Mbappé: duplával a világbajnokságra
Nem akármilyen mérföldkőhöz ért a Real Madrid támadója.
Franciaország hazai pályán verte Ukrajnát (4-0), amellyel bebiztosította helyét a következő világbajnokságon. A Real Madrid tízese kulcszerepet vállalt a magabiztos győzelemben, miután két gólt szerzett, egyet pedig előkészített. Mindez azt jelenti, hogy Mbappé elérte a 400 gólos határt a karrierje során a Real Madrid, a PSG, a Monaco, valamint a francia válogatott színeiben.
Az ukránok ellen először tizenegyesből volt eredményes, amikor “panenkázott” egyet az 55. percben, aztán nem sokkal a lefújás előtt egy kipattanót váltott gólra (82′). Olise (75′) és Ekitike (88′) nevét kellett még felírni a jegyzőkönyvbe, utóbbit Mbappé szolgálta ki. Camavinga sérülés miatt nem játszott.
Franciaország négy győzelemmel és egy döntetlennel áll a D-csoport élén. Didier Deschamps csapata vasárnap az utolsó helyen álló Azerbajdzsán ellen zárja a selejtező sorozatot idegenben.
Jude Bellingham
A Real Madrid középpályása a 64. percben kapott lehetőséget a már vb-résztvevő (7 mérkőzésből 7 győzelem) angol gárda Szerbia elleni találkozóján (2-0). Saka (27′) és Eze (89′) szállították a gólokat. Anglia vasárnap a biztos második Albánia vendégeként fejezi be a selejtezőket a K jelű csoportban.
Akiknek nagyszerűen sikerült az első idényük a Real Madridban (2. rész)
Vannak olyan játékosok, akiknek valamivel több idő kell ahhoz, hogy felvegyék a Real Madrid, a spanyol bajnokság ritmusát, a technikásabb futballját, ugyanakkor a legjobbak általában egyből hozzák a kötelezőt. Közülük válogattam ki néhány klasszist, akiknek nagyszerűen sikerült a bemutatkozó idényük a királyiaknál (2. rész).
Iván Zamorano (1992/1993)
Akárhol járt, nem okozott csalódást. Hazájában, a Cobresal együttesében kezdte pályafutását (1985), majd három évvel később a svájci St. Gallen hozta Európába Zamoranót, amit nem meglepő módon két szezon alatt ki is nőtt. Újabb szintlépés következett, és a Sevillától keresve sem találhatott volna jobb belépőt a spanyol futballba, így a Real Madrid már egy topbajnokságban is kipróbált játékost szerződtetett az 1992/1993-as szezonban. Ha azt mondom, hogy “jóra” sikeredett a bemutatkozása a “Bam Bam” becenévre hallgató chilei támadónak, az enyhe kifejezezés. Alig akadt olyan bajnoki, amelyen ne szerzett volna legalább egy gólt (34 meccs, 26 találat). Ugyanakkor a madridi pályafutása későbbi szakaszában sem aprózta el, elég csak az 1994/1995-ös diadalmenetre gondolni a LaLigában: 28 alkalommal mehetett ünnepelni, ezzel megszerezve a gólkirályi címet.
Ha csupán egyetlen mérkőzést kellene kiemelni a madridista karrierjéből, kétségtelenül az 1995 januárjában rendezett El Clásico lenne az. A Real Madrid kiütötte a Barcelonát (5-0), Zamorano három gólig számolt és további kettőben vállalt szerepet. Raúlnak volt kitől tanúlnia.
Jude Bellingham (2023/2024)
Azt már a birminghami, illetve a Németországban töltött időszaka alapján is tudtuk, hogy egy nem mindennapi, az egy az egy elleni párharcokban átlagon felüli játékosról van szó, ám szerintem kevesen számítottunk arra, hogy ennyire eredményes lesz a Real Madrid színeiben, pláne a debütáló szezonjában. Számtalan döntő fontosságú gól fűződik a nevéhez a LaLigában és a Bajnokok Ligájában egyaránt, a bajnokságban 28 mérkőzésen 19 gólt és 6 gólpasszt rakott a közösbe, de a nemzetközi kupaporondon ugyanúgy lehetett rá számítani a kapu előtt (11 összecsapás, 4 gól és 6 assziszt volt a BL-mérlege).
Toni Kroos (2014/2015)
A Santiago Bernabéu “társrendezője”. Emlékszem, (irónikus módon) sokszor mennyire kaotikus volt a Real Madrid játéka a Tizediket elhozó idény ellenére is, amikor Luka Modric mellől még hiányzott a német kolléga. Aztán a 2014/2015-ös évadra összeálltak, a világbajnok karmester hatása azonnal látszott, karaktert kapott a csapat. A mai napig itt van előttem, hogy mennyire sziporkázott, amikor Carlo Ancelotti alakulata felépítette a 22 meccses győzelmi sorozatát. Természetesen már az első szezonjában sem lehetett kihagyni: 55 mérkőzésen 2 gólig és 14 gólpasszig jutott. Bár a számok nem igazán adják vissza egy ilyen kaliberű labdarúgó jelentőségét.
Hugo Sánchez (1985/1986)
Az Atlético Madridban nyújtott pazar teljesítményének köszönhetően a 80-as évek közepére a korszak egyik legfelkapottabb támadójává nőtte ki magát, tehát a Santiago Bernabéu környékén nem kellett túl sokat gondolkodni a mexikói kiválóság megszerzésén. Az első Real Madridban töltött szezonjában egyből elhódította a Pichichit (22 találat), később ő lett a “Keselyű Ötöse” fémjelezte korszak egyik kiemelkedő alakja. Hugo Sánchez 49 összecsapáson 29 gólt szerzett az 1985/1986-os szezonban.
Luis Figo (2000/2001)
Újabb nagy fogás a másik nagy riválistól. Mint ismert, Florentino Pérez vele kampányolt az elnökválasztás során. Ha ő kerül a klub élére, Madridba hozza a Barcelona csapatkapitányát. Pérez nyert, a tranfszer megtörtént, Figo pedig elkezdte törleszteni a 60 millió eurós átigazolási díját. A luzitán legenda a bemutatkozó idényében 34 bajnokin a 9 gólja mellett 18 alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe a társait. Minden sorozatot figyelembe véve 49 meccsen 14-szer zörgetett hálót, valamint 27 asszisztot írhatott fel magának.
Valverde: a legtöbb mérkőzés uruguayi játékosként a Real Madridban
A klub történelmének legtöbbet szereplő uruguayi labdarúgója.
Fede Valverde a 338. mérkőzésén lépett pályára a Real Madrid színeiben a Rayo Vallecano elleni bajnokin, amellyel megelőzte honfitársát, a blancók legendás védőjét, Santamaríát, aki 337 összecsapáson erősítette a csapatot.
A királyiak mezében eddig 32 gólt szerző Valverde hét különböző sorozatban jutott el a 338 találkozóig: LaLiga (223), Bajnokok Ligája (69), Király-kupa (24), Spanyol Szuperkupa (11), klubvilágbajnokság (8), UEFA Szuperkupa (2), Interkontinentális kupa (1).
Trófeák
A középpályás 14 kupát emelhetett a magasba a Real Madrid futballistájaként: Bajnokok Ligája (2), klubvilágbajnokság (3), UEFA Szuperkupa (2), LaLiga (3), Király-kupa (1), Spanyol Szuperkupa (3).
Santamaría, a négyszeres BEK/BL-győztes ikon
José Emilio Santamaría szintén lenyűgöző trófeagyűjteménnyel fejezte be madridi pályafutását: BEK/BL (4), Interkontinentális kupa (1), LaLiga (6), Király-kupa (1). Az uruguayi védő 1957-ben érkezett a Nacionaltól és lett az egyik alapillére annak a gárdának, amelyben Gento, Di Stéfano, Rial és Puskás együtt rohamozták az ellenfelek kapuját. Ő jelentette az átmenetet az ötszörös BEK/BL-győztes csapat, valamint a Yé-Yé korszak között. Santamaría kilenc szezonon át szolgálta a Real Madridot.
A Rayo Vallecano elleni kezdőcsapat
A Real Madrid Vallecasban lép pályára a LaLiga 12. játéknapján. Xabi Alonso kezdőcsapatot hirdetett.
Kezdőcsapat
1. Courtois
8. Valverde
17. Asencio
24. Huijsen
18. Á. Carreras
6. Camavinga
15. Arda Güler
5. Bellingham
21. Brahim
7. Vini Jr.
10. Mbappé.
Cserejátékosok
13. Lunin
43. Mestre
3. Militão
4. Alaba
9. Endrick
11. Rodrygo
12. Trent
16. Gonzalo
19. D. Ceballos
20. Fran García
23. F. Mendy.
Játékosok, akiknek nagyszerűen sikerült az első idényük a Real Madridban
Vannak olyan játékosok, akiknek valamivel több idő kell ahhoz, hogy felvegyék a Real Madrid, a spanyol bajnokság ritmusát, a technikásabb futballját, ugyanakkor a legjobbak általában egyből hozzák a kötelezőt. Közülük válogattam ki néhány klasszist, akiknek nagyszerűen sikerült a bemutatkozó idényük a királyiaknál.
Cristiano Ronaldo (2009/2010)
Raúl utolsó, Cristiano Ronaldo első évada a Real Madridban. Az akkor még a 9-es mezben futballozó portugál sokat bajlódott a bokasérülésével, viszont ez sem akadályozhatta meg abban, hogy minden sorozatot figyelembe véve házi gólkirályként fejezze be a bemutatkozó szezonját: 35 mérkőzésen 33 találat. Higuaín 29 góllal lett második.
Ruud van Nistelrooy (2006/2007)
Ha olyan csatárt kerestél a csapatodba, aki a fülén is megprögeti a labdát két biciklicsel között, akkor nem ő lett a te embered. De ha olyan játékos kellett, aki ha a tizenhatoson belül helyzetbe került, szinte biztosan értékesítette azt, akkor Ruud van Nistelrooy volt az ideális választás. Az első szezonjában 25-ször volt eredményes, amellyel a góllövőlista élén végzett a LaLigában (összesen 33 gólt termelt 47 meccsen).
Mesut Özil (2010/2011)
Guti távozása miatt a Real Madridnak kellett egy olyan karmester a középpályára, aki fazont szabott a csapat játékának. Nagy keresgélésre nem igazán volt szükség, hiszen a 2010-es világbajnokság egyik nagy felfedezettjére, Mesut Özilre esett a választás. Engem sokszor Zidane-ra és a már emlegetett spanyol legendára emlékeztetett, fejben rendszerint jóval előrébb járt az ellenfeleknél. A német a debütáló idényében csak a bajnokságban 19 gólpasszt osztott ki a 6 gólja mellett 36 összecsapáson.
Ronaldo (2002/2003)
Mint mindenkinél, nálam is megvan az a játékos, aki miatt elkezdtem szurkolni a Real Madridnak. A nagybetűs kilences, akiről egyszerűen képtelen vagyok elfogultság nélkül “beszélni”. Mivel ez egy szubjektív írás, így nyugodtan kijelenthetem, hogy ő minden idők legjobb, legkomplettebb csatára. Számomra soha nem volt és nem is lesz hozzá fogható. Ronaldo járt a legközelebb a tökéletes támadó megtestesítéséhez. Az akaratereje pedig egyenesen példaértékű lehet bármelyik mai futballista számára. De ne kalandozzunk el, kanyarodjunk vissza az eredeti témához: rögtön az első szezonjában hozta azt, amiért a Real Madrid szerződtette az akkor már kétszeres világbajnokot: 31 mérkőzésen 23 góllal segítette bajnoki címhez a blancókat.
Ángel Di María (2010/2011)
José Mourinho Real Madridjának egyik legnagyobb erőssége volt a villámgyors kontratámadások alkalmazása, amely szisztémába kifogástalanul beleillett a megállíthatatlan rongylábú. Di María első szezonjában 16 gólpasszig, valamint 6 gólig jutott a La Ligában.
Gareth Bale (2013/2014)
Véleményem szerint Bale-nek a bemutatkozó szezonja volt a legerősebb a madridi karrierje során. Itt még nem nyűglődött annyit a sérülésekkel, ami természetesen meg is látszott a robbanékony, erőtől duzzadó játékán. Remek számokat produkált a bajnokságban a 27 meccsen szerzett 15 góljával és 13 gólpasszával, de a BL-ben sem lehetett rá panasz (6 gól, 4 assziszt 12 fellépésen).
James Rodríguez (2014/2015)
Csak úgy lubickolt Carlo Ancelotti szabadelvű játékfelfogásában. Hol támadó középpályásként, hol szélsőként nyújtott jobbnál jobb teljesítményt, amelyeket irdatlan nagy gólokkal tett még emlékezetesebbé. A kolumbiainak sikerült átmentenie a vb-lendületet a LaLigába is: 29 bajnokin 13 találatot és 13 gólpasszt tett a közösbe. Ám ahogy jöttek az edzőváltások és a különböző szisztémák, úgy szorult egyre inkább partvonalra.
Kylian Mbappé (2024/2025)
A LaLiga első három fordulójában ugyan gólképtelen maradt, de hamar megtört a jég és egy duplával beindult a henger, ami mindent maga alá gyűrt, ami az útjába került. A 34 meccsen szerzett 31 góljával ő lett a bajnokság legeredményesebb labdarúgója, valamint az Aranycipőt is elhódította.
Rayo Vallecano – Real Madrid: Három ponttal vonulna a válogatott szünetre a csapat
A listavezető a 12. fordulóban sem hibázna.
A novemberi válogatott szünet előtt a Real Madrid Vallecasban lép pályára a spanyol bajnokság 12. játéknapján. Xabi Alonso gárdája, amely jelenleg is első helyen áll a tabellán, egymás után az ötödik győzelmére hajt a LaLigában a Rayo elleni mérkőzésen.
Csapatunk egy jó darabig, egészen pontosan december 7-ig biztosan nem szerepel majd hazai környezetben, ugyanis zsinórban öt meccs következik távol a Bernabéutól: négy találkozó a bajnokságban, egy a Bajnokok Ligájában. A válogatott kötelezettségek után jön az Elche elleni mérkőzés a 13. fordulóban, majd az Olympiacos, a Girona és az Athletic szintén idegenben.
“Azt szeretnénk, ha a bajnokságban folytatnánk azt, amit eddig mutattunk, és győzelemmel szeretnénk zárni a szünet előtt” – mondta a baszk edző a mérkőzés előtti sajtótájékoztatóján. Sérülés miatt nem lesz bevethető a Carvajal, Rüdiger, Mastantuono, Tchouaméni kvartett. Azonban ott van a meccskeretben a LaLiga góllövőlistájának éllovasa, Kylian Mbappé, aki félelmetes formát mutat, hiszen nyolc találkozó óta mindig eredményes.
Rayo Vallecano
A madridi együttes az utolsó nyolc meccséből csupán egyet bukott el, mi több, a saját szurkolóik előtt még nehezebb tud lenni az élet a látogatók számára: négy győzelem, két iksz és egy vereség a mérlegük a vallecasi stadionban. Ebben a szezonban Álvaro García a legveszélyesebb játékosuk (8 gól).
Mbappé félelmetes bajnoki formája
Támadónk 13 találattal vezeti a LaLiga góllövőlistáját.
Kylian Mbappé szenzációs idényt fut a LaLigában. A csapat támadója, aki több mint egy gólt jegyez mérkőzésenként, 11 összecsapáson már 13 találatnál tart. Az utolsó nyolc fellépésen egyaránt beköszönt a francia klasszis, így pusztán két gólra van a madridista rekordot tartó Cristiano Ronaldótól: zsinórban 10 alkalommal zörgetett hálót a klublegenda a 2014/15-ös évadban.
Mbappé remek szériája a LaLiga negyedik játéknapján kezdődött, amikor a Madrid idegenben verte a Real Sociedadot (1-2), onnantól pedig a 11. fordulóig sikerült nyújtania a sorozatát, ahol duplázott a Valencia ellen (4-0). De megterhelte az Espanyol, a Levante, az Atlético, a Villarreal, a Getafe és a Barcelona kapuját is. Most vasárnap a Rayo Vallecanót sem kímélné a habfehérek aranycipőse.
A Real Madrid tízesének félelmetes bajnoki formája a 4. és a 11. forduló között
- Real Sociedad – Real Madrid (1 gól)
- Real Madrid – Espanyol (1)
- Levante – Real Madrid (2)
- Atlético Madrid – Real Madrid (1)
- Real Madrid – Villarreal (1)
- Getafe – Real Madrid (1)
- Real Madrid – Barcelona (1)
- Real Madrid – Valencia (2)
Álvaro Carreras remeklése
Első szezon, pazar teljesítmény.
Álvaro Carreras fantasztikusan kezdte az első Real Madridban töltött szezonját. Védekezésben stabil, miközben a támadásokba szintén hatékonyan csatlakozik be, és ha a labda visszaszerzéséről van szó, nincs nála jobb a LaLigában. Az eddigi 11 mérkőzésen a 74 labdaszerzéssel megelőzi Luis Millát (71), Pedrit (64), valamint Antonio Blancót (63).
A spanyol védő szinte minden percet a pályán töltött a mostani idényben (982/990), továbbá ott van a legtöbb pontos passzt adó játékosok között is (694). Carreras a legutóbbi bajnokin hatalmas gólt szerzett a Valencia ellen, amely az első találata volt madridistaként.
Zsinórban öt mérkőzés idegenben
Vallecasban rajtol a széria.
A Real Madridra öt egymást követő mérkőzés vár távol a Santiago Bernabéutól, ami azt jelenti, hogy a liverpooli találkozóval együtt több mint egy hónapig nem lesz hazai meccs.
A Valencia magabiztos legyőzése után egészen pontosan a Celta elleni összecsapásig kell várnunk a visszatérésig (december 7.). Addig sorban jön a Rayo Vallecano, az Elche, az Olympiacos, a Girona, valamint az Athletic Bilbaóval szembeni ütközet.
Rayo Vallecano – Real Madrid (november 9., 16:15)
A következő válogatott szünet előtt csapatunk a Rayo Vallecanóhoz látogat a LaLiga 12. fordulójában, a cél pedig természetesen az újabb győzelem és az első hely megőrzése.
Elche – Real Madrid (november 23., 21:00)
A szünetet követően az Elche látja vendégül a fővárosiakat. Xabi Alonso legénysége a 13. játéknapon fog pályára lépni a Martínez Valero stadionban.
Olympiacos – Real Madrid (november 26., 21:00)
Az aktuális bajnoki után három nappal a Bajnokok Ligájában van jelenése a Real Madridnak. Az alapszakasz 5. körében az Olympiacos lesz a megoldandó feladat.
Girona – Real Madrid (november 30., 21:00)
A hónap zárásaként a Montiliviben próbálja majd megszerezni a három pontot a királyi gárda a 14. fordulóban.
Athletic – Real Madrid (december 3., 19:00)
Decemberben, az előrehozott 19. játéknapon Bilbaóban fejezi be az idegenbeli meccsek sorozatát a Real Madrid.
Xabi Alonso Madridja történelmi magasságokban
Ritkán látott kezdés a madridi kispadon.
Azt gondolná az ember, hogy egy Real Madridhoz hasonló klubnál természetesnek számít 14 mérkőzésből 13 találkozót megnyerni. Ám ez közel sem fedi a valóságot, hiszen a klub 126 éves történelme során mindössze három alkalommal kezdett ilyen hatékonyan az együttes.
Egészen a 1928/29-es kiírásig kell visszamenünk az időben, amikor José Berraondo Madridja 13 meccset nyert meg, valamint egyet adott döntetlenre. Aztán ugrunk egy nagyot az 1961/62-es idényig, és a Miguel Munoz vezette királyiak 13 sikerrel, valamint egy vereséggel álltak tizennégy mérkőzést követően. 64 évet kellett várni, hogy a blancók ennyire erősen kezdjenek egy szezont. Xabi Alonso gárdája történelmi magasságokban.
Új életet lehelt a sztárokba
A baszk mester hatása gyakorlatilag rögtön érezhető volt, ahogy belépett az öltözőbe. Új életet lehelt azokba a játékosokba, akik Carlo Ancelotti regnálása alatt, az utolsó időszakban kivétel nélkül teljesen elszürkültek. Közülük talán Aurélien Tchouaméni produkálta a leglátványosabb “feltámadást”, akit addigra már a Bernabéu mindig rettentő kritikus közönsége rendszeresen füttyszóval “jutalmazott”. Még akkor is, amikor a sérülések okozta kényszerből sokszor középső védőt kellett játszania.
Azonban hiba lenne megfeledkezni Arda Gülerről, akire a hosszú távú projekt egyik alapilléreként tekintettek, és aki most kivirágzott Alonso kezei alatt. De természetesen ott van Jude Bellingham is. A káprázatos debütáló szezonja után érkezett Kylian Mbappé, így az angol kissé háttérbe szorult, de az utolsó néhány meccsen ismét kezd magára találni.
Nagyon stabil lábakon álló védelem
A nem túl meggyőző előszezon ellenére Alonso taktikailag fegyelmezett, védekezésben nagyon stabil csapatot épített. Nem véletlen, hogy a Madrid 14 fellépésen csupán 11 gólt engedett a riválisoknak (mérkőzésenként átlagosan 0,78 kapott találat). Ha nem néznénk az Atlético elleni 5-2-es pofont, ez a szám 0,46-ra redukálódna. Sokat elárul a hét kapott gól nélküli mérkőzés, továbbá szintén beszédes a hat olyan találkozó, amelyeken csupán egyszer-egyszer kapitulált a rekordbajnok. Vessük csak össze ezt az előző kiírással, ahol 84-szer kapitulált a csapat 68 meccsen (1,2/meccs), a változás magától értetődő.
Magabiztosság a LaLigában és a BL-ben
Alonso Madridja magabiztosan vezeti a bajnokságot, és makulátlan mérleggel áll a Bajnokok Ligájában háromból három mérkőzést nyerve. Mindez a leverkuseni sikereket idézi: a “gyógyszergyáriak” élén megtörte a Bayern München egyeduralmát a Bundesligában, behúzta a Német Kupát és a szuperkupát egyaránt. Ami a LaLigát illeti, a baszk mester ritkán látott bravúrt hajtott végre: 1929 óta eddig mindössze három tréner győzött az első 11 meccsen 10 alkalommal: Tito Vilanova, Tata Martino és Hansi Flick.
Remek konfliktuskezelés
Minden kezdet nehéz, és nem volt ez másképp a klubvilágbajnokságon sem, amelynek ratja előtt Alonso átvette a stafétabotot Carlo Ancelottitól. Bár a PSG nagy verést mért a Real Madridra, a nehézségek ellenére apránként szépen lépegettek előre a habfehérek.
Öltözőn belül elsősorban az elégedetlenkedő játékosokat kellett menedzselnie az edzőnek, mint például az Mbappé miatt kevesebb rivaldafényt kapó Viniciust. De ott van Fede Valverde is, aki csalódottságának adott hangot, miszerint: “Én nem hátvédnek születtem!”. Eközben Rodrygo szeretett volna a bal szélre kerülni, Camavinga pedig kérte, hogy ne kelljen a jobb oldalon játszania. Alonso remek konfliktuskezelésről tett tanúbizonyságot.
Átgondolt, okos átigazolási politika
A klub 179 millió eurót költött a nyáron, amelyet Alonso alaposan ki is használ. Dean Huijsen (58 millió) és Álvaro Carreras (50 millió) alapemberek. A csupán 18 esztendős Franco Mastantuono (63 millió) már kilenc találkozón szerepelt kezdőként, többször, mint a Rodrygo – Brahim Díaz duó együttvéve.
Trent Alexander-Arnold pusztán 8 millió euróért szerződött a Bernabéuba, viszont a sérülések, és a nemrég szintén kidőlő Dani Carvajal remeklése miatt túl sokszor nem jutott szóhoz. Xabi Alonso fokozatos építkezése közben fénysebességgel halad előre a csapat.