2018. november 15., csütörtök

A zseni, aki még 31 éves korában is csak ígéret volt

  • Zs. Csaba
  • 2018.10.30. 21:02
A Real Madrid egykori passzmestere, a szőke tincseiről is emlékezetes José María Gutiérrez ma ünnepli 42. születésnapját. Neve néhány nappal ezelőtt is felmerült a médiában, hiszen a szurkolók és az újságírók között is akad olyan, aki tárt karokkal várja vissza Madridba. Eme jeles napon azonban nem arról írunk, hogy vajon jól járna-e vele csapat, hanem megpróbáljuk összefoglalni, hogy milyen játékos is volt. Zsenialitás, páratlan tehetség, hatalmas passzok és hiányérzet…

Tekintélyes testtartás. Ez az, amit a testbeszédre specializálódott szakemberek láthattak, amikor José Maria Gutiérrez a CNN vendége volt egy interjúra 2011-ben. Széttett lábaival és látványosan kitolt, felfújt mellkasával a kifogástalanul öltözött spanyol a nyugodt magabiztosság mintapéldánya is lehetett volna. Aztán a helyzet egyre kínosabbá vált. Ahogy a tolmács fordította a szavait a hölgy házigazdának, a kedves vendég egyre bájosabban mosolygott vendéglátójára. Gutit, a háromszoros BL-győztes, ötszörös spanyol bajnok labdarúgót egyszerűen nem hozta lázba, hogy a futballról kellett beszélnie. 

Szülei, Carmen és José Maria számára igazi halloweeni ajándékként érkezett 1976. október 31-én . A kis Josét gyerekkorában csakis egyetlen dolog érdekelte: órákon át futballozott a Calle Químicán, ahol gyerekkorát is töltötte. Csak akkor hagyta abba a bőr dédelgetését, amikor elfogyasztott egy-egy szendvicset a José M. Potero pékségben két mérkőzés között.

A Torrejón de Ardoz utcáin töltött órák végül kifizetődtek: a szomszédságban csak „Schuster” néven emlegetett fiú 9 éves korában a Real Madrid akadémiájára került. Az édesapja villanyszerelőként dolgozott hosszú órákon át nap mint nap, így édesanyja utazott vele heti ötször vonattal Chamartínba. Nem is kell mondani, hogy nem volt ez egyszerű az édesanya számára, aki a munkája mellett a kis José testvérére is vigyázott. 1995-ben aztán Guti édesanyja is átértékelhette az álmatlan éjszakákat és a végeláthatatlan vonatutakat: ekkor ugyanis végignézhette, ahogy fia debütál a világ legnagyobb klubjában. 1995. december 2-át írtunk akkor, egész pontosan. A Real Madrid 4-1-es győzelmet aratott a Sevilla fölött. A sokszor borzos, hosszú hajú támadó középpályás, Guti kilenc gólig jutott az első idényében. Akkor olyan sztárok oldalán kapott szerepet, mint Raúl, Zamorano vagy Michael Laudrup. A Real Madrid viszont krízisben volt.  

Októberben Lorenzo Sánz váltotta Ramón Mendozát a klub elnöki posztján, de a csapat, melyben kilenc saját nevelésű játékos is szerepelt, mindössze a hatodik helyet csípte meg egy olyan idényben, melynek a közepén Jorge Valdano lemondott az edzői posztról. A nyár folyamán Fabio Capello ült le a kispadra, ám Clarence Seedorf érkezése meglehetősen lecsökkentette Guti szerepét a csapatban: az ifjú titán leginkáb csak csereként jutott szóhoz.

Fernando Redondo és Iván Cámpo mellett meglehetősen szűkös volt a Guti számára megadatott játékpercek száma, és ez egy ideig nem is nagyon változott. Heynckest, Camachót és Hiddinket 1999-ben John Toschack követte a vezetőedzői poszton. Lehet, hogy Guti tehetséges volt, ám a nagynevű trénerek közül senki sem tudott állandóságot csempészni a középpályás játékába a megkérdőjelezhetetlen tudás mellé. Toschack végül nem sokáig ülhetett a Real Madrid padján, néhány hónap elteltével Vicente del Bosque vette át a csapat irányítását. A bajszos pléhpofa végig követhette Guti fejlődését az akadémián, így jól ismerte őt. Egyszer még azt is mondta az ifjú tehetségnek, hogy ha nem vágja le a haját, akkor semmit sem ér majd el a futball világában. Igen ám, de Del Bosquét sem nyűgözte le a huszonéves Guti, akit egyből a konditerembe vezényelt, hogy szedjen magára némi izmot. 

Eleinte úgy tűnt, hogy működik a kémia kettejük között. Guti visszanyerte Del Bosque bizalmát: első közös idényükben a szőke támadó középpályás 18 gólig jutott, ráadásul a Real Madrid Párizsban megnyerte a Nyolcadikat. A következő idényben csak Raúl szerzett több gólt Gutinál, a csapat pedig bajnokként fejezhette be a szezont.

Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, hogy pályán mutatott teljesítménye miatt a szurkolók egyből felkarolták. Hajviseletei és sokszor agresszív magatartása miatt a legtöbbször a „​Puti, Puti, Puti, Maricon!” rigmus hallatszott a lelátóról – még a Bernabéuban is –, ami magyarul annyit tesz, hogy „​Ribanc, Ribanc, Ribanc, B*zi!”.

Csak olaj volt a tűzre, amikor a sajtó nyilvánosságra hozta, hogy Guti kapcsolatban áll Bibi Fernándezzel, a transzszexuális színésznővel. Voltak olyan kiadványok is, melyek láttán a spanyol középpályás jogi lépéseket is eszközölt az adott orgánum ellen – ilyen volt például 2008-ban a Cuore Magazin, amely egy képpel próbálta igazolni, hogy Guti megcsókolt egy férfit, ám az a bizonyos „férfi” a játékos húga volt. Mindez azt eredményezte, hogy az emberek szemében Guti csak egy metroszexuális focista volt az akkori kultúrában, melyet az igazi macsók uraltak. Sajnálatos módon ez pályafutására is rányomta a bélyegét.

2002-t írtunk, amikor egy bizonyos Ronaldo a hosszú sérülését követően remekelt a világbajnokságon. Mindez azt eredményezte, hogy az Inter támadója végül 30 millió font fejében áthelyezte székhelyét Madridba, a Santiago Bernabéuba. Míg a madridisták többsége euforikus állapotba került, volt a klubnak egy olyan szerelmese, aki nem repesett a boldogságtól. Igen, Gutira gondolunk. A spanyol egy szeptemberi BL-találkozót követően maga jelentette ki, hogy megvan minden képessége ahhoz, hogy harcba szálljon a brazillal és tagja legyen egy olyan nagyszerű csapatnak, mint a Real Madrid.

Guti azt megelőzően már túlélte Zinédine Zidane érkezését, ráadásul Ronaldo érkezése előtt úgy nyerte meg a csapattal a Kilencediket, hogy a BL-elődöntő mindkét meccsén kezdőként lépett pályára. Az utolsó galaktikus érkezése viszont egyet jelentett a játékperceinek további csökkenésével.

A játéklehetőségek korlátozott száma miatt Guti a pályán kívüli életben próbálta megtalálni a boldogságot – egyre többször keresett menedéket az éjszakai életben, ami árnyékot vetett a teljesítményére. Guti törzsvendéggé vált Madrid legnagyobb éjszakai klubjaiban, amit egyszerűen csak így kommentált: „60 évesen nem járhatok majd szórakozóhelyekre!”. Arantxa de Benito spanyol műsorvezetőnővel kötött házassága pedig állandó témát szolgáltatott a pletykarovatoknak, viharos kapcsolatuk minden pillanata a nyilvánosság előtt zajlott.

A Real Madrid játékosait terhelő óriási nyomás csak megduplázódott esetében, köszönhetően az őt megillető általános bánásmódnak. Emiatt többször is szakember segítségét kérte. Később egy interjú során mesélt is az érzéseiről: „Ha hosszú ideig vagy a Real Madrid játékosa, az igen megterhelő az életed szempontjából. Sokat szenvedsz, hiszen nem mehetsz el moziba, nem vacsorázhatsz nyilvánosan a családoddal, ráadásul az is állandóan foglalkoztat, hogy vajon mit fognak rólad mondani az emberek.”

Guti helyzetén egyáltalán nem segített, hogy folyamatosan egyre kevesebb és kevesebb lehetőséget kapott. Hiába nevezte ki második számú kapitánynak Carlos Queiroz 2003-ban, a csapaton belül betöltött szerepe korántsem növekedett. David Beckham érkezésével elveszítette addigi legnagyobb fegyverét is, hiszen onnantól kezdve már nem ő volt a csapat legtöbbet fényképezett sztárja. Igaz, hogy Iker Casillas és Raúl mellett ő volt a klubot legtovább szolgáló canterano, de befolyásosságban és fontosságban egyszerűen nem tudta felvenni a versenyt két honfitársával.

Válthatott volna klubot, sőt, talán meg is kellett volna tennie, de túlságosan hűséges volt csapatához. Ezt támasztják alá korábbi szavai is: „30 perc a Real Madrid többet ér, mint 90 bármely más klubban.”

2006-ban aztán visszatért Fabio Capello, és vele együtt érkezett Guti újjászületése is. Az olasz szakember a '90-es években általa irányított Real Madridhoz képest egy teljesen más összetételű és mentalitású csapatot vett át. Később el is ismerte, hogy az a „szavak, nem pedig a kemény munka” csapata volt. Egy olyan keretet kapott, melyben jelen volt a klikkesedés, és amelyet tudásukon bőven alul teljesítő világsztárok alkottak. Capello így Gutira próbált támaszkodni.

2007 februárjában viszont az olasz tréner lett a középpályás legújabb áldozata: edző és játékosa Valdebebas gyepén szólalkozott össze, meglehetősen csúnyán. Guti kezdőcsapatbeli tagságát a kispad melegsége váltotta fel, amit Capello nemes egyszerűséggel azzal indokolt, hogy a középpályás sokkal hatékonyabb, amikor a padról száll be.

Végül is igaza lett. Guti pályafutásának vitathatatlanul legjobb meccsére 2007 májusában került sor, a Sevilla ellenében. A padról érkezett az eredménytelen Raúl helyére, majd két gólt is előkészített, míg a harmadikban szintén főszerepet vállalt, amivel nagyban hozzájárult a Real Madrid 3-2-es győzelméhez. A királyiak az idény végén egy rendkívül kemény és emlékezetes hajrát követően avanzsáltak bajnokká, a cím elnyeréséhez vezető úton pedig Guti zsenialitása volt az egyik olyan tényező, ami megteremtette a különbséget.

Kiváló formáját sikerült átmentenie az új idényre is. A csapat irányítását Bernd Schuster vette át, aki azonnal bizalmat szavazott a középpályásnak. Guti a hitet 18 bajnoki gólpasszal hálálta meg. A csúcsra 2008 februárjában érte fel: a Valladolid elleni 7-0-s győzelem alkalmával két gólt és öt asszisztot jegyzett. 

Nagyszerű formájának köszönhetően felerősödtek azok a hangok, melyek követelték őt a válogatottba. A Real Madrid szurkolóit különösen bosszantotta, hogy a kiválóan teljesítő középpályásukat egyszerűen kizárták a nemzeti csapatból. A 2008-as Európa-bajnokság előtti hónapokban Guti elmondhatta magáról, hogy már három éve nem kapott meghívót a La Selecciónba. Kihagyását viszont egyre nehezebb volt észérvekkel indokolni, így a MARCA többször is keményen bírálta a szövetséget és a kapitányt.

Luis Aragónes azonban nem ijedt meg, és nem változtatta meg döntését. Santi Cazorla és Rubén de la Red is kiemelt jelentőségű tagjai voltak a válogatottnak, de Guti kimaradt. A szőke hajú középpályás válogatott pályafutása összesen 13 mérkőzés erejéig tartott. 

Tökéletesen írja le a kivételes tehetséggel megáldott középpályás teljes pályafutását az a mondat, amit a Real Madrid korábbi elnöke egy egyetemistáknak tartott előadás közben fogalmazott meg, és ami aztán ki is szivárgott a sajtóba: „Egy örök ígéret, akit sosem vettek igazán számításba, és aki 31 éves korában is csak ígéret marad.”

Brutális, ugyanakkor igaz szavak. Minden egyes csillogó teljesítményre jutott valamilyen botrány. Viharos kiállítások, közömbös tisztelgés a középső ujját felmutatva a Villarreal szurkolói előtt…Hiába volt Guti a generációjának egyik legtermészetesebb tehetsége, sosem tudott kellő állandóságot ültetni játékába, és sosem tudott igazi profiként viselkedni. Ellenkező esetben a klub történetének legnagyobbjai között emlegetnék ma is.

2010-ben, José Mourinho érkezésével Guti ideje lejárt Madridban. A portugál híres arról, hogy az alkalmazkodni nem hajlandó játékosokról igen hamar lemond, és ezalól nem lehetett kivétel a spanyol középpályás sem, aki így csatlakozott a Mario Balotello és Ricardo Quaresma által fémjelzett száműzöttekhez.

Guti utolsó madridi szezonját is ellentmondások tarkították: a középpályás élesen kritizálta társait a híres Alcorcón elleni mérkőzés félidejében, miközben az ő teljesítményét az akkori edző, Manuel Pellegrini kérdőjelezte meg. Mindennek eredményeképp egy hónapig kikerült a csapatból. Az idény végén aztán a kiöregedő és távozó Raúlt ő követte a távozók sorában.

A Beşiktaş elnöke, Yıldırım Demirören akkoriban épp egy szupersztárt keresett csapatába. A gázmágnás 2004-ben került elnöki pozícióba a török klubnál, ám 2010-ig képtelen volt megszakítani a két isztanbuli klub hegemóniáját. Azon a nyáron be akarta fektetni a pénzét a szebb jövő érdekében, így mindent feltett Guti megszerzésére. Még magángépet is küldött Spanyolországba, amivel aztán a játékos és kísérete Törökországba utazhatott. A középpályást többszázan fogadták az isztanbuli repülőtéren, majd 15 ezren köszöntötték a csapat stadionjában. Igen ám, de a Madridban már jól ismert problémák hamar felütötték fejüket Törökországban is. 

Decemberben Gutit ittas vezetés miatt büntették meg, miután autójával egy buszba hajtott Isztambul belvárosában. Szerencsére senki sem sérült meg, de a jogosítványát ideiglenesen bevonták, mivel a megengedett alkoholmennyiség ötszörösét találták a vérében. Később egy interjú során elmondta, hogy nagyon sajnálja a történteket, de kritizálói számára ez már csak az utolsó mutatvány volt a saját maga által felépített cirkuszban.

Igaz, a Beşiktaş szurkolói sokkal könnyebben felejtettek, mint a madridisták. Nem véletlenül. Guti csak egy idényt töltött a török fővárosban, de elévülhetetlen érdemei voltak a török kupa megnyerésében, valamint a Galatasaray ellen aratott idegenbeli győzelemben, amelyre nyolc évet vártak a klub drukkerei. Később, a következő idény kezdetén viszont úgy döntött, hogy 35 évesen végleg felhagy a profi labdarúgással.

Még a Real Madrid játékosa volt, amikor megkérdezték tőle, hogy mi a legnagyobb álma. Mit gondoltok, mi volt az? Tipikus, hogy furcsa választ adott: azt válaszolta, hogy egy esős éjszaka szeretné elhagyni a fővárost a motorján ülve, és Ázsiába utazni. Később, mikor befejezte a játékot, már egész másképp beszélt a jövőjéről: „Nagyon szeretnék egy nap a Real Madrid utánpótlásának edzője lenni. Ez az álmom.”

2016-ban ez az álma valóra válhatott: Santi Solari nyomdokaiba lépve a Real Madrid U18-as csapatának edzőjévé vált. A csapat, amelyet teljesen a saját arculatára formált, a tavalyi évben triplázni tudott – sokan azonnal Zidane méltó utódját kezdték látni Gutiban. „Még nagyon sokat kell tanulnom, hiszen egy játékos számára sokkal nehezebb edzővé válni. Őrültség lenne, ha azt mondanám, hogy nem célom egy nap a Real Madrid első csapatát edzeni, de ez még nagyon messze van” – fejtette ki véleményét egy korábbi interjú során.

Azóta már sok víz lefolyt a Dunán, és mindenki tisztában van azzal, hogy jelenleg hol tart Guti. Zidane madridi távozását követően sokan őt szerették volna a csapat padján látni, ám ő egy ennél kisebb, de meglehetősen átgondolt lépést választott: visszatért a Beşiktaşhoz, másodedzőként. Így tapasztalatot szerezhet egy, az európai kupasorozatokban is rendszeresen felbukkanó egyesületnél. A Real Madrid gyenge idénykezdete viszont újra felerősítette azokat a hangokat, melyek nagyon várják már az egykori középpályást, aki megmentőként érkezhet a csapat élére, csakúgy, mint közel három éve Zinédine Zidane.

És hogy mit hoz a jövő? Bárhová is sodorja az élet, reméljük, hogy a történet közel sem lesz olyan melankolikus, mint játékospályafutása során. Mert játékosként egy galaktikusokkal teletűzdelt csapatban képtelen volt igazán és kellő ideig ragyogni, így sosem válhatott belőle akkora legenda, amekkorára tehetsége alapján predesztinálták. Hogy csalódás lett volna? Aki emlékszik a mozdulataira, annak semmiképp. De egyértelmű, hogy sokkal többre volt hivatott annál, amit elért. De ki tudja, talán majd edzőként sikerül hozzáadnia azt a pluszt, amit játékosként elmulasztott.


  • Forrás: These Football Times Magazin
  • Szerző(k): Zs. Csaba

Hozzászólások

Tabella