A Santiago Bernabéu Stadion

Estadio Santiago Bernabéu: A szentély története

A kezdetek: Plaza de Toros

A textilkereskedő katalán testvérpár, Juan és Carlos Padrós fektettek pénzt először a csapatba, így 1902-ben hivatalosan is megalakult szeretett klubunk. Nekik köszönhető az első létesítmény is, ami a Plaza de Toros sugárúton helyezkedett el, közel a bikaviadalok részére emelt arénához. A következő évtizedben a Madrid FC ezen a pályán mérkőzött meg ellenfeleivel. A kezdeti sikerek után megnőtt az érdeklődés a meccsek iránt, s így a csapat kinőtte a Plaza de Toros pályáját.

Campo O’Donnel

Real lesz a Madrid: Campo O’Donnel

1910-től már a Calle O’Donnel és a Calle Narváez sarkán található pályán kergették a játékosok a labdát. A Campo O’Donell volt az a létesítmény, ahol Santiago Bernabéu, a klub legendás elnökének és a stadion névadójának a karrierje elindult. 1920-ban a klub elnyerte a királyi család támogatását, ennek köszönhetően vehették fel a nevükbe a „Real”, vagyis “királyi” jelzőt. Nem sokkal később a Campo O’Donell tulajdonosa úgy döntött, a futballistáknak el kell hagyniuk a területet.

Ciudad Lineal

Gyorsan megoldást kellett találni a problémára, így a külvárosban, a keleti részen található Ciudad Linealban talált új otthonra a csapat. A terület Arturo Soria tulajdona volt, aki évi 1500 pesetáért biztosította a csapatnak a 8000 fős arénát. 1923. április 23-án, az első itt rendezett mérkőzésen megteltek a lelátók, s a Real Madrid 2-0-s győzelmet aratott a Real Unión felett. Ez volt az első füves pálya a csapat történetében, ám annak ellenére, hogy viszonylag jó volt a közlekedés a város ezen részében is, 12 hónap után egy központibb helyet kerestek a csapatnak.

Chamartín – Nuevo Chamartín

Az északi Chamartín körzetben kezdték építeni az új stadiont. A 15 000 fős kapacitásúra tervezett épületet José María Castell álmodta meg, aki egy angol típusú stadionnal állt elő. Ezért sem véletlen tehát, hogy a megnyitóra a Newcastle United csapatát hívták meg 1924. május 17-én. A találkozóra minden jegy elkelt, a Chamartín történetének első gólját pedig Félix Pérez szerezte, ezzel is hozzásegítve a csapatot a 3-2-es sikerhez.

A régi Chamartín stadion

A polgárháború a Chamartínt is megviselte, 300 ezer pesetából építették újjá a lerombolt lelátókat. A fél évig tartó munkálatok után az első mérkőzés 1939. október 22-én esett a Real Madrid és az Atlético Aviación között, immár 22 ezer szurkoló előtt.

1943-ban lett Santiago Bernabéu a klub elnöke. Egyik első intézkedése volt, hogy megszerzett egy öthektáros területet a Campo de Chamartín és a Castellana között, a város északi részén. Ez 3 millió pesetájába került a klubnak, de Bernabéu szeme előtt már Spanyolország első szuperstadionjának képe lebegett. 1944 októberében szimbolikusan ő kezdte el az alapok kiásását. A Nuevo Chamartín 38 millió pesetából épült fel. Az új létesítmény északnyugati sarka belelógott a régi épület keleti részébe, ezért ezt a területet szabaddá kellett tenniük, hogy befejezhessék a munkálatokat. 1946. május 15-én játszották le az utolsó meccset a régi Chamartínban, ezután a játékosok az Atlético Madrid stadionjában, az Estadio Metropolitanóban vendégeskedtek egy évig.

A Santiago Bernabéu születése

1947. december 14-én, a portugáliai Belenenses elleni meccsel avatták föl az új szentélyt. Luis Alemany Soler és Manuel Muñoz Monasterio tervezték az épületet. Három nyitott, kétszintes és egy alacsonyabb, szintén fedetlen lelátót építettek, utóbbi közepén egy neoklasszicista stílusú torony helyezkedett el. Azonban Bernabéu már öt évvel az átadás után azon gondolkodott, hogyan lehetne ismét megújítani a létesítményt. 1953-ban elkezdték az újabb elképzelések kidolgozását, melyek a keleti oldalt érintették. A „teraszt” kicserélték egy hatalmas lelátóra, ami már egy harmadik emelettel is rendelkezett. 1954-től már ebben az új, 125 ezer főt is fogadni képes komplexumban rendezték a mérkőzéseket, majd a stadion 1955. január 4-én, az elnök előtti tisztelgés jeleként megkapta mai nevét. 1956. április 19-én 129 690 néző láthatta élőben a Milan elleni Európa-kupa elődöntő első mérkőzését, ez a szám máig stadionrekord. Érdekesség, hogy eddig nem voltak villanyfényes meccsek a stadionban, ugyanis csak 1957 májusában gyulladtak ki elsőként a pályát megvilágító fények.

Estadio Santiago Bernabéu

A következő évtizedekben nem eszközöltek komolyabb változtatást az épületben. Santiago Bernabéu 1978 júniusában távozott az élők sorából, de addigra már tudható volt, hogy a stadiont az 1982-es világbajnokság döntőjének színhelyéül választották. Ekkorra az ötvenes években épült stadion már komolyabb helyreállításokat igényelt, ami 700 millió pesetába került, ennek háromnegyedét a klub fizette. Többek közt bővítették az ülőhelyek számát, ami azt eredményezte, hogy a stadion immár „csupán” 90 ezer néző befogadására volt alkalmas. Egy konzolos tetőszerkezettel is ellátták a Bernabéut, ami három oldalról fedte a lelátókat. A megújult pályán 1982 februárjában játszották az első mérkőzést.

Az újjáépült Bernabéu

A kilencvenes években jött el a következő újítás: az északi, déli és nyugati oldalon is felépült egy harmadik szint. Az épületet a metróvonalak elhelyezkedése miatt nem lehetett lefelé bővíteni, mint ahogyan azt a Camp Nou vagy a Mestalla esetében tették, ezért csak felfelé terjeszkedhettek. A magasság növekedése miatt a téli hónapokban a pálya felére nem jutott napfény, ezért csöveket építettek be a pálya alá, így oldották meg a fűtést. Az átépítés 1994 májusában fejeződött be és ötmilliárd pesetába került, de a befogadóképesség 110 ezerre nőtt.

Az elit stadion

Négy év múlva azonban a Santiago Bernabéu egy kizárólag ülőhelyekkel rendelkező stadionná alakult, ennek megfelelően a kapacitás is 75 328 főre csökkent. Florentino Pérez elnöksége idején főleg a sajtónak és más kivételezett személyeknek fenntartott keleti oldal bővült, éttermekkel, bárokkal, korszerűbb fűtési rendszerrel. A 127 milliós beruházás megérte, hiszen egyfelől a stadion kapacitása 80 ezer fő fölé emelkedett, másfelől a Santiago Bernabéu 2007-ben elnyerte az UEFA-tól az „elit” státuszt.

Valami új kezdete: A 2010-es évek

30 évvel azután, hogy utoljára BL/BEK-döntőt rendeztek a Santiago Bernabéuban, 2010. május 22-én itt játszotta a Bajnokok Ligája fináléját a Bayern München és az Inter Milan, melyet az olaszok nyertek meg 2-0-ra.

Történelmi döntő: Copa Libertadores

2018. december 9-én újra történelmet írt a stadion, ugyanis itt játszották a Libertadores-kupa döntőjét. Ez volt az első alkalom, hogy a legrangosabb dél-amerikai kupasorozat döntőjét Dél-Amerikán kívül rendezték meg. A River Plate 3-1-re győzte le a Boca Juniors-t. Ezzel a Santiago Bernabéu lett a történelem első stadionja, mely helyet adott Európa és a Dél-Amerika legrangosabb kupasorozata döntőjének is.

A Libertadores-kupa döntője

A modern Santiago Bernabéu

A madridisták otthona, a világ egyik legikonikusabb stadionját 2019-ben elkezdték felújítani és átformálni, hogy a 21. század legjobb stadionja legyen.

A felújítással nem titkolt cél, hogy még magasabb szintre emeljék a szurkolói élményt, valamint, hogy a klubnak több bevétele származzon a stadion egyéb rendezvényeiből.

Az átalakításokkal a Santiago Bernabéu biztonságosabb, jobban megközelíthető és komfortosabb lesz. Az egyik nagy újítás a 15 perc alatt behúzható tető, mellyel többet nem kell tartania sem a játékosoknak, sem a szurkolóknak a heves esőzéstől. Emellett a behúzott tetővel akusztikailag is sokkal nagyobb élményt élhetnek át majd a stadionban lévők.

A megannyi logisztikai, technológiai, digitális újítás mellett a stadiont a jövőben különböző koncertek, egyéb sportrendezvényekre is ki tudják majd adni. Ezt pedig az teszi lehetővé, hogy a játéktér teljes egészében eltüntethető. Erre a stadion alatt alakítottak ki egy egyedülálló teret, ahova a szeletekre felvágott pályarészek bekerülnek.

A tervek szerint a stadion 2023 őszén készül el teljesen. A Real Madrid pedig nemcsak a pályán elért sikereivel, hanem a megújult Santiago Bernabéuval marad továbbra is a futballvilág zászlóvivője.