É. Csongor (Veidt)

Zidane visszatért néhány jól megszokott játékelemhez. A blancók játékában (ismét) túl hangsúlyos szerepet kapott a szélső támadók játéka és ebből kifolyólag a beíveléses figurák. Ez főként a gyenge pozíciós játéknak és a kevés mélységi mozgásnak köszönhető. A támadóharmad középső részén továbbra is hatástalan a Real Madrid támadógépezete. Mindazonáltal érvényesült a nagy számok törvénye: két beívelésből sikerült betalálni az ellenfél hálójába. Kroos remek kanyarintásai és a játékosok rögzített helyzeteknél birtokolt rendkívüli képességei szállították a győzelmet, ezúttal Sergio Ramos két góljának formájában.

A Real Madrid védekezése az ellenfél térfelén

A védekezés elemzése során általában meg kell különböztetnünk a saját térfélen és az ellenfél térfelén alkalmazott védelmi modulokat. A csapat 4-3-3-as felállásban kezdte a mérkőzést, hiszen Ronaldo és Lucas Vázquez egyértelműen szélsőt játszottak, mögöttük pedig a "gálaközéppálya" dolgozott. A 4-3-3-as, Málaga térfelén történő védekezés során általában Benzema közvetlenül a kapust presszionálta, a két szélső pedig az ellenfél belső védőit próbálta nyomás alatt tartani. Modrić és Kroos követte az andalúzok szélső bekkjeinek mozgását, az ő helyükre pedig általában Marcelo és Nacho lépett fel biztosítani. A gond az volt, hogy a támadóink nagyon passzívan végezték a feladatukat, az alacsony intenzitás következtében pedig legtöbbször nyugodtan építkezhetett hátulról az ellenfél.

Az ebből fakadó legnagyobb probléma az volt, hogy az egyik középpályás gyakran lépett fel segíteni a támadóknak, ez viszont sokszor visszaütött néhány pillanattal később, mert az elmozdult védelmi vonalaknak nem volt ideje újrarendeződni. A lenti kép által ábrázolt szituáció rengetegszer előfordult a mérkőzés során. A pillanatképet megelőző szituációban Modrić fellépett a presszinghez, egy gyors oldalváltásnak köszönhetően azonban nem volt ideje felvenni normál pozícióját. Ebben az esetben Ronaldónak kellett volna kisegítenie Kroost, a portugál emberét pedig Benzema vehette volna fel, ám a két támadó egyáltalán nem segített Toninak. Ezzel nemcsak őt, hanem Casemirót is kényszerhelyzetbe hozták: ha felveszi horvát társa helyét és segít Kroosnak, akkor túl nagy üres területet hagy maga mögött, ha viszont visszább lép, akkor Kroos magányos akciója szinte biztos, hogy eredménytelen lesz. Összefoglalva tehát a támadósor, különösen a Benzema és Ronaldo által (nem) végzett presszing egyáltalán nem volt a csapat segítségére.

A bedobásoknál sokkal agresszívabban támadtak le a játékosok, aminek gyakran meg is lett az eredménye.

Marcelo sérülése után Zidane egy váratlant húzott és Iscót cserélte be. Ez azt jelentette, hogy Nacho átment a bal oldalra, Lucas lett a jobb oldali bekk, a csapat tehát a klasszikus 4-4-2 (gyémánt-) formációra váltott. Sajnos a szerkezeti változtatások egyáltalán nem javították fel a madridi letámadások hatékonyságát. Az Iscóval kiegészült támadóduó a csere után sem tudta hibára kényszeríteni a Málaga játékosait, a középpályások ennek köszönhetően gyakran folytatták magánakciójukat, ami az érzékeny szerkezet teljes felborulását vonta maga után. Az egyetlen érdemi változás az volt, hogy néhány méterrel feljebb tolódott a csapat presszingvonala.

A Real Madrid védekezése saját térfelén

Marcelo sérülését megelőzően Lucas Vázquezre hárult a kulcsfontosságú védelmi szerep a támadók közül, hiszen saját térfelén rendre visszalépett a középpályára. Az így kialakult 4-4-2-es szerkezetben remekül lehet kontroll alatt tartani a pálya középső területeit (center half, half spacek). Ehhez lényegében a Málaga támadásépítése is asszisztált, hiszen elsősorban a széleken való játékra fókuszáltak a napospartiak. Ez idővel a teljes madridi középpálya egyik oldalra való eltolódását jelentette, de ez a játékelem remekül működött az egész mérkőzés ideje alatt.

(a Málaga passztérképe a támadóharmadban)

A csere után a Real Madrid szigorúan tartotta magát a már említett gyémántalakzathoz, a pálya centrális területein történő veszélyek elhárítása érdekében. Ha a vendégek szélen próbálták megjátszani a labdát, akkor a Kroos-Modrić páros egyikének (kiegészülve Casemiróval vagy Iscóval) volt a feladata, hogy ezt megakadályozza. Ez a felállás rendkívül gyenge a gyors oldalváltásokkal, oldalirányú indításokkal szemben. Ezt az a tény is fokozza, hogy sem Modrić, sem Kroos nem sorolható a rengeteget futó, klasszikus box-to-box középpályások (pl. Arturo Vidal, Radja Nainggolan) közé. Mindazonáltal egy-két esetet leszámítva, a Málaga egyáltalán nem próbált meg előnyt kovácsolni ebből. Szerencsére nem volt a csapatukban egy Xabi Alonso.

(Modrić mögött hatalmas üres terület kínálja magát, a szélen elfutó játékoshoz így könnyedén passzolhat társa)

Gondok a támadásban

Ahogy a bevezetőben említésre került, a Real Madrid támadásépítéseiből teljesen hiányzott a középső területeken való átütő erő. Ez két okra vezethető vissza: a támadók által végzett mélységi mozgások hiányára és Casemiro rossz pozíciós játékára. A lenti kép remekül szemlélteti a problémát. Casemiro túlságosan előremerészkedik, ezzel pedig meghátrálásra és óvatos játékra kényszeríti társait. Luka Modrić és Toni Kroos szerepköre így jelentősen lekorlátozódik, nem játszhatnak szabadon és ilyen esetekben legtöbbször a szélre való kijátszást kell választaniuk. Ez már korábbi mérkőzéseken is rendszeresen előfordult. Amennyiben edzői utasításra történik mindez, akkor az egy nagyon súlyos hiba Zidane részéről. A szélre való kényszerített passz után a csapatnak egyetlen választása marad: a beívelés.

Máshogy megfogalamzva, Casemiro az ilyen jellegű szerepkörben való tetszelgésével éppen azt veszi el a csapattól, amiért eredetileg pályán van: a középpálya és a csapat egyensúlyát. Ha Zidane továbbra is ragaszkodik ehhez a felálláshoz, akkor Casemirónak hátrébb kell lépnie, hogy legalább az egyik társa szabadon mozoghasson elöl. Ez hozzájárult ahhoz is, hogy mivel Isco nem kapott passzt a pálya középső részein, gyakran kellett szélre vagy mélyebbre mozognia. Ha ehhez még hozzátesszük Benzema és Ronaldo statikus mozgását, akkor már nem is annyira különös, hogy a csapat a beívelésekre építette fel a támadójátékát. Ez talán nem a legszerencsésebb, de fontos megjegyezni, hogy Zidane egyáltalán nincsen könnyű helyzetben, hiszen ha hosszútávon akarja orvosolni ezeket a problémákat, akkor radikális változásokra van szükség.

A Málaga presszingje

Ideje kicsit foglalkozni az ellenféllel is. Az andalúzok nyomásgyakorlása hasonló módon épült fel, mint a madridiaké, egy fontos különbség azonban volt: az intenzitás. A málagaiak támadói többet futottak és sokkal hatékonyabban zavarták meg a támadásépítéseket. Mivel elsősorban a gyémántformáció négy tagjának semlegesítésére koncentráltak, a széleken elfutó játékosok gyakran üresen maradtak, ahogy a lenti képen is látható. A beívelésekből álló játék tehát nagyrészt köszönhető az ellenfél taktikájának is, akik lényegében rákényszerítették akaratukat a blancókra.

A Málaga magasra feltolt védelmi vonalai kétéleű fegyverként funkcionáltak, hiszen gyors váltásokkal és az üres területek nagyszerű kihasználásával többször is ígéretes támadást vezethettek a madridiak. Legtöbbször Lucas Vázquez (amíg támadóként játszott) és Cristiano Ronaldo kapott nagyszerű indításokat.

Egyéni teljesítmények

A Real Madrid legjobbja egyértelműen Toni Kroos volt. Nagyszerűen passzolt és ő diktálta a mérkőzés tempóját. Átadásaiból gyakran alakult ki egy az egy elleni szituáció. Statisztikája: 9 kulcspassz, 60 passz, 94%-os passzpontosság, 4 keresztlabda, 6 ívelés, 3 szerelés és 1 közbeavatkozás. Casemiro felemás mérkőzésen van túl. A lehengerlő védelmi munkájába ezúttal csúszott néhány hiba is, presszing alatt pedig sokszor hozott nagyon rossz döntéseket. Egy szükségtelen faltért sárga lapott kapott, később pedig könnyen a kiállítás sorsára juthatott volna egy taktikai szabálytalanság elkövetése után, de szerencséjére a bíró nem mutatta fel a második sárgát. Az ő számai: 8 ívelés, 7 szerelés, 1 közbeavatkozás, 2 felszabadítás, 3 szabálytalanság, 1 sárga lap és 2 labdavesztés. Keylor Navas 5 nagyszerű védéssel járult hozzá a győzelemhez, lényegi hibája pedig egy sem volt. Sergio Ramos pedig egyszerűen elképesztő!