Nem kellett kellett neki túl sok idő, amúgy is ritkán van szüksége erre. Egy sprinttel indított, egyre csak gyorsabban nyargalt, lehagyta csapattársait, lefutotta két vagy három ellenfelét is ugyanabban a pillanatban. A tökéletes momentumban érkezett. A saját tizenhatosától az ellenféléig rohant nagy iramban, kellemes pillanatokat okozva az elemzőknek és számítógépes vonalaiknak. Betalált a hálóba, de ez nem számított. Aztán megcsinálta újra.
Ha van valami, amit Morata nagyon tud, az a gólszerzés abban a pillanatban, amikor az a legesélytelenebbnek tűnik. A vasárnapi, Real Sociedad elleni mérkőzésen kevesebb, mint 30 percet kapott, hogy letegye a névjegyét. És megtette. Hasonló körülmények között ebben az idényben már ötödik alkalommal.
Hosszában átszelte a pályát, hogy erőteljesen fejelhessen bele Lucas beadásába. A helyi srác, aki egész életében a Real Madridért szorított, ötödik gólját szerezte imádott klubjának mezében, csereként. Ilyen feltételek mellett nincs olyan játékos a ligában – csak néhány magasan jegyzett sztár -, aki gyorsabban szerezné góljait.
Cristiano Ronaldo (20) és Karim Benzema (12) után Morata a Real Madrid legeredményesebb játékosa az idei szezonban, a maga 10 találatával. Ezek közül 6 a bajnokságban született, de nem is igazán a gólok száma a lényeg, hanem az, hogy mindössze 659 percre volt szüksége ahhoz, hogy ezt véghezvigye. Csak Cristiano, Messi és Luis Suárez bír jobb perc/gól mutatóval.
Egy ilyen mutató általában arról árulkodik, hogy a játékos mekkora befolyással bír és mennyire fontos a csapata számára, esetében azonban ez egyáltalán nincs így. A gólok és az elsöprő energia ellenére Morata egy periférikus figura, olyan, mint egy beragadt motorú, kerékbilincsekkel lefogott autó.
Tudta, hogy a kitűnésért folytatott harc nagyon kemény lesz Chamartínban, de talán ő sem gondolta, hogy ennyire, különösen úgy, hogy ilyen játékot mutat. A Real Madrid idei 19 bajnokijából mindössze hatszor volt a kezdőcsapat tagja, a hat BL-meccsen pedig egyetlen alkalommal futhatott ki kezdőként a pályára.
A múlt héten az El Larguerót képviselő Manu Carreno azt állította, Álvaro úgy érzi, elárulták őt, és újra keresi a lehetséges alternatívákat. Morata az Instagramon válaszolt: „Nem számít, mit mondanak, Hala Madrid mindörökké! Ez a Real Madrid, mindannyian folytatjuk a halálunk napjáig!” Persze, hogy ezt mondja.
A spanyol fővárosban született, így ő is elmesélte már egy kisgyerek klasszikus történetét, aki kilátogat a híres stadionba, a fényesen ragyogó csillagok megbabonázzák, majd megfogadja, hogy egy nap ő is ott lesz majd köztük, a pályán.
„Gyerekként a szüleimmel és a családommal jártam a Bernabéuba, emlékszem, egy nap az El Clásicót néztük a lelátón. Azt mondtam édesapámnak: ’Egy nap itt fogok játszani’. Sikerült, megcsináltam, és ez a legnagyszerűbb érzés, amit csak érezni lehet.” – mesélte az AS-nak néhány hete.
A Bernabéuba vezető út során megfordult az Atlético Madridban és Getafében, Madrid külvárosában is. A Real Madrid akadémiája volt a következő állomás, ahol a Castillán keresztül vezetett az út az első csapatba. A Juventus hívó szavára rövid ideig elhagyta szeretett klubját, ám ez az időszak kész játékossá formálta. Aztán visszatért.
„Igaz, hogy a Juventusnak is lenyűgöző stadionja van, de ez a Santiago Bernabéu. Látod a fotókat és egyből libabőrös leszel. Ez volt az álmom, szerencsés vagyok, hogy sikerült elérnem” – tette hozzá.
A kérdés tehát csak az, hogy a játékos mi mindent érhet még el. Egy dolog ott lenni a Bernabéuban, a legendává válás azonban teljesen más tészta.
24 évesen lassan a legszebb korba lép, amit futballista és sportoló kívánhat. Ezek olyan évek, amiket a labdarúgásban nem szabad elvesztegetni, Madridban azonban akadályokba ütköznek a játékosok. Cristiano és Bale szeretete és szerepe nyilvánvaló, de sokkal érdekesebb kérdéseket vet fel Karim Benzema jelenléte.
A francia lassan egy évtizede szolgálja a Real Madridot és közeledik a 200 madridi góljához. Bár a spanyol fővárosban töltött idejét viharok tarkították és tarkítják mai napig, a fontosságát nemcsak a számokban, hanem a többiekre gyakorolt hatásában is kereshetjük.
Hosszú ideje a francia az, akinek egyedi funkciója van a madridiak támadásaiban. Ő az, aki megteremtette az egyensúlyt a támadóharmadban, aki összeköti Ronaldót és Bale-t, kulcsként szerepelve az ő kalibrációjukban. Már képes volt több, a posztjáért folytatott harcot is megnyerni, Gonzalo Higuaínnal és Javier Hernándezzel szemben is. De úgy tűnik, a jelenlegi helyzet más.
Egy igen erős idényt követően, melyben Benzema játéka egyre koncentráltabbá vált, a teljesítménye szintje drasztikusan visszaesett, visszatért a korábbi helyzet, ez egy újabb olyan év a támadó pályafutásában, ami változásért kiált. Bár van 12 gólja, a teljesítménye közel sem olyan jó, mint korábban, a tavalyi idényben volt. Sokkal kevesebbszer vesz részt az összjátékokban, majdhogynem teljesen kivonja magát azokból. Ez nem csak a számokról, hanem hozzáállásról is szól. Olyan visszafogottnak tűnik, hogy az ember már-már azt gondolja, újra a Mourinho-korszakban látott Karim Benzema van a pályán.
Morata ettől nem is állhatna távolabb. Gyakran mondják a futballistákra, hogy a mérkőzés különböző szakaszaiban különböző sebességi fokozatba kapcsolnak, Morata azonban más, ő folyamatosan a második és harmadik fokozat között kapcsolgat, miközben bőg a motor, az abroncsok pedig visítanak.
Hiába tűnik gyakran túl frenetikusnak vagy túlpörgőnek a spanyol játéka, tagadhatatlan, hogy amikor pályára kerül, mindig történik valami. Az idei szezonban győztes gólt szerzett a meccs utolsó perceiben a Sporting és a Bilbao ellen is, ő szerezte a legfontosabb, harmadik találatot az Alavés ellenében, valamint életet lehelt a csapatba a Legia és a Sociedad elleni találkozókon is.
Van valami Moratában, amit nehéz megmagyarázni, de igen könnyű megérteni. Vannak olyan elemei a játéknak, amiben a spanyol továbbra is nagyon nyers, de folyamatosan ott motoszkál egy érzés, ami sosem múlik el, mintha minden egyes meccs minden egyes pillanatában bizonyítani akarna valamit.
Az idei szezonban többször is úgy tűnt, hogy eleget bizonyított. „Több játékpercet fog kapni” – mondta Zidane a Bilbao elleni meccs után, októberben. „Morata és Vázquez meggyőztek a játékukkal.” Három hónap alatt azonban nem jöttek azok a bizonyos pluszpercek. Érződik viszont, hogy hamarosan meg kell kapnia a lehetőséget.
„Álvaro még fiatal, és időnként talán nem is veszi észre, hogy mennyire jó játékos” – mondta Gigi Buffon az Európa-bajnokság közben. „Van egy olyan tulajdonsága, amellyel csak az igazán nagyszerű játékosok rendelkeznek: mindig főszerepet játszik a nagy meccseken.”
Buffon testközelből figyelhette a spanyol játékát Torinóban. Az olaszoknál 2015-ben, a Bajnokok Ligája elődöntőjének mindkét mérkőzésén betalált a Real Madrid ellen, majd gólt szerzett a döntőben is. Ő szerezte a gólt, amellyel a Juventus megnyerte az Olasz-kupát, négy különböző olasz derbin is betalált, emellett jelentős csapást mért a Manchester Cityre és a Bayern Münchenre is.
Morata a nagy gólok és a nagy pillanatok embere, ezt a szokását tartja azóta is, hogy visszatért Madridba. Az ilyen minőségnek nagy jelentősége van a spanyol fővárosban. Csakúgy, mint a gyökereinek, a madridi származásának, a korának és az akaraterejének.
Most azonban a klub számára kihívás, hogy megfeleljen a játékosnak. Nem számít, hogy mennyit keresnek a labdarúgók, az sem, hogy melyik csapatban játszanak, ők nem azért edzenek napokig, hetekig, hónapokig, sőt évekig, hogy felkészüljenek a kényelmes kispadra és jól végigüljék a hétvégét.
A Real Madrid tudja, hogy Morata itt szeretne lenni, de nem minden áron. Ő mindent megtesz, folyamatosan megcsillogtatja egy potenciális helyi legenda ismérveit. Csak a klubon múlik, hogy ne ő legyen a következő, aki távozik.
