Gergő

Nehéz gyermekkor: “Három éves voltam, amikor az apám elhagyott minket. Szerencsés voltam, mert a mostohaapám, Juancar (Juan Carlos Restrepo) velünk volt. Mindig mellettem állt, és õ volt az elsõ, aki meglátta bennem a tehetséget, aki ötéves koromban elvitt egy akadémiára. Mindig támogatott engem. Sohasem felejtem el, ahogyan édesanyám küzdött értem. Õ is mindig velem volt, és harcolt azért, hogy ma itt lehessek.”

Információs és kommunikációs technológia: “Elkezdtem tanulni, de be kellett fejeznem. Viszont újra el akarom kezdeni.”

Hogyan kezdõdött a futball karrier?: “Állandóan fociztam, és a mostohaapám látta, hogy az én labdaérintésem más, mint a többieké. Ötéves koromtól iskolába jártam.”

Valderrama, a gyermekkori példakép: “Õ volt a futballista, és az elérendõ szint Kolumbiában. Mindenkinek õ volt a példaképe.”

Gyermekkori Real Madrid: “Természetesen láttam a Madridot játszani, már akkor is rengeteg sztár játszott ott.”

Profi karrier 14 évesen: “Még gyerek voltam, és profik ellen játszottam, ami kicsit megijesztett. Kolumbiában korábban – 15-16 éves korukban – bedobják a mélyvízbe a játékosokat, Európában ez másképp zajlik. Csak mentem elõre, intelligens és tehetséges voltam. Fizikálisan nem vehettem fel velük a versenyt, ezért labda nélkül kellett mozognom: lekezeltem, átpasszoltam és tovább mentem.”

16 évesen Argentínában: “Elõször hat hónapot töltöttem a Banfieldnél próbajátékon, teljesen egyedül mentem oda. Akkoriban nem ment jól a játék. Egy fiú voltam, aki férfi akart lenni. Sokat sírtam, mert nagyon fiatalon egyedül voltam egy idegen országban. De aztán olyan nagyszerû játékosok ellen játszhattam, mint Riquelme, Aimar, Almeida vagy épp Gallardo. Hihetetlen volt, ott minden annyira szenvedélyes.”

Aztán következett a Porto: “Mikor Portugáliába igazoltam, már jól ismertek az emberek Kolumbiában. A Portónak akkoriban nagyszerû csapata volt. Olyan csapattársaim voltak, mint Falcao, Guarín, Lucho González. Sok trófeát nyertünk, és remek idõszaka volt a karrieremnek. A Porto szurkolói rendkívül igényesek. A csapat gyõztes mentalitású, nekik pedig mindennaposnak számítottak a gyõzelmek.”

És következett a szerelem: “A feleségemet már korábbról ismertem, mert egy jó barátom bemutatott neki 16 éves koromban. Aztán 19 évesen összeházasodtunk.”

A világbajnokságról: “A tornán sokkal jobban ment a játék, mint azt elképzeltem, mind csapat, mind pedig egyéni szinten. Mindig is errõl álmodtam, hogy gólt szerzek a világbajnokságon. Nagyon csalódottak voltunk a Brazília elleni vereség után.”

Az ismerõs Bernabéu: “Már korábban láttam egy meccset a Bernabéuban, amikor a Madrid az Elche ellen játszott. Akkoriban Falcao Madridban élt, nekem pedig szabadnapon volt a Portónál, így megragadtam az alkalmat és eljöttem meglátogatni õt.”

A Real Madrid álmai csapata: “Tehetséges voltam, de az embernek a szerencsére is szüksége van. Hároméves korom óta errõl álmodtam. Most át is élhetem. Boldog vagyok és harcolni akarok, hogy ez az álom folytatódjon. A Real Madridnak szurkolok Zidane, Beckham, Roberto Carlos, tehát a galaktikus éra óta, 11 éves koromtól pedig folyamatosan nyomon követem a csapatot. A tavalyi szezonban egy teljes napot utaztam Münchenig, csakhogy láthassam a csapatot a Bayern ellen. Meg is ragadtam a lehetõséget és készítettem egy fotót Cristiano Ronaldóval. Több éve ismerem õt, mivel mindkettõnknek Jorge Mendes az ügynöke. Emlékszem, mikor láttam õket a buszon. Csak azt hallottam, hogy ‘Cristiano, Cristiano’, aztán ‘Ramos, Ramos’. Azt mondtam magamnak, hogy egy nap te is ezen a buszon fogsz utazni. És nézd meg. Mindig is ezért küzdöttem.”

A Real Madrid érdeklõdése: “Már a világbajnokság elõtt beszéltünk. El akartam hagyni Franciaországot, és tudtam, ha jól játszok a világbajnokságon, akkor eligazolhatok. Mendes azt mondta, hogy nyugodtnak kell maradnom. Nagyon motivált voltam, hiszen ha jól játszom, eligazolhatok egy nagy klubba. Florentino Pérezzel a szerzõdés aláírásakor beszéltem elõször.”

Kezdeti krtiikák: “Nyugodt voltam, mert tudtam, kell egy kis idõ míg beilleszkedem, és a legmagasabb szinten tudok teljesíteni.”

A félénk James: “Nem vagyok félénk a csapattársaimmal. Tisztelem õket, mert óriási megtiszteltetés ilyen társakkal együtt játszani. Igazi világsztárok.”

Ancelotti eleinte csak csereként számított rád: “Nyugodt voltam, mert tudtam, be kell illeszkednem, de közben keményen is kell dolgoznom, hogy elérhessem a megfelelõ szintet. Tudtam, hogy sokat fejlõdhetek. Nem vagyok egy igazi gólvágó. Persze szeretek gólt szerezni, de nem vagyok gólvágó, nem vagyok Cristiano Ronaldo, aki 60 gólt szerez egy szezonban.”

A hangulat a Sociedad elleni vereség után: “Különös meccs volt, amit kézben tartottunk, de nincs rá magyarázat, hogy aztán mi történt. Különös és feszült volt a hangulat.”

Aztán jött Ancelotti “áldozat-beszéde”: “Õ egy meglehetõsen csendes edzõ, de akkor azt mondta, hogy fel kell ráznunk magunkat. Tapasztalt szakember, aki nagy csapatokat irányított. Igaz, hogy itt kicsit többet kell futnom, de boldog vagyok, amiért álmaim klubjánál lehetek.”

A kedvenc poszt: “Ahol az edzõ mondja, ott játszom. Mindig bevethetõ vagyok. Gond nélkül játszok irányítót, közel a kapuhoz. De a széleken és középen is boldogulok.”

Az Atlético elleni vereség mindent megváltoztatott: “Olyan játékosaink vannak, akik mindig gyõzni akarnak, akik mindig versengeni akarnak. De igen, az igazság az, hogy azóta egy másik Real Madridot láthatnak a szurkolók.”

A Clásico elõtti idegesség: “Nyugodt voltam, de természetesen éreztem a nyomást. Ez normális. Tudtuk, hogy jók vagyunk, hogy magas szintet képviselünk és képesek vagyunk nyerni. Ami leginkább lenyûgözött, azok az emberek, a szurkolók voltak, amikor megérkeztünk a stadionba. Csak néztem õket, és õk csak bátorítottak és ösztönöztek minket. Hihetetlen volt. Sohasem felejtem el azokat a képkockákat. Mindannyian nagyon koncentráltak és összeszedettek voltunk.”

Neymar gólja: “Nem ijedtünk meg, amiért vezetést szereztek. Még sok volt hátra, csak négy perc telt el akkor a meccsbõl, és számos játékosunk van, aki képes megváltoztatni a szituációt.”

A félidei beszéd: “Hittünk a csapatban. Láttam, hogy a Barcelona védelme elfáradt, nem tudnak teljes intenzitással pörögni, és sok területet hagynak nekünk. Mondtam Cristianónak, hogy elfáradtak, megtámadhatjuk õket. Erre õ azt válaszolta, hogy igen, igen, gyerünk, csináljuk!”

A meccs után: “Hazamentem a családommal. Sok barátom jött Kolumbiából.”

Falcao segítsége: “Nagyon sokat segített nekem. Mindig is közel állt hozzám. Nagyszerû barát. A sérülése nagyon kemény és nehéz idõszak volt, mert nagyszerû ember.”

Gólörömnél csók az alkarra: “Salomé, kislányom neve van odatetoválva. Az ilyen apró dolgok rendkívül sok érzelmet képesek kiváltani.”

James és a vallás: “Keresztény vagyok. Amikor tehetem, elmegyek a templomba. A Portónál töltött évek óta van egy spirituális vezetõm, akivel havonta egyszer találkozom.”

Összehasonlítás Di Maríával: “Nem érzek nyomást emiatt. Õ egy nagyszerû játékos, és tisztelem mindenért, amit eddig elért. De úgy gondolom, én is képes vagyok nagy dolgokat elérni ennél a csapatnál.”

A világ legjobb játékosa: “Cristiano, ez nyilvánvaló. Az Aranylabdát is õ érdemli meg a legjobban. Egy gólgép, és egy sztár, de ami a legfontosabb, hogy egy nagyszerû ember.”

Ha Bale egészséges, valaki kimarad: “Ez az edzõ döntése. Én azért dolgozom, hogy elérhetõ legyek számára.”

4-3-3 vagy 4-4-2?: “A 4-4-2-ben otthonosabban érzem magam, és az eredmények is magukért beszélnek.”

Casillas, Navas vagy Ospina?: “Mindhárman nagyszerû kapusok.”

Benzema vagy Falcao?: “Ha én lennék az edzõ, mindkettõjüket elõl játszatnám, magamat pedig mögöttük a 10-es pozícióban.”

Zidane vagy Valderrama?: “Mindkettõ.”

Kit csodálsz leginkább a sportvilágból? “Valderramát. Õ Kolumbia példaképe. Sajnos eddig csak két alkalommal tudtam beszélni vele.”

A legnagyobb meglepetés a Real Madridban: “Mindenki magas minõséget képvisel. Talán aki leginkább lenyûgözött, az Isco. Nagyon kedvelem õt.”

A legkeményebb ellenfél: “Az Atlético volt a legnehezebb. Nagyon kemény, komplikált és nehéz meccs volt.”

Legjobb barátok: “Cristiano, Ramos, Pepe, Marcelo…”

Hobbi a futballon kívül: “Videojátékok.”

A legjobb, akit valaha láttál: “Zidane.”

Az álom: “Megnyerni az Aranylabdát.”