Gergő

De tényleg! Úgyhogy nézzük mennyire stabil a klub, hogyan is működik gazdaságilag, mit is jelent a stadionfelújítás, mit jelent pénzügyileg egy Mbappé kaliberű játékos és miből is jön össze az a pénz, amit aztán átigazolásokra lehet költeni.

Ahogy az lenni szokott egy-egy sikertelenebb időszakban (értsd: idén elmarad a BL-döntős közös meccsnézés), valamiért egyből megjelennek mindenféle lesajnáló hírek, az “úgy hallottam…” találgatások és a kárörvendés csimborasszói arról is, hogy a Real Madridnak nemcsak a kerete, az edzője, hanem a pénzügyi helyzete is rossz, nincs pénz új játékosokra, óriási tartozása van a stadion miatt, a koncertek elmaradása meg hatalmas bevételkiesés, stb. A fordításokból így lesznek ferdítések, miközben a szakmai tények és a valósággal beszélő viszonyban lévő konkrét számok lemaradnak. 

Gyorsan leütöm a poént, hogy aki nem szeret vagy képtelen ennél hosszabb szöveget elolvasni, ő se menjen el üres gondolatokkal. Mert a valóság a fentiekkel szemben az, hogy a Real Madrid pénzügyi helyzete ennél stabilabb nemigen lehetne. A 2020 óta tartó következetes stratégiának és munkának köszönhetően pedig idén nyáron is van miből költenie a klubnak, ha a vezetőség így dönt.

A COVID utáni időszakban a Real Madrid vezetősége szépen, csendben az egész sportvilág egyik legerősebb pénzügyi mérlegét építette fel. De nézzük meg egy kicsit közelebbről ezeket a számokat, hogy jobban megértsük a klub gazdasági mutatóit. Ehhez három kulcsmutatóra érdemes figyelni.

1. A játékosok fizetése a bevételek arányában

Nevezhetjük fegyelmezettségnek, stratégiai önmérsékletnek vagy gondos kiválasztásnak – bárhogy is fogalmazunk, a Real Madrid rendkívül következetesen törekedett arra, hogy egy szigorú és hierarchikus bérstruktúrát alakítson ki és tartson fenn, amely a bevételekkel együtt növekszik. Ez nem volt könnyű feladat, különösen a világjárvány idején, amikor a bevételek 15–20%-kal csökkentek, miközben a fizetések stagnáltak vagy éppen emelkedtek. Ez hatalmas nyomást helyezett minden klubra, így a Madridra is.

A futball világában az egyik legfontosabb pénzügyi mutató a fizetés-bevétel aránya – vagyis hogy a klub teljes bevételének mekkora részét költi a játékosok bérére. A COVID-időszakban a Real Madrid riasztóan magas szintet ért el ezen a téren, 70% fölé emelkedett az arány, ami jóval meghaladja az Európai Klubszövetség (ECA) által javasolt felső határt.

A 2021/2022-es idényt követően azonban, mikor újra mehettek nézők a stadionokba, a stadionbevételek normalizálódtak, és Bale, Hazard, valamint Marcelo (pénzügyileg súlyos) szerződései is kikerültek a könyvelésből. Azóta a Real Madrid következetesen, az aranyszabálynak tekintett, 50%-os szint alatt vagy azon tartja a bérarányt.

Jelenleg a klub bevételeinek körülbelül 45%-át fordítja fizetésekre – ami különösen figyelemre méltó Kylian Mbappé érkezésének fényében. Ez a fegyelmezett hozzáállás biztosítja a pénzügyi stabilitást és mozgásteret, miközben a klub bevételei tovább növekednek.

2. Játékosok értékcsökkenése (vagyis az átigazolási díjak) aránya a bevételhez viszonyítva

A kiegyensúlyozott bérstruktúra fenntartása fontos, de a kluboknak legalább ilyen körültekintően kell kezelniük az átigazolásokra fordított kiadásaikat is. Itt jön képbe az amortizáció fogalma – ami annyit jelent, hogy egy játékos átigazolási díját egyenletesen elosztják a szerződésének időtartamára. Például ha a Real Madrid egy játékost 100 millió euróért igazol le öt évre, akkor a pénzügyi kimutatásokban évente 20 millió euróként jelenik meg ez a költség.

A gyakorlatra lefordítva: ha a Real Madridnak 100 millió eurója van a nyári igazolásokra, és az összeget egyetlen játékosra költi el, akkor sem meríti ki azonnal a költségvetést. A döntő szempont inkább az, hogy az adott igazolás hogyan befolyásolja a klub amortizációs kiadásait több éven át. Ahogy a bérek esetében, úgy az amortizációt is általában a klub teljes bevételéhez viszonyítva mérik, hogy pontos képet kapjunk a hosszú távú pénzügyi stabilitásról.

A 2020/2021-es szezonban Hazard, Jovic, Militão, Mendy és Reinier leigazolására fordított jelentős kiadások az amortizációt a bevételek 23%-ára tolták fel, veszélyesen megközelítve a 25%-os vörös vonalat. A 2020-as és 2021-es csúcsértékeket hosszú távon fenntarthatatlannak tartották. Az elmúlt öt szezon tudatosabb átigazolásainak köszönhetően ez a mutató mára kb. 14%-ra csökkent, ezzel ismét felülmúlva az iparági irányadó értéket.

3. A siker kulcsa: a bevételek növelése

A Real Madrid összes bevételi forrása – meccsnapi jegybevétel, szponzorációk, kereskedelmi együttműködések – az elmúlt négy évben két-háromszorosára nőtt. Egyetlen mutató van, ami valamelyes stagnált, az pedig a közvetítési bevételek, vagyis a híres-neves TV-s jogdíjak (igen, itt jön elő az UEFA-val és a La Ligával való összefeszülés).

A klub tisztában van globális értékével, éppen ezért folyamatosan új megoldásokat talál annak kihasználására – ebből is adódik az állandó feszültség a sportágat irányító szervezetekkel. Végső soron viszont a bevételnövekedés volt a Real Madrid pénzügyi erejének legfontosabb mozgatórugója: de ez annyira nem meglepő, hisz minél többet keres a klub, annál többet fektethet felelősségteljesen bérekbe és átigazolásokba anélkül, hogy átlépné a korábban említett pénzügyi határokat.

Na, de mi a helyzet a stadionköltségekkel? Mi van a koncertkavalkáddal és az elveszett bevételekkel? Kidobott a klub több mint egymilliárd eurót, és most meg kockáztatja, hogy százmilliókat bukik rajta?

A válasz nagyon egyszerű: nem, az elmaradt koncertbevételeket meg sem érzi a klub. A képen is jól látszik, bár közelről érdemes nézni azt a piros vonalat a 24/25-ös oszlopon 10 millió eurónál – ez az elmaradt koncertek becsült hatása ebben a szezonban. Ez a stadionból származó várható bevételek kevesebb mint 4%-át teszi ki. Akkora hatása van, mint a csapat játékára az, ha egyik napról a másikra kikerülne a keretből Vallejo.

A nagyobb veszteséget a Legends nevű rendezvényszervező cég könyvelheti el, velük kötött szerződést a klub a nem sport jellegű események lebonyolítására. Az már most elképzelhető, hogy a Madrid újratárgyalja az együttműködést, hogy korrekt partner legyen, vagy akár hitelből finanszírozza a zajszűrő rendszer megépítését  – de egyik lehetőség sem befolyásolná érdemben a klub bevételi kilátásait.

A stadion továbbra is bevételi forrás, nem pedig teher. A klub sosem úgy tervezte, hogy majd a koncertek hozzák a nagy pénzeket. A fő bevételi források még mindig a szponzorációk, a VIP vendéglátás és a meccsnapokhoz köthető dolgok.

Na, de mégis miből?

Ahogy láthatjuk, a Real Madrid bevételei gyorsan növekednek, a bérköltségek kontroll alatt vannak, a játékosigazolásokra fordított kiadások pedig kiegyensúlyozott amortizációval lettek kezelve. Ezekre az alappillérekre építve a következő nagy kérdés természetesen az adósságra vonatkozik: mennyi a tartozás, és mennyire van biztos kezekben?

Jöjjön a matekozás. A stadionfelújítást 1,2 milliárd eurós hitelből fedezte a klub, ez pedig három részletre lett felosztva – mindhárom alacsony, 3%-nál kisebb kamattal, ami rendkívül kedvezőnek számít, különösen manapság. A hitel nagysága ellenére a Madrid 30 éves futamidőre kötötte a szerződést, és évente körülbelül 40 millió eurót törleszt.

A klub közben évente 100-300 millió euró közötti pénzforgalmat csinál (ezt pont olyan, mint amikor jön a számládra a pénz, aztán költesz belőle, aztán megint jön és így tovább). Emellett 85–250 millió euró közötti pénz- és tartalékalapot tart fenn a klub, ez egy biztonsági tartalék, vagy nevezhetjük megtakarítási számlának is.

A Real Madridnak szinte semmilyen adóssága nincs a stadionra felvett kölcsönön kívül, ami azt jelenti, hogy az adósságfedezeti mutatója – vagyis hogy mennyire könnyen tudja teljesíteni a fizetéseit – rendkívül erős.

Szóval, ha eddig nem lett volna világos, talán most már az: a stadion egyáltalán nem jelent pénzügyi terhet. Éppen ellenkezőleg – hosszú távú bevételi forrás, egy motor a folyamatos pénzügyi növekedésében.

Mit hozhat 2025 nyara?

A sötét jövőt festő szürrealista hírnovellák, a “minden sérült játékos igazából egy új igazolás” és a “Pérez hülye, önző, öreg és nem ért hozzá” frázispuffogtatások ellenére a Real Madridnak bőven van mozgástere arra, hogy pénzt költsön nyáron a keret megerősítésére.

Ha a bevételek elérik az előrejelzett 1,3 milliárd eurót (és nem jönnek váratlan gazdasági nehézségek), a klub 100 millió eurót költhet átigazolásokra (feltételezve, hogy a szerződések a megszokott öt évre szólnak), és még így is a kívánt 15%-os amortizációs bevételarány alatt marad. Ezen felül a Madrid akár 30 millió euró éves bérköltséget is hozzáadhat a jelenlegihez, és ezzel együtt is kényelmesen az 50%-os bér-bevétel arány alatt marad.

Egy példa a számolgatáshoz: Mbappé jelenlegi éves fizetése 31 millió euró, Camavingáé 12 millió euró, Arda Güleré 5 millió euró. Szóval, ha csak a béreket nézzük, akkor akár egy Mbappé kaliberű szupersztár, vagy akár 6 Arda Güler is érkezhetne.

Ja, és mindezt úgy, hogy nem számolunk játékoseladásokkal, amelyek még nagyobb pénzügyi szabadságot adnának a nyárra.

Röviden és tömören: A Real Madrid pénzügyi helyzete nagyon is rendben van. A klub az elmúlt öt évben kiválóan teljesített, és most már rendelkezik azokkal az eszközökkel – pénzügyileg és struktúrálisan –, amelyekkel folyamatosan erősíthetik az elkezdett projektet. A vezetőség által kijelölt útnak köszönhetően megvan a mozgásterük, hogy akár jelentősen megerősítsék a keretet idén nyáron. Persze a pénzügyi kérdéseken túl sok minden mást is mérlegelni kell a vezetőségnek egy-egy igazolásnál, de az egy másik cikk témája már.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy a Real Madrid évek óta, részben a piacon megjelent, végtelen pénzzel rendelkező klubok árfelverő hatása miatt, alkalmazza azt a stratégiát, hogy lejárt szerződésű játékosokat szerez meg és így spórol pénzt az átigazolási díjon. Ilyen volt Alaba, Rüdiger és Kylian Mbappé is, de ilyen lehet idén nyáron, a Liverpooltól elbúcsúzó, Alexander-Arnold is.