É. Csongor (Veidt)

Kezdetek: „Gyerekkoromban féltem attól, hogy egy csapat tagja legyek. Sokat fociztam a kertünkben a bátyámmal, de nem tudtam, hogy mit jelent egy közösség részének lenni. Az apám ösztönzésére egyszer ellátogattam egy egyesületi edzésre, és nagyon tetszett. Attól a naptól kezdve csak a profi labdarúgóvá váláson járt az eszem.”

Lens: „A Lens egyike Franciaország legrégebbi klubjainak. Több próbajátékon is jártam náluk 8 éves koromban. Néhány héttel később felhívták az édesapámat, és elmondták neki, hogy le szeretnének igazolni. Az egyetlen problémát a távolság jelentette. Sok időbe telt eljutnom az edzésekre. Általában már a kocsiban átöltöztem, hogy később ne menjen ezzel az idő. Sokat köszönhetek a szüleimnek, mindig is nagyon bátorítóan és segítőkészen álltak az álmom megvalósításához. A Lens volt az első csapat, mely profi szerződést ajánlott nekem. Mindig is tisztán láttam magam előtt a céljaimat, és mindent megtettem elérésük érdekében.”

„17 éves voltam, amikor a klub utánpótlás-csapatának trénere csapatkapitánnyá választott, mindössze öt mérkőzés után. A társaim 21-22 évesek voltak, de ő mégis engem választott. Valójában én voltam a legfiatalabb. Furcsa érzés volt. Két meccsel később már a felnőtt csapat edzője is megkeresett. Azt akarta, hogy velük tréningezzek.”

Real Madrid: „Épp a főiskolám egyik épületében voltam, amikor megcsörrent a telefonom. Nem tudtam, hogy kinek a hangját fogom hallani a készülékem hangszóróiból. Zizou volt az. Elmondta, hogy ez nem egy átverés, de természetes én csak legyintettem az egészre. Azt kérdeztem: »Ki szórakozik velem?« Aztán felismertem a hangját… nagyon meglepődtem, utána pedig annyira elszégyelltem magam, hogy inkább arra kértem őt, hívjon vissza egy későbbi időpontban. Sok dologra számíthatsz életedben, de a Real Madrid nem tartozik közéjük. Az ő szintjük annyira elérhetetlennek tűnt számomra, hogy még csak gondolni sem gondoltam rá. Végül elfogadtam az ajánlatukat…”

Érkezés: „Sosem fogom elfelejteni a napot, amikor megérkeztem a madridi repülőtérre. Rengeteg újságíró volt ott. Én azt hittem, hogy csak bemegyek az klub egyik irodájába és aláírom a papírokat. Nem számítottam arra, hogy ekkora felhajtás lesz egyetlen játékos miatt… Akkor értettem meg igazán, hogy hová is érkeztem. Amikor megláttam a várost, a stadiont, a BL- és BEK-serlegeket, úgy éreztem magam, mint aki egy álomba csöppent bele.”

„Ez egy olyan klub, ahol mindig történik valami különleges. Nem olyan, mint más csapatok. Tizenegy európai kupagyőzelemmel büszkélkedhetnek, ami egy egészen elképesztő szám. A Real Madrid különleges kapcsolatban áll a Bajnokok Ligájával.”

Támogatás: „Az első emlékem a Bernabéu öltözőjéből? Egyedül álltam, a szekrényemet bámultam. Azt kérdezgettem magamtól: »Tényleg ezek az emberek lesznek a csapattársaim?« Alig akartam elhinni. Mindenki szívélyesen fogadott, de Benzema és Diarra támogatása különösen sokat jelentett nekem. Ők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy segítsék a beilleszkedésemet. Egy 18 éves játékos számára már az is nagy kihívás, hogy megmutassa, képes megbirkózni a világsztárok által jelentette teherrel. Először az öltözőben kellett bizonyítanom, nem a pályán.”

Első gól: „A Galatasaray ellen szereztem madridi karrierem első találatát. Nem tudtam levenni a szememet a szurkolóinkról. Nem sok mindenre emlékszem a találkozóból, de a gólom megszerzése leírhatatlan érzés volt. Olyan felindult állapotban voltam, hogy néhány másodpercig egy hang sem jutott el az agyamig. Egy érzelmekkel teli világ nyílt ki előttem. Újra be akartam találni, hogy halljam a szurkolók üdvrivalgását… büszke vagyok arra, hogy én voltam a klub harmadik legfiatalabb játékosa, aki debütált a Bajnokok Ligájában.”

Élete mérkőzése: „Minden olyan tökéletes volt. Még álmodni sem mertem volna jobbat. A Barcelona elleni első meccsemről van szó, ahol nagyszerűen védekeztem és még egy gólt is sikerült lőnöm. Messi? Megpróbáltam megjósolni a mozdulatait. Csak így lehet megállítani.”

Tizedik: „A mérkőzés előtt néhány órával sziesztázni mentem, de nem tudtam álomra hajtani a fejemet. Hatalmas volt a nyomás rajtam, hiszen tudtam, hogy pályára fogok lépni. Az emberek már olyan régóta vártak egy BL-győzelemre… ez volt a legélvezetesebb és a legérzelmesebb mérkőzés egész karrieremben.”

Sérülés: „A sérülések a profi futballista életének része, de mindig csalódással tölt el, ha megsérülsz. 2013 nyara volt a pályafutásom első nehéz időszaka, de a megpróbáltatások összességében csak erősebbé tettek. Nagyon sokat dolgoztam, hogy csúcsformában térjek vissza.”

Bajnokok Ligája: „Csak elképzelni tudom, hogy milyen nehéz lehet az ellenfeleinknek, amikor látják, hogy az egész Santiago Bernabéu mellettünk áll. A szurkolóink támogatása plusz energiát ad nekünk. Két Bajnokok Ligáját nyertünk három év alatt, de azt hiszem, sosem fogom megszokni a végső sikerrel járó érzést. Teljesen egyedi állapot. Ez az igazán szép a futballban: címeket nyersz, de utána még többre vágysz.”