Mindig kapus szerettél volna lenni?
Gyerekként inkább gólokat szerettem lõni. A példaképeim olyan játékosok voltak, mint Mattheus, Gullit, Van Basten, Baggio és Schillaci. Késõbb kialakult bennem egyfajta vágy a kapuskodás iránt. Hiszek abban, hogy mindenkinek elõre meg van írva a sorsa.
Milyen kapusok inspiráltak?
Mindig is szerettem Thomas N’Konót, aki az Espanyolban és a kameruni nemzeti válogatottban védett (Buffon az elsõ fiát Thomasnak nevezte el, tisztelegve a kapus elõtt – A szerzõ kieg.), akit az 1990-es világbajnokságtól kezdve figyeltem közelebbrõl. Remek kapus volt. Soha nem láttam senkit olyan magabiztossággal védeni, mint ahogy õ tette. Karizmatikus srác volt.
Õt ki követte?
Olaszországban mindig voltak nagyszerû kapusok: Zenga, Peruzzi, Pagliuca, Marchegiani. Olaszországon kívül mindig is kedveltem Schmeichelt, a döntései és az erõs személyisége miatt.
Casillas és Keylor, Neuer és Reina, Bravo és Ter Stegen, Chech és Courtois. Milyennek találod ezt az új módszert a nagyobb csapatoknál, ahol két jó kapus van egy pozícióra?
Úgy érzem, hogy minden csapatban van egy elsõ számú kapus és egy csere, habár mindketten kiváló minõségûek. Ha te vagy az elsõ számú, akkor te kezdesz a mérkõzéseken, ezzel te is tisztában vagy. Igaz, hogy lehet egy kis esély a változtatásra, mint más posztok esetében is
Egyetértettél a Madrid rotációs politikájával Casillas és López között?
Nem vagyok biztos abban, hogy ez olyasvalami, amivel egyetértenék. Büntetettnek érezném magam. Ha jó az erõnlétem és jól játszok, akkor minden meccsen játszani akarok. Ha az eredmények nem jönnek, akkor az edzõ kipróbálhatja ezt a módszert és sikerülhet. Ugyanakkor, egy csapat ebben a formátumban játszhat 60 meccset bármelyik szezonban úgy, hogy a kezdõ kapus nem lép pályára 15 mérkõzésen. Ez nem lényeges kérdés, hiszen alkalmanként egy kis szünet lehetõséget ad arra, hogy felkészülhess a következõ mérkõzésre.
Pályafutásod során voltak már rossz pillanataid, sérüléseid, kritikák… Mi játszódik le egy kapus fejében, ha elveszíti a bizalmat?
Nézd, nem vagyok biztos abban, hogy a média bármikor is megkérdõjelezte volna Buffont. Az egyetlen alkalom, amikor állandó találgatások folytak, és formavesztésrõl beszéltek, akkor volt, amikor hátsérülés miatt nem játszhattam. Normális, hogy van némi kétség, illetve ha úgy érzik, hogy a karriered véget érhet így, de aztán rájössz, hogy a történelem más módon íródik. (nevet)
Meglepõnek találtad azt, ami Casillasszal történt?
Igen, nagyon meglepett. Nehéz elképzelni, hogy a klub hagyná õt távozni vagy kétségbe vonná a képességeit.
Meglepett Iker világbajnoksága? A bizalom hiánya miatt történt?
Ezek olyan dolgok, amik megtörténnek. Az a baj, hogy a háta mögött egy végtelen háló van. Amikor egy kapus hibázik, mindannyian tudjuk, hogy milyen kritika éri õt. Egy kapus nem mindig tökéletes, hibázhat, ami vereséghez vezethet. Ez még inkább igaz, ha olyan nagy csapatokról beszélsz, mint a Real Madrid Spanyolországban, vagy a Juve Olaszországban. A kritika eltúlzott is lehet, ami destabilizálhat, hozzájárulhat a formavesztéshez.
Miért szereted annyira Casillast, hiszen õ mindig a riválisod volt a világ legjobbja címért?
Mert õ egy jó ember, mindig beszélünk, ha találkozunk. Nagyszerû kapus volt, ahogyan most is az.
Van köztetek egyfajta kémia?
Lehetséges. Kölcsönösen tiszteljük egymást, mivel csak nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy elérték azt, amit mi. Cech-hel szintén nagyon jól megértjük egymást. Azt hiszem, õ a mi szintünkön volt, de balszerencséje, hogy a válogatottjával nem került a „kirakatba”.
Mit szeretsz a legjobban Casillasban?
A következetességet, ami végigkísérte a karrierjét, azt a tényt, hogy megannyi mérkõzésen játszott kulcsszerepet. Azt mondanám, hogy technikailag egy hibátlan kapus. Ha ennyiszer játszol a Real Madridban és a spanyol válogatottban, akkor ez így van.
Casillas állítása szerint az emberek belefáradnak abba, hogy újra és újra ugyanazt az arcot látják.
Az emberek szeretik a változásokat. Új hõsökre vágynak. De, amint már mondtam, vannak játékosok, akik arra születnek, hogy beírják magukat a történelem könyvébe. Senki sem tudja megállítani a sorsot. Nem minden játékos tud oldalakat írni a Real Madrid és a spanyol válogatott történelemkönyvébe.
Tartozik a futball Buffonnak egy Aranylabdával?
Nem rajongok azokért, akik azt mondják, hogy „lehettem volna”, vagy „nem tudtam megcsinálni”. Amit elértem és aki vagyok, azt bárki láthatja, ez elég ahhoz, hogy megítéljenek.
Mi a véleményed az Aranylabdáról?
Nem vagyok tisztában azokkal az indokokkal, amelyek miatt odaítélik valakinek. Nem vagyok biztos abban, hogy a legjobb játékos kapja… Ha azt szeretnénk, hogy az elmúlt idõ legjobb játékosát jutalmazzák, akkor a következõ tíz évben Cristiano vagy Messi kellene, hogy nyerjenek.
Egy kapusnak lehetetlen nyerni?
Lehet egy kivételes eset, például ha valaki megnyeri a világbajnokságot és a Bajnokok Ligáját, és a kapusnak nagy szerepe volt a mérkõzéseken, büntetõket hárított a párbajban. Õszintén szólva, ez nem olyan dolog, ami zavarna engem.
Az olyan edzõket szereted, mint Mourinho, vagy az olyat, mint Ancelotti?
Azokat az edzõket kedvelem, akik képesek kihozni a legjobbat a csapatukból.
Milyen volt a kapcsolatod Ancelottival a Parmánál? Nem játszatta önt, amikor 17 éves volt.
Két évvel az érkezése elõtt debütáltam, amikor Bucci volt a harmadik számú kapus a válogatottnál. Jó kapcsolatunk volt. Még mindig beszélünk egymással, ahogy Wiliam Vecchivel is, aki egy nagyszerû kapusedzõ, szeretettel emlékszem rá. Úgy gondolom, Carlo az elmúlt idõben megmutatta, hogy egy csodálatos edzõ.
Gondoltad volna, hogy Ancelottival ennyire jól játszik majd a Madrid?
Igen, mivel megvan az esze és a személyisége ahhoz, hogy egy olyan csapatot irányítson, mint a Real Madrid. Tökéletes edzõ a Madrid számára.
Szerettél volna a Real Madridban játszani?
Igaz, hogy amikor az ember fiatal, arról álmodik, hogy Európa legjobb csapataiban játszik. Így én is arról álmodtam, hogy a Juvében, a Milanban, az Interben, a Madridban, a Barcelonában vagy a Liverpoolban játszom majd.
Mit kell tennie a Juvénak ahhoz, hogy ismét Európa topcsapatai közé tartozzon?
Arra van szüksége, amire minden csapatnak, aki nem nyeri meg a Bajnokok Ligáját: egy Cristiano Ronaldóra vagy egy Messire… Ez sok, de egy ilyen játékos biztonságot ad. Függetlenül attól, hogy milyen rosszul megy a játék, tudod, hogy õk legalább egy gólt fognak szerezni. Ez pedig komoly pszichológiai elõny.
