1. Öt meccs megfordítása
A Madrid soha nem inog meg. Benne van a génjeiben és a valóság is ezt mutatja. Capello irányítása alatt jellemzõ volt a csapatra és ugyanezt láthatjuk a mostani szezonban is. Mourinho csapata vesztésre állt a Rayo (5.forduló), az Atlético (13.), a Mallorca (18.), az Athletic (1., sztrájk miatt elhalasztva) és a Zaragoza (20.) ellen. Mind az öt alkalommal fel tudtak állni, megfordították az állást és begyûjtötték a három pontot. Érdekes módon, a Mallorca elleni mérkõzés kivételével az összes találkozó a Bernabéuban volt. Az egyetlen meccs, amelyet a listavezetõ nem tudott megfordítani, a Levante (1-0, 3. forduló) elleni volt. Khedirát kiállították, Koné gólt szerzett, Mourinho tizenegye pedig elszenvedte az egyetlen idegenbeli vereségét.
2. Özil és Kaká feltámadása
Az elmúlt szezonban Mourinho elsõ projektjének nagy felfedezettje Özil volt. A török származású német megnyerte a Bernabéu közönségét az egyediségével (Zidane-nal hasonlították össze) és úgy tûnt, hogy egy biztos pont lesz a nagy napokon. De Kaká csapatba kerülése és a német szélre helyezése csökkentette Özil teljesítményét, ami aggasztó fizikai állapottal párosult. A téli szünet jót tett neki, a csapat többi tagjával szemben. Januárban újra munkába állt és ismét remekül kezdett el játszani. Fut, nyomást gyakorol, a kreativitása pedig az egész csapatra jó hatással van. A Bernabéu õt éltette a Zaragoza ellen. Ami pedig a Kakával való játékot illeti, már nem olyanok, mint a víz és az olaj.
3. “Torazo en rodeo ajeno”
“Yo soy toro en mi rodeo y torazo en rodeo ajeno” (Bika vagyok az arénámban, másutt még inkább). Ezt a mondatot Don Alfredo Di Stéfanótól lehetett hallani, amikor az argentin költõ, José Hernández versét idézte. A Madrid hét ponttal vezet a Barcelona elõtt, ami fõként annak a ténynek köszönhetõ, hogy a két csapat idegenben nyújtott teljesítménye igen különbözõ. A Barça a 30-ból csak 17 pontot tudott elhozni a tíz idegenbeli találkozójáról. A Madrid azonban csupán öt pontot hullajtott el a Bernabéutól távol (vereség a Levantétól és döntetlen a Racing ellen). A Real Madrid nyerni tudott az alábbi helyeken: Valencia (2-3), Pizjuán (2-6), Cornellá-El Prat (0-4), Málaga (0-4), Sporting (0-3) és Zaragoza (0-6). Ez nem csak a nyerésrõl szól. Ez a hatalom érzése.
4. A hálószaggató trió
Amikor nem Cristiano az, akkor Higuaín. Amikor nem Higuaín, akkor Benzema. Ha pedig nem Benzema, akkor ott van Cristiano… Mourinhónak áldott egy helyzete van a három támadójával. Szinte soha nem játszatja mindhármukat egyszerre (a Barcelona elleni Spanyol Király-kupa visszavágón pont játszottak mind), de az eredményeik magukért beszélnek. Az összes kiírást figyelembe véve, Cristiano 31 gólt szerzett, míg Benzema 18, Higuaín pedig 17 találattal áll (ez összesen 66). Ha csak a bajnokságot nézzük, az Aranycipõért folytatott harc listavezetõje 24 góllal vezeti a Pichichit (kettõvel több, mint Messi találatainak száma), amihez még hozzá kell adni az argentin 14 és a francia 10 gólját. Ez összesen 48, ami több, mint amennyit bármelyik csapat is szerzett eddig a Ligában, és csak 11-el kevesebb, mint a Barcelona eredménye (59). Ezt a ritmust folytatva, a Madrid korábbi rekordja már a 31. fordulóban meg fog dõlni…
5. Cristiano egyre szolidárisabb
Amikor december 10-én kifütyülték a klasszikuson, összedõlt számára a világ. De a portugál zseni szerencsére jól el van látva tanácsokkal. Az emberek, akik szeretik õt, elmagyarázták neki, hogy milyen is a Bernabéu és a fehér közönség. Õ pedig gyorsan megértette. Az utóbbi meccseken egy szolidárisabb Cristianót láthattunk, aki védekezik, nyomást gyakorol, szerel és segít a szögleteknél… A Bernabéu közönségének ez tetszik, amit a Zaragoza elleni meccsen a portugál támadó nevének skandálásával be is bizonyított.
6. Granero-Callejón: visszatért az utanpótlás
Amikor Florentino Pérez újra átvette a Real Madrid elnöki posztját 2009 júniusában, egyik céljaként az utánpótlás megerõsítését nevezte meg, hogy az visszanyerhesse eredeti kilétét. Ez jól hangzott, de az idõ múlásávál nem tûnt úgy se Pellegrini, se Mourinho alatt, hogy fõszerepet kapnának azok a srácok, akik Valdebebasban nevelõdtek. Raúl és Guti elment, egyedül Casillas maradt itt, mint az utánpótlás csillaga. Legalább Callejón (aki azóta a csapat negyedik legeredményesebb játékosa) idõszerû visszaszerzése és Granero kezdõben való szerepeltetése felélesztette a szurkolók közötti vitát: a Bernabéu ovációban tört ki Granero lecserélésekor az Athletic ellen. Egy üzenet Mounak: “Utánpótlást akarunk!”
7. A naptár is segített
A sztrájk miatt elmaradt fordulónak köszönhetõen a Real Madrid öt meccsbõl négyet hazai pályán játszhatott (a Barcelona ezzel szemben háromszor idegenben lépett pályára). Ráadásul a következõ két idegenbeli találkozó is csak Getaféban (most szombaton) és Vallecasban (február 26.) lesz. Ez azt jelenti, hogy a listavezetõnek nem kell repülõre, vagy vonatra szállnia március 11-ig (ekkor a Betis felségterületére utazik a fõvárosi csapat). A Bernabéuban nagyon erõs a Madrid, eddig csak a Barcelona ellen botlott. A többi találkozón 24-bõl 24 pontot besöpört a királyi gárda és összesen 37 gólt szerzett. Totális a gépezet.
