Kezdjük azzal a jól ismert lózunggal, miszerint a briteknek nem megy Spanyolországban. Persze hiba lózungnak nevezni ezt, hiszen ez egy tény, amelyet rengeteg statisztika is alá tud támasztani. Ez nem csupán egy ostoba általánosítás. A spanyol bajnokság első osztályában ugyanis Gareth Bale az egyetlen ember az Egyesült Királyságból. Nincs egyetlen angol, walesi, skót vagy észak-ír labdarúgó rajta kívül. Sőt, hogy továbbmenjek (és behozzak egy kis nyelvészetelméletet is), úgy általában a hagyományos germán nyelvet beszélők száma is elenyésző. A legnagyobb számban beszélt germán nyelvek (német, angol, svéd, norvég, dán, holland) képviselői is összesen csupán 11-en vannak, miközben a ligában összesen több mint 200 külföldi játszik.
Persze dőreség volna kizárólag a nyelvi hátrányra fogni a britek alulreprezentáltságát a La Ligában. Nyilván a legerősebb ok az, hogy a britek tökéletesen elégedettek a saját országukkal, s annak focijával, valamint a bajnokságukat is tartják olyan erősnek (tudjátok, ez a besztlíg), hogy már nem tudnak magasabb szinten lévő futballt elképzelni a sajátjuknál. Ezért nem is vágynak el máshová. S ha el is mennek, akkor sem egy olyan országba igazolnak, ahol a nyelvi hátrányuk lényegesen nagyobb, mint máshol. Mi sem támasztja alá jobban ezt, mint egy 2017-es felmérés, mely szerint a spanyoloknak mindössze 51%-a állítja magáról, hogy beszél legalább egy idegen nyelvet. Ebből a szempontból nem is csak a britek, hanem szinte minden nem spanyol (latin?) nyelvet beszélő elég nagy hátrányban van Spanyolországban. Ebből a szempontból Spanyolországnál már csak Bulgária és a tökutolsó Magyarország (igen, sajnos) lehet rosszabb hely, ahol lasszóval kell fogni az idegen nyelveken szólókat.
Az eredményt pedig Madridban is láthatjuk. Bár hivatalos dokumentum nem bizonyítja, hogy Bale valóban nem beszél spanyolul, és az eddigi nyilatkozataiból és megnyilvánulásaiból is inkább az látszik, hogy valamennyire azért beszéli a nyelvet (adott már interjút is spanyolul a Real Madrid TV-nek), szerkesztőségünk arra a konszenzusra jutott, hogy ha Bale tud is spanyolul, akkor sem nagyon használja ezt a nyelvet élőbeszédben. Valószínűleg pont azért, mert ő is nyelvi hátrányként éli meg, hogy nem beszéli (nem akarja megtanulni? vagy nem is képes rá? vagy lusta? tudja a fene…) a spanyolt. Vagy éppen fordítva: lehet, ő tartja hülyének a többieket, amiért nem beszélik az angolt.
Bárhogy is legyen, az nyilvánvaló, hogy Bale nagyon kevesekkel tud értelmes kommunikációt folytatni a csapatból. Szinte biztos, hogy Modrić az egyetlen ember, akivel minden nap beszél, hiszen a tottenhames időszakból ismerik egymást, és Lukita valószínűleg akkor is megértené Gareth-et, ha nem beszélné az angolt. Emellett minden bizonnyal jóban van Kroosszal, aki ugyanilyen (bár valószínűleg sokkal kisebb) nyelvi hátrányban van, mint ő, s aki nyelvtörténetileg a hozzá legközelebb álló germán nyelvet, a németet beszéli. Ezenkívül a pályán is látszik, hogy Cristianóval is remekül kommunikálnak, aki kiválóan tud angolul. De ezek a nem túl erős kapcsolatok nem elegek ahhoz, hogy Bale boldoguljon a Realnál.
Ezek persze szimpla találgatások, mindenesetre Navas új frizurája sok mindenről árulkodik. Az egyik meccs után valószínűleg csak ketten maradtak az öltözőben Bale-lel, s Keylor a tükör előtt állva összefogott hajjal fordult hősünk felé:
„Szerinted hordjam így a hajamat?” – kérdezte spanyolul a „Zöld Polip”. (Ray Hudson után szabadon.)
Bale egy percig még döbbenten ült kezében a hajpántjával, s közben lázasan gondolkodott. „Vajon mi a fenét akar? Azt mondja, hogy rossz a frizurám? Mindegy, a legjobb, ha lelkesen bólogatok és mosolygok.”
„Sí, sí” – bólogatott lelkesen mosolyogva Bale.
A többi már hajtörténelem.
No, de a viccet félretéve, mint mondtam, nem ez az egyetlen ok, amiért Bale kilóg a csapatból. Talán a nyelvi hátránynál is nagyobb hátrány, ha valaki kulturálisan sem fogadja el azt az országot, ahol él és dolgozik. Márpedig, ha mélyen beleássuk magunkat a Real-játékosok magánéletébe, érdekes felfedezésekre és magyarázatokra bukkanhatunk. Persze semmire sincsen konkrét kézzelfogható bizonyíték, de a sok-sok jel és utalás mind ugyanarra a jelenségre utal.
Több forrás szerint például Bale teljesen elszigetelten él Madridban, és egyáltalán nem érintkezik spanyol emberekkel. Persze ő amúgy is egy zárkózott ember, de ez mindenképp megerősíti azt a feltételezést, miszerint nem érzi magát otthon Spanyolországban, és ami nagyobb probléma, nem is nagyon törekszik rá, hogy megváltozzon ez a helyzet. Ráadásul az a tény, hogy a walesi kategorikusan elutasítja a spanyol kultúra integrálását a sajátjába, nagyon valószínű, hogy az öltözőbeli helyzetére is hatással van. Bár napjainkban minden klub csak egyre globálisabb és multikulturálisabb lesz, még mindig nagy mértékben meghatározza egy csapat arculatát az, hogy milyen nemzetiségű a klub maga. Ezért szoktuk mondani, hogy a Juventus tipikus olasz focit játszik, annak ellenére, hogy 25 fős keretében mindössze 9 olasz található, a Barcelona pedig tipikus spanyol focit mutat a pályán, annak ellenére, hogy 23 játékosukból szintén csak 9 spanyol nemzetiségű.
A nyelvi és a kulturális eltérés mellett végül hozzátenném, hogy szerintem játékosként sem illik a Real Madridba. S nem csak ide, hanem a hagyományos értelemben vett latin fociba sem. Alapvetően ugyanis (kissé leegyszerűsítve) két fő fajta játékos létezik a futballban hozzáállás szempontjából.
Az első kategóriába sorolhatóak a latin típusú játékosok, akik szenvedélyesek, ha kell, felszántják a pályát, de ha úgy van (és általában úgy van), akkor a legtrendibb és legmegbotránkoztatóbb Gucci-szettben csapatják a tangót az egyik külvárosi klubban. Hogy csak a legismertebbeket említsem a Realból: Marcelo és Sergio Ramos pontosan ilyenfajta játékosok.
A második kategóriába tartozik a germán típusú játékos, aki visszafogott, érzelem nélküli, s csak arra koncentrál, hogy a feladatát elvégezze. Ő az, aki ha leveszi a stoplist, onnantól kezdve nem látunk bele az életébe, ő a csendes és szorgalmas jófiú, a megbízható, folytonosan robotoló típus. Mind ismerjük ezeket a típusú játékosokat: Toni Kroos és Raphaël Varane a legjobb példák ezekre.
Persze rengeteg átmenetet lehetne felsorolni a két kategória között, de ezekre most e cikk keretein belül nem kerítenék sort, hiszen a téma szempontjából azt hiszem, irrelevánsak.
Na, most a probléma ott van, hogy Bale valahogy egyik kategóriába sem tartozik. Tőle még egyszer sem láttam, hogy felszántotta volna a pályát, hogy biztatná a társait (a Gucci-szettes táncikálásról nem is beszélve), de azt sem, hogy csendesen robotolna és szorgalmasan dolgozna a pályán, fáradtságot nem ismerve.
Bale bizony az a játékos, aki a meccsek nagy részében eltűnik, mint Messi a kosárpályán (na, jó, ez csúnya volt), s ha néha-néha felbukkan, akkor is csak pár percre mutat olyan konstans teljesítményt, amivel kiérdemelné a helyét a kezdőben. Az emlékezetes momentumai általában nagyon emlékezetesek, ám amit azon kívül nyújt, az többnyire a feledhető kategóriába esik.
Mindezektől függetlenül úgy gondolom, hogy Gareth Bale egy zseniális játékos. Ez a cikk nem lejáratni akarja őt, vagy elvitatni az eredményeit/tehetségét/bármilyét. Minden tehetsége és képessége meglenne ahhoz, hogy akár legendává is váljon. De ha nem is azzá, a világ húsz legjobb labdarúgójának stabil tagjává. De jelenleg sajnos nincs ott. És ez nem amiatt van, hogy egy szerencsétlen srác, akinek minden második héten meghúzódik valamije.
Nem, ez egyáltalán nem a sérüléseiről szól (amik persze attól még hozzájárultak ehhez a szituációhoz). Ez valami egészen másról szól. Arról, hogy van egy walesi szamuráj, akinek a katanája éles és halálos, de nincs kedve felemelni azt, mert helyette inkább golfozik.
