Hugo Sánchez: Amikor a Real Madridban játszott – közvetlenül az Atléticóban eltöltött évei után – a Cristianóéhoz hasonló kijelentéseket tett. Végül megújították a szerzõdését, és megszûntek a problémái.
Schuster: Mivel elégedetlen volt a Barcelona vezetõségével, 1986 elején megjelentek az elsõ hírek, amelyek a távozásáról szóltak. A németnek Núñez elnökkel voltak gondjai, akit azzal vádolt, hogy nem hajlandó beszélni vele. Schuster végül 1988-ban, szerzõdése lejártakor hagyta el Katalóniát.
Ronaldo: Barcelonai évei alatt nem tudott megegyezni Núñezzel a szerzõdéshosszabbításáról. A szóban forgó elnök egyébként legalább olyan könnyen csábított nagy csillagokat a klubjába, mint amilyen könnyen konfliktusba keveredett velük. A brazil végül az Interben kötött ki. Késõbb, amikor már a Madridban játszott, egy Arsenal elleni Bajnokok Ligája-meccs elõtt robbant a bomba – a csatár így nyilatkozott: „Az emberek sosem voltak kedvesek velem, én pedig nem érzem jól magam ott, ahol nem szeretnek.” Azt mondta, „szomorú”, mert a Bernabéu nem törõdik vele úgy, ahogy szerinte megérdemelné. Mindez néhány nappal azután történt, hogy kifütyülték egy Alavés elleni bajnoki találkozón. Ez volt az elsõ lépés a Milanba való távozása felé, ami 11 hónap múlva következett be.
Caminero: „A futball berkein belül sok olyan tényezõ van, amely nem a játéktól függ, és amely nagyon személyes jellegû. Régóta megfogalmazódott bennem a távozás gondolata. Ezek a csapaton kívüli személyes dolgok. Semmi közük a társaimhoz, vagy az edzõhöz. Régen meghoztam ezt a döntést” – mondta Caminero 1996 júniusában, amikor épp a legsikeresebb éveit taposta az Atléticóban. Gil elnök ezután közölte: egyetlen pesetával sem fogad el kevesebbet, mint amennyi a kivásárlási záradékban szerepel. Caminero, aki beismerte, hogy senkitõl sem kapott ajánlatot, végül maradt a fõvárosiaknál.
Mauro Silva: A brazil esete hasonló a Camineróéhoz. Az egyik szezon végén azt mondta, személyes okokból szeretné elhagyni a Deportivót. A játékos végül visszalépett, és egy egész nyáron át tartó huzavonát követõen a helyén maradt.
Figo: A portugál játékos leigazolása az egyik legnagyobb hatást fejtette ki a Real Madridra a történelem során. A Barca csillaga a Blancókhoz szerzõdött. Figo – aki egyébként a katalán szurkolók egyik kedvence volt –, régóta úgy érezte, hogy a klub nem értékeli õt eléggé. Egy idõvel azután, hogy a Madridhoz igazolt, így nyilatkozott: „Nehéz és jól átgondolt döntés volt, de váltottam, mert úgy éreztem, hogy a Barcelonában nem becsülik meg mindazt, amit a klubért tettem. Lehetõségem volt az átigazolásra, és nem voltak kétségeim. A Barcelona néhány képviselõje el akarta fedni a valóságot. Elõbb vagy utóbb pénzügyi nehézségek miatt el kellett volna adniuk valakit, és Rivaldóval együtt mi adtuk a legtöbbet a klubnak.”
Rooney: „Elegem van, és el akarok menni a Manchesterbõl.” Az angol játékos két évvel ezelõtt így hívta fel magára a figyelmet a Premier League-ben. Rögtön szárnyra kaptak az ilyenkor szokásos pletykák, és az tûnt a legvalószínûbbnek, hogy Sir Alex Ferguson az oka Rooney kijelentésének. Az ügy gyorsan megoldódott: négy nappal késõbb meghosszabbították a játékos szerzõdését. Rooney fizetése ezzel megduplázódott. „Az edzõ és a tulajdonosok meggyõztek, hogy ehhez a klubhoz tartozom” – mondta ezek után.
