2017. január 19., csütörtök

Florentino Pérez az ezredfordulót követő években egyszer már történelmet írt a Real Madrid elnökeként, hiszen a galaktikus játékosok szerződtetése mellett többek között két bajnoki címet és Bajnokok Ligája győzelmet is ünnepelhetett csapatával. Ennek ellenére a sikertörténet szomorú véget ért, Pérez a 2006/2007-es idény elején a sorozatos kudarcok miatt lemondott elnöki posztjáról. Utóda, Ramón Calderón azonban csak időszakos sikereket ért el, nem tudta visszajuttatni a klubot Európa csúcsára. Calderón elnökként és emberként is megbukott, ezt követően pedig Pérez elérkezettnek látta az időt, hogy ismét bejelentkezzen a világ legeredményesebb klubjának elnöki székéért, egy még nagyobb, még reménykeltőbb projekttel.


Kaká és Cristiano Ronaldo

A 2009 nyarára kiírt előrehozott választások egyetlen indulójaként Florentino Pérez riválisok hiányában könnyedén szerezte vissza elnöki címét, a választási siker azonban önmagában semmit sem ért számára, stábjával azonnal dolgozni kezdett az általa megálmodott grandiózus tervek megvalósításán. Egy nappal az új elnök beiktatása után a klub bejelentette Manuel Pellegrini, a Villarreal korábbi trénerének szerződtetését, majd néhány nappal később hivatalossá vált a második Pérez-éra első galaktikus igazolása, Ricardo Izecson dos Santos Leite, azaz Kaká személyében. Az igazi költekezés azonban csak ezután kezdődött. Mindössze három nappal a brazil középpályás érkezése után a Manchester United hivatalos honlapján ismerte el, hogy elfogadta a Real Madrid világrekordot jelentő ajánlatát és legnagyobb sztárja, Cristiano Ronaldo a jövőben a blancók játékosa lesz nem kevesebb, mint 96 millió euróért cserébe. A két sztár érkezésével azonban még távolról sem volt lezárva a csapat kerete. A nyár folyamán a blancókhoz került a Valencia védője, Raúl Albiol, a Lyon hatalmas tehetségnek kikiáltott csatára, Karim Benzema, a Liverpool baszk középpályása, Xabi Alonso, valamint hazatért nevelőegyesületéhez Álvaro Arbeloa és Esteban Granero is, a Liverpool és a Getafe csapataitól. Távozott azonban többek között Wesley Sneijder és Arjen Robben, valamint 10 év szolgálat után Míchel Salgado is elhagyta a klubot. 

A félelmetes módon megerősített csapat jól kezdte az új idényt, meggyőző játékkal kerekedett felül ellenfelein, a Sevilla elleni, októberi vereség azonban mindenkit emlékeztetett, ez a csapat sem legyőzhetetlen, Ronaldo, Kaká és a többi sztár leigazolása ellenére sem. Az első igazi pofon az Alcorcón elleni kiesés volt a Spanyol Kupából, majd néhány héttel később az ősi rivális Barcelona is felülkerekedett Pellegrini tanítványain a Nou Campban. A Bajnokok Ligájából csoportelsőként jutott tovább a csapat, megelőzve a Milan, a Marseille és a Zürich gárdáját, ám a nyolcaddöntőben ezúttal is eljött a már-már megszokottnak mondható búcsú pillanata, ezúttal a Lyon ejtette ki a blancókat.


Higuaín

A szezon második felére így már csak a La Liga győzelemben bízhatott a csapat, ám a Barcelona elleni hazai vereséggel itt is megpecsételte saját sorsát a csapat, a végelszámolásnál a katalánok három ponttal bizonyultak jobbnak az egyébként szép játékot bemutató Real Madridnál. A csapat rengeteget javult a korábbi évekhez képest, de az eredményekben ez nem mutatkozott meg. Pérez levonta a következtetést: további változásokra van szükség.

A megújulás jegyében az elnökség menesztette az előző idényben a La Ligában rekordpontszámot összegyűjtő, de így is csak ezüst érmet szerző Manuel Pellegrinit, helyére pedig korunk egyik legelismertebb, legsikeresebb és kétségkívül legellentmondásosabb személyiségű edzőjét, José Mourinhót ültette. A portugál mester a keret megerősítését fiatal játékosokkal akarta véghezvinni, mint elmondta, Ő a jövő Real Madridját építi fel úgy, hogy már a jelenben is szép eredményeket érhessen el csapata. Ennek jegyében került a spanyol fővárosba Sergio Canales, Ángel di María, Sami Khedira, Pedro León és a Világbajnokság nagy felfedezettje, a német Mesut Özil is. A védelmet sem hagyta érintetlenül Mourinho, érkezett a veterán középhátvéd Ricardo Carvalho, az igazi változást azonban a távozók névsora jelentette. Elhagyta ugyanis a klubot a csapat kapitánya, a hihetetlen rekordokat magáénak tudó Raúl, illetve helyettese, a sokak számára a madridizmust megtestesítő Guti is, miután egyikük sem fért bele Mourinho elképzeléseibe.

Az új idény meglehetősen nehezen indult a csapat számára, a játék képe pedig erőteljesen visszaesett az előző évben tapasztaltakhoz képest. Nagyjából október közepére sikerült felvenni a ritmust, a csapat útját gólzáporos győzelmek jelezték, a Spanyol Kupában is továbblépett Mourinho gárdája. Igazi hidegzuhanyként érte a rajongókat a Nou Camp-beli 5-0-ás vereség, sokan már a vészharangot kongatták, Pérez és Mourinho fejét követelték. A portugál azonban időt és türelmet kért saját maga és együttese számára és a későbbiek folyamán igazolta, hogy igenis hinni kell ebben a csapatban. A Bajnokok Ligájában a csoportgyőzelmet követően előbb a Lyon, majd a Tottenham kiejtésével az elődöntőig jutott a csapat, a Spanyol Kupában pedig egészen a döntőig menetelt a gárda, az ellenfél mindkét esetben a Messi vezette Barcelona volt. 2011 áprilisában az a nem mindennapi helyzett állt elő, hogy alig két hét alatt négy El Clasico várt a Real Madrid csapatára, a tét pedig órási volt, gyakorlatilag a teljes idény megítélése ezektől a mérkőzésektől függött. Az első összecsapás a Santiago Bernabeuban zajlott a La Liga keretein belül, az eredmény döntetlen lett. Következett a Spanyol Kupa döntője, ahol Mourinho csapata egy hihetetlenül feszült és izgalmas mérkőzésen, hosszabbítást követően 1-0 arányban legyőzte ősi riválisát és így 18 év után ismét elhódította a Király Kupát. A Bajnokok Ligájában a két összecsapást követően a Barca 3-1-es összesítéssel jutott tovább a döntőbe, ám sokan úgy tartották, hogy ebben a játékvezetők is komoly szerepet játszottak, hiszen felültek a katalán játékosok színészi mutatványainak, ezzel pedig nehéz helyzetbe hozták a Real Madrid együttesét. Utólag ez már gyakorlatilag lényegtelen, és bár a csapat a La Liga és a Bajnokok Ligája küzdelmeiben is alulmaradt, az idény során Cristiano Ronaldóék bebizonyították, hogy nagyon közel kerültek játékban legnagyobb riválisukhoz, ráadásul mindezt a Király-kupa elhódításával tették igazán emlékezetessé.

José Mourinho természetesen maradt a Real Madrid élén és ennek köszönhetően hosszú időszakot követően először, a blancóknak nem kellett új csapatot építeniük a nyár folyamán, az érkezők egy már jól működő rendszer tagjává váltak, szélesítették az edző lehetőségeit. A Real Madrid minden idők egyik legjobb és legkiegyensúlyozottabb keretével vághatott neki a 2011/2012-es idénynek.

A várakozások tehát természetesen óriásiak voltak. Az idény ugyan nem kezdődött a legjobban, hiszen a Szuperkupa küzdelmeiben a Real Madrid alulmaradt a Barcelonával szemben, 5-4-es összesítéssel.

A bajnoki szezon rajtja azonban igazán jól sikerült, egy friss, lehengerlő Real Madrid félemlítette meg az ellenfeleket a La Liga küzdelmei során. Olyannyira jól sikerült Mourinho második szezonja, hogy az idény végére a csapat 100 ponttal állt a tabella élén úgy, hogy 38 mérkőzésből 32-t megnyert a Real Madriddal, 9 ponttal megelőzve az ősi rivális Barcelonát, ráadásul 121 lőtt góllal egy rekordot is magáénak tudhatott az együttes. Időközben Cristiano Ronaldo lett az a játékos, aki a leghamarabb elérte a 100 találatot a habfehér mezben.

A szezon azonban így sem volt tökéletes. A Real Madrid a Bajnokok Ligája egyik legnagyobb esélyeséhez méltóan menetelt egészen a sorozat elődöntőjéig. A fináléba jutásért a Bayern München csapatával nézett szembe a Mourinho-gárda. Az első mérkőzésen, Münchenben 2-1-es vereséget szenvedett a csapat, majd a madridi visszavágón ugyanez az eredmény állt a kijelzőn 90 perc elteltével, viszont a Real Madrid javára. A hosszabbítás nem hozott újabb gólt, így büntetőkkel dőlt el a továbbjutás sorsa. Madridi oldalról Ronaldo, Kaká és Sergio Ramos is kihagyta a tizenegyest, így a csapat a döntő kapujában esett el.

A félig sikeresnek mondható idény után senki sem gondolt arra, ami a 2012/13-as szezonban következett. Botrányokkal, árnyékkal teli időszak köszöntött be a Real Madrid háza táján. Az idény közben több játékos is elégedetlen volt - többek között Cristiano Ronaldo -, ennek hangot is adva. Az idény végére José Mourinho elvesztette szinte a teljes öltözőt, a hangulat rideg és ellenséges volt a csapaton belül. A Real Madrid ismét elvérzett a Bajnkok Ligája elődöntőjében, ezúttal a Dortmund csapatával szemben maradt alul a királyi gárda. Egyedül a Spanyol-kupa jelenthetett volna némi vigaszt a bajnoki küzdelemben is lemaradó Real Madrid számára, azonban a csapat az Atlético Madrid elleni döntőt 2-1-re elveszítette. A mérkőzés után Florentino Pérez kijelentette, hogy a nyáron új edző érkezik majd, amely a szurkolókat nagyon megosztotta. Az utolsó évétől eltekintve elmondhatjuk, hogy a Mourinho-éra az azt megelőző évekhez képest igencsak sikeres időszakként könyvelhető el, hiszen a portugál mester irányításával a Real Madrid visszaküzdötte magát az európai elitbe, ráadásul sikerült megtörni a Barcelona hegemóniáját is.

José Mourinho távozását követően Florentino Pérez 2013. június 25-én hivatalosan bejelentette, hogy Carlo Ancelotti hároméves szerződést írt alá a Real Madriddal. Az olasz egy nappal később az első sajtótájékoztatóján nyilvánosságra hozta, hogy két segédje lesz, Paul Celement, valamint a klub legendája, Zinedine Zidane személyében. Nem csak az olasz mester érkezésének bejelentése jutott 2013 nyarára, hiszen a klub hosszú huzavona után végül sikeresen megállapodott a Tottenham vezetőségével Gareth Bale szerződtetését illetően. A walesi a világ második legdrágább igazolásaként tette át székhelyét Madridba (bizonyos források szerint ő volt a legdrágább).

Az olasz tréner irányítása alatt igen meggyőzően teljesített a csapat, rögtön az első évben komoly sikereket értek el együtt. Bár a bajnoki küzdelemben a Real Madrid csak harmadik helyen végzett az Atlético Madrid és a Barcelona mögött, a Király-kupában egészen a döntőig meneteltek Cristiano Ronaldóék, ahol – bár a portugál sérülés miatt nem játszott – a Mestallában a Barcelona csapatát sikerült 2-1-re legyőzni, ráadásul pont a szezon elején érkező Gareth Bale csodagóljával.

Egy héttel később a csapat a Bajnokok Ligája elődöntőjében hazai pályán 1-0 arányban legyőzte a Bayern Münchent, majd a visszavágón idegenben aratott 4-0-s győzelemnek köszönhetően a BL-cím legfőbb várományosaként jutott a döntőbe. Az európai kupasorozatok királyaként számon tartott Bajnokok Ligája döntője 2014. május 24-én került megrendezésre Lisszabonban. Érdekesség, hogy a Real Madrid ellenfele a szintén madridi Atlético volt, így a sorozat törtétében először fordulhatott elő az, hogy egy város két csapata vívja a döntőt.

A mérkőzést nagy elánnal kezdték a matracosok, ráadásul a 36. percben Diego Godín góljával vezetést is szerzett Diego Simeone együttese. A második félidőben a Real Madrid sorra alakította ki a helyzeteket, azonban igazán semmi sem jött össze a királyi gárdának. Az utolsó tíz percben az Atlético folyamatos védekezésre kényszerült, de állták a sarat. Végül a 93. percben szöglethez jutott a Real Madrid, a labda mögé Luka Modric állt. A horvát középre tekerte a játékszert, Sergio Ramos érkezett a beadásra, majd a labda a hálóban kötött ki. Mivel a rendes játékidő 1-1-gyel ért véget, így következett a hosszabbítás. A 110. percben az egész idényben lehengerlően teljesítő Ángel Di María indult meg majd lőtt kapura, és bár lövését Thibaut Courtois védeni tudta, a kipattanóra érkezett Gareth Bale, aki a hálóba bólintott. Itt már érezni lehetett, hogy a Real Madrid nem engedi ki kezei közül a győzelmet. A 118. percben még Marcelo is beköszönt, majd a 120. percben Cristiano Ronaldo egy büntetővel tette fel a pontot az i-re. A Real Madrid 4-1-es győzelemmel elhódította a hőn áhított Tizediket. Carlo Ancelotti és csapata tehát történelmet írt.

A rég nem látott sikerekkel tarkított idényt követő nyáron érdekes dolgok történtek. A világbajnokságot követően a klub leigazolta a torna egyik legjobbját, James Rodríguezt, valamint távozott a klubtól az az Ángel Di María, aki a legtöbb szurkoló szerint a sikerek egyik főszereplője volt kiváló játékával. Elhagyta a klubot az a Xabi Alonso is, aki több éven át stabilitást kölcsönzött a középpályának. A klub játékos-politikája többek ellenszenvét is kiváltotta, köztük Cristiano Ronaldóét is, de Ancelotti is jelezte, hogy újra a nulláról kell építkezni.

A csapat időközben Cristiano Ronaldo duplájának köszönhetően a Sevilla ellenfeleként elhódította az európai szuperkupát, azonban a spanyol szuperkupában a városi rivális Atléticóval szemben alulmaradt. Ennek ellenére mindenki nagyon bizakodóan vágott neki az új szezonnak.

A 2014/2015-ös idény nem indult a legjobban, a csapat vereséget szenvedett a Real Sociedaddal és az Atlético Madriddal szemben is, azonban ezt követően sikerült felállni, majd egy 22 mérkőzésen át tartó győzelmi sorozattal rekordot is döntöttek Carlo Ancelotti tanítványai. Szinte kivétel nélkül mindenki azt hitte, hogy ismét egy sikeres idény köszöntött a csapatra. Decemberben a Real Madrid megnyerte a klubvilágbajnokság döntőjét is, így a 2014-es évet négy trófeával zárta a klub.

A győzelmek sora a 2015-ös év első mérkőzésén ért véget, a csapat a Valenciától kapott ki. A Bajnokok Ligájában egészen az elődöntőig meneteltek Ancelotti fiai, azonban ott a Juventus ellen 3-2-es összesítésben alulmaradtak, így címvédőként búcsúztak a sorozattól. A Király-kupában az Atlético Madrid a nyolcaddöntőben vetett véget a menetelésnek. A bajnokságban hiába gyűjtött 92 pontot a csapat és hiába szerzett 118 gólt 38 mérkőzésen, a Barcelonát nem sikerült megelőzni, így csak a második hely jutott Cristiano Ronaldóéknak. A cím nélküli idény egyben Carlo Ancelotti vesztét is jelentette, 2015. május 25-én Florentino Pérez bejelentette, hogy a nyáron új edző érkezik majd a csapathoz. A klub 2015. június 3-án hivatalos közlemény formájában tudatta a világgal, hogy megvan az olasz utódja, mégpedig Rafa Benítez személyében.

2015 nyara minden bizonnyal emlékezetes marad a madridisták számára, hiszen egyrészt a szurkolók nem támogatták Carlo Ancelotti menesztését, másrészt a Real Madrid legendája, Iker Casillas 2015. július 11-én aláírta szerződését az FC Porto csapatával, így 19 szezon után bejelentette, hogy elhagyja a klubot.


Tabella