Florentino Pérez utolsó sóhaja

Az AS újságírója, Alfredo Relaño keresetlen õszinteséggel írt az elnök tegnapi, már-már groteszk sajtótájékoztatójáról.

Eleonora Giovio, az El País újságírója egyenesen megkérdezte: – Mi oka van annak, hogy Ancelotti nem folytathatja? Florentino pedig nemes egyszerûséggel annyit felelt: – Nos, nem tudom. Aztán összehordott valamit a nyomásról és a Madridnál fennálló igényekrõl, olyasmikrõl, amik úgy tûnik, rá nem vonatkoznak. Tizenkét idény folyt le az elnöksége alatt, ezalatt három bajnokságot nyert a csapat (kettõt az elsõ három évben, Del Bosque irányításával), és két Bajnokok Ligáját, az elsõt még szintén Del Bosquéval, az utolsót pedig egy éve és két napja azzal az emberrel, akit tegnap elküldött. Miért? Nem tudja, azt mondja. Amiatt sem szabadkozott, hogy a Barça úton van afelé, hogy mindent megnyerjen. Problémás ezt bevallani.


Visszahúzódott az igazgatóság menedékébe, ez a hozzánemértõ öregekbõl álló kis csoport foglalta el a sajtótájékoztatón az elsõ két sort, mint valamiféle pszichés védvonal, mely ezt a láthatóan ideges embert óvja, akinek a nyilatkozatában a szokásos magabiztosságnak nyoma sincs. Azt mondta, kedveli Ancelottit, de elküldte. Arról nem tett említést, hogy talált volna egy jobb helyettest, de úgy véli, jövõ héten már e téren is okosabbak leszünk. Meglátjuk, hogy Benítez Napolija megszerzi-e a harmadik, BL-indulást jelentõ helyet az olasz bajnokságban. Meglátjuk, Emery behúzza-e az Európa-ligát. Meglátjuk hogy Klopp, vagy Míchel.


Az egyszerre gyászos és nevetséges helyzetben senki nem teszi fel a kérdést, hogy a sportigazgatói hely betöltésén gondolkodott-e már. Nem vetik még ezt is a szemére. Annyira ostoba az egész szituáció önmagában, hogy mindenki küzd az õ szégyenének elviselésével. Szinte könnyeket csal az emberek szemébe ez az összezavarodott, kiutat nem találó lény. De innen kell mindennek kezdõdnie: egy sportigazgatóval, aki szigorral állítja össze a keretet, és nem mindenféle dilettáns hóbortoktól vezérelve. De Florentino magánál tartja a játékszert, még úgy is, hogy néha begörcsöl attól, hogy nem tudja használni. Ilyenkor pedig mindig a másik a hibás, aki a legközelebb áll. Ezúttal Ancelottin verte el a port.

Forrás: AS
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK