A spanyol szuperkupát négy csapattal rendezték meg, Spanyolországon kívül, Szaud-Arábiában. Meglehetősen komikusan hat a tény, és maga a torna is hasonló volt. Ugyanakkor az a trófea sokkal de sokkal többet jelentett a Real Madridnak. A blancók úgy kvalifikálták magukat a sorozatra, hogy a bajnokságban csak a harmadik helyen végeztek az előző idényben, Zidane visszatérése után pedig ez volt az első cím, amiért valós esélyekkel szállhattak harcba. A döntőben az Atlético Madrid volt az ellenfél, és hát a városi rivális ellen mindig megéri győzni, ezt el kell ismerni. Mindössze öt perc volt hátra a hosszabbítás második 15 perces felvonásából, amikor Morata meglódult a labdával…
A spanyol támadót Saúl a saját térfeléről indította, nagyon jó ütemben ugrott ki, így már csak Thibaut Courtois állt az újtában. Ahogy Morata szelte a métereket és egyre közelebb került a kapuhoz, egyszer csak feltűnt Fede Valverde, hogy megállítsa őt. A labdát ugyan nem volt esélye elérni, de a győzelmet igen.
A 21 éves középpályás mindössze második madridi felnőtt idényében mit sem törődött a visszhanggal… Még mielőtt a tizenhatos vonalán belülre értek volna, az uruguayi titán elkaszálta Moratát. Csak a játékost, a labda érintése nélkül. Természetesen a játékvezető felmutatta a pirosat. A játéktér elhagyása közben Diego Simeone szolidan megpaskolta Valverde fejét. Árulkodó.
Az esetnek köszönhetően Atlético-gól nem, viszont büntetők következhettek. Majd a meccs után érkeztek az ellenfél edzőjének szavai is. Diego Simeone természetesen észrevette és ki is tért arra az áldozatra, amit dél-amerikai társa tett a mérkőzés végén: „Ez volt a meccs legfontosabb pillanata. Azt mondtam neki, hogy mindenki ezt tette volna a helyében. Úgy vélem, hogy teljességgel jogos lenne neki ítélni a meccs legjobbja címet, hiszen ő nyerte meg a mérkőzést azzal az egy mozdulattal.”
Egykor a pályán, majd edzői pályafutása során a pályán kívül is dolgozhatott együtt Uruguay legjobbjaival az Atlético trénere, így egy olyan edzőről beszélünk, aki jól ismeri a Charrúa mentalitást – talán a legjobban.
Valverde esetében viszont az éles határvonalat összemosódnak több tekintetben is. Igen, valóban Uruguayból származik, ahol a pályán mutatott küzdelem legalább annyira elismert, mint maga a futball. Igen, az a mozdulat egyszerre volt durva és briliáns is. És igen, az eset után majdnem összement az ellenfél argentin játékosával, Ángel Correával, mégis Fede Valverde több, mint kitartás és elszántság.
Első madridi évében több edzőnél is bizonyította, hogy minden megvan benne ahhoz, hogy összemérje erejét a legjobbakkal, és egy nap majd ő maga legyen a legjobb. De az is lehet, hogy ez a nap már nincs is olyan messze.
Mit tehetsz annak érdekében, hogy Casemiro, Luka Modrić és Toni Kroos nyomdokaiba léphess? Őszintén, nem túl sokat. Borzasztóan nehéz azt a szintet elérni. Lehet, hogy jobb, ha megfordítjuk a szerepeket. Valverde, aki lehetővé tette egy rendszer kialakítását, ami sikerre vezette Zidane-t és a Real Madridot, egyszerűen csak beállt a sorba. Az első két idénye során voltak olyan időszakok, amikor ő mutatta az irányt, ő vezette a többieket, míg Modrić és Kroos háttérbe szorultak. És ha Valverde elindul, nagyon nehéz vele tartani a lépést.
Valverde rendelkezik egy olyan képességgel, amivel viszonylag kevesen büszkélkedhetnek az egyébként nem szerény képességű madridi keretben: ez a sebesség. Ez az a tulajdonság, ami azon nyomban megkülönböztetni középpályás csapattársaitól. Így hát amikor pattanásos arccal beszállt a küzdelembe Julen Lopetegui Cristiano Ronaldo nélküli Real Madridjában, megannyi madridista figyelmét hívta fel magára. Energiát és vágyat hozott magával minden egyes pályára lépéskor, egy olyan csapatban, amelyben ezek a három egymást követő BL-győzelem után hiánycikknek számítottak.
Néhány hónappal a madridi debütálása előtt egy korábbi edzője nem vizionált számára túlságosan sikeres karriert. „Nem fog játszani.” – fejtette ki szolid véleményét egy bizonyos Clarence Seedorf, aki még a Deportivo csapatánál dolgozhatott együtt az uruguayi középpályással. „Ha szerencséd van, elmehetsz olyan csapatokba a fejlődés érdekében, mint a Porto. Ha viszont nem teljesítesz jól, akkor más el fogja foglalni a helyed.”
Seedorf egyébként nem a levegőbe beszélt, hiszen Zidane első irányításának két és fél esztendeje alatt mindössze három akadémista debütálhatott a La Ligában a Real Madrid mezében. Ebből az egyik a saját fia, Luca volt. Egyedül Achraf Hakimi bizonyíthatott egynél több mérkőzésen. A léc tehát magasan volt, de Valverde meglehetősen ügyesen ugrott.
„Amikor megérkezett a csapathoz, volt benne valami, ami megkülönböztette a többiektől. Ahogy sétál, a személyisége… nagyon jó dolgokra utal. Mondtam neki, hogy számomra ő lehet a következő Toni Kroos.” – mesélte Sergio Reguilón egy interjú során.
Reguilón minden bizonnyal nem a labdabirtoklás iránti megszállottságra, valamint a kíméletlenül precíz passzolási képességre gondolt, hanem arra, hogy a német középpályás rendkívül hosszú ideje képes kiegyensúlyozott teljesítményre a világ futballjának legnagyobb nyomásával küzdő csapatában.
Julen Lopetegui, aki 2018 októberében lehetővé tette Valverde bemutatkozását a Real Madrid első csapatában, még az említett hónap végén elhagyni kényszerült a királyi gárdát. A Barcelona elleni 5-1-es vereség az utolsó szögnek bizonyult a spanyol tréner szenvedésekkel teli koporsójában.
A spanyol trénert Santiago Solari követte a sorban, egy edző, aki nagyon jól ismerte Valverdét. Az ifjú középpályás a 18 születésnapja után néhány nappal a Peñarol csapatától, Uruguayból áttette székhelyét a spanyol fővárosba. Első körben nem a Santiago Bernabéuba, hiszen előbb az Alfredo Di Stéfanóban, a Castillában kellett helyt állnia. Európai pályafutása itt kezdődött, az edzője pedig egy bizonyos Santiago Solari volt.
A 2016/17-es idényben Valverde egy csapatban játszhatott Sergio Reguilónnal, Achraf Hakimivel és Martin Ødegaard-ral is. Fede olyan jó formát mutatott, hogy egyenes út vezetett számára az U20-as világbajnokságra, amely során a torna Ezüstlabdáját is begyűjtötte. Az Aranylabdát Dominic Solanke, a győztes csapat kapitánya vihette haza – csak hogy ne kelljen keresnetek.
Érezni lehetett, hogy Valverde kinőtte a Castillát, viszont az első csapat ajtaja Zidane irányítása alatt még mindig zárva volt az ifjú tehetségek számára. Így hát egy kölcsönszerződés következett, a középpályás a Deportivo La Coruña csapatához került. És mennyire jól teljesített… Itt időközben az alkalmazkodó képessége is próbára lett téve, hiszen egy idényen belül három edzője is volt a csapatnak, amely a szezon végén végül búcsúzott az első osztály küzdelmeitől.
Még egy hónap sem telt el a 2017/18-as szezon kiírásából, amikor Valverde meghívót kapott hazája felnőtt válogatottjába. A 4-es mezt viselő 19 éves fiatal a Paraguay elleni, rendkívül fontos vb-selejtezőn közel 23 méterről bombázott az ellenfél kapujába. „Akik azt mondták, hogy erre még nem áll készen, nem ismerik őt.” – dicsérte Óscar Tabárez, Uruguay szövetségi kapitánya az ifjú titánt. A nagyszerű szavakat Luis Suárez ennyivel egészítette ki: „Valverde egy fenomén.”
Habár a középpályás nagyon jól kezdett Galíciában, az idény második felében sérülésekkel, valamint a folyamatos játék hiányával küzdött. Seedorf szerepe mellett viszont nem mehetünk el szó nélkül. „Mióta megérkezett, nagyon jól bánik velem. Mindenben segít, amíg sérült voltam, minden egyes reggel tanácsokkal látott el.” – mesélte Valverde.
A holland talán abban is tudott volna segíteni, hogy miként lehet megbirkózni azzal, ha valaki lemarad egy világbajnokságról. Ahogy Seedorfot nem vitte magával Marco van Basten a 2006-os világbajnokságra, úgy Valverde is kimaradt Tabárez Oroszországba készülő keretéből. „Nagyon szomorú vagyok, ugyanakkor büszkeséget érzek a csapattársaim miatt, akik megvédhetik a Celeste színeit.” – írta Fede a közösségi média platformjain.
Hiába játszott kulcsszerepet abban, hogy hazája kijutott a világbajnokságra, az Oroszországba tartó repülőn nem lehetett ott. És talán a sors keze, de Uruguaynak pont egy kis energia hiányzott a továbbjutáshoz a negyeddöntőben. Ezt csak úgy mellékesen említjük meg.
Klubszinten is a lendület hiánya okozta lyukakat kellett megtalálnia és betömnie. Luka Modrić – ahogy sokan mások is – meglehetősen szenvedett a 2018/19-es idény indulásakor. A legtöbben le is írták már – ma már tudjuk, mind tévedtek.
Október végén Santiago Solari a forradalom elhozatalának gondolatával vette át a madridi gyeplőt. Habár a Real Madrid fiataljai – olyanok, mint Valverde vagy Reguilón – sokkal többet játszottak, mint arra számítani lehetett, a szezon második edzője is rohamléptekkel haladt végzete felé, amely a Barcelona és az Ajax elleni vereségeket követően be is következett: neki is mennie kellett. Valverde nem viselte túlságosan jól a szakítást. „Köszönöm mindazt, amit nekem tanítottál, a tapasztalatot, valamint a lehetőséget, amit adtál.” – írta búcsúzóul a közösségi médiában.
Bekövetkezett, amit sokan rossz hírként hirdettek a Real Madrid fiataljainak tekintetében: visszatért Zinédine Zidane. A jóslatok igaznak bizonyultak Reguilón esetében, aki a rendkívül jó teljesítménye ellenére is Sevillába került egy kölcsönszerződés keretein belül a következő nyár során. Zidane kérésére egy új balhátvéd érkezett Ferland Mendy személyében, középpályást viszont nem igazoltak. Zidane elégedett volt a rendelkezésére álló játékosokkal, akik között ott volt Valverde is. „Zidane elmondta, hogy élvezi a játékomat.” – mesélte az uruguayi középpályás.
Valverde a Copa América küzdelmei miatt nem tudott időben visszautazni Madridba, így lemaradt a Celta Vigo és a Real Valladolid elleni mérkőzésekről az idény elején, ám azt követően gyakorlatilag mindenhol ott volt. Szó szerint. A hiánya gyakorlatilag észrevehetőbb volt, mint maga a jelenléte. A PSG elleni 2-2-es döntetlen gyakorlatilag bebetonozta a fiatal uruguayi helyét a Real Madrid csapatában. Zidane, a rotáció nagy mestere 2-0-s vezetésnél cserélte le Valverdét…
Hetekkel korábban a 21 éves játékos megszerezte első madridi góljait, mindkettőt a tizenhatos sarkáról. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy nem a góljai voltak a legfontosabbak, hanem az az energia, amit a mozgásával szolgáltatott a csapatnak. Emiatt volt ott a neve a kezdőcsapatban hétről hétre. Pontosan ezzel a képességével érdemelte ki gyerekkorában az El Pajarito becenevet, ami magyarul annyit jelent: kismadár.
A 2019/20-as idény során Zidane több ízben is kísérletezett azzal, hogy 3 helyett négy középpályást alkalmazzon, köszönhetően részben az uruguayi képességeinek, így a Casemiro, Modrić, Kroos alkotta trió kiegészült az ifjú titánnal. Ebben a 4-4-2-es rendszerben gyakran a jobb oldalon kapott szerepet, és folyamatosan fejlődött. Valahányszor megindult a labdával, a pandémia előtti időkben folyamatos taps érkezett a Bernabéu lelátójáról.
Mindössze a második madridi idényében elmondhatta magáról, hogy a szezon mindkét El Clásicóján, madridi derbijén, és még a szuperkupa döntőjében is a kezdőcsapatban kapott helyett. A Real Madrid három bajnoki veresége alkalmával nem volt a kezdőben, ahogy a Manchester City elleni visszavágón sem a Bajnokok Ligájában. A karantén és lezárások utáni újrakezdés és sűrített menetrend során a csapat 11 mérkőzéséből 7-en is ott volt a neve a kezdőcsapatban, és végül a Barcelona kárára a Real Madrid be is húzta a bajnokságot. „Ő az idény egyik legnagyszerűbb játékosa.” – áradozott róla Florentino Pérez.
Casemiro védelme, Kroos metronóm szerű pontossága, valamint Modrić ereje és ravaszsága mellett Valverde egy extra összetevőt adott a recepthez, ami megteremtette a középpálya tökéletes egyensúlyát. „Az én feladatom az, hogy addig fussak, amíg már nem bírok tovább, amíg a lábaim le nem szakadnak.” – mondta Valverde a Betis elleni győzelmet követően a 2020/21-es idény elején, ahol góllövő képességeiről is tanúbizonyságot tett.
Cristiano Ronaldo távozása, valamint Gareth Bale drasztikus formahanyatlása óta a Real Madrid meglehetősen gyakran küzd a góllövés képességének hiányával, a spanyol média gyakran meg is jegyzi, hogy a királyi gárda nem jelent igazi veszélyt az ellenfelek kapujára.
„Az edző mindig azt mondja, hogy törjek a tizenhatoson belülre, ha megszerzem a labdát. Dicséri a nyomásgyakorlást, amit az ellenfél térfelén végzünk. Arra kér, hogy pörgessem fel a játékot, hogy támadjak, mert megvan hozzá a fizikai erőm, képes vagyok előre törni. Nemcsak a csatárok feladata a gólszerzés. Mi, a középpályások is segíthetünk ebben, ahogy a védelem is, a Real Madrid győzelme érdekében. Ez a munkánk.” – folytatta az ifjú középpályás, szintén a Betis elleni győzelmet követően.
Valverde aztán tette a dolgát a 2020/21-es idény első El Clásicóján is, előre tört és bevette Neto kapuját az idegenbeli 3-1-es győzelem alkalmával. „Valverde annyira létfontosságú, mint Casemiro.” – állapította meg Zidane 2020 novemberében. Ez a mondat egyben arra is utal, hogy csak néhány olyan játékos van a keretben, aki legalább annyira fontos lenne, mint a brazil középpályás. Ez azért meglehetősen nagy bók egy fiatal játékos számára.
Az első idényei során Valverde meglehetősen gyorsan fejlődött és növekedett. Ami a pályán kívüli életét illeti, 21 évesen apa lett. Mindeközben gyerekkora néhány ikonikus figurájának veregetheti meg a vállát az öltözőben, miközben az ellenfelek számára folyamatosan csak stoplisának sarkait mutatja Spanyolország-, valamint Európa-szerte.
Diego Forlán, aki olyan volt Valverde számára a Peñarol csapatánál, mint egy második apa, igen magas elvárásokat támaszt a játékossal szemben: „Meg merem kockáztatni, hogy egy olyan játékossá válhat a középpályán, mint amilyen Sergio Ramos a védelemben.”
Ha nekem nem hisztek, higgyetek neki, ezt a pályafutást érdemes követni.
