigBenz néhány kínkeservesen hosszú és fájdalmas esztendőt követően végre visszatért a földre. Megérkezett. Itt van. Nem tud leállni. Jól, lendületesen kezdte és fejezte be a meccset, már a 8. percben megszerezhette volna a vezetést, ha találatát nem érvénytelenítik les címén. Később, az 58. percben francia vadászunk megismerkedett a büntetés-végrehajtással is, de ezúttal nem a videófelvételek miatt – az akadályt pedig sikeresen vette. A mérkőzés utolsó negyedében még egy igazi támadóhoz méltó, kellően határozott és magabiztos góllal is jelezte, hogy nem feltétlenül kell leírni. Kíváncsian várom, hogy mire lesz képes hosszú távon a Ronaldo nélküli világban.

Gareth Bale (8,5)
A walesi gyors sokkal gyorsabb, pontosabb és precízebb, mint a MÁV: még ki sem hűlt Cristiano helye, máris megpróbálja kézbe venni az irányítást és igyekszik a Real Madrid legfőbb gólfelelősévé előlépni. Az előszezon mérkőzéseihez, valamint a Getafe elleni találkozóhoz hasonlóan most is jól játszott – főleg a második félidőben –, és a góllal, valamint gólpasszal sem maradt adós. Benzemával karöltve a legtöbb kulcspassz is az övé, de nem csak a statisztika miatt kell kiemelni a teljesítményét. Látszik rajta, hogy élvezi a játékot, valamint a jelenlegi szerepét.  

Cserejátékosok

Raphaël Varane (7)
Közel fél óra jutott neki, és nem okozott csalódást. A szuperkupa-mérkőzésen elkövetett hibái óta nem kezdett még egyetlen meccsen sem, de ezt nem büntetésként kell felfogni: Lukitához hasonlóan több időre van szüksége, mint a társaknak, hiszen kegyetlenül hosszú nyara volt.

Luka Modrić (6,5)
Néhány szép megmozdulás, védekezésbeli extrákkal (14 perc alatt egy híján annyi labdát szerzett, mint Casemiro a 90 perc során – csak összehasonlításképp), de igazából semmi különös. Apránként nyeri vissza korábbi erőnlétét és formáját.

Lucas Vázquez (-)
Kifuthatott a pályára, hogy el ne felejtse a látványt, a hangulatot, a zöld fű színét és illatát.

Edzői teljesítmény

Julen Lopetegui (7)
Jól látszik, hogy milyen alapokra szeretné fektetni ezt a projektet, a falak felhúzására, a vakolásra és az utolsó simításokra azonban még várnunk kell. Egyelőre a csapat nem tud egyenletesen jól teljesíteni, de úgy gondolom, ez így is van rendjén. A jelenlegi egy átmeneti időszak, amelyben az edző és a játékosok is megpróbálják megérteni, megismerni a másikat, kitalálni, hogy kinek mi jár a fejében. Árulkodó jelek viszont vannak: a két szélső hátvéd középpontban van Julen rendszerében, ahogy a passzjáték is – a srácok előszeretettel építik be az egyérintőket a játékba. A támadóhármas folyamatosan változtatja a pozícióját, az ilyen kötetlen játékhoz pedig a lehető legalkalmasabb trió játszott tegnap. Negatívum viszont Casemiro szerepe, aki ebben a rendszerben nem találta a helyét, ráadásul borította a többi középpályás játékát is. Ugyanez részben igaz Iscóra is, aki továbbra sem teljesen kompatibilis a 4-3-3-mal, és talán soha nem is lesz már. Van a keretben olyan játékos, aki ebben a rendszerben ennél többet is tudja adni a csapatnak. Ezeken a területeken, valamint a csapatszintű védekezésen is dolgozni kell még, de ismerve JLo mentalitását és módszereit, ez meg is fog történni.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Tovább

Az Osasuna elleni kezdőcsapat

Carlo Ancelotti az alábbi játékosokat küldi pályára az Osasuna elleni bajnokin. Kezdőcsapat 13. Lunin​2. Carvajal22. Rüdiger18. Tchouameni23. F. Mendy12.…