Csapatok
Real Madrid (6)
Itt van az ősz, itt van újra… Kedvenceink pedig, mint a különböző színekben pompázó falevelek, néhány hete szép lassan elindultak lefelé akaratlanul, a talajt megcélozva. A bíztató, szemet gyönyörködtető játék csak itt-ott üti fel fejét, és bármennyire is furcsa és szomorú, a nehezebb meccseink egyikén sem sikerült győztesként leballagni a pályáról. Épülő csapat lévén ezt el is lehetne fogadni – na persze nem Madridban, ahol a türelem nagyjából annyira ismert és elfogadott fogalom, mint az Adidas régi reklámjaiban a lehetetlen szócska –, de lassan azért ideje lesz virítani valamit, mert máskülönben megérkezik a nagyérdemű félelmetes, szikrázó haragja. Nem is a pontvesztések aggasztanak, hanem az, hogy a taktikailag rendkívül fegyelmezett ellenfelekkel szemben a csapaton eluralkodik az ötlettelenség, és az offenzívákba csak elvétve kerül egy-egy csepp a kreativitás félelmetes szérumából. A passzmennyiség megvan, de a meddő mezőnyfölény nem elég győzelmekre, Fortuna pedig nem szoríthatja állandóan a kezünket. Egyéni villanások nélkül is nagyon nehéz. Szerencsére ma volt egy fiatalember, aki legalább a show-t ellopta, és csempészett valami olyat a játékba, amit öröm volt nézni. Jó, láthattunk egy-két szép labdajáratást is, de valljuk be őszintén, a 6 kaput eltaláló lövés nem nevezhető soknak, pláne nem úgy, hogy Oblaknak csak egyszer kellett igazán nagyot védenie. Mindehhez hozzájön a védelem megbízhatatlansága és gyakori szervezetlensége is, amiből kevés híján ezúttal is probléma adódott. Szeretném leszögezni, hogy nem temetem a csapatot, és nem kívánom azt sem, hogy hulljanak fejek, de ennél több kell, kicsit több minden fűszerből. És egyébként is, ki szereti az esős, hideg őszt?
Atlético Madrid (6)
Semmi extra igazából, egy grammal sem nyújtottak többet vagy kevesebbet annál, amire számíthattunk, ha láttuk az idei mérkőzéseiket. Szokásos keménységük mellett megpróbáltak élni a vendéglátójuk hibái által adódó lehetőségekkel, szerencsére nem túl sok sikerrel. Pedig nem egy alkalommal aludt el a hazai védelem…Szimpatikusabbak nem lettek az elmúlt hónapok során sem, de azért köszönjük nekik az elhibázott lehetőségeket.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Dani Ceballos (8,5)
Valahogy így kell beszállni egy mérkőzésbe. Kényszer szülte becserélése ellenére hamar felhívta magéra a figyelmet, a padról hozta magával a váratlant és a kiszámíthatatlanságot. Éppen erre volt szüksége a csapatnak. Ő volt az egyetlen, akiben ez végig fellelhető volt, ám sajnos egy fecske nem képes arra, hogy nyarat csináljon. A játéka viszont magával ragadott mindenkit, hatékony és szép futballja mellett nagy hangsúlyt fordított a labdaszerzésekre és a labda nélküli játékára is. Közel tökéletes teljesítmény. Ebben a srácban ott van a zsenialitás, és ha továbbra is így tud élni az adódó lehetőségekkel, akkor fényes jövő előtt áll.
Thibaut Courtois (8)
Aranykesztyűje már van, és most már talán elindulhat az Aranykobak-díjért is. Igaz, hogy Griezmann olyan mennyiségű gyepet és földet is kirúgott a labda mellett, hogy azt még egy kisebb munkagép is megirigyelné, ám ha ott nem jön ki jó ütemben a kapujából a belga óriás, akkor nagy bajba kerülhetett volna a csapat. A szerencsés mozdulatán kívül is volt egy igen fontos védése, és úgy gondolom, ennél sokkal többet ő nem is tehetett volna.
Dani Carvajal (6,5)
Gyengén kezdte az első félidőt, folyamatosan az embereken keresztül próbálta meg eljuttatni a bogyót A-ból B pontba, de szerencsére felismerte, hogy ez nem lehetséges. Játéka lényegesen feljavult a második játékrészre, folyamatosan megjátszható volt, rengeteget javult a passzhatékonysága, és hatékonyabban tudta segíteni a támadásokat is. Ám mind tudjuk, hogy ennél is jóval több van benne.
Sergio Ramos (6,5)
Nagyot harcolt a kapitány, aki vérét is adta a címerért, de ezúttal sem tudta hiba nélkül lehozni a 90 percet. Az első játékrészben, épp Courtois fejes akciója előtt, próbálta lesre játszani az emberét, Griezmannt, rettenetes időzítéssel, így a francia teljesen szabadon nyargalhatott a kapu irányába. Nem szükséges ecsetelnem, hogy egy ilyen hiba milyen következményekkel párosulhatott volna, ahogy azt sem, hogy suta mozdulatát követő kezezése is ért már büntetőt számos más alkalommal. A legtöbb felszabadítás viszont az ő neve mellett került be a statisztikákba.
Raphaël Varane (7)
Sokkal kevesebbet volt főszerepben, de ez annak is köszönhető, hogy csendben, de jól végezte dolgát. Helyezkedésügyileg teljesen rendben volt, uralta a levegőt is. Továbbra is ő a legstabilabb pont a védelemben, a nyári derbin vétett hibái ellenére is.
Nacho (5)
A jelenlegi idény eddigi leggyengébb meccse volt ez Nacho számára. Imádom őt, de el kell ismerni, hogy rossz napja volt. A csapat legpontatlanabb játékosa volt Bale után, emellett valahogy az volt az érzésem, hogy nem koncentrál százszázalékosan arra, amit éppen csinál. A legjobb példa ennek alátámasztására az a mozdulatsor, ami a második félidőben, egy támadás alkalmával tárult a szemünk elé: Kroosnál a labda, a német nagyjából 3-4 másodpercen keresztül próbálja mutatni Nachónak, hogy merre mozogjon, aki persze fittyet hány erre, majd egy eladott labda következik, hiszen a bogyó ment az egyik irányba, Nacho pedig 3 másodperces fáziskéséssel kezdett el loholni utána. Mára ez jutott, ritka pillanatok egyike, de tudjuk, hogy ennél csak jobb jön majd Nachótól.
Casemiro (7)
A brazil prototípust pontosan ilyen ütközetekre készítették el, beleprogramozva a „rombolj!” parancsot. Megpróbálta, megtette. Ment, hajtott, ütközött, nem esett nehezére beletenni magát a keményebb párharcokba sem. A megszerzett labdákat nem szórta el, a lövésekkel viszont meggyűlt a baja neki, valamint a szurkolóknak is, akik egyszerűen nem tudtak elég magasra ülni ahhoz, hogy a brazil ne tudja eltalálni őket.
Toni Kroos (7,5)
A Sevilla elleni kiábrándító teljesítményt egy jócskán elfogadható, de inkább jónak nevezhető követte. Az már nem is érdekes, hogy övé a legtöbb passz – az viszont igen, hogy 87% alá süllyedt pontosságban, szégyenteljes módra…–, ám ő volt az, aki a legtöbbször hozta helyzetbe társait. Pedig Alibikirálynak hívják a háta mögött… Az Asensiónak adott nagyszerű passza volt mindközül a leglátványosabb, kár, hogy nem követte gól az akciót.
Luka Modrić (6,5)
A varázslatot ezúttal kőkemény brusztolás váltotta fel. Bár volt néhány kulcspassza, játékát leginkább a harcosság jellemezte. Becsülendő a befektetett munkája és energiája, ahogy az is, hogy soha nem adja fel a harcot, de szervezésben ennél sokkal többet várunk tőle. Nagyon odafigyelnek rá az ellenfél védői, de mindannyian ismerjük azt a Modrićot, aki leheletfinom testcseleivel képes játszi könnyedséggel kiszabadulni a kutyaszorítóból. A második félidő végére elkészült az erejével, cseréjét indokoltnak éreztem.
Marco Asensio (5,5)
Számomra ő az elmúlt hetek legnagyobb csalódása. Nagyon ritkán vállal bármit is a biztoson kívül, egyszerűen nem érzem a váratlant a játékában. Pedig ismerjük már, tudjuk, hogy milyen bal lába van… Ezúttal rossz döntések sorozatát hozta, passz helyett vezette a labdát, labdavezetés helyett pedig passzolt, emellett az egyetlen ziccerével sem tudott élni. Hiába a kiugró mérkőzések, hiába a bal lábába szorult zsenialitás, ha nem tudja állandósítani a jó formát, akkor hamarosan ki fog kerülni a kezdőcsapatból. Egy vállalkozó szellemű, pimasz, bátor Asensiót akarok látni a pályán!
Karim Benzema (6)
Az első félidőben szellemként kísértett végig a pályán a tavalyi Benz, aki a labdában és a saját lábában is képes úgy megbotlani, mint más csak és kizárólag akkor, ha alárúgnak egy orbitálisat. Ceballos érkezésével viszont az ő játéka is feljavult némileg, és legalább az összjátékokban ott volt, ha már a kapura egy cseppet sem volt veszélyes – persze attól függ, hogy melyik kapuról beszélünk, mert a sajátja irányába sikerült pörgetnie egyet egy szögletet követően.
Gareth Bale (6)
A sérüléséig ment, hajtott, egyszer még egy kaput eltaláló lövésig is eljutott. A 45, pályán eltöltött perce alatt viszont sikerült összehoznia a leggyengébb passzmutatót, ami 78% alatt állt meg. Harciassága dicséretes, és a keményebb rúgásokat is jól bírta látszólag, de Kroos szabadrúgása után illett volna eltalálnia a kaput. Mert ha ez megtörténik… Na mindegy is. Mielőbbi felépülést kívánunk neki, és bízunk benne, hogy ez nem egy újabb, soha véget nem érő sztori kezdete.
Cserejátékosok
Lucas Vázquez (–)
Nagyon úgy tűnik, hogy idén csak epizódszerep jut neki, ő játszhatja a beugró bokrot Jennifer Lopez Julen Lopetegui legújabb színpadi darabjában.
Vinícius (–)
Sajnálom, hogy csak ennyi időt kapott, ugyanakkor örülök is, hiszen a matrac ellen ennyi is elég egy nyaktöréshez, amire szerencsére nem került sor.
Edzői teljesítmény
Julen Lopetegui (5)
Közel sem vagyok elégedett, de nem az eredmény, hanem a korábban leírtak miatt. Nem sikerült még komolyabb meccset nyernie a csapattal, és kezd egyre aggasztóbbá válni a támadósor kreativitásának hiánya. Nem meri ténylegesen forgatni a csapatot, pedig nagy szükség lenne rá. Jár a dicséret viszont Ceballos bedobásáért, ami az este legnagyobb ötlete volt a mestertől. Nem értem viszont Mariano mellőzését, továbbá azt sem, hogy ha már Vinire esik a választás, akkor miért „időhúzó” csereként veti be hazai pályán, egy derbin. Vannak furcsaságok, és bár türelmes vagyok vele szemben, hamarosan cselekednie kell. Muszáj lesz, hiszen a Bernabéu haragjánál nincs kellemetlenebb dolog Madridban.
