A francia edző az első két mérkőzésen összesen 17 különböző játékost vetett be. Eden Hazard és Marco Asensio átmeneti kiválásával Zidane kiterítette a lapjait az asztalra és látszólag próbálja felmérni a keretében rejlő lehetőségeket, amivel a tavalyinál még több sikerre törne.
A Sociedad és a Betis elleni meccseken Zidanetól egy dolog volt, amit láthattunk a pályán és egy teljesen ellenkező, ami a szájából elhangzott. „Október 4-ig még bármi megtörténhet,” jelentette ki, utalva a lehetséges erősítésekre még az átigazolási ablak zárása elött.
A Real Sociedad elleni mérkőzésre Zidane egy 4-3-3-as rendszerben, két szélsővel, Viníciussal és Rodrygoval küldte ki a pályára csapatát. Mayoral és Jović még csak lehetőséget sem kapott, annak ellenére, hogy a mérkőzés egy gól nélküli döntetlenbe torkollott. A Betis ellen már egy 4-2-2-es formációval próbálkozott a francia mester, 2 csatárral és vérbeli szélsők nélkül. Ezen a meccsen már lehetőséget kapott Jović és Mayoral is (utóbbi a második félidő során csereként), míg a két brazil a padról nézte végig a mérkőzést. Két teljesen eltérő támadó rendszer csupán pár nap leforgása alatt.
Az egyetlen oszlopos tag mindkét összecsapáson Martin Ødegaard volt, aki mindkétszer a kezdőben találta magát a középpálya és a támadó sor között. Azonban azt még nem lehet biztosan kijelenteni, hogy a norvég lenne az új terv arca, miután egyik mérkőzést sem játszotta végig. A Betis elleni mérkőzésen már a félidőben behozta a helyére Iscot Zidane (mindösszesen 23 passzal zárva a mérkőzést és még William Carvalho góljában is közrejátszott) és ez látszólag jót tett a csapatnak, aminek következtében sikerült is a fordítás a második 45 percben. Úgy tűnik ennyi elég is volt Isconak, hogy a Valladolid elleni hétközi mérkőzésre már ő kerülhessen be a kezdőbe.
A lehetséges kilencből hét pontot összegyűjteni még nem a világ vége, az viszont még egy nagy kérdés, hogy végül mi lesz ennek a kísérletezésnek a vége.
Mindezek ellenére a Real Madrid kijelentette, hogy nem lesznek további változtatások a csapaton belül, hiába lehet még mindig sokfelől hallani Jović vagy Nacho esetleges távozásáról. Továbbá már Zidane eddigi döntéseiből is kisebb rendetlenségek lettek. A klub közölte, hogy Reguilón, James, Ceballos és Bale elküldése kizárólag az edző döntése volt. Hasonlóan Jović és Mayoral padoztatásának egyértelmű üzenetéhez és Marvin illetve Arribas fontos szerepben való játszatásának az érték béli különbségek és a csupán második találkozójuk ellenére .
Jović második és harmadik meccsen történő kezdőbe kerülése, alaposan megdöbbentette a legtöbb kommentátort, a szerb azonban egy kiharcolt kiállításon kívül nem sokat tudott letenni az asztalra. A Betis ellen képtelen volt 72 percen keresztül kaput találni és csupán 10 labdaérintése volt, míg a Valladolid ellen már az 58. percben lehozta Zidane.
A csapat irányításának szempontjából Zidane két drasztikusan eltérő feltéttel dolgozik. A nagymértékű rotáció egyértelműen a francia mester tervének része, különösen a szezon ilyen korai fázisában, aminek segítségével próbálja minimalizálni vagy teljesen elkerülni a sérüléseket.
Azt feltételezve, hogy egy új kilences, aki garantálhatná a gólokat már nem fog érkezni, Zidanenak két lehetősége van a jövőben. Az első egy 4-4-2-es alakzat, amiben elől Benzema mellett Hazard játszik kisegítő támadó szerepben. Ebben az esetben a belga minden védekező feladat alól fel lenne mentve, és a szervező funkciót pedig Isco vagy Ødegaard töltené be. A második lehetőség, amire természetesen akár mérkőzés közben is át lehet állni az a 4-3-3 Hazarddal és Asensióval a széleken támogatva Benzemát. Ez sokkal több felelősséget rak a két kreatív játékosra, hogy visszajöjjenek védekezni, ha arra kerül a sor.
Jelenleg még korai lenne nagyobb következtetéseket levonni az elmúlt mérkőzésekből. Az tény, hogy egyelőre nem megy olyan szinten a gólgyártás, mint ahogy azt a madridi drukkerek elvárnák, viszont ha majd Zidane megtalálja az egyensúlyt a játékosaival és mindenki egészséges lesz, kellő választéka lehet a francia szakembernek a támadóharmadban.
