Összesen hét bajnoki cím Spanyolországban, Angliában, Olaszországban és Portugáliában, azaz köztük a három legnevesebb ligában. Kihívás volt?
Igen. Egyetlen edzõ sem nyert mindhárom nagy bajnokságban. Ez az egyik célom volt. Csodálatos szakmai és személyes élmény. Nem hiszem, hogy én leszek az egyetlen, akinek ez sikerül. Szerintem tíz éven belül lesznek edzõk és játékosok, akik elérik ugyanezt. Most az a célom, hogy további bajnoki címeket nyerjek a Madriddal. Ha pedig itt befejeztem a munkát, mindig a három nagy bajnokságban fogok dolgozni: Angliában, Spanyolországban, vagy Olaszországban. Jelenleg viszont két éves szerzõdésem van, a családommal pedig elégedettek vagyunk azzal a stabilitással, amit eddig sehol sem találtunk meg, mert két vagy három évente váltottunk. Boldogok vagyunk, hogy a Real Madridban folytatom.
Az elnök azért szerzõdtette, hogy véget vessen a Barcelona sorozatának. Két év alatt sikerült ezt teljesítenie.
Florentinónak nehéz dolga volt velem. Nagy szerelmese vagyok az Internek és a játékosoknak, akikkel ott dolgoztam, Moratti pedig egy különleges személyiség. Florentino azonban lenyûgözött a projektjével, a mentalitásával. Meggyõzött. Azt mondta, hogy a Madridnak szüksége van rám. És nekem is, azok után, hogy megnyertem a Bajnokok Ligáját, szükségem volt a Real Madridra, hogy teljes legyen a pályafutásom. Ha ma azt mondanám, hogy elfáradtam, és örökre befejezem az edzõsködést, tökéletes karriert tudnék magam mögött. Mindent megnyertem, amit meg kellett nyernem a legfontosabb országokban. A saját hazámnak is adtam egy BL-serleget. Megszereztük az elsõ Aranylabdát. Ha nem jöttem volna a Madridhoz, nem lenne teljes a pályám. Nem a Madridnál dolgozni vagy játszani a fontos, hanem a Madriddal gyõzni. Hálás vagyok az elnöknek, mert rávett, hogy megtegyem ezt a lépést, és azért, mert segített nekem. A Madridot edzeni pályafutásom legnehezebb feladata, és ez így is marad. És válaszolok a kérdésre: nem az életcélom a Barcelona legyõzése. Vesztettem is ellenük, és nem fáj jobban, ha tõlük kapok ki, mintha a Bayerntõl. Ahogy az sem nagyobb boldogság, ha a Barcát gyõzöm le, mintha a Bayernt, ahogy tettem korábban a döntõben. Az elmúlt három évben legyõztem õket a BL-ben az Interrel, a spanyol kupában a Madriddal, amit már nagyon régóta nem sikerült megnyerni, és most megnyertük a bajnokságot is. Igaz, hogy õk is nyertek ellenünk néhányszor az utóbbi két évben. A bajnoki siker fontos volt ahhoz, hogy megtörjük õket. A Madridnak, mint a történelem legfontosabb klubjának, szüksége volt arra, hogy ez a hazai Barca-uralom ne mélyüljön el még jobban.
Most az ön csapatának az ideje következik?
Nehéz ciklusokról beszélni. Még a Barcelonának sem sikerült megvédenie a BL-címét, pedig mindenki az utóbbi idõk legjobb csapatának tartja õket. Nyert egyet, aztán kikapott az Intertõl, nyert még egyet, majd kiesett a Chelsea ellen. A három egymást követõ bajnoki siker fantasztikus volt. Az Inter két évig a csúcson volt velem, majd vége lett. Ami egyértelmû számomra az az, hogy ez a Madrid jobb, mint a két évvel ezelõtti. Most nem nyertük meg a BL-t, de néhány évvel ezelõtt még a negyeddöntõbe sem jutott be a csapat, most pedig kétszer is elõdöntõt játszottunk, amelyek közül egyet tizenegyesekkel vesztettünk el. A Madrid nem gyõzhet mindig, de ha nem nyer, akkor közel kell lennie hozzá.
A kritikusai azt mondják, ön egy defenzív edzõ, a Madrid pedig gólcsúcsokat dönt. Mit üzen nekik?
Hogy nézzék meg az eredményeimet, és, hogy hány gólt szerzett a Chelsea. És hányszor nyert. A pályafutásom azért gazdag, mert különbözõ országokban dolgoztam. Ha elmész Olaszországba, és úgy játszol, ahogy Angliában, nem nyersz. Ha elmész Angliába, és úgy játszol, ahogy Spanyolországban, nem nyersz. Ha idejössz Spanyolországba, és úgy játszol, ahogy Olaszországban, nem nyersz. Megérkezel egy olyan országba, amirõl semmit sem tudsz, és gyõznöd kell. Tanulmányoznod kell az ellenfeleket, a kultúrát, a sajátos vonásokat, a klubod történetét és a játékosaid egyéniségét. Nem hiszem, hogy a Rijkaard vezette szaúdi válogatott úgy játszik, ahogy a Barcelona játszott az õ idejében.
Fizikálisan és taktikailag is átalakította a csapatot, viszont azt hallja, hogy fineszes játékosokat kellene pályára küldenie.
Nehéz elkülöníteni a dolgokat. Nehéz így besorolni a játékosokat, mert ha technikailag nagyon jó vagy, de másban nem, nehéz dolgod lesz velem. Amit elértem az az, hogy megváltoztattam azoknak a játékosoknak a mentalitását, akik azt gondolták, ez elegendõ. Nekem nem elég. A tudás alapvetõ, de az érzelmek, az ambíciók, a szív sem kevésbé fontosak. Nagyon jó stábunk van Rui Fariával, Silvinóval, Moraisszal és Karankával. A legjobb feltételeket akarjuk megteremteni a játékosaink számára. Ez nem hatalom kérdése, ahogy mondták néhányan, akik támadtak. Már portugál diktátornak is neveztek, ami az egyik legnagyobb vád, ami valaha ért. Ha olyan elõszezont akarok, amelyben három napos szünetek vannak a meccsek között, az nem véletlen. Ha azt mondom, hogy ma nincs kapcsolat a szponzorokkal, és, hogy másnap zárt kapuk mögött dolgozunk, az a fejlõdést szolgálja. A játékosaim túlnyomó többsége – vannak, akikre éppen ennek az ellenkezõje igaz – jobb ma, mint azelõtt volt, hogy velem dolgozott volna.
A szép vagy a hatékony játékot kedveli inkább?
Én élvezem a Real Madrid szép játékát. Nem szeretem kifárasztani az ellenfelet a labdabirtoklással. A közvetlen, dinamikus, gyors, intenzív futballt szeretem. Egy különleges technikájú játékot kedvelek, erre a stílusra alkalmazott fizikális és pszichikai kondícióval. Szeretem a Madrid játékát. Volt összehasonlítási alapom a Portóval, ahol megnyertem a BL-t és az UEFA-Kupát is.
Ön megvédi a játékosait, de van egy goromba Mourinho is. Két Mourinho él egyszerre?
Igen, ugyanazokkal a játékosokkal együtt él mindkettõ. A vezetõk feladata könnyû. Biztatnod kell õket, és két arcot kell mutatnod. Casillas azt mondta nekem: „a francba is, a szezonban voltak pillanatok, amikor nagyon nagy nyomást helyezett ránk, és egy kicsit bunkó volt a csapattal.” Együtt nevettünk, de tudtam, hogy mit akar elérni. Emelni akartam a nyomás, a koncentráció és a motiváció szintjét. Azután eljött ennek az ellenkezõje is. A Bayern elleni kiesés után egy kedvesebb edzõt láttak. Azt mondtam: „nyugalom, a bajnokság a mienk.” Mindenkibõl a legjobbat kell kihozni. Ha egy edzõ ezt nem szereti, nehezen fog a pályán maradni.
Guardiola azt mondta, voltak furcsa dolgok a bírókkal. Most, hogy alulmaradt, megismerjük az igazi Pepet?
Azóta ismerem Guardiolát, hogy õ játékos volt, én pedig a Barca segítõje. Szép emléket õrzök róla. Az idõ múlik, az emberek változnak. Nagyon más játékosnak lenni, mint edzõnek. Mi követünk el hibákat, vannak kevésbé boldog pillanataink azzal, amit mondunk. Nem normális dolog eladni egy tökéletes képet, de végül semmi sem tökéletes. Én sosem tettem ezt. Sosem próbáltam meg elfedni a hibáimat. Kétségtelen, hogy vannak, akiknek más a személyiségük, de az idõ végül mindent felfed. Senki sem tökéletes sem a futballban, sem az életben.
Azt kívánta, hogy Pep boldog legyen pályafutásának új szakaszában. Kritizálták ezért. Nem hisznek önnek. Ha nem mondott volna semmit, neveletlennek tartották volna. Mindig a rosszat látják?
Igen, de már nem aggódom a személyes támadások miatt. Néha fáj egy kicsit, amikor a fiam, vagy a lányom meglátja, és azt mondja: „Nézd Papa, miket mondanak rólad!” Fáj, mert nekik is fáj. És azt gondolják, nekem is fáj. Azt mondom, ne aggódjanak, hogy nem történt semmi. Talán az én hibám, mert a futball szerelmese vagyok, de nem vagyok a futball környezetének szerelmese. Otthon vacsorázom, nem megyek meghatározott helyekre, ahol hamis barátságok köttetnek. Nem. Mindig megõriztem a függetlenségemet. Nem mondok le errõl. Nem fogok 49 évesen változtatni. Nem vagyok olyan ember, aki képes fenntartani magáról egy hamis képet a nyilvánosság elõtt, párhuzamosan a valódi énjével.
Mit tanított a Madrid Mourinhónak, és mit tanított Mourinho egy olyan nagy kultúrának, mint a Madridé?
Különleges személyiséggel kell rendelkezni ahhoz, hogy a Madrid játékosa vagy edzõje lehessen az ember, és ha ez megvan, az nagyon sokat segít a fejlõdésben. Amikor elõször beszéltem Florentinóval, azt monda: „Ha a történelem egyik legjobb edzõje akarsz lenni, irányítanod kell a Real Madridot.” Egyetértek vele. Van egy mottóm: aki a labdarúgásban dolgozik, annak a futballnak és a Real Madridnak, vagy az aktuális klubjának a szerelmesének kell lennie. Ha nem vagy a szerelmese a klubnak, ahol dolgozol, mert másik országban születtél, asszimilálódnod kell a kultúrájához, a történelméhez. Nem értem azt a fizioterapeutát, aki nem akarja õrült módjára, hogy a játékos felépüljön vasárnapra, hiszen madridista. Mint például Óscar (Ribot, a sajtófõnök – A szerk.), aki a családja után a Real Madridot szereti a legjobban. Ilyennek kell lenniük azoknak, akik velem dolgoznak. Aki pedig nem ilyen, azt meg kell erre tanítani. Ha nem hozol létre egy olyan közeget, amely ambíciót közvetít, nehéz elérni a célokat. Itt mindenki hozzájárult a bajnoki címhez. Mivel érzem ezt a gyõztes hozzáállást, már hónapokkal ezelõtt beszéltem az elnökkel és José Ángel Sánchezzel, hogy folytatni fogom, és hogy nincs kapcsolatom más klubokkal.
Számol Higuaínnal?
Higuaín folytatni fogja. Folytatni fogja, mert nem akarom elengedni, ahogy a Madrid sem. Évekre szóló szerzõdése van. Nem olyan játékosról van szó, aki egy éve érkezett, és alig nyert valamit. Eléri a többiek szintjét. Jöhet 40, 50, vagy 60 milliós ajánlat is, a Madrid nem fogja eladni õt. Az egyetlen problémája az lesz, hogy el kell magyaráznia azoknak, akik elküldenék, hogy nem fog távozni. Nekem nincs problémám: megvan a két csatárom a következõ szezonra: Higuaín és Benzema. Ezzel kapcsolatban nincs mirõl beszélni. Ha azt akarnám vagy azt gondolnám, hogy Higuaín nem folytatja, akkor nem játszatnám miután elnyertük a bajnoki címet. Akirõl kell beszélni, az Adán.
Ezt akartuk kérdezni.
Ha a Madrid nyomon követi az átigazolási piacot a kapusok tekintetében, az azért van, mert Adán nem akarja folytatni. Az a dolgom, hogy meggyõzzem Antoniót arról, hogy maradjon. Megkértem Ikert is, hogy segítsen!
Szóval azt mondják, Mourinho új kapust keres, hogy megbuktassa Ikert.
Igen, és az õ segítségét kértem!
Ikerrel nincs probléma?
Nincs. Adán mögött ott van Tomás Mejías és Jesús, de õk még nem lehetnek második számú kapusok. A Castillában vannak és jól fejlõdnek. Ott van Pacheco is a C-ben, akit nagyon kedvelek. Adán a helyettes, és ha nem sikerül meggyõznünk õt, akkor megoldást kell keresnünk. Több meccset kell adnunk neki, meg kell ígérnünk, hogy játszhat a kupában. Csodálom az ambícióját, mert azt mondta: „Szeretek a Madridban lenni, de minden vasárnap játszani akarok.” Ebbõl alakult ki az a sztori, hogy meg akarjuk buktatni Casillast.
Pepének fantasztikus szezonja van, de megbélyegezték. Üldözöttnek érzi magát?
Állati éve van. A teljesítménye kétszeres értékkel bír. A helyében sokan elmentek volna Angliába vagy Olaszországba. Voltak viták a hosszabbításával kapcsolatban, de mindig a Madridra voksolt. Nem a lehetõ legjobb szerzõdést írta alá, mert egy évvel késõbb szabad lett volna. Az embereknek tisztelniük kell a teljesítményét.
Hogyan érte el, hogy a „macskából” „kutya” legyen?
Benzema nagyon jó. Leginkább õ tehet az átalakulásról. Sokan hozzájárultak ehhez. Óscar Ribot rengeteget segített a szociális életében. Zidane az, aki a legtöbbször elkísérte. Én pedig hajthatatlan voltam a játékát illetõen: „Nem fogadom el, el kell érned, változtatnod kell.” Sikerült legyõznie az elsõ két évének apró kis rémképeit, és fantasztikus szezonja volt.
Sahint eladják, vagy maradni fog?
Marad. Nem töltött el velünk egy teljes elõszezont, most viszont el fog.
Portugáliában, a hazájában beavatkoztak az eseményekbe. Spanyolországban olyan válságot élünk át, amilyet régóta nem. Aggasztja?
Természetesen. Néha kicsit rosszul érzem magam, mert anyailag egy egészen más világban élek. És nem mintha emiatt rosszul kellene éreznem magam, de egy kicsit mégis így érzek. Megvan az a büszkeségem, hogy mások tisztelik a családomat. Kissé fáj, hogy mi a labdarúgás világában más világban élünk, családi gondok nélkül, mentesen a gyerekek taníttatásával kapcsolatos problémáktól: azon bajok nélkül, amikkel az emberek nagy része szembesül. Néhány éve az emberek aggódtak, hogyan tervezzék meg a jövõjüket. Az emberek most azon aggódnak, hogy napról napra éljenek, hogy túléljenek. Mi más dimenzióban vagyunk. Próbálunk segíteni azoknak, akiknek szükségük van rá, de az én és a feleségem személyisége miatt ezt mindig csendben tettük. Nincsenek körülöttem nyilvános alapítványok, adakozások. Nem. Csendben.
Edzené egy nap a portugál válogatottat?
Igen. Akarom. Most viszont nem az az életem, hogy havonta játsszak egy meccset, és várjak két évet egy komoly versenyre. Közel álltam ahhoz, hogy 2007-ben átvegyem az angol válogatottat… De csak közel! Jól gondolkodtam, és nemet mondtam, mert két hónapon belül boldogtalan lettem volna.
Mit gondol a spanyol válogatottról? Az Európa-bajnokság favoritja?
A világ legjobb válogatottja. A legjobb képességekkel. Egy hihetetlen tehetséggel bíró generációt egyesített. A Barca és a Real Madrid embereit. Óriási tehetségrõl beszélünk. Nem feledkezem meg négy vagy öt játékosról, akik a Cityben, a Málagában, a Chelsea-ben vannak… De ez a két blokk nagyon jó minõséget képvisel. Van egy másik nagy elõny: csak a német válogatottnak van még egy ilyen alapja, mégpedig a Bayern, de a többieknek nincs. Az angoloknak és a portugáloknak nagyon szétszóródtak a játékosaik. Spanyolország kétségkívül két nagy csapattal rendelkezik, amelyek jól ismerik egymást. Egy tökéletes edzõ, Del Bosque irányítja a válogatottat, aki ismeri a futballt, és nagyon kiegyensúlyozottan, nyugodtan tudja kezelni az embereket. Azt kérdezi: „Meg fogják nyerni megint az EB-t? Gyõzni tudnak háromszor egymás után?” Nem tudom. De õk a legjobbak.
Egyéni szinten Messi és Cristiano Ronaldo tartják fenn a rivalizálást, mint a világ legjobbjai.
Õk ketten messze a legjobbak a világon. Ha nem lennének kortársak, tíz Aranylabdát nyernének. Hogy idén ki fogja megkapni? Aki csapatszinten a legjobb szezont produkálja. Ronaldo tavaly gólrekordot állított be, de Messi kapta a díjat, mert Bajnokok Ligáját nyert. Idén ki nyerte a világ legfontosabb bajnokságát? Cristiano. Melyikük nyerte meg a BL-t? Egyikõjük sem. Ki érdemli meg az Aranylabdát? Cristiano.
Azt szeretné, hogy a Madrid legyen a legnagyobb. Jövõre újra elindul a bajnokságért és a BL-ért.
Ezek a mi kihívásaink. Két poszton fogunk erõsíteni, hogy tovább javítsunk a csapaton. Azok, akik idén érkeztek, és megszenvedtek a beilleszkedéssel, kényelmesebben fogják érezni magukat. Fejleszteni fogunk az infrastruktúrán is. Ilyen szempontból emelem kalapom az elnök és José Ángel Sánchez elõtt, mert a klub gazdasági helyzete igen hízelgõ állapotban van. Ebben az európai közösségben, amely ennyi nehézséggel szembesül, a Real Madrid egy különleges eset, mint üzlet, mint vállalat.
Miért vonzó a fiatalok számára?
Tudja miért? Mert fiatal vagyok. Egy 49 éves fiatal. A srácok érzik az erõmet, a karakteremet, az ambíciómat. Egy ember, aki élni akarást közvetít, aki nem politikailag korrekt. Én más vagyok. Egy ember, aki a szabadságért harcol. Nem érdekel, ha négy meccsre eltiltanak, ha mondani akarok valamit. Rui Faria azt mondta: „A fenébe, mindig nagy teljesítményt vársz el, nem alkalmazkodsz semmihez, mindig kritizálni akarsz valakit a stábból.” Néhány perccel késõbb Rui, aki nagyon intelligens, hozzátette: „De ha te nem lennél ilyen, mi sem lennénk olyanok, amilyenek vagyunk.”
Ön nagyon vallásos.
Igen, hithû katolikus vagyok.
Hogy lehet az ember katolikus egy ilyen munkával, maximális versenyszellemben trenírozva egy csapatot, ennyi kritikával és ennyi támadással? Lehet egy másik arcot mutatni a futballban?
Az élet tele van ellentmondásokkal. Másik arcot? Katolikusnak lenni nem azt jelenti, hogy egy meghatározott utat kell követned minden pillanatban. Az a fontos, hogy Õ (Mourinho az ég felé mutat – A szerk.) tudja, ki vagyok. Hogy Õ tudja, mit érzek. Hogy meghallja, ha hozzá beszélek. Hogy meghallja, ha bocsánatot kérek valamiért. Végül pedig tudja, hogy számomra vannak szent dolgok, és én jó viszonyban vagyok vele. Azt hiszem, Õ is jóban van velem.
