Köszönetet kell mondanom egy régi barátomnak, Albert Fantraunak a sikeremért. Együtt játszottunk egy ifjúsági klubban, és amikor eljöttek hozzánk a Sporting megfigyelõi, azt mondták, hogy aki több gólt rúg a meccsen, azt felveszik az akadémiájukra.
3-0-ra nyertük meg a mérkõzést. Az elsõ gólt én szereztem, a másodikat Albert fejelte be, a harmadik találat pedig mindenkit meglepett. Albert egy az egyben vezette a labdát a kapusra, megkerülte õt, és csak be kellett volna gurítania a labdát a hálóba, õ azonban odapasszolta nekem, és én lõttem be. Felvettek az akadémiára. A meccs után odamentem hozzá, és azt kérdeztem: „Miért?”. Õ erre azt felelte: „Azért, mert jobb vagy nálam”.
Néhány évvel késõbb egy újságíró felkereste Albertet, és megkérdezte, hogy igaz-e a történet. Elismerte. Azt is hozzátette, hogy a meccs után véget ért a futballista karrierje, és, hogy munkanélküli. „De honnan szerezte ezt a gyönyörû házat, az autót? Gazdag embernek tûnik. A családját is eltartja…honnan ez a pénz?” – érdeklõdött az újságíró. Albert erre büszkén azt felelte: „Cristianótól!”
