Hét különböző sorozat, egy ember: Kylian Mbappé megállíthatatlan
A francia támadó idáig 44 alkalommal volt eredményes a mostani idényben. Legutóbb a klubvilágbajnokság negyeddöntőjében alkotott maradandót.
Kylian Mbappé 58 mérkőzésen eddig 44 gólt szerzett ebben a szezonban, amit hét különböző sorozatban sikerült összehoznia: La Liga (31), Bajnokok Ligája (7), Király-kupa (2), Spanyol Szuperkupa (1), UEFA Szuperkupa (1), Interkontinentális kupa (1) és klubvilágbajnokság (1).
Az első találat rögtön a debütáló meccsén megszületett, amikor a Real Madrid 2-0-ra verte az Atalantát a varsói UEFA Szuperkupa-finálában. A francia támadó szerezte a blancók második gólját, amellyel kialakult a végeredmény. A bajnokságban egy duplával rúgta be az ajtót (2-0 a Betis ellen) 2024. szeptember 1-én, és ezzel meg sem állt a gólkirályi címig, valamint karrierje során elhódította az első aranycipőjét.
A Bajnokok Ligájában a Stuttgart hálóját zörgette meg először, azonban az egyik legemlékezetesebb teljesítményét a kieséses szakaszban nyújtotta, miután a Manchester City elleni visszavágón mesterhármast szerzett a Santiago Bernabéuban (3-1).
Mbappé a Király-kupában, a Spanyol Szuperkupában és az Interkontinentális kupában sem kegyelmezett a riválisoknak. A legutóbbi gólja pedig igen látványosra sikeredett a Dortmund elleni klubvilágbajnoki összecsapáson, ahol egy ollózós mozdulattal segítette elődöntőbe a Real Madridot (3-2).
A csapda már vár
A Real Madrid kiharcolta az elődöntőbe jutást a Borussia Dortmund elleni mérkőzésen, ahol az utolsó pár percet leszámítva gyakorlatilag végig az történt, amit Xabi Alonso akart.
Azt ezt megelőző években inkább az volt a jellemző, hogy a Real Madrid alkalmazkodik a riválisok stílusához, most viszont már azt láthatjuk, hogy milyen káoszt tud okozni, ha fogalmad sincs, mire számíts a következő percben. A flexibilitás és az ebből következő kiszámíthatatlanság lehet a Real Madrid egyik, ha nem a legnagyobb fegyvere az előttünk álló időszakban.
Tchouameni labda nélküli játéka
Ha rendszeresen olvassátok Alonso nyilatkozatait, mindig van egy-egy játékos, akit kiemel, mint igazodási pont. Ez játékos általában a rengeteget kritizált Aurélien Tchouameni, aki biztosít, miközben a kreatív zónában Arda Güler fazont szab a csapat játékának. De a támadásépítés mellett legalább ugyanakkora szerepe van a francia szűrőnek a védekezésben is, ő adja meg az egyensúlyt a Madridnak, neki köszönhetően nem esnek szét a csapatrészek. Mert ha megvan az egyensúly, nem kell kapkodnod.
És nem is kellett kapkodni, amikor a Dortmund próbálta megbontani a védelmet, hiszen mint macska az egérrel, úgy játszott ellenfelével a királyi gárda. Számtalan ehhez hasonló jelenetet láthattunk, amikor a csapda már készen állt, csupán várni kellett.
Gonzalo García
A fiatal spanyol támadó a Dortmund elleni összecsapást követően lenyilatkozta, hogy “nem akarom magam beskatulyázni, más módokon szintén hozzá tudom tenni a magamét a csapat játékához.” Itt talán arra gondolhatott, amit a második gól előtt művelt Arda Gülerrel és Bellinghammel kiegészülve: gyönyörű háromszögezéssel készítették elő Trent beadását, aki nagyszerűen indult be az üres területre.
Hollandos Real Madrid
Voltak időszakok a klub történelmében, amikor a spanyol játékosok mellett erőteljesen támaszkodott a Real Madrid a dél-amerikai, azon belül is a brazil kiválóságokra. A teljesség igénye nélkül láthattuk Ronaldót, Roberto Carlost, Marcelót, Baptistát, Emersont, Cicinhót és Robinhót is habfehérben, majd 2006-ban beindult egy másik folyamat, amelyben jobbnál jobbnak (tűnő) igazolások érkeztek a Santiago Bernabéuba.
Van Nistelrooy-jal kezdődött
A Real Madrid a 2006/07-es évad nagy részében csatárgondokkal küszködött. A gyengélkedő Raúlon (mindössze öt gólig számolt a 2005/06-os idényben) kívül nem maradt hosszú távon is bevethető támadója a meglehetősen nehéz természetű Fabio Capellónak. Ronaldót a rendszeres vélt vagy valós súlyproblémái (szezon közben eligazolt az AC Milanba), Cassanót pedig a magatartásbeli gondok miatt mellőzte, és ott volt még a keretben az akkor a szárnyait bontogató Gonzalo Higuaín.
A klubnak így éppen kapóra jött, hogy Van Nistelrooy viszonya 2006-ra megromlott Alex Fergusonnal, a Real Madridnak tehát nem kellett sokat győzködnie, és az sem volt hátrány, hogy nem menet közben kellett egy azonnal bevethető csatárt keresni. A debütáló szezonja kimagaslóra sikeredett: 25 találattal ő lett a La Liga gólkirálya, minden sorozatot figyelembe véve 47 mérkőzésen 33 alkalommal zörgetett hálót. Raúl messze elmaradt tőle (43/12). Nistelrooy sosem arról volt híres, hogy öt védőt kicselezve szerezte a góljait, viszont hihetetlen érzéke volt ahhoz, hogy mindig jókor legyen jó helyen, mint mondjuk a “lesen született” olasz kollégája, Pippo Inzaghi.
Egyszerre hárman
Nem aprózta el a vezetőség, hiszen a 2007/08 szezonban egyszerre három hollandot szerződtetett: Wesley Sneijder, Arjen Robben és Royston Drenthe is habfehérbe öltözött. A három futballista közül egyikre sem lehetne igazán azt mondani, hogy beváltották volna a hozzájuk fűzött reményeket. Főleg a sérülések, és mint utólag kiderült, a végtelen éjszakázások megtették a hatásukat. Sneijder a debütáló idényében egészen korrekt számokat hozott a 38 meccsével (9 gól, 9 gólpassz), ám ezt követően a térdsérülések (is) ellehetetlenítették.
“A hozzáállásom nem volt méltó a Real Madridhoz” – vallotta be később az Interben parádézó Sneijder.
Arjen Robben sem maradt két évnél tovább, miután a klub megszerezte Cristiano Ronaldót, Kakát és Karim Benzemát, a holland szélső ezért úgy érezte, már nem számolnak vele a csapatnál, mindenképp váltani akart. Én személy szerint nagyon megnéztem volna egy olyan Real Madridot, ahol a két szélen Ronaldo és Robben rohamoz, mögöttük pedig Xabi Alonso osztogat.
Royston Drenthe egy sokoldalú, technikás, szélvészgyors, több poszton bevethető játékosként került Madridba, azonban tartósan nem tudta beverekedni magát a kezdőbe. Védőként és balszélsőként sem alkotott maradandót, és egy kis idő elteltével létszámfelettivé vált. Több kölcsönadás után 2012-ben végleg túladtak rajta, de akadt azért egy-két emlékezetes pillanata, ezek közül is kiemelkedik a Sevilla elleni irdatlan nagy gólja. Érdemes megnézni, az “emlékezetes pillanat” ebben az esetben tökéletesen megállja a helyét.
Van der Vaarttal végződött
A két szezonos “holland átok” Rafael van der Vaartot szintén nem kerülte el. A bemutatkozó, 2008/09-es szezonjában alapembernek számított a támadó középpályás, 42 mérkőzésen 5 góllal és 6 gólpasszal zárt, szóval korrekt teljesítmény debütálóként. Ám ennek ellenére a következő évadban már csak 31 összecsapás jutott neki, ami nem meglepetés, mert borzasztó telített lett a középpálya többek között Gutival, Kakával, Xabi Alonsóval, Graneróval.
A 2000-es évek végére lezárult a Real Madrid “hollandos érája” inkább kevesebb, mint több sikerrel, ha csak az egyéni teljesítményeket nézzük.
A ráadás
Van Nistelrooy gyakorlatilag a teljes 2008/09-es évadot kihagyta a térdsérülése miatt (Szalai Ádámot ekkor nevezték a BL-keretbe), akit pótolni kellett. A választás az Ajax színeiben ipari mennyiségű gólt szerző Klaas-Jan Huntelaarra esett. Fél szezon alatt 20 bajnokin 8-szor volt eredményes.
Gonzalo: El sem tudtam képzelni, hogy a klub-vb ezen szakaszában már lesz négy gólom
Gonzalo García folytatta remek sorozatát és megint eredményes volt a klubvilágbajnokságon. A saját nevelésű támadó juttatta vezetéshez a Real Madridot a Borussia Dortmund elleni negyeddöntőben, összességében pedig már négy gólos a tornán. A spanyol így értékelt a lefújás után.
“El sem tudtam képzelni, hogy a klub-vb ezen szakaszában már lesz négy gólom. Boldog vagyok, hogy ismét betaláltam, azonban a győzelemnek még inkább örülök, ahogy a csapat munkájának és az elődöntőbe jutásnak is.”
“Arda Güler beadására azt mondanám, hogy ajándék volt, csakúgy, mint Trent labdája néhány nappal ezelőtt. Az edző azt mondta nekünk, hogy támadjuk a területeket, és hogy őszinte legyek, most csupán annyit kellett tennem, hogy egy érintésből a kapuba helyezem a labdát.”
Magabiztosság elől és hátul
“A kis részletek jelentik a különbséget. A futballban lehet nyerni jó védekezéssel, valamint szép támadásokkal, mi pedig szerencsések vagyunk, hogy itt van nekünk Courtois, aki a világ legjobb kapusa. A maihoz hasonlóan számtalanszor megmentett már bennünket.”
Az összehasonlítás Joseluval
“Én is tudok abban a szerepkörben játszani, azaz érkezni a labdákra a tizenhatoson belül. Ugyanakkor nem akarom magam beskatulyázni, más módokon szintén hozzá tudom tenni a magamét a csapat játékához. De tény, hogy most ezen a poszton folyamatosan jönnek a gólok, remek formában vagyok.”
Tchouameni: 100 győzelem habfehérben
Aurélien Tchouameni ezúttal is a kezdőcsapatban lépett pályára a klubvilágbajnokságon, ahol a Real Madrid a Borussia Dortmundot kiütve (3-2) jutott tovább az elődöntőbe.
A francia szűrő, aki a harmadik szezonját tapossa a blancók színeiben, a 100. győzelmét könyvelhette el a Madrid játékosaként. Az eddigi 145 mérkőzés alatt 8 trófeát nyert a csapattal: 1 Bajnokok Ligája, 2 klubvilágbajnoki cím, 2 UEFA Szuperkupa, 1 La Liga, 1 Király-kupa, 1 Spanyol Szuperkupa.
A győzelmeket tekintve a mostani szezonja a legsikeresebb (37), amit a debütáló idénye követ a sorban (33), a 2023/24-es kiírásban pedig 30 alkalommal örülhetett. Tchouameni a legtöbbször a Celta ellen diadalmaskodott: 7 meccsből 7 nyertes találkozó.
A Borussia Dortmund elleni kezdőcsapat
A Real Madrid a Borussia Dortmund ellen lép pályára az elődöntőbe jutásért. Xabi Alonso kihirdette kezdőcsapatát.
Kezdőcsapat
1. Courtois
12. Trent
22. Rüdiger
24. Huijsen
20. Fran García
8. Valverde
14. Tchouameni
15. Arda Güler
5. Bellingham
7. Vini Jr.
30. Gonzalo.
Cserejátékosok
13. Lunin
2. Carvajal
3. Militão
9. Mbappé
10. Modrić
11. Rodrygo
17. Lucas V.
19. D. Ceballos
21. Brahim
29. Youssef
31. Jacobo Ramón
35. Asencio
36. Chema
44. Víctor Muñoz
50. Mario Martín.
Fran García: Fizikailag nagyon jó állapotban vagyunk
A Real Madrid bejutott a klubvilágbajnokság negyeddöntőjébe a Juventus ellen (1-0), a mérkőzés után pedig Fran García értékelt.
“Jól tükrözi ez a mérkőzés, hogy milyen munka folyik. A csapatok felkészültebbek voltak az első félidőben, nem fáradtak el annyira. A második játékrészben megvoltak a helyzeteink. Nagyon jó erőnléti állapotban vagyunk, ami a javunkra válik.”
Letámadás
“Illik hozzám ez a szisztéma. Az edző azt kéri tőlünk, hogy minél közelebb szerezzük vissza a labdát az ellenfél kapujához, amelyből rengeteg helyzetet alakíthatunk ki. Ez a taktika természetesen kedvez a támadóinknak is. Trentnek és nekem segítenünk kell az előrejátékot.”
Tanács Gonzalónak
“Mivel én is hasonló szituációt éltem át, mint Gonzalo vagy éppen Asencio, azt tanácsolnám neki, hogy legyen felkészült és álljon készen. Mindenképp gratulációt érdemel a jelenlegi teljesítménye miatt, és dolgoznia kell tovább. Üzenem a srácoknak, akik itt vannak velünk, továbbá azoknak, akik Madridban maradtak és egyelőre nem kaptak esélyt, hogy mindenki fontos számunkra. Remélhetőleg általunk sokat fejlődhetnek.”
A Juventus elleni kezdőcsapat
Xabi Alonso kihirdette a Real Madrid kezdőcsapatát a Juventus elleni klubvilágbajnoki nyolcaddöntőre.
Kezdőcsapat
1. Courtois
12. Trent
22. Rüdiger
24. Huijsen
20. Fran García
8. Valverde
14. Tchouameni
15. Arda Güler
5. Bellingham
7. Vini Jr.
30. Gonzalo
Cserejátékosok
13. Lunin
2. Carvajal
3. Militão
9. Mbappé
10. Modrić
11. Rodrygo
17. Lucas V.
19. D. Ceballos
21. Brahim
29. Youssef
31. Jacobo Ramón
35. Asencio
36. Chema
44. Víctor Muñoz
50. Mario Martín.
Elhittem, hogy Cristiano Ronaldót látom
A 2011/12-es szezonban járunk, José Mourinho második madridi idényében. A Ponferradina elleni kupameccsen csereként pályára küldött egy fiatal srácot, akiről 10 perc játék után azt gondoltam, hogy talán megvan a Real Madrid következő 10-12 évének spanyol csillaga.
Minden álomszerűen alakult Jesé számára, a kupatalálkozó mellett Mourinho egy Sociedad elleni bajnokin is lehetőséget adott neki, és amikor totál képet adott a kamera, a mozgása alapján simán elhittem, hogy Cristiano Ronaldót látom.
2012/13-ban még nem, viszont Carlo Ancelotti kinevezésével a spanyol a 2013/14-es évadban végleg felkerült az első csapathoz. A bajnokság elején nem játszott annyit, de az első gól így is viszonylag hamar összejött a villámgyors szélsőnek, ráadásul egy El Clásicón (10. forduló).
Hasonló módon ívelt felfelé a madridi karrierje, mint most Gonzalo Garcíának, aztán jött az a bizonyos Schalke elleni összecsapás…
A sérülését követő két szezonban összesen 1900 percet töltött a pályán, így egyértelművé vált, hogy Carlo Ancelotti mellett Zinedine Zidane sem számol vele hosszú távon. Jesé ezek után több klubnál is szerencsét próbált (a teljesség igénye nélkül: PSG, Las Palmas, Stoke City, Sampdoria, Betis, Sporting, Ankaragücü), de sehol nem tudta magát felépíteni legalább egy olyan szintre, mint mondjuk Marco Asensio, akinek szintén volt egy súlyos térdsérülése.
“Amikor egy ilyen hosszú sérülés után térsz vissza, akkor szükséged van valakire, aki vakon bízik benned. Nekem nem volt szerencsém, nem volt senki, aki azt mondta volna, hogy bármi áron pályára küld. Pedig készen álltam. De egy sérülés után játszanod kell, hogy leküzdd a félelmeidet, hogy visszanyerd az önbizalmadat. Amikor megsérültem, Ancelotti volt az edző, a visszatérésemkor pedig már Zidane” – nyilatkozta Jesé egy az AS-nak adott interjúban.
Hatalmas szívfájdalmam, hogy nem futotta be azt a karriert a Real Madridban, amelyet jósoltak neki. Bár közvetlenül a visszatérése után voltak még megvillanásai, jobb meccsei, de az a brutális robbanékonyság, a cselezőkészség kiveszett belőle, már nem ment bele annyiszor az egy az egy elleni szituációkba.
2016-ig maradt a csapatnál, ahol 94 mérkőzésen 18 gólig jutott.
A feláldozható
Mióta Rodrygo megérkezett a 2019/20-as szezonban, azóta végig olyan érzésem van vele kapcsolatban, hogy “igen, fontos vagy, tényleg fontos vagy, de azért annyira mégsem”. Ez így talán hülyén hangzik, de sem a Zidane vezette Madridban, sem pedig a nemrég véget ért Ancelotti-érában nem volt a helyén kezelve a brazil támadó fontossága.
Ez nyilván szubjektív, ám én úgy látom, ugyanazon a polcon kellene lennie, mint ahol Vinicius, Mbappé és Bellingham van. Sőt! De mint tudjuk, a Real Madridnál legalább annyira fontos a marketing érték, mint a pályán nyújtott teljesítmény.
Ha kiveszem Bellinghamet, és csak a támadókat nézem, a Vini – Mbappé – Rodrygo trióból egyértelműen Rodrygót tartom a legsokoldalúbb labdarúgónak, játékintelligenciában pedig messze felülmúlja őket. Ha kell, hamis kilencesként megcsinálja a területet, visz el magával két embert, gyönyörűen készíti le a labdákat, hozza kihagyhatatlan helyzetbe a társakat, és akkor még nem is említettem a zsebkendőnyi területen való kényszerítőzéseket.
Sokszor megkapja azokat a kritikákat, hogy meccsekre eltűnik, észre sem lehet venni, ha nem talál a kapuba. Rodrygo játéka szerintem ettől sokkal többről szól, ebből a szempontból (is) Benzemához tudnám hasonlítani. Egy ilyen futballista minden edzőnek aranyat érhet, amit a 2021/22-es szezonban is bebizonyított. Amíg élek, nem fogom elfelejteni a City és a Chelsea elleni teljesítményét.
Tökéletes fegyver a betömörülő védelmek ellen
Megfigyelhető, hogy amíg Vinicius vagy Mbappé sokszor belevezeti a labdát az előtte álló 3-4 emberbe, addig Rodrygo többnyire megtalálja a folyosókat, a kis területeket, majd úgy megy át az ellenfeleken, mintha ott sem lennének, a társaknak így már csak érkezniük kell az ötöshöz. Vérbeli támadó egy igazi 10-es játékintelligenciájával megáldva.
Nagyon sajnálom, hogy nem Rodrygóból csináltak franchise playert a Real Madridnál. Ezért bármikor feláldozható.