É. Csongor (Veidt)

Amikor Rafael Márquez még blanco volt

A mexikói védőt igazi legendaként tartják számon a Barcelona háza táján. A játékos 2003 és 2010 között szolgálta a katalán alakulatot, a Carles Puyollal formált védőfaluk pedig szinte áthatolhatatlan volt. Az egykori hátvéd sorsa azonban máshogy is alakulhatott volna. Egy 2001-ben készült interjú során elmondta a Marcának, hogy szívesen játszana a blancóknál: „Igazság szerint nagyon is el tudom képzelni magamat a Real Madrid játékosaként.”

Diego Simeone a Real Madridban?

Az Atlético Madrid jelenlegi trénere számtalan alkalommal (legutóbb az Onda Cero rádióállomás egyik hétfői műsorában) jelentette már ki, hogy sosem edzené a Real Madridot és büszke arra, hogy a város pirosabbik felén tölthette karrierjének talán legnagyszerűbb éveit. Mivel Simeone abszolút klublegendának számít a matracosok háza táján, így nehéz lenne bármit is kifogásolni ebben a mondatban. Azonban az argentin edző általában elfelejti megemlíteni, hogy 1994-ben volt egy ilyen kijelentése is: „Csak a Real Madrid kedvéért hagynám el a Sevillát. Ha mást mondanék, akkor az hazugság lenne. Úgy gondolom, hogy profi játékosként nincs gond azzal, hogy hogy a világ legnagyobb csapatainak egyikében szeretnék futballozni.”

És Zidane a Barcelonában?

A Barcelona és az Atlético Madrid után a Real Madrid egyik legendás játékosa is terítékre kerül. Talán nem túlzás kijelenti, hogy játékosmúltja, személyisége és edzőként elért eredményei miatt Zidane-t istenítik a spanyol fővárosban. De a Madridba való igazolását megelőzően Zidane bizony a katalán együttes felé is kacsingatott: „Spanyolországban két olyan csapat van, amelynek egyikében bármelyik játékos szívesen játszana: a Real Madrid és a Barcelona. Az én szívem inkább a Barçához húz. A családtagjaim szurkolói hovatartozásának köszönhetően két csapatot szerettem igazán gyerekkoromban, a Barcelonát és a Juventust. Most az utóbbi játékosa vagyok, de ki tudja, talán egyszer a Camp Nou gyepszőnyegét hívom majd az otthonomnak.”

Iniesta: Teljes szívemből madridista voltam

Don Andrés nevét senkinek sem kell bemutatni. A Barcelonával a létező összes trófeát begyűjtötte már, időközben pedig a klub identitásának alapvető részévé nőtte ki magát. A középpályás 11 éves korában csatlakozott a La Masía soraiba. Néhány hónap múlva sor került egy afféle "bemutatkozó interjú" rögzítésére, Iniesta pedig gyermeki meggondolatlansággal árulta el azt, hogy korábban nem a katalán együttesért dobogott a szíve.

Luka Modrić, a katalán-szimpatizáns
A futballvilág nagyjából 2008-ban figyelt fel a horvát mágusra. Külseje, játékstílusa és megjelenése számos hasonlóságot mutatott Johann Cryuff-fal, ráadásul Barcelona-drukker hírében is állt a horvát játékos. A Mundo Deportivo nem habozott, mikrofonvégre kapta a Dinamo Zagreb középpályását, aki így nyilatkozott: „A barátnőmmel, Vanjával egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk Barcelonában. Voltunk az Espanyol elleni derbin is. A Barcelona egy hatalmas klub. Jó lenne, ha egyszer én is ott játszhatnék. Akár 300-as számú mezt is elfogadnám.”

Piqué és a bírózás…

A Barcelona védője 2011-ben így nyilatkozott: „Nem beszélünk a játékvezetőről, kizárólag a futballal foglalkozunk.” Ezt az idei szezonban már többször megcáfolta, elég csak a Villarreal elleni mérkőzést követő nyilatkozatára, vagy a hírhedtté vált Twitter-posztjainak egyikére gondolnunk.

… Sergio Ramos és a bírózás

A Real Madrid csapatkapitánya éppen ellentétes utat jár be, mint katalán kollégája. Mostanában több mérkőzés után is hangsúlyozta, hogy a Real Madridnak nem szokása véleményezni a játékvezetői testület tevékenységét, de a korábbi akciói nem éppen ezt a fajta szemléletet igazolják. Egy Bajnokok Ligájában lejátszott Clásicót követően például ezt írta Twitteren, reagálva Pepe kiállítására: „Nem kommentálok, csak egyszerűen szomorú vagyok.” Egy másik Klasszikust követően pedig így nyilatkozott: „A bírói döntések döntő befolyással bírtak a mérkőzés végkimenetelének szempontjából, de ezek ellen nem tehetünk semmit."

Mourinho és az Európa-liga esete

Néhány nappal ezelőtti nyilatkozatával számos futballrajongót lepett meg Mourinho: „Az Európa-liga megnyerése nagyobb értékkel bír számomra, mint az angol bajnokság negyedik helye. A célunkat mindkét esetben elérjük, hiszen kvalifikáljuk magunkat a Bajnokok Ligájába.” Ez a kijelentés azért hat ironikusan, mert néhány évvel ezelőtt éppen ellentétesen szólalt fel a portugál szakember. 2013-ban a Rafa Benítez irányította Chelsea hódította el az európai kupasorozatot, Mourinho pedig csupán ennyit fűzött kollégája sikeréhez: „Számomra kudarc lenne az Európa-liga megnyerése. Nem akarom, hogy úgy érezzék a mindenkori játékosaim, hogy ennyi az elvárás irányukban.”