Gy. András

Az AS munkatársa a DME Academy korábbi vezetőjével, Todd Easonnel, a Marlex International fejlesztési igazgatójával, Alexis Urueñával, valamint Samer Jawharival, Diomandé korábbi ellenfelével beszélgetett, hogy ezáltal nyerhessünk némi betekintést a Real Madrid új igazolásának múltjába.

Abidjanban 25 emberrel élt egy fedél alatt, és papucsban, porban futballozott. Kilencévesen olyan erősen rúgta a labdát, hogy elnevezték Roberto Carlosnak, annak ellenére, hogy Cristiano Ronaldo volt a példaképe. Első futballcipőjét csak tízévesen kapta meg, és azzal aludt, a cipőt magához ölelve. Ahogy a húgát, Roxane-t is. A lány egészen a haláláig a legnagyobb támasza maradt, mindössze néhány héttel azután hunyt el, hogy Diomandé bemutatkozott a LaLigában, a Bernabéuban, a Leganés játékosaként.

15 évesen elrepült otthonról, hogy valóra váltsa az álmát. Úgy érkezett Floridába, hogy egy szót sem tudott angolul, és a DME Academynél kezdte megváltoztatni életének alakulását. Az AS most közelebbről is megvizsgálja ezt az időszakot – azt a két évet, amely a Leganéshez vezető hidat és a későbbi sikerek ugródeszkáját jelentette –, hogy megpróbálja megérteni Diomandé rendkívüli felemelkedését.

Ezt azok szemén keresztül tesszük, akiknek dolguk volt vele: Alexis Urueña, a Marlex International fejlesztési igazgatója, valamint Samer Jawhari, az ellenfél akadémiájának korábbi játékosa, aki 16 évesen szembekerült Diomandéval, és végignézhette, ahogy a fiatal elefántcsontparti parádézik. Mindenekelőtt azonban annak az embernek a segítségével, aki nagyban hozzájárult a fejlődéséhez: Todd Eason, a DME akkori igazgatója és Diomandé fejlődésének egyik legfontosabb alakja. Három ember, egyetlen cél: megérteni Yan Diomandét, aki soha nem kért semmit, mégis minden az ölébe hullott.

Todd kezdi a történetet: „Már volt néhány másik afrikai srác az akadémián, és amikor megerősítették, hogy megkapta a vízumát, ami egy kicsit késett, és megjött az információ, hogy melyik repülővel érkezik, elmentem érte Miamiba.”

Az első probléma: „Hatalmas repülőtérről beszélünk, nemzetközi terminál, nekem pedig meg kellett találnom egy gyereket, aki nem beszél angolul. Természetesen megtaláltam, de nem tudtunk kommunikálni…”

Az első megoldás – Todd felkészült: „Megkérdeztem a srácokat, hogy milyen dalt szerethet, és lejátszottam neki egy franciát. Elmosolyodott, mert felismerte. A Google fordító segítségével tettem fel neki kérdéseket, és így vészeltük át a négyórás autóutat. Nagyon csendes volt. Nem mondanám, hogy félt, de egyértelműen bizonytalan volt. De ez természetes – először volt távol az otthonától…”

Ráadásul több mint 5000 mérföldre volt Abidjantól. És ami még fontosabb: egy teljesen más világba csöppent. Todd folytatja, felidézve egy mindössze négy évvel ezelőtti utazás emlékeit: „Próbált mindent befogadni. Mondtam neki, hogy Messi itt játszik, az Inter Miamiban, természetesen tudta, kiről van szó. ‘Ó, oké, oké.’ Minden lenyűgözte, amit látott: az épületek, a végtelen autópályák… Próbálta feldolgozni az egészet. Aztán megérkeztünk. Megmutattam neki a szobáját, és bemutattam a szobatársának, James Eliudának, aki Dél-Szudánból származik. Másnap volt az első edzése, és… ‘Hűha, ez a srác különleges!’ Sok afrikai játékossal dolgoztam már, és a szintjük magasabb volt az amerikaiakénál, de amikor megláttam Diót… ‘Ez érdekes lesz’ – gondoltam.”

Az is lett.

„Olyan volt, mint Vinícius… Mit keres ez a srác ebben a ligában?”

Hogy megértsük, milyen hatást gyakorolt, mielőtt visszatérnénk Toddhoz, hallgassuk meg azokat, akiknek ellene kellett játszaniuk. Alexis Urueña hozzászokott ahhoz, hogy a Marlex Internationalnál Diomandéhoz hasonló háttérrel rendelkező játékosokkal dolgozzon vagy találkozzon, ahol a DME-hez hasonló kiválasztási és fejlesztési folyamatokat felügyel. Egyikük sem rendelkezett azonban az elefántcsontparti tehetségével.

„Annyira kiemelkedett. Messze jobb volt mindenkinél, és mindössze 16 éves volt” – mondja Urueña. Diomandé a UPSL-ben játszott, egy felnőtt játékosokat is felvonultató félprofi ligában.

„Már mindkét irányba képes volt megindulni. Újra és újra megpróbált dolgokat, folyamatosan. Olyan volt, mint Vinícius. Azt kérdezgettük egymástól: ‘Mit keres ebben a ligában?’ Egyáltalán nem lep meg, ami azóta történt vele, és az, hogy ebben az időszakban idősebb, tapasztaltabb játékosok ellen játszott, mentálisan is erősebbé tette.”

„Ketten is fogtuk, mégsem tudtuk megállítani!”

„Annyira kiemelkedett!” – mondja Samer Jawhari, aki ma 24 éves, és Libanon élvonalában támadó középpályásként vagy szélsőként futballozik. A libanoni–venezuelai kettős állampolgárságú játékos arról álmodik, hogy válogatott legyen, és ezért dolgozik. Még a Marlex játékosaként találkozott Diomandéval, és megdöbbentette, amit látott.

„A gyorsaság, az erő és a képességei kombinációja miatt szinte lehetetlen volt védekezni ellene. Bár csak 16 éves volt, hatalmas személyiséggel rendelkezett. Látszott rajta, hogy különleges. Ketten is fogtuk, és még akkor sem tudtuk megállítani!”

Edzésen sem igazán lehetett megállítani. Szinte senkinek sem sikerült.

Todd folytatja:

„Már az elejétől egyértelmű volt számunkra, hogy nem fog az egyetemi ligában játszani. Tudtuk, hogy egyenesen a profik közé kerül majd. Az MLS-t is megvizsgáltuk, és edzett is velük, de szerintem még az a szint sem volt elég neki. Csak ment egyre feljebb és feljebb…”

Egy mérkőzésen különösen felkeltette az emberek figyelmét. 2023 tavaszán, a Colorado Rapids 2 ellen. A 18 és 24 év közötti játékosokkal szemben Diomandé volt a mérkőzés kulcsfigurája.

„Egyszerűen megsemmisítette a játékosokat, ez nem normális”

„Néhány napot az első csapatnál töltött próbajátékon, és olyan beszámolókat kaptam, hogy megsemmisítette a játékosokat. A tartalékcsapat elleni mérkőzésükön viszont velünk játszott. 4–3-ra nyertünk, ő pedig mind a négy gólban benne volt. És nálunk senki sem volt 18 évnél idősebb. Azt csinált, amit akart. Ő volt az első játékos, akit 16 évesen meg akartak vásárolni. Amikor ezt megláttam, azt gondoltam: ‘Ez nem normális. Ilyet még nem láttunk.’”

„Alkalmazkodott ahhoz a szinthez, ahol éppen játszott, és ez alapvető fontosságú volt. És annak ellenére, hogy ő volt a különbséget jelentő játékos, egyáltalán nem volt önző.”

Ezzel elérkeztünk a történet egy másik fontos részéhez. Dio különleges volt, de a viselkedése is különbözött másokétól.

„Ezért fog olyan jól beilleszkedni Madridban…”

„Nem az a tipikus játékos volt, aki megkapja a labdát a középpályán, majd mindenkit kicselez, annak ellenére, hogy erre is képes volt” – folytatja Todd. „Nem. Inkább bevonta a játékba a csapattársait, edzésen és mérkőzésen egyaránt. Azt akarta, hogy mindenki részt vegyen a játékban. Ha az ellenfél szintje emelkedett, ő is magasabb szintre kapcsolt. Pont annyira, amennyire szükség volt.”

„Fenomenális volt, mert azt akarta, hogy mindenki komfortosan érezze magát. Ezért gondolom, hogy olyan jól be fog illeszkedni Madridban. Hagyja majd, hogy Mbappé, Vini és Bellingham mutassa neki az utat, megmutassák neki, milyen szintet kell elérni. Kimehetne a pályára, és az egész játékot önmaga köré építhetné, de nem ezt teszi. Nagyon önzetlen. Nem azért érkezik, hogy megmutassa magát. Azért érkezik, hogy futballozzon.”

„Legyél a legjobb, de ne hivalkodj”

Todd Diomandé egy másik oldalát is megmutatja, hogy egy kicsit mélyebbre ásson, és felfedje azt, ami néha rejtve marad a cselek, gólok és látványos megmozdulások mögött.

„Nagyon intelligens. Labda nélkül még jobban érti a játékot, mint labdával.”

Tényleg?

„Igen, abszolút. Már a kezdetektől így volt. Ez megvan benne. Már úgy érkezett, hogy tudta, hogyan kell futballozni. Hihetetlen a védekezési érzéke, és mindig jó döntést hoz. Soha nem láttam még ehhez foghatót, különösen egy ilyen fiatal játékosnál. Nem tudom, honnan van ez benne, de elképesztően komplett. Fizikálisan, technikailag… A játék megértése még a természetes adottságainál is jobb. Nem a tipikus afrikai játékos. Fizikálisan természetesen fölényben volt, de nem mutatta meg mindig, csak akkor, amikor szükség volt rá a győzelemhez. Mindig bevont mindenki mást is a játékba…”

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Diomandé ne lenne versengő típus, ahogy Todd is rámutat.

„Nem, nem. Mindig nyerni akar. Edzéseken szándékosan a gyengébb csapatba tettem, hogy kiegyenlítsem az erőviszonyokat. És az ő csapata megnyerte ezeket a meccseket. Folyamatosan láttad, ahogy biztatja a társait, és néha két-három játékos munkáját is elvégezte, de csak akkor, ismétlem, amikor úgy érezte, hogy szükség van rá. Nem látod mindazt, amire képes, amíg úgy nem dönt, hogy megmutatja. De amikor megteszi… Hűha! Mindig fejlődni akar, a legjobb akar lenni, de anélkül, hogy hivalkodna.”

Diomandé hangosabb, felszabadultabb oldala nem azonnal jelent meg. A nyelvi akadály és a hatalmas kulturális sokk miatt ez érthető is volt.

„Eleinte egy kicsit nehéz volt neki” – magyarázza Todd. „Körülbelül egy hónapig nem igazán láttam őszintén és felszabadultan mosolyogni, mert mindig annyira koncentrált. Aztán összebarátkozott olyan csapattársakkal, akik szintén beszéltek franciául, és amikor már komfortosabban érezte magát, kezdett előjönni a személyisége.”

Majd folytatja:

„Félénk, de szeret viccelődni. Csak tanulni és futballozni akart, hogy pénzt kereshessen a családjának. Ez volt számára a legfontosabb. Nagyon nagyra értékelt mindent, amit kapott. Volt ágya, futballcipője, amiben játszhatott, és volt mit ennie. Olyan hétköznapi dolgok, amelyek számára nem voltak magától értetődőek. Hihetetlenül hálás volt mindenért. Soha nem kért semmit.”

És anélkül, hogy bármit is kért volna, mégis minden az ölébe hullott.

„Ha szeretik Viníciust, Diomandéba bele fognak szeretni”

„Tiszteletben kell tartania a folyamatot, és van még hová fejlődnie, de a tapasztalataim alapján nincs számára határ” – jósolja Urueña. „A Madrid elvárásai nem mindenkinek valók, de az az érzésem, hogy különösen Mourinho kezei alatt nagyon sok örömünk lesz Diomandé játékában.”

Jawhari egyetért:

„Rengeteg játékos ellen játszottam már, de nehéz olyat találni, akinek ilyen képességei és adottságai vannak, különösen ilyen fiatalon. Még hosszú út áll előtte, de megvannak a képességei ahhoz, hogy Lamine Yamal vagy Vinícius szintjére jusson. Egyáltalán nem lepne meg, ha a világ legjobb játékosai között látnánk.”

Todd ugyanilyen biztos abban, hogy Diomandé azonnal fel fogja hívni magára a figyelmet.

„Miért fektetnének ennyit egy 19 éves játékosba? Ez az üzlet része. A Madrid szurkolói valami izgalmasat fognak látni, egy olyan játékost, aki segíthet abban, hogy a klub visszakerüljön a világ tetejére. A szurkolók majd meglátják. Ha kedvelik Viníciust, Diomandéba bele fognak szeretni. Mert védekezik is, és elképesztően keményen dolgozik. Nagyon komplett játékos, és még csak pályafutása elején jár. Az értéke csak tovább emelkedett volna. Minden egyes eurót megér, amit fizettek érte.”