Három eltékozolt tehetség, akik nagy karriert futhattak volna be

A Real Madrid Castilla látszólag időtlen idők óta termeli a topjátékosokat. Amíg a klub legígéretesebb tehetségei közül sokan kihozzák magukból a bennük rejlő maximumot, mindig vannak olyanok is, akik fennakadnak a rostán. Nem az olyan játékosokról beszélek, mint a bulvársajtó által máris leírt Vinícius Junior vagy Martin Ødegaard, hiszen ők még mindig csak tinédzserek. Olyan érett futballistákról szól ez a cikk, akik egész egyszerűen soha nem tudtak azon a szinten teljesíteni, amelyre predesztinálták őket. Ebben a cikkben olyan játékosokat veszünk górcső alá, akik a XXI. században fordultak meg a Castilla színeiben. A példák szándékosan elég frissek, hogy jobban érzékeltessük a jelentőségüket. A játékosok bemutatása nem meghatározott sorrend alapján történik.

Derik Osede (25 éves) – szabadon igazolható

Ha 2012-ben megkérdezték volna tőlem, mit gondolok, ki lesz a Real Madrid következő nagy középhátvédje, az elsők között jutott volna eszembe Derik Osede neve. Ebben a srácban minden megvolt. Meghatározó volt a Real Madrid korosztályos csapataiban, ragyogó teljesítményt nyújtott az azóta megszűnt ’C’ csapat tagjaként, és azonnal utat is tört magának a Castilla akkoriban másodosztályban szereplő csapatához. Rendszeresen pályára lépett a spanyol korosztályos válogatottakban. Az U19-es Európa-bajnokságon annyira meggyőző volt, hogy Gary Neville egyik Twitter-bejegyzésében odáig ment, hogy egy twítjében azt találta írtni, hogy a labdakihozatal tekintetében Derik a legjobb védő, akit az elmúlt évek során játszani látott. Spanyolország könnyedén nyerte meg a kontinenstornát, Derik pedig egy fontos góllal is jelentkezett Görögország ellen, sőt, még a torna álomcsapatába is beválasztották olyan nevek társaságában, mint Paul Pogba, Samuel Umtiti, vagy Saúl Ñíguez. Egy évvel később, az U20-as világbajnokságon is feliratkozott a góllövők közé, ezúttal Mexikó kapuját vette be. Sajnálatos módon a spanyolok számára ezúttal az Uruguay elleni negyeddöntő jelentette a végállomást. Pályafutása a Castillánál három évig tartott, és ebben az időszakban mindössze néhány alkalommal jutott el az első csapat keretéig.

A topjátékosok esetében minden olyan gyorsan történik. Derik az akadémiáról kirepülő tehetségként kezdőjátékossá vált a Castillában, és utánpótlásszinten trófeát is nyert a válogatottal nagyon rövid idő leforgása alatt. Szüksége volt arra, hogy a fejlődésének az üteme megmaradjon, hogy kihozhassa magából a benne rejlő potenciált. Az, hogy ilyen hosszú ideig a Castillánál maradt, káros volt, ezért váltania kellett, hogy ismét sínre kerüljön a pályafutása. 2015-ben egyszer és mindenkorra elhagyta a Real Madridot, sokak meglepetésére az angol másodosztályú Bolton Wanderers csapatához igazolt. Ugyan be is verekedte magát a csapatba, de az együttes sereghajtóként végzett a pontvadászatban, és még mielőtt mindez tudatosult volna benne, az ígéretes védő azon kapta magát, hogy egy angol harmadosztályú csapatban játszik. Bár azonnal visszakerült a gárda a másodosztályba, az azt követő idény bizonyult Derik utolsó szezonjának a Boltonnál. Szerződése lejártával nem marasztalták a klubnál, így szabadon igazolható játékosként távozott. Már jócskán benne vagyunk a 2018/19-es idényben, de a cikk írásakor Derik még mindig nem talált magának csapatot. Mivel még mindig csak 25 éves, előfordulhat, hogy a jövőben feltűnik és élvonalbeli játékossá válik. A következő csapatának kiválasztása kulcsfontosságú lesz. Jelenleg korának egyik nagy ígérete középhátvéd poszton csapat nélkül áll.

José Rodriguez (23 éves) – Fortuna Sittard

José Rodriguez eléggé egyedi szereplő ezen a listán. Mindig is nagyra értékelték, mint olyan futballistát, aki érettebbnek tűnik a koránál, ami igaz is volt bizonyos fokig, de soha nem mutatott olyat, ami igazolta volna, hogy miért is tartják különlegesnek. Mint oly sokan, ő is az akadémiáról érkezett a Castillához, és két jó szezonja volt a tartalékcsapatnál. Négy alkalommal az első csapatnál is szóhoz jutott, sőt, a kupában gólt is szerzett az Alcaoyano ellen. Ezt követően kölcsönbe került a Deportivo La Coruñához, ahol rendszeresen játéklehetőséghez is jutott az első osztályban. Ekkor mindössze húsz éves volt, és általában, ha egy volt Castilla játékos a fejlődésnek erre a szintjére jut, már nem kell visszafelé tekintgetnie.

A következő idényben a török sztárcsapathoz, a Galatasarayhoz igazolt. Ismét figyelemreméltó mennyiségű játékperc jutott a számára, és a török kupát el is hódította a csapat – de nyáron ismét klubot váltott, és a Bundesligában szereplő Mainz vásárolta meg. Ekkor jelentkeztek először igazi problémák, mivel nagyon keveset játszott, ennek következtében kölcsön is adták Spanyolországba, ahol a Málaga együtteséhez került. Itt sem váltotta meg a világot, a karrierje pedig végérvényesen rossz irányba terelődött. A 2017/18-as szezonra az izraeli Maccabi Tel Aviv csapata vette kölcsön. Ugyan itt is megnyerte az országos kupát, de a minőség bőven az elvárt színvonal alatt volt, ami nem segítette a játékost abban, hogy gyorsan visszakerüljön a Bundesligába. A jelenlegi idényre a holland Fortuna Sittardhoz került. A csapat nem különösebben jó, de a bajnokság színvonala valamivel jobb, és egy jó szezonnal talán visszakerülhet valamelyik nagy bajnokságba. Még mindig csak 23 éves, ő a listánk legfiatalabb játékosa, talán mindenkinél jobb esélye van arra, hogy még ha késve is, de befusson.

Jesé Rodríguez (25 éves) – Paris Saint-Germain

Sokakban talán felvetődik a kérdés: hogy a pokolba kerülhet ide egy olyan játékos, aki két BL-címmel is büszkélkedhet és jelenleg Európa egyik legnagyobb csapatának kötelékéhez tartozik. Nos, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Jesét a pályafutása kezdetén szinte minden hozzáértő és futballrajongó a későbbi évek legszűkebb elitjébe várta.

Az utánpótlás ranglétrájának megmászásával végül a Castillábban kikötő játékos hamar az utánpótlás legnagyobb sztárjává avanzsált. Olyannyira, hogy sokan Cristiano Ronaldóhoz kezdték hasonlítani. És valóban, Jesé számára minden villámcsapás szerűen alakult: igazi vezére volt minden idők talán legjobb Castillájának. Annak a csapatnak, amely a harmadosztály 80 csapata közül ért fel a csúcsra a 2011/12-es idényben.

Egy évvel később Jesé a másodosztályban is remekelt, házigólkirály lett, ráadásul 22 találatával rekordot döntött, hiszen egy idényen belül azt megelőzően senki sem szerzett még ennyi gólt a Real Madrid második számú csapatában. Nagyszerű teljesítményének köszönhetően folyamatosan látogathatta az első csapat keretének edzéseit, ott lehetett az előszezon felkészülési mérkőzésein, többször is bekerült az első csapat keretébe, így ő is ünnepelhette a 2011/12-es bajnoki címet.

Fontos megjegyezni, hogy nem csak klubszinten remekelt. A spanyolok több korosztályos válogatottjában is kulcsszereplővé tudott válni. Az U19-es Európa-bajnokságon, amelyet a spanyolok meg is nyertek, Jesé Aranycipőt nyert, valamint bekerült a torna álomcsapatába is. Egy évvel később ismét hallatott magáról nemzetközi szinten, hiszen az U20-as világbajnokság Ezüstcipőjét is sikerült bezsebelnie, öt találatának köszönhetően. Állandó tagja volt az U21-es csapatnak is, ám a felnőttválogatottban ezidáig nem mutatkozhatott be.

2013-ban Jesé az első csapat állandó kerettagjává lépett elő, Carlo Ancelotti kérésére. Az első gólja mesébe illő volt, hiszen pont a Camp Nouban, a Barcelona ellen született… Később az idény során betalált a Valencia ellen, majd a madridi derbin is. Akkoriban Vicente del Bosque terveiben is szerepelt, a hírek szerint a spanyol mester fontolóra vette, hogy behívja őt a válogatott vb-keretébe. Minden a lehető legjobban alakult Jesé szempontjából, egészen 2014 márciusáig, egy, a Schalke ellen vívott BL-mérkőzésig. A spanyol támadó kezdőként kapott szerepet a meccsen, ám talán még ő sem gondolta, hogy az az este az egész pályafutását megváltoztatja, és nem a legjobb értelemben. Az Arsenal jelenlegi védője, Seal Kolašinac egy teljesen értelmetlen belépőjét követően Jesé keresztszalag-szakadást szenvedett. A támadó közel egy évet kényszerült partvonalon kívül tölteni. A madridizmus joggal szomorkodhatott, hiszen hosszú idő után Jesé volt az első olyan saját nevelésű játékos, akit joggal vártak a későbbi Aranylabda-jelöltek közé.

A rehabilitáció hosszú hónapjait követően 9 hónap elteltével térhetett vissza a pályára, egy Király-kupa találkozón, természetesen góllal. Az első megmozdulása egyébként egy szép kötény volt. Akkor talán senki sem számított arra, hogy túl sok pozitívum nem vár a játékosra az elkövetkezendő hónapok, évek során.

Jesé a későbbiekben közel sem tudta visszanyerni régi formáját, egyre kevesebb lehetőséghez jutott. Zinédine Zidane első évében még az állandó beszállók között volt, gólt szerzett többek között a Roma elleni BL-meccsen is, ám végül, érthető módon a távozás mellett döntött. A több játéklehetőségben látta a korábbi formája visszanyerésének lehetőségét. Az viszont mai napig érthetetlen, hogy miért a sztárokkal teletűzdelt PSG hívó szavára mondott igent. A párizsi klubnál hasonló szerepet töltött be, így nagy változás nem állt be karrierjében. Az első idényének első felében még lehetőséghez jutott, ám formáját nem tudta állandósítani, ezért hamarosan kölcsönadták a Ls Palmas csapatának. Szülőföldjén játszott néhány ígéretes mérkőzést, egyet például pont a Real Madrid ellen, de továbbra is ingadozó formának örvendett. A félévnyi kölcsönjáték után végül visszatért Párizsba.

A 2017/18-as idényt Angliában, a Stoke-nál töltötte, ahol csatlakozhatott a szintén örök ígéretként jegyzett Bojan Krkićhez és Ibrahim Affelayhoz. Meglehetősen jól kezdte az idényt, gólt jegyzett az Arsenal ellenében, ráadásul azon a meccsen őt választották meg a mérkőzés legjobbjának. Azt követően viszont jött a lejtmenet. Többször összeveszett edzőjével, Mark Hughes-szal, valamint a stáb több tagjával is, aminek meglehetősen korlátozott játékidő lett a következménye. Az idény egy pontján még a tartalékok közé is száműzték. Meg kell jegyezni, hogy családi problémák is gyötörték, koraszülött fia miatt sokat ingázott Spanyolország és Anglia között, ám nem ez volt hanyatlásának legfőbb oka.

A sikertelen kölcsönszereplést követően 2018 nyarán visszatért Párizsba. Papíron jelenleg a PSG játékosa, de a keretnek nem tagja. Magán jellegű edzéseket végez, gyakran a csapattársaktól külön.

Nyilvánvaló, hogy számításait keresztbe húzta egy csúnya, váratlan sérülés, erre a mai napig több interjúban is rámutat. Töretlenül hisz abban, hogy az említett sérülés nélkül ma sikeres játékos lenne a Real Madridban. Talán több madridista osztja a játékos véleményét, ám sokan úgy gondolják, hogy nemcsak a sérülésen, hanem Jesé személyiségén úszott el a csodálatos pályafutás hajója. Talán ha változtat hozzáállásán, még lehet egy-két jó éve a futballban, ám nyilvánvaló, hogy sokkal többre volt hivatott annál, amit elért és amit még elérhet. Ő a balszerencse és az eltékozolt tehetség elegyének tökéletes prototípusa. Sokunk nagy bánatára.

 

Ez lenne hát a rövidke listánk, kiemelve a legfigyelemreméltóbb játékosokat. Igénybe vett egy kis kutatómunkát az összeállítása, és sokat gondolkodtunk rajta, kit is hagyjunk ki a három fős csapatból, hiszen olyan játékosok is szóba kerültek, mint Alípio, Álex Fernández, Cristian Benavente, Antonio Rozzi és Eero Markkanen. Hozzá kell tenni, hogy a Real Madrid utánpótlásából kikerülve kimagaslóan sok játékos válik élvonalbeli labdarúgóvá. A Real Madrid akadémiája egyedülállóan jól teljesít, és jelentős mértékben hozzájárult a klub közelmúltbéli sikereihez.

Forrás: managingmadrid.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK