Florentino Pérez az ezredfordulót követő években egyszer már történelmet írt a Real Madrid elnökeként, hiszen a galaktikus játékosok szerződtetése mellett többek között két bajnoki címet és Bajnokok Ligája-győzelmet is ünnepelhetett csapatával. Ennek ellenére a sikertörténet szomorú véget ért, Pérez a 2006/07-es idény elején a sorozatos kudarcok miatt lemondott elnöki posztjáról. Utóda, Ramón Calderón azonban csak időszakos sikereket ért el, nem tudta visszajuttatni a klubot Európa csúcsára. Calderón elnökként és emberként is megbukott, ezt követően pedig Pérez elérkezettnek látta az időt, hogy ismét bejelentkezzen a világ legeredményesebb klubjának elnöki székéért, egy még nagyobb, még reménykeltőbb projekttel.
A második Galaktikus éra
A 2009 nyarára kiírt előrehozott választások egyetlen indulójaként Florentino Pérez riválisok hiányában könnyedén szerezte vissza elnöki címét, a választási siker azonban önmagában semmit sem ért számára, stábjával azonnal dolgozni kezdett az általa megálmodott grandiózus tervek megvalósításán. Egy nappal az új elnök beiktatása után a klub bejelentette Manuel Pellegrini, a Villarreal korábbi trénerének szerződtetését, majd néhány nappal később hivatalossá vált a második Pérez-éra első galaktikus igazolása, Ricardo Izecson dos Santos Leite, azaz Kaká személyében. Az igazi költekezés azonban csak ezután kezdődött. Mindössze három nappal a brazil középpályás érkezése után a Manchester United hivatalos honlapján ismerte el, hogy elfogadta a Real Madrid világrekordot jelentő ajánlatát, és legnagyobb sztárja, Cristiano Ronaldo a jövőben a blancók játékosa lesz nem kevesebb, mint 94 millió euróért cserébe. A két sztár érkezésével azonban még távolról sem volt lezárva a csapat kerete. A nyár folyamán a blancókhoz került a Valencia védője, Raúl Albiol, a Lyon hatalmas tehetségnek kikiáltott csatára, Karim Benzema, a Liverpool baszk középpályása, Xabi Alonso, valamint hazatért nevelőegyesületéhez Álvaro Arbeloa és Esteban Granero is, a Liverpool és a Getafe csapataitól. Távozott azonban többek között Wesley Sneijder és Arjen Robben, valamint 10 év szolgálat után Míchel Salgado is elhagyta a klubot.
A félelmetes módon megerősített csapat jól kezdte az új idényt, meggyőző játékkal kerekedett felül ellenfelein, a Sevilla elleni, októberi vereség azonban mindenkit emlékeztetett, ez a csapat sem legyőzhetetlen, Ronaldo, Kaká és a többi sztár leigazolása ellenére sem. Az első igazi pofon az Alcorcón elleni kiesés volt a spanyol kupából, majd néhány héttel később az ősi rivális Barcelona is felülkerekedett Pellegrini tanítványain a Nou Campban. A Bajnokok Ligájából csoportelsőként jutott tovább a csapat, megelőzve az AC Milan, a Marseille és a Zürich gárdáját, ám a nyolcaddöntőben ezúttal is eljött a már-már megszokottnak mondható búcsú pillanata: ezúttal a Lyon ejtette ki a blancókat.
A szezon második felére így már csak a La Liga megnyerésében bízhatott a csapat, ám a játékosok a Barcelona elleni hazai vereséggel itt is megpecsételték sorsukat. A végelszámolásnál a katalánok három ponttal bizonyultak jobbnak az egyébként szép játékot bemutató Real Madridnál. A csapat rengeteget javult a korábbi évekhez képest, de az eredményekben ez nem mutatkozott meg. Pérez levonta a következtetést: további változásokra van szükség.
José Mourinho és a parázs hangulatú El Clásicók
A megújulás jegyében az elnökség menesztette az előző idényben a La Ligában rekordpontszámot összegyűjtő, de így is csak ezüstérmet szerző Manuel Pellegrinit, helyére pedig korunk egyik legelismertebb, legsikeresebb és kétségkívül legellentmondásosabb személyiségű edzőjét, José Mourinhót ültette. A portugál mester a keret megerősítését fiatal játékosokkal akarta véghezvinni, mint elmondta, ő a jövő Real Madridját építi fel úgy, hogy már a jelenben is szép eredményeket érhessen el csapata. Ennek jegyében került a spanyol fővárosba Sergio Canales, Ángel di María, Sami Khedira, Pedro León és a világbajnokság nagy felfedezettje, a német Mesut Özil is. A védelmet sem hagyta érintetlenül Mourinho, érkezett a veterán középhátvéd Ricardo Carvalho, az igazi változást azonban a távozók névsora jelentette. Elhagyta ugyanis a klubot a csapat kapitánya, a hihetetlen rekordokat magáénak tudó Raúl, illetve helyettese, a sokak számára a madridizmust megtestesítő Guti is, miután egyikük sem szerette volna a kispadon tölteni a következő szezont.
Az új idény meglehetősen nehezen indult a csapat számára, a játék képe pedig erőteljesen visszaesett az előző évben tapasztaltakhoz képest. Nagyjából október közepére sikerült felvenni a ritmust, a csapat útját gólzáporos győzelmek jelezték, a spanyol kupában is továbblépett Mourinho gárdája. Igazi hidegzuhanyként érte a rajongókat a Camp Nou-beli 5-0-s vereség, sokan már a vészharangot kongatták, Pérez és Mourinho fejét követelték. A portugál azonban időt és türelmet kért saját maga és együttese számára, és a későbbiek folyamán igazolta, hogy igenis érdemes hinni ebben a csapatban. A Bajnokok Ligájában a csoportgyőzelmet követően előbb a Lyon, majd a Tottenham kiejtésével az elődöntőig jutott a csapat, a spanyol kupában pedig egészen a döntőig menetelt a gárda, az ellenfél mindkét esetben a Messi vezette Barcelona volt.
2011 áprilisában az a nem mindennapi helyzet állt elő, hogy alig két hét alatt négy El Clásico várt a Real Madrid csapatára, a tét pedig óriási volt, gyakorlatilag a teljes idény megítélése ezektől a mérkőzésektől függött. Az első összecsapás a Santiago Bernabéuban zajlott a La Liga keretein belül, az eredmény döntetlen lett. Következett a spanyol kupa döntője, ahol Mourinho csapata egy hihetetlenül feszült és izgalmas mérkőzésen, hosszabbítást követően 1-0 arányban legyőzte ősi riválisát, és így 18 év után ismét elhódította a Király-kupát. A Bajnokok Ligájában a két összecsapást követően a Barça 3-1-es összesítéssel jutott tovább a döntőbe, ám sokan úgy tartották, hogy ebben a játékvezetők is komoly szerepet játszottak, hiszen felültek a katalán játékosok színészi mutatványainak, ezzel pedig nehéz helyzetbe hozták a Real Madrid együttesét. Utólag ez már gyakorlatilag lényegtelen, és bár a csapat a La Liga és a Bajnokok Ligája küzdelmeiben is alulmaradt, az idény során Cristiano Ronaldóék bebizonyították, hogy nagyon közel kerültek játékban legnagyobb riválisukhoz, ráadásul mindezt a Király-kupa elhódításával tették igazán emlékezetessé.
José Mourinho természetesen maradt a Real Madrid élén és ennek köszönhetően hosszú időszakot követően először, a blancóknak nem kellett új csapatot építeniük a nyár folyamán, az érkezők egy már jól működő rendszer tagjává váltak, szélesítették az edző lehetőségeit. A Real Madrid minden idők egyik legjobb és legkiegyensúlyozottabb keretével vághatott neki a 2011/12-es idénynek. A várakozások tehát természetesen óriásiak voltak. Az idény ugyan nem kezdődött a legjobban, hiszen a hazai szuperkupa küzdelmeiben a Real Madrid alulmaradt a Barcelonával szemben, 5-4-es összesítéssel.
A bajnoki szezon rajtja azonban igazán jól sikerült: a friss, lehengerlő formában lévő Real Madrid sorra félemlítette meg az ellenfeleket a La Liga küzdelmei során. Olyannyira remekül sikerült Mourinho második szezonja, hogy az idény végére a csapat 100 ponttal állt a tabella élén úgy, hogy 38 mérkőzésből 32-t megnyert a Real Madriddal, 9 ponttal megelőzve az ősi rivális Barcelonát, ráadásul 121 lőtt góllal egy rekordot is magáénak tudhatott az együttes. Időközben Cristiano Ronaldo lett az a játékos, aki a leghamarabb elérte a 100 találatot habfehér mezben.
A szezon azonban így sem volt tökéletes. A Real Madrid a Bajnokok Ligája egyik legnagyobb esélyeséhez méltóan menetelt egészen a sorozat elődöntőjéig. A fináléba jutásért a Bayern München csapatával nézett szembe a Mourinho-gárda. Az első mérkőzésen, Münchenben 2-1-es vereséget szenvedett a csapat, majd a madridi visszavágón ugyanez az eredmény állt a kijelzőn 90 perc elteltével, viszont a Real Madrid javára. A hosszabbítás nem hozott újabb gólt, így büntetőkkel dőlt el a továbbjutás sorsa. Madridi oldalról Ronaldo, Kaká és Sergio Ramos is kihagyta a tizenegyest, így a csapat a döntő kapujában elbukott.
A félig sikeresnek mondható idény után senki sem gondolt arra, ami a 2012/13-as szezonban következett. Botrányokkal, árnyékkal teli időszak köszöntött be a Real Madrid háza táján. Az idény közben több játékos is elégedetlen volt – többek között Cristiano Ronaldo –, ennek hangot is adva. Az idény végére José Mourinho elvesztette szinte a teljes öltözőt, a hangulat rideg és ellenséges volt a csapaton belül. A Real Madrid ismét elvérzett a Bajnkok Ligája elődöntőjében, ezúttal a Dortmund csapatával szemben. Egyedül a spanyol kupa jelenthetett volna némi vigaszt a bajnoki küzdelemben is lemaradó Real Madrid számára, azonban a csapat az Atlético Madrid elleni döntőt 2-1-re elveszítette. Florentino Pérez mérkőzés utáni kijelentése, hogy a nyáron új edző érkezik majd, nagyon megosztotta a szurkolókat. Az utolsó évétől eltekintve elmondhatjuk, hogy a Mourinho-éra az azt megelőző esztendőkhöz képest igencsak sikeres időszakként könyvelhető el, hiszen a portugál mester irányításával a Real Madrid visszaküzdötte magát az európai elitbe, ráadásul sikerült megtörni a Barcelona hegemóniáját is.
Carlo Ancelotti és a várva várt Tizedik
José Mourinho távozását követően Florentino Pérez 2013. június 25-én hivatalosan bejelentette, hogy Carlo Ancelotti hároméves szerződést írt alá a Real Madriddal. Az olasz egy nappal később az első sajtótájékoztatóján nyilvánosságra hozta, hogy két segédje lesz, Paul Celement, valamint a klub legendája, Zinédine Zidane személyében. Nemcsak az olasz mester érkezésének bejelentése jutott 2013 nyarára, hiszen a klub hosszú huzavona után végül sikeresen megállapodott a Tottenham vezetőségével Gareth Bale szerződtetését illetően. A walesi a világ legdrágább igazolásaként érkezett meg a spanyol fővárosba: a Madrid 101 millió eurót fizetett a támadóért.
Az olasz tréner irányítása alatt igen meggyőzően teljesített a csapat, rögtön az első évben komoly sikereket értek el együtt. Bár a bajnoki harcban a Real Madrid csak harmadik helyen végzett az Atlético Madrid és a Barcelona mögött, a Király-kupában egészen a döntőig meneteltek Cristiano Ronaldóék, ahol – bár a portugál sérülés miatt nem játszott – a Mestallában a Barcelona csapatát sikerült 2-1-re legyőzni, ráadásul pont a szezon elején érkező Gareth Bale csodagóljával.
Egy héttel később a csapat a Bajnokok Ligája elődöntőjében hazai pályán 1-0 arányban legyőzte a Bayern Münchent, majd a visszavágón idegenben aratott 4-0-s győzelemnek köszönhetően a BL-cím legfőbb várományosaként jutott a döntőbe. Az európai kupasorozatok királyaként számon tartott Bajnokok Ligája döntője 2014. május 24-én került megrendezésre Lisszabonban. Érdekesség, hogy a Real Madrid ellenfele a szintén madridi Atlético volt, így a sorozat törtétében először fordulhatott elő az, hogy ugyanazon város két csapata vívja a döntőt.
A mérkőzést nagy elánnal kezdték a matracosok, ráadásul a 36. percben Diego Godín góljával (és Iker Casillas hibájának köszönhetően) vezetést is szerzett Diego Simeone együttese. A második félidőben a Real Madrid sorra alakította ki a helyzeteket, azonban a befejezések nem akartak összejönni. Az utolsó tíz percben az Atlético folyamatos védekezésre kényszerült, de állták a sarat. Végül a 93. percben szöglethez jutott a Real Madrid, a labda mögé Luka Modrić állt. A horvát középre tekerte a játékszert, Sergio Ramos érkezett a beadásra, majd a labda a hálóban kötött ki. Mivel a rendes játékidő 1-1-gyel ért véget, így következett a hosszabbítás. A 110. percben az egész idényben lehengerlően teljesítő Ángel Di María indult meg majd lőtt kapura, és bár lövését Thibaut Courtois védeni tudta, a kipattanóra érkezett Gareth Bale, aki a hálóba bólintott. Itt már érezni lehetett, hogy a Real Madrid nem engedi ki a kezei közül a győzelmet. A 118. percben még Marcelo is beköszönt, majd a 120. percben Cristiano Ronaldo egy büntetővel tette fel a pontot az i-re. A Real Madrid 4-1-es győzelemmel elhódította a hőn áhított Tizediket. Carlo Ancelotti és csapata tehát történelmet írt.
A rég nem látott sikerekkel tarkított idényt követő nyáron érdekes dolgok történtek. A világbajnokságot követően a klub leigazolta a torna egyik legjobbját, James Rodríguezt, valamint távozott a klubtól az az Ángel Di María, aki a legtöbb szurkoló szerint a sikerek egyik főszereplője volt kiváló játékával. Elhagyta a klubot az a Xabi Alonso is, aki több éven át stabilitást kölcsönzött a középpályának. A klub játékospolitikája többek ellenszenvét is kiváltotta, köztük Cristiano Ronaldóét, de Ancelotti is jelezte, hogy újra a nulláról kell építkezni.
A csapat időközben Cristiano Ronaldo duplájának köszönhetően a Sevilla ellenfeleként elhódította az UEFA-szuperkupát, azonban a spanyol szuperkupában alulmaradt a városi rivális Atléticóval szemben. Ennek ellenére mindenki nagyon bizakodóan vágott neki az új szezonnak.
A 2014/15-ös idény nem indult a legjobban, a csapat vereséget szenvedett a Real Sociedadtól és az Atlético Madridtól is, azonban ezt követően sikerült felállni a padlóról, majd egy 22 mérkőzésen át tartó győzelmi sorozattal rekordot is döntöttek Carlo Ancelotti tanítványai. Szinte kivétel nélkül mindenki azt hitte, hogy ismét egy sikeres idény köszöntött a csapatra. Decemberben a Real Madrid megnyerte a klubvilágbajnokság döntőjét is, így a 2014-es évet négy trófeával zárta a klub.
A győzelmek sora a 2015-ös év első mérkőzésén ért véget, a csapat a Valenciától kapott ki. A Bajnokok Ligájában egészen az elődöntőig meneteltek Ancelotti fiai, azonban ott a Juventus ellen 3-2-es összesítésben alulmaradtak, így a címvédő búcsúzott a sorozattól. A Király-kupában az Atlético Madrid a nyolcaddöntőben vetett véget a menetelésnek. A bajnokságban hiába gyűjtött 92 pontot a csapat, és hiába szerzett 118 gólt 38 mérkőzésen, a Barcelonát nem sikerült megelőzni, így csak a második hely jutott a királyiaknak. A cím nélküli idény egyben Carlo Ancelotti vesztét is jelentette: 2015. május 25-én Florentino Pérez bejelentette, hogy a nyáron új edző érkezik majd a csapathoz. A klub 2015. június 3-án hivatalos közlemény formájában tudatta a világgal, hogy megvan az olasz utódja, mégpedig Rafa Benítez személyében.
2015 nyara minden bizonnyal emlékezetes marad a madridisták számára. Egyrészt, a szurkolók egyértelműen hangot emeltek Carlo Ancelotti menesztése ellen, másrészt a Real Madrid legendája, Iker Casillas 2015. július 11-én aláírta szerződését a Porto együttesével, így a kapuslegenda 19 szezon után elhagyta a klubot. Az ő távozása, illetve az utolsó madridi éveivel kapcsolatos „anekdoták” mindmáig vita tárgyát képezik a madridisták köreiben.