Egytől egyig: Real Madrid – Levante (1-2)

Nem is tudom mi a nehezebb az elmúlt hetekben: leülni és megnézni a Real Madrid mérkőzéseit, vagy értékelni az ott látottakat… Egyik sem egyszerű feladat, az biztos. Ma sem jutott túl sok az örömből az egyszerű madridistának, de nincs mit tenni, a pontok kiosztásra várnak, így meg kell birkóznunk a feladattal. Jöjjön hát, aminek jönnie kell.

Csapatok

Real Madrid (6)
Összességében volt már rosszabb. Csalódott vagyok, pedig legalább a játék nyomokban bíztató volt, voltak helyzetek, és a legtöbbször csak Fortuna tehetett arról, hogy nem befelé ment a labda. De most jön a DE.  Ettől nem tudok hasra esni, és nem azért, mert telhetetlen vagyok. Nem is azért, mert a nagy győzelmek teljesen elszakítottak a realitás talajától. Az oka igen egyszerű: zsinórban ez volt a csapat ötödik nyeretlen meccse, és úgy vélem – de javítsatok ki, ha nincs így –, hogy egy Levante ellen ez az elvárható szint. Egy Levante ellen nem jelent pluszt a sok gólhelyzet, nem jelenthet pluszt a kombinatív játék sem. Az pedig pláne elszomorító, hogy világbajnok védőink egyike két gólt is összehoz az ellenfélnek – persze itt fontos, hogy legalább nem a rendszer eredményezte a Levante találatait. Mind a hátul elkövetett hibák, mind a kihasználatlan helyzetek egy olyan mentális problémán alapszanak, aminek nyomai már hetek, sőt lassan hónapok óta észlelhető a fejekben, így a pályán is. Valaminek történnie kell, ami rendbe vágja dolgokat, és ami engem illet, azt sem bánnám, ha ez a változás meglehetősen drasztikus lenne. Madridban nincs sötétebb gonosz az eredménytelenségnél.

Levante (5)
Szépen kihasználták a hazaiak egyéni hibáit az első félidőben, majd azt követően páratlanul tűrték, hogy a hálójuk véresre dörzsöli a hátsójukat. Felvették a sündisznóállást, és egy-két kontrán kívül semmivel sem próbálkoztak – abból mondjuk születhetett volna még egy góljuk, ha nincs a VAR… Az meg már a napnál is világosabb, hogy eddig a világ számára már-már ismeretlen hálóőr épp a Real Madrid ellen húzza le a rolót, és hozza le élete meccsét. Ez már a nagykönyvben is így van megírva.

Játékosok

A Real Madrid legjobbja – Marcelo (8)
A kezdőjátékosok közül ő volt az egyetlen, aki felnőtt a címer jelentette elvárásokhoz. Szenvedéllyel telve küzdött, harcolt, és fáradhatatlanul robotolt a bal oldalon. A Real Madrid legveszélyesebb játékosa volt már az első félidőben is (összesen 7 kulcspasszal zárt…), a másodikban pedig ő mentette meg csapata becsületét egy bődületes bombával. Az azt követő másodpercek az őszinte örömről és a klub imádatáról szóltak. Az idei legjobb meccsén van túl, ez kétségtelen.

Thibaut Courtois (6)
Igaz, hogy egyik gólról sem tehetett, de világmegváltó bravúrokat sem hozott. A tizenegyest hajszálhíján hárította, ám hiába érte el a labdát, segíteni már nem tudott. A meccset végül védés nélkül fejezte be. Nincsenek megugorhatatlan elvárásaim irányába, és nem is vagyok Keylor legnagyobb rajongója, de a belga valahogy még mindig testidegen számomra a Real Madrid kapujában. Pedig valójában semmi rosszat nem tesz.

Álvaro Odriozola (6)
Ment ő, hajtott becsülettel, de a megmozdulásai nem ültek igazán. Jól megfigyelhető volt, hogy míg Marcelo folyamatosan veszélyt tudott teremteni a tizenhatoson belül vagy annak előterében, addig Odriozóláról ugyanezt nem tudtuk elmondani, pedig sokat volt játékban a pályán eltöltött ideje alatt. Lecserélésével egy sokkal támadóbb Real Madridot akart látni Lopó.

Raphaël Varane (2)
Két ilyen hiba egyszerűen nem fér bele egy világbajnok védőtől, még egy ilyen ellenféllel szemben sem. A kezezése még csak-csak, de nem tudom megmagyarázni, hogy mérhette el így a labda ívét a Levante első góljánál. A mindig határozott védő most olyan volt, mint a férfiak a Glamour-napokon, és nem ez volt az első gyenge meccse idén. Biztos vagyok benne, hogy focizni nem felejtett el, ám ő is azon játékosok egyike, akik mentálisan nincsenek a csúcson jelenleg – hogy ezt a fáradtság vagy a trófeamámor eredményezi, az jelen esetben irreleváns. Megoldásra van szükség, minél előbb.

Sergio Ramos (6)
Sikerült labdaszerzés nélkül, egyetlen felszabadítással befejeznie a mérkőzést. Védő lévén szokatlan adat az ilyesmi, de Ramos ma is többször tetszelgett a mélységi irányító szerepkörében, mint saját posztján. Nem véletlen, hogy övé a legtöbb passz, a pontossággal sem volt baj (96%), de a védelem szervezésébe több energiát is fektethetett volna, hiszen többször is láthattunk óriási kavarodást hátul.

Casemiro (6)
Volt egy kapufája, de ezen ívül túl sok pozitívumot nem tudnék mondani róla, igaz, negatívumot sem. Én ismét indokolatlannak éreztem a jelenlétét a ma felállított rendszerben. Ottlétének következménye legtöbbször a támadásépítések során bukott ki, a ma adódó szűrőfeladatokat pedig két támadóbb szellemű középpályás is le tudta volna hozni zsigerből. Case nem volt rossz, de jobb alternatívát is el tudtam volna képzelni a mai meccsre.

Luka Modrić (6,5)
Többet melózott a középpályán, mint brazil társa, de támadásban ő sem volt az igazi. Volt egy-két jó labdája, de a zsenialitása ma sem mutatkozott meg a pályán, igazából rutinból hozta le a meccset. Hét labdaszerzésével a mezőny legjobbjának bizonyult e tekintetben, de többet várok tőle a csapat mozgatásában és a támadások szervezésében.

Isco (6)
Visszatért, de nem sokat varázsolt. Csak néha-néha láthattunk olyan megmozdulást tőle, amire felkaptuk a fejünket, ám olyankor is talán hatásosabb lett volna a passzt választani a labdatartás helyett. Kulcspasszok tekintetében viszont még így is a második helyen végzett, négy alkalommal hozta helyzetbe társait. Hiányzott az elmúlt hetekben, ám ma láthattuk, hogy a csapat olyan problémákkal küzd, amik megoldásához egyedül ő is kevés.

Marco Asensio (3)
Az idény kezdete óta nagyon kevés. Számomra talán az eddigi legnagyobb csalódás az új szezonban, pontosan azért, mert rengeteget vártam tőle, pláne így, hogy állandó játéklehetőséghez jut. Egyszerűen veszélytelen az ellenfél kapujára – még úgy is, hogy egy gólját ma érvénytelenítették les címén –, kevés helyzetet alakít ki, azt pedig nem tudom átlagon felülinek titulálni, hogy pontosan passzol hátrafelé. Sajnos pont ő volt az egyik játékos, akinek kiválása után a csapat sorra tudta kialakítani a helyzeteket. Ha nem szedi össze magát, akkor ki fog kerülni a csapatból – csak nehogy túl késő legyen…

Mariano Díaz (6)
Küzdött, hajtott, kérte a labdákat, megpróbálta folyamatosan veszély alatt tartani az ellenfél kapuját, ám mindössze egy kapufáig jutott. Az tisztán látszik, hogy miben különbözik Benzemától: őt nem lehet olyan szinten bevonni a játékba, mint a franciát, ám Mariano belemegy olyan ütközésekbe és párharcokba is, amik láttán a Karim még a televízió előtt is eltakarja a szemét. Az már más kérdés, hogy ma mindketten gól nélkül zártak.

Lucas Vázquez (6)
Az első félidőben többször is úgy éreztem, hogy erőlködik, hogy most nagyon megakarja mutatni – ez utóbbival nincs gond, csak sajnos a túlzott akarás miatt átesett a ló túloldalára. Többször is belement olyan egyénieskedésbe, amire nem lett volna szükség, és aminek köszönhetően a rossz megoldást választotta. A szünetben aztán hátra lett vezényelve Odriozola helyére, lenyugodott, és sokkal stabilabb volt, mint az első játékrész során. Talán ha kicsivel több lehetőséget kapna, nem pörögné túl magát és sokkal hatékonyabb tudna lenni a támadóharmadban is.

Cserejátékosok

Gareth Bale (6,5)
Érkezése után jobbá vált a csapat támadójátéka, még akkor is, ha a beszállók közül nem ő volt a legveszélyesebb. Jelenléte sokat jelentett a csapatnak, és magában hordozta a veszélyt is. Kár, hogy jól irányított szabadrúgását védte Oier…

Karim Benzema (8)
Nagyszerűen szállt be a francia, aki csapata legveszélyesebb játékosa tudott lenni, pedig nem kimondott kilencesként kellett helytállnia – Karim a legtöbb esetben a bal oldalról húzott befelé. Ma végre igazi támadóként és vezérként viselkedett, bátran tüzelt kapura, és jól készített elő. Marcelo találata is neki köszönhető. Sajnálatos, hogy hatalmas kapufája kifelé pattant, de játéka mindenképp üde színfoltja volt a találkozónak.

Dani Ceballos (7,5)
Benzemához hasonlóan kiválóan szállt be a meccsbe, támadásban és védekezésben is új lendületet adott a csapatnak. Épp ez a legnagyobb erőssége: úgy tud elegáns támadó középpályást játszani, hogy közben felvállalja a legkeményebb ütközéseket is, ha labdát kell szerzeni. Egyértelmű, hogy Dani mára odaért a kezdőcsapat közelébe, és csak egy hajszál választja el a bérelt helytől.

Edzői teljesítmény

Julen Lopetegui (5)
Ahogy azt korábban is említettem, a kapott gólokat nem a rendszer problémája eredményezte, emiatt nem tudom elővenni a spanyol trénert. A kezdőcsapat miatt viszont igen. Asensio egyszerűen nem érdemli meg a kirobbanthatatlan státuszt, amivel rendelkezik, és Casemiro pályára küldésével sem voltam maradéktalanul elégedett. Amit pozitívumként tudok említeni, az az, hogy jól nyúlt bele a meccsbe, minden cseréje javítani tudott a csapat teljesítményén. Ezúttal voltak kapura lövések is, és legtöbbször csak a balszerencse számlájára volt írható, hogy nem zörrent a Levante hálója. Ez rendben is lenne, ha ez lett volna az első ilyen meccs, de mind tudjuk, hogy ez nem így van. Aggasztó a csapat helyzetkihasználása, és látszólag ezen képtelen javítani, egyszerűen képtelen rendet rakni a fejekben. Pedig enélkül halálra van ítélve. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy Zizou épp ebben volt a legjobb.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK