É. Csongor (Veidt)

Az 1990-es években újfajta látványelemek kezdtek el megjelenni a lelátókon Európa-szerte. Korábban a szurkolók „csak” pirotechnikai eszközökkel tudták feldobni egy-egy mérkőzés hangulatát. Nem volt ez máshogy a spanyol fővárosban sem, ám az ultramozgalom hazájának számító Olaszországból gyorsan elterjedt az új őrület. A madridi ultrák egyszerűbb, főként kartonlapokra vagy lufikra épülő koreográfiákkal kezdték, de mindenkiben ott égett a tűz, hogy valami  igazán egyedit alkossanak, felnőve ezzel az olaszokhoz. Ez azonban komoly szervezői munkát igényelt, a pirotechnika egyszerűségéhez szokott szurkolóknak pedig nehezen ment az átállás.

A fordulópontot – nem meglepő módon – a pirotechnikai eszközök használatára vonatkozó szabályok megszigorítása jelentette. A fanatikusoknak új eszközökhöz kellett nyúlnia. Az 1990/91-es idényben  (a Tirol Innsbruck ellen, illetve a Barcelona elleni szuperkupa-döntőn) történtek az első lufis próbálkozások, de a megvalósítás finoman szólva sem volt tökéletes. A következő szezonban a Real Madrid ultrái elkezdtek óriásbetűs kiírásokkal próbálkozni, mint például: Juanito Maravilla, Todos al cabezón, Ultrassur les desea felices fiestas, ETA Asesina. Később, a Torino elleni UEFA-kupa-elődöntőn ismét újítani próbált az Ultras Sur, de a kartonlapok és vécépapír-gurigák felhasználásával készült koreónak nem lett túlságosan jó vége. Ez azonban nem vette el az emberek kedvét a próbálkozástól. Épp ellenkezőleg.

A rendkívül kiélezett bajnoki szezonban éppen ekkor volt esedékes egy városi derbi. Az Ultras Sur elhatározta, hogy a már-már unalmassá váló pirotechnika-show helyett valami olyannal próbálkoznak meg, amivel még senki az országban. Ahogy korábban már említésre került, a spanyol csoportokra nagy hatást gyakorolt az olasz mozgalom, és ez ennek az élőképnek az esetében sem volt máshogyan. Az előző évi genovai derbin a Genoa-fanatikusok által alkotott kanyar egy vízen úszó hajót hívott életre, jó néhány extra elemmel, amely a városhoz, a csapathoz vagy a liguriai térséghez kötődik. A madridiak eldöntötték, hogy egy hasonló alapokon álló alkotást szeretnének létrehozni, természetesen egy Real Madridhoz kötődő elemmel a középpontban. A választás egy viking hajóra esett.
(Habár ez a magyar nyelvben egyáltalán nem honosodott meg, a Real Madrid egyik beceneve Los Vikingos, azaz „​vikingek”  – a szerk. kieg.)

Az eredeti ötlet ennél valamivel ambíciózusabb volt: három hajó készült volna el, a bajnoki aranyért versengő csapatok (Real Madrid, Barcelona, Atlético Madrid) színeivel. A hajók a bal oldalról indultak volna, a másik oldalon pedig egy sziget várta volna a befutót, egy hatalmas kupával. Amikor a madridi hajó – természetesen elsőként – „célba” ért, elszabadult volna a pokol, méghozzá füstök és hanggránátok formájában. Ezt az ötletet végül időhiány miatt elvetették, hiszen alig négy nap volt hátra a mérkőzésig. Mindandazonáltal később ezt is megvalósították.

De térjünk csak vissza az eredeti témánkhoz, amely a Real Madrid ultrái által első ízben készített élőkép. A derbit megelőző napok a munka és a készülődés jegyében teltek. A barna kartonból készült hajót különböző, címerszerű elemekkel dekorálták ki, a jármű „rakománya” pedig a bajnoki trófea lett. Az Ultras Sur a részletekre is ügyelt: botokra erősített, lila és fehér színű kartoncsíkokat készítettek, melyek a háttérben ringatozó hullámokat voltak hivatottak megformázni. Egy dolog azonban még hiányzott: hogyan mozgassák magát a hajót? A tákolmány nagy súlya miatt csak egyetlen megoldás jöhetett szóba: kábelekkel hozzákötik a hajót az első emelet hosszú oldalainak széléhez, az éppen alatta lévők pedig mindig „továbbpasszolják” a következő sornak. Amikor végre elkészültek, újabb problémák merültek fel: az Ultras Sur szektorába vezető bejárati kapuk túlságosan keskenyek és alacsonyak voltak egy ilyen művelet megvalósításához. A hajót végül csak a stadion szemközti, északi oldalon tudták bejuttatni a stadionba, de a készítőknek ehhez végig kellett vonulniuk az utcán, gondosan ügyelve arra is, hogy ne érje kár az alkotást.

Eljött a meccsnap. A bajnoki küzdelem nagyon szoros volt, az első két helyen álló csapatot, a Real Madridot és az Atlético Madridot mindössze egyetlen pont választotta el egymástól. A stadionba érkezők meglepődéssel és csodálattal az arcukon figyeltek fel a déli oldal lelátóin ágaskodó hajóra, és talán nem is sejtették, hogy hamarosan mozogni is fog. Még a biztonsági szolgálat munkatársai is meglepődtek, hiszen előzetesen senki sem tájékoztatta őket erről. Lévén, ez egy teljesen szokatlan helyzet volt számukra, megpróbáltak közbelépni. Rengeteg botot eltörtek azok közül, amelyeket a hullámzás imitálásához használtak volna a szurkolók, ám a hajó „vízre bocsátását” még ők sem tudták megakadályozni, hiszen az Ultras Sur tagjai élőfalat alkottak akörül. A koreográfiát végül még a mérkőzés előtt bemutatták, és ahogy az a képeken is látszik, a helyszínen lévő fotóriporterek azonnal az ultrák szektora elé sereglettek, hogy testközelből örökíthessék meg ezt a történelmi jelentőségű (ez volt az első valódi élőkép Spanyolországban!) pillanatot.

Az eredeti terv szerint egyébként a hajó nem lógott volna be a szurkolók közé, csak épphogy a fejük búbját súrolta volna, ám a hatalmas súly és a fémkábelek nem éppen kifogástalan állapota keresztülhúzta a számításokat. Ám ennél nagyobb nehézségbe szerencsére nem ütközött az Ultras Sur az élőképpel összekötött koreó megvalósítása során.

Az akció a Real Madrid hivatalos szurkolói újságjába is bekerült.

A klub ebben az időben még nem szégyellte a saját szurkolóit, vagy talán csak nem a bizniszt helyezték előtérbe, mint manapság. Ami magát a mérkőzést illeti, a történelem egyik legjobb derbijét játszották a csapatok. Az Atlético Madrid kétszer szerzett vezetést, a Real Madrid pedig kétszer egyenlített, hogy végül 3-2-re megnyerje az összecsapást. A győzelmi mámortól delíriumba került közönség önfeledten ünnepelte a sikert, melynek köszönhetően már a bajnoki cím sem tűnt elérhetetlennek (igaz, az idény végén a Barcelona ünnepelhetett). A játékosok a lefújást követően azonnal a szurkolókhoz (nem csak az ultrákhoz) rohantak, és mezüket a közönség közé dobva együtt ünnepeltek az emberekkel, hogy megköszönjék a fantasztikus szurkolást.

Ezzel a poszttal az ultrák első generációjáról szerettünk volna megemlékezni, akik kijelölték az utat a későbbi korosztályok számára.