Courtois: A pályán kell kiérdemelni a tiszteletet, nem szavakkal
A mérkőzésről: „Erősen kell kezdenünk a meccset, biztosítanunk kell, hogy ne kövessünk el olyan hibákat, amiket más találkozókon elkövettünk. A kezdőrúgás pillanatától nagyszerű meccset kell játszanunk egészen a lefújásig.”
PSG: „Nagyon tisztelem őket, remek csapat. Amikor a Chelsea játékosa voltam, a PSG érdeklődött irántam, de én a Madridba való visszatérésemre koncentráltam. Sosem tudhatjuk, hogy mi történik a jövőben, de a közeljövőben biztosan semmi ilyen nem következik be. Nagyon boldog vagyok Madridban.”
Kapcsolat a közönséggel: „Úgy gondolom, hogy jó a kapcsolatom a Bernabéuval. Én csak annyit tehetek, hogy mindent beleadok, így megnyerhetem magamnak a madridistákat. A pályán kell kiérdemelni a tiszteletet, nem szavakkal.”
Teljesítmény: „Vannak dolgok, amiket nem befolyásolhatsz. A Celta elleni meccs után mindenki a védésemről beszélt, ami nagyon jó volt. Aztán voltak más meccsek… De a bajnokságban nagyon kevés gólt kaptunk. Kapusként nem veszítheted el az önbizalmadat. Keményen kell edzeni, hiszen ott van Areola és Altube. Mindig megpróbálom a maximumot nyújtani, csak a saját munkámra koncentrálni és segíteni a csapatot. Nem figyelek arra, amit mások mondanak. Az edzőt meghallgatom, hiszen ő az, aki minden egyes nap látja, hogy milyen munkát végzek, és ez a legfontosabb.”
PSG elleni meccs: „Nem mondanám, hogy ez visszavágó lenne. Nem játszottunk jó meccset Párizsban, de azóta rengeteget javultunk. Most meglátjuk, hogy hol tartunk. Egy nagyszerű csapat ellen lépünk pályára, remek formában vagyunk. Most egy BL-győzelmi álmokat dédelgető csapat ellen akarunk nyerni. Megmutathatjuk, hogy ott vagyunk a csúcson, és így akarjuk folytatni a továbbiakban.”
Felkészülés a PSG elleni meccsre: „Nem változott a napi rutinom, ugyanúgy dolgozom, mint bármely más meccs előtt. Nem gondolok arra, hogy milyen támadókkal kell szembenéznem, legyen szó akár Cavaniról, Neymarról vagy Mbappéról. Kiváló játékosok, rengeteg gólt szereznek, a világ legjobbjai között vannak, de mindenre fel kell készülnöd.”
Gareth Bale: „Azért vagyunk itt, hogy nyerjük meg a meccseinket. Ami a válogatottban történt, az már a múlt. Gareth mindent megtesz minden egyes edzésen és a mérkőzéseken is, segít nekünk győzni. A Bernabéunak megvan a véleménye, nem nekem kell ezt kommentálnom.”
Neymar: „Az ilyen minőségű játékosok mindig veszélyesek. Meg fogja nehezíteni számunkra a meccset. Össze kell dolgoznunk, hogy megállítsuk.”
Bale prioritásai: „Teljesen normális, hogy valaki szereti a hazáját, ez pedig akkor sem fog változni, ha valahol máshol él. A zászlós esetet kicsit felfújták. Elvonta a figyelmét az ünneplés, és nyilvánvalóan nagyon boldog volt, de számunkra minden nap megmutatja, hogy milyen elkötelezett, és minden nap a legjobbját adja, igazi profi. A szombati meccsen teljesen odatette magát ahogy beállt, sokszor jelentett veszélyt az ellenfél kapujára. A keresztlabdája után talált be Luka. Ha nem érdekelné a csapat, nem így játszana.”
Füttyszó: „Tudtuk, hogy megtörténhet. Ahogy a csapat többi tagja, én is a meccsre koncentráltam. Persze hallod a füttyöt, de nagyiramú meccs volt, ilyenkor ha hallod is, nem feltétlenül tudod, hogy minek szól. Tudjuk, hogy a közönség nagyon kritikus, mindig 100%-ot várnak el.”
Zidane: Imádom Mbappét
Mi kell a győzelemhez: "Meg kell mutatnunk, hogy mit tudunk, jó teljesítményt kell nyújtanunk és jó eredményt kell elérnünk. Egy kicsit minden kell. Koncentráció, és természetesen jól kell játszanunk. Ez az idény legfontosabb meccse, hiszen ez a következő. Egy jól teljesítő ellenféllel fogunk játszani. Ez a meccs komoly elvárásokat támaszt, ezzel teljesen tisztában vagyunk."
„Ez egy nagy meccs, az pedig nagyon fontos, hogy jól bánunk a labdával. A PSG remek idényt fut, mi pedig tudjuk, hogy komolyabb elvárásokkal nézünk szembe holnap, mint az idény során bármikor. De szeretünk jó csapatok ellen játszani. Készen kell állnunk, legfőképp nekem. Tudjuk, hogy mi a dolgunk. A csapat egyre jobb, ez az, ami számít.”
Az érzései Ramos kifütyülése kapcsán: "Nincsenek különösebben jó vagy rossz érzéseim. A szurkolóink fontosak, ha velünk vannak, akkor a csapat is érzi a különbséget. A fütyülés után az elejétől a végéig velünk voltak."
Bale: "Ez egy fontos meccs neki, a szurkolóknak, mindannyiunknak. Nagyszerű mérkőzést kell játszanunk. A PSG-nek csodálatos szezonja van, és tudjuk, hogy ez egy, a többinél meghatározóbb találkozó. De élvezzük ezt a helyzetet."
A párizsi 0-3: "Azóta sokat fejlődtünk, de ez nem egy visszavágó. Jó eredményt szeretnénk elérni, következetesek szeretnénk maradni, erősítve a dinamikánkat. Érdekes mérkőzés lesz egy olyan ellenfél ellen, aki az első pillanattól kezdve remekül teljesít. Ami Párizsban történt, az megtörtént. Most itthon vagyunk, jól akarunk játszani a szurkolóink előtt. Azt akarom látni, hogy a csapatom 90 percen át magas szinten teljesít. Készen állunk bármely csapat ellen pályára lépni. Mindannyian jó meccset akarunk látni, én pedig úgy gondolom, hogy holnap ezt is fogjuk tenni."
Valverde és Rodrygo: „Megmutatták, hogy készen állnak a kihívásra, amit a Real Madrid jelent, és hogy vannak olyan szinten, hogy a csapat részei lehessenek. Megvoltak a bizonyítási lehetőségeik, jól teljesítettek. Nem leptek meg. Fiatalok, de rengeteg energiájuk van, fejlődni akarnak és lelkesek. Jó látni, hogy ilyen ütemben fejlődnek.”
Bale: „Holnap meglátjátok, hogy kezdő lesz-e vagy nem. Velünk van, holnap pedig játszani fog.”
Mbappé: "Holnap ellenfélként érkezik ide. Engem az érdekel, mi hogyan fogunk teljesíteni. Tudjuk, milyen fontos ő a PSG-nek, ezért felkészültnek kell lennünk. Imádom őt, elsősorban magánemberként."
Xabi Alonso: Azt akarom, hogy arról legyek ismert, amit teszek, nem pedig arról, amit tettem (I. rész)
„Mennyit is nyertek?” – kérdezi magától Xabi Alonso, miután feltették neki a kérdést, hogy hány trófeát emelhettek magasba a korábbi edzői a karrierjük során.
„Szóval akkor akikről most beszélünk, az Toshack, Rafa, José, Ancelotti és Pep, igaz?”
És Manuel Pellegrini, emlékeztetem. A chilei csak egy idényben edzette őt a Real Madridnál.
„De igazi gentleman! Nagyon kedveltem őt. Úgy gondolom, hogy minden játékos így volt vele…”
Alonso hátradől egy bőrkanapén a Real Sociedad Zubieta edzőközpontjában, fent a hegyekben, San Sebastián felett. Megsimítja a borostáját, komolyan elgondolkodik. Ezen a számon korábban még nem gondolkodott. Próbál számolni, de aztán hamar belátja, hogy egy nagyon magas szám jönne ki.
„Luis Aragonés és Del Bosque is számít a válogatottból, ugye?”
A végösszeg még magasabbra rúg.
„Talán 110?” – tippel egyet.
Valójában 121, de nem tűnik meglepettnek. Ezt 13 különböző országban hozták össze.
„Rengeteg tudás” – konstatálja. Ezzel egyidőben kezd derengeni neki, hogy ő is mennyi helyen járt, hány emberrel dolgozott együtt, mennyi mindent megnyert és mennyi helyen szerették. A 21. században nagyon kevés futballista mondhatja el magáról, hogy olyan sikeres karrierje volt, mint Alonsónak. Még kevesebbek szereztek úgy barátokat, mint ő, hiszen minden helyről úgy távozott, hogy sokkal népszerűbb volt, mint amikor megérkezett oda.
„Természetesen segít, ha nyersz” – ismeri el. A Liverpoolnál ott volt az isztambuli csoda, egy klubtörténeti esemény, amivel kapcsolatban senki nem lepődne meg, ha valaki levédetné. Aztán megnyerte az FA-kupát, de a bajnokságról lemaradt az utolsó évében. Ezt bánta meg a leginkább, mielőtt távozott a Real Madridba, ahol kulcsfontosságú szerepe volt minden idők egyik (ha nem a) legjobb Barcelonájának túlszárnyalásában, amikor a bajnoki címet a Camp Nou helyett a Bernabéuban ünnepelhették.
Spanyolországot is úgy hagyta el, hogy megnyerte a Tizediket a Real Madriddal, majd sorozatban háromszor lett német bajnok a Bayernnel. A válogatottal két Európa-bajnokságot és egy világbajnokságot is nyert.
És hogy elégedett-e? „Persze, természetesen…”
Érzem, hogy jönni fog egy „de”. Teljesen?
„Nem nyertem trófeát a Sociedaddal, és San Sebastiánból származom” – emlékeztet. Annak idején majdem sikerült. 2003-ban volt egy bajnoki menetelés, amikor egy áprilisi 4-2-es győzelem a Real Madrid ellen érezhető közelségbe hozta a trófeát, azonban az utolsó szakaszban elvesztegetett négy pont megakadályozta, hogy a Nihat Kahveci góljaival szárnyaló csapat végül bajnoki címet ünnepelhessen.
El lehet képzelni, hogy ez a teljesítmény mit jelentett volna Alonsónak és a San Sebastián-i embereknek, ahol az óváros legtöbb bárjában a mai napig ott lóg egy ikonikus fotó, amelyen Jesús Zamora megszerzi azt a bizonyos gólt 1981-ben, ami bebiztosította, hogy az általa teljes karrierje során képviselt klub begyűjthette első bajnoki címét.
Alonso édesapjának, Miguelnek fontos szerepe volt ennek a csapatnak a középpályáján, és abban a csapatban is, amelyik 12 hónappal később elhódította a klub következő és utolsó bajnoki címét egy olyan idényben, amikor fia, Xabi megszületett. „Ennek a csapatnak és ennek a pillanatnak a legendája lengte körül a gyerekkoromat” – mondja Alonso, miközben szavaiból kiérződik, hogy frusztrált amiatt, hogy ő kihagyta ezt a lehetőséget. „Elképzelni sem tudom, hogy milyen lett volna San Sebastián…”
Ezzel a gondolatai visszatérnek a Liverpoolhoz, ahol egy Albert Dock-i lakásban élt, és képes volt észrevétlenül szocializálódni a városközpont olyan bárjaiban, mint a La’Go, mivel úgy öltözködött, mint egy egyetemista, és teljesen természetesen viselkedett. Később Nagore lett a felesége, de már itt a barátnője volt, miközben tanulmányai mellett a Hope Street Hotelben dolgozott. Az Isztambulból való visszatérés után a St Georges Hall környéke „olyan volt, amihez hasonlót sem láttam még korábban”, de azt csak elképzelni tudja, hogy milyen lett volna négy évvel később, amikor 19 év várakozás után nyertek volna bajnoki címet. „Annyira közel voltunk” – mondja bús mosollyal. „De a jelenlegi csapat szerintem még közelebb van hozzá.”
Úgy tűnik, a csalódottság mélyebb tüskét hagyott benne, mint amekkorát a sikerek feledtetnének. Ez az érzés részben megmagyarázza, hogy miért lett Alonso edző. Ez az első idénye újra annál a klubnál, ahol számára minden elkezdődött. Az előző szezonban bajnokságot nyert a Real Madrid U14-es csapatával, majd átvette Imanol Alguacil helyét a Sociedad B-nél. Annak ellenére, hogy több trófeát nyert, mint amiről a legtöbb futballista csak álmodik, úgy érzi, hogy „még nagyon sok van, amit meg kell nyerni”. Amikor azt mondom neki, hogy valószínűleg nem bukhat el azok után, amit tapasztalt és látott, ő határozottan elutasítja az állításomat. Sőt, valójában a tény, hogy elbukhat, motiválja és sarkallja munkára leginkább.
„Izgalmas a kihívás. Azt érzem, hogy minden egyes nap bizonyítanom kell. Nem szeretném, hogy amiatt emlékezzenek rám, amit eddig tettem. Azt szeretném, ha azért ismernének, amit most teszek.” – mondja.
Amikor 18 évig tartó pályafutásáról beszélünk, folyamatosan váltogat az edző, menedzser, tréner szavak között, valamint Toshackhoz érve egyszerűen csak a mister szót használja. Kell hogy legyen valami közös mindannyiukban.
„Vezetők voltak. Minden edzőm megtett mindent azért, hogy hiteles legyen a játékosai szemében. Amikor valamit mondtak, abban tényleg hittek. Empatikusak voltak. Egyértelműen fogalmazták meg az ötleteiket és elképzeléseiket, és minden egyes játékos tudta, hogy ki a főnök. Olyan módon tudták közvetíteni az üzenetüket, hogy azt mindenki értette. Ez tiszteletet teremt, a kivívott tiszteletet pedig nem mindig könnyű elérni egy játékosokból álló csoportban. Ha az edzők nem hisznek a menedzser üzenetében, akkor az edző számára nincs sok hátra.”
A 2000 férőhelyes Campo José Luis Orbegozóban, ahol a Sociedad B csapata a hazai mérkőzéseit játssza, a falra van festve azon saját nevelésű játékosok neve, akik eljutottak a Real Sociedad első csapatáig és végül ott is maradtak. Ez egyfajta emlékeztető a B csapat számára – valahányszor belépnek a létesítménybe, emlékeztetik őket, hogy milyen messze vannak még a legendás státusztól. Elmondom Alonsónak, hogy van valami szokatlan ebben a listában: eszerint Alberto Gorriz az a játékos, aki a legtöbbször pályára lépett a Real Sociedadban. A neve mellett 599 mérkőzés áll. Hogy-hogy nem érte el a 600-at?
Alonso elmeséli, hogy Gorriz ugyanabban a csapatban játszott, mint édesapja – két bajnoki címet nyertek, valamint Király-kupát és spanyol szuperkupát is. Egy olyan országban nőtt fel, amit Franco szorongatott az 1950-es években, ráadásul a szürke iparvárosban, Irunban teltek gyemekévei. Gorriz pályafutása után úgy jellemezte a rekordját, mint a munka, a szerencse, az elhivatottság és az edzők bizalmának gyümölcse.
Toshack viszont más volt, mint a többi edző – ő akadályozta meg abban, hogy elérje a mágikus 600-as számot az utolsó mérkőzésén, mielőtt 35 évesen visszavonult volna. Gorriz visszaemlékezett arra a beszélgetésre, ami a mérkőzés után történt a legendás Atotxa öltözőjében, az 1992/93-as idény végén. A csapat ellenfele a Tenerife volt. Toshack a becenevén, Bixióként szólította a játékost: „Hé, Bixio, hány mérkőzést játszottál? Milyen szép szám az 599!”. Gorriz így válaszolt: „Igen, de a 600 sokkal szebb…”
Gorriz egész héten azokkal a játékosokkal edzett együtt, akik alapesetben nincsenek a kezdőcsapatban, Toshack végül mégis magával vitte Barcelonába. Ott viszont egy órányi melegítés után sem küldte őt pályára. Akkoriban Gorriz úgy gondolta, hogy ez egy nagyon csúnya gesztus volt, ami persze fel is idegesítette, ám később rájött, hogy Toshack valójában már a csapat jövőjét építette, ezért támaszkodott inkább a fiatalokra. Ezt egy interjúban is elismerte: „Az új generáció kell hogy az első helyen álljon.”
Hét évvel később Toshack már harmadjára irányította a Real Sociedad első csapatát, amikor is Alonso – saját szavaival – az edző nagy döntése lett, és meghívót kapott az első csapat keretébe. Érdekes időzítés, hiszen Toshack előtt pont Alonso édesapja, Periko ülhetett a csapat padján, igaz, csak 10 mérkőzés erejéig. A család annyira együt lélegzett a klubbal és annak kultúrájával, hogy Xabi és testvére, Mikel gyakran segítettek a kapusok bemelegítésénél a szombat reggeli edzések előtt, amikor Periko még a B csapat edzője volt. Xabi annyi időt töltött bemutatkozása előtt első osztályú labdarúgókkal, hogy számára az sem volt már furcsa vagy említésre méltó, hogy időközben ő is profi játékossá vált.
„Toshack esetében minden az ösztönről szólt. Döntéseket hozott, amiken sosem változtatott, még akkor sem, ha kritizálták. Nagyon erős karakter volt. Nála nem az analizálás volt a legfontosabb, vagy a mozgások elemzése. Ő egyszerűen csak képes volt kihozni a legtöbbet a játékosaiból, még azokból is, akik technikailag nem voltak igazán jól képzettek. Látta azt a tehetséget is, amit más edzők nem. Mindenekelőtt viszont igazi döntéshozó volt.”
A Sociedad akkor került igazán közel a bajnoki cím újbóli elhódításához, amikor Alonsót és a csapatot a francia Raynald Denoueix irányította, aki igazi elemző, csakúgy, mint Rafa Benítez volt a Liverpoolnál. Xabi mindig is jó kapcsolatot ápolt Benítezzel, akit a spanyol középpályás precizitása igazán lenyűgözött. Viszonyuk a 2008-as Európa-bajnokság után kezdett romlani, mikor a Liverpool trénere elmondta Alonsónak, hogy Gareth Barryvel szerenté őt helyettesíteni. Lényegében közölte vele, hogy akár távozhat is.
Alonso végül nyilvánosan mesélt arról, hogy mi is történt valójában. A középpályás hitte, hogy minden akkor kezdődött, amikor jelezte mesterének, hogy első gyermeke születése miatt nem fogja vállalni a játékot a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, az Inter ellen. A következő idényt végül Damien Plessis mögött kezdte, a kispadon. Padozott a Sunderland ellen, valamint kihagyta a Standard Liege elleni BL-selejtezőt is. Bár Alonso mindig is állította, hogy azért távozott, mert csapata el akarta őt adni, a Benítez körüli rossz nyelvek azt is beszélik, hogy a középpályás megtagadta a játékot annak az idénynek az elején, mert a pályára lépése csökkentette volna az iránta érdeklődő csapatok számát.
Alonso talán úgy érzi, hogy túl sokat veszíthet azzal, ha ezt a témát feszegeti, hiszen őszinteségével összerúghatná a port azokkal a szurkolókkal, akik még mindig imádják Rafa Benítezt. „Rafa ridegebb volt, ha a személyes kapcsolataira gondolunk. Ő professzionálisan közelítette meg a dolgokat. Húzott egy vonalat a játékosai és saját maga közé. Azt mondanám, hogy a játékosoknak türelmesnek kell lenniük vele. Ha türelmes vagy, sokat fogsz tanulni tőle, ahogy én is tettem a kezdetekkor. A találkozásunk előtt csak játszottam, és nem gondolkodtam sokat azon, hogy mi is történik körülöttem, vagy hogy miért csinálok bizonyos dolgokat. Nem sokat elmélkedtem az aktuális teljesítményemen, azon, hogy jól játszottam-e vagy rosszul. Rafa viszont megpróbálta előre kitalálni, hogy mi fog történni. Annyira analitikus volt… Belement a részletek részleteibe is.”
Habár Manuel Pellegrini volt az első madridi edzője, Alonso mindig is sejtette, hogy egy nap José Mourinho a Real Madridnál köt ki. Aggódott is miatta, hogy ez vajon mit jelent majd számára. Mourinho mindig is kombinatívabb, mélyebben játszó középpályásokat használt: Costinhát a Portónál, Makélélét a Chelsea csapatánál aztán Mottát az Internél. Végül aztán megállapította, hogy Mourinho nem azzal nyugtatja meg vagy paprikázza fel játékosait, amit mond, hanem azzal, amit csinál. Alonso elmondja, hogy az összes klubja közül a Real Madridnál voltak a legmagasabbak az elvárások, ami könyörtelenül feszült légkört eredményezett. Ahelyett, hogy Mourinho megnyugtatta volna a kedélyeket, nyugalmat hozott volna a klub mindennapjaiba, inkább táplálta a játékosokkal szemben támasztott követelményeket, akiket arra bíztatott, hogy vállalják a felelősséget – ez a kiváltságuk. Alonso szerint Mourinho volt az összes edzője közül az, aki a leggyorsabban észrevette, ha valami hanyatlásnak indult, és ő volt az is, aki a legkevésbé fogadta el a kifogásokat.
Alonso mindig is védeni akarta Toshackot, hiszen neki köszönhette, hogy a Real Sociedad első csapatába kerülhetett. A középpályás a pályája csúcsán volt, amikor bizonyítani akarta Liverpoolban, hogy Benítez tévedett – a spanyol volt az egyetlen olyan menedzsere, akit nem sikerült "túlélnie". Mourinho irányítása alatt a környezetet a provokáció irányába tolódott magatartás jellemezte, hiszen a portugál be akarta bizonyítani, hogy rajta kívül mindenki téved. Aztán jött Ancelotti, aki meghozta a kellő és szükséges nyugalmat. Xabi 32 évesen igazolt Münchenbe, ahol Pep Guardiola kezei alatt dolgozhatott.
„Annyira kíváncsi voltam, meg akartam fejteni a titkát. Az volt az érzésünk neki köszönhetően, hogy jobban ismertük az ellenfeleinket, mint ők saját magukat.” – ismeri el Alonso. Imádta a Münchenben eltöltött két évét, imádta a közös munkát a katalán trénerrel. És igen, ez a pragmatikus Guardiola. Ő nem az az edző, aki saját örömére próbálja ki a dolgokat.
Alonso úgy gondolja, hogy Guardiola más, mint a többiek, mivel a tudása, a látás- és gondolkodásmódja, valamint az ambíciói lehetővé teszik, hogy a legapróbb részleteket is irányítani tudja – azonban a szenvedélye az, ami igazán meghatározza őt. „Kimeríthetetlen a természetből eredő lelkesedése. Az idények nagyon hosszúak, de ő sosem tűnt fáradtnak. Mindig éber volt, mindig készen állt. Ez talán nekünk is adott némi extra erőt, amikor arra a legnagyobb szükség volt.”
Alonso a tőle megszokott egyszerűséggel jelentette be a visszavonulását is. 2017 márciusában egy fekete-fehér fotót posztolt a közösségi média különböző platformjain. Egy pár stoplissal a kezében sétált elfelé a kamerától. Az üzenet, amit mellé írt, azt sugallta, hogy többé már nem tér vissza: „Megéltem, imádtam. Isten veled, gyönyörű játék.”
Xabi legbelül érezte, hogy szüksége van egy olyan szombati szabadnapra, ami ezúttal egy évig tart. A saját szavaival élve: „egy olyan nyári szabadság, ami egész évben tart”. Feleségével, Nagoréval együtt immár három gyereket nevelnek: Jontxut, Anét, valamint Emmát. 12 hónapon Xabi a legtöbb hétvégét velük töltötte. Ugyanakkor elismeri: „sosem gondoltam arra, hogy végleg otthagyom a futballt, egyszerűen csak pihenésre volt szükségem”. Szülőkként szerették volna, ha gyerekeik megtapasztalják, milyen lett volna, ha mind San Sebastiánban nőttek volna fel, a nagyszüleik és a családtagok közelében. Ezt a jelenlegi, a Real Sociedadnál vállalt munkája is lehetővé teszi. „Ez a tökéletes klub számomra – a tökéletes hely.”
Folytatjuk…
Bale, Zidane, Real Madrid. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.
A Real Madrid – Gareth Bale helyzet egy meglehetősen piszkos ügy, aminek már tavaly nyáron meg kellett volna oldódnia. Vagy legalább is azelőtt, hogy elkerülhetetlenül rossz szándékhoz és nem megfelelő viselkedéshez vezetett mind maga Bale, mind a klub, mind Zinédine Zidane, mind pedig a spanyol sajtó részéről. Jonathan Barnett, Bale ügynöke azt mondta, hogy a legutóbbi ügy a médiának szólt, de a „Wales. Golf. Madrid.” feliratú zászlóval való pózolás és az azt megelőző nyilatkozatok ennél többről szóltak. A Real Madrid és a klub szurkolói a felháborodott áldozat szerepében tündökölnek, de valójában ők is messze vannak ettől. Zidane-nak állnia kellett a sarat a játékossal kapcsolatos kérdésekkel szemben a pénteki sajtótájékoztatóján, egy idő után azonban láthatóan unta ezt a témát, de nyáron ő maga is olajat öntött a tűzre néhány nyilatkozatával, amikor meg volt győződve arról, hogy Bale távozik.
Először is meg kell értenünk azt, hogy Bale mindig kudarcra volt ítélve Madridban, még úgy is, hogy 238 meccsen 104 gólt szerzett és 14 trófeát nyert a klubbal. Az érkezése után Cristiano Ronaldo árnyékában élt, és kikiáltották a Real Madrid következő nagy sztárjának arra az esetre, ha a portugál visszaesne vagy távozna. Ronaldónak azonban valahogy sikerült meghosszabbítania karrierjét, miközben Bale arra várt, hogy átvegye a helyét, mint a klub talizmánja, ráadásul a portugál az idő előrehaladtával még termékenyebb lett. A 100 milliós árcédula és amit ez ígért, olyan elvárásokat vontak maguk után, amiknek akkor is nehéz lett volna megfelelni, ha Ronaldo nem sajátította volna ki a rivaldafényt. A walesi introvertált személyisége is egy olyan dolog volt, amit a madridi szurkolók igazából sosem tudtak elfogadni. Bale egyszerűen ilyen, de nekik ezt azt jelentette, hogy távol tartja magát tőlük. Mondd, hogy szeretsz minket, csókold meg a címert, éreztesd velünk, hogy mindent megteszel. A Madrid szurkolói ezeket akarták, még akkor is, ha nem igazak. Bale sosem tett ilyeneket, hacsak nem látta jobbnak megtenni, a nyomás csökkentése érdekében.
A játékos sérülései is kikezdték a szurkolók türelmét. Bale 81 mérkőzést hagyott ki sérülés miatt azóta, hogy 2013-ban a klubhoz igazolt. Ezt valamiért sokan úgy értelmezték, hogy nem is akar a Real Madridban játszani, anélkül, hogy megvizsgálták volna a körülményeket. Bale egy rendkívül gyors játékos, aki erősen támaszkodik a sebességére. Nem a gyorsaságra vagy mozgékonyságra gondolok, hanem a tiszta, kőkemény sebességre. Ezért ő mindig is hajlamos lesz a sérülésekre. Persze ezt is lehetett volna másképp kezelni, segíteni Bale-nek abban, hogy túllépjen a vádlisérülésekkel kapcsolatos kényszerképzetein. De legfőképp a saját játszani akarása volt az, ami miatt ilyen szinten aggódnia kellett a sérülések miatt. Mindenesetre azt, hogy állandóan bevetésre kész akart lenni, gavallér húzásnak gondolták tőle.
Az egész helyzet másik olvasata kulturális jellegű. Valakinek a Brit-szigetekről, angol nyelvtudással, ami lényegében a világ közvetítőnyelve, egy másik nyelv megtanulása teljesen értelmetlen és már-már sznob dolog, hacsak az nem feltétlenül szükséges. A brit oktatásban sem bátorítják erre a diákokat, ráadásul nincs olyan könyv vagy film, ami ne lenne lefordítva angolra, így sosem kell kimozdulnod a komfortzónádból. (Nem azt akarom mondani, hogy ez rendben van, inkább csak megvilágítom, hogy miből fakad ez a mentalitás.) Bárki, aki megtanult már egy másik nyelvet, tudja, hogy a hibázástól való félelem megbéníthatja a fejlődést, akár már a barátok előtt is. Bale-nek nagyon gyorsan kellett kezelnie ezt a félelmet több millió olyan ember előtt, akik a Real Madrid életét követik. Tehetett volna nagyobb erőfeszítéseket, nyújthatott volna át egy-két olajágat, de végül nem foglalkoztak a felek eleget ezzel a kulturális különbséggel. Persze ha Bale és a Real Madrid egy hajóban evezett volna, kitalálhattak volna erre valamilyen megoldást.
Bale viselkedésében a nyár eleje óta tapasztalhatjuk a szemtelenséget, főleg amióta nem jött össze a kínai üzlet. Ugyanazon a napon, amikor bemutatták Eden Hazard-t, kiposztolt Twitterre egy üzenetet, amiben arról beszélt, hogy mennyire izgatott a US Open miatt. A golfozó újra lecsapott. És bár ez nem olyan súlyos dolog, mint megtagadni az edzést, mégis egy újabb csapás az intézményre. És bizonyos szempontból még rosszabb is az edzés megtagadásánál, mivel posztolásért nem büntethetik meg, és igazából nem is tudhatják biztosra, hogy valóban szurkálódásnak szánta-e.
Bale legutóbbi sérülése véletlenül pont egy hírrel egyidőben érkezett, miszerint a Real Madrid nem tehet közzé a játékos állapotáról közleményt. Bale ezt talán bizalommal való visszaélésként értelmezhette, hiszen valaki szivárogtatott a sajtónak. Ezután a válogatott szünet végéig nem is jelentkezett a klubnál.
Emellett a társaktól is érkeztek gúnyos megjegyzések, még ha azok nem is voltak szándékosan azok. „Bale nem beszél túl sokat, és azt is csak angolul” – mondta Marcelo, miközben tisztában volt azzal, hogy folyamatosan kritizálják Bale-t a spanyol nyelvtudása miatt. Később kiigazította a mondatait, és azt mondta, hogy csak viccelt, de ezzel nem segített azon, ahogy Bale-re tekintettek. Courtois, a keret egy viszonylag új tagja azt mondta, hogy golfosnak hívják Balet, pedig ő is studta, hogy ezzel is támadták már a walesit.
És visszatérhetünk oda, hogy hogyan tekintenek bélre: egy bokszzsák, ami nem üt vissza. Sosem hallottál hasonló mondatokat Cristiano Ronaldóról, amikor a csapat tagja volt. Vagy Sergio Ramosról. A legtöbb reakció Bale ügynökén keresztül érkezett, ám sosem lehetett tudni, hogy ki az üzenet értelmi szerzője. Vajon Barnett azt mondta, amit Bale gondolt, vagy a maga nevében beszélt, mint a játékos ügynöke?
Zidane, aki általában csendes, érzelemmentes a sajtótájékoztatókon, egyszer csak azt mondta: „Mindenkinek jobb lenne, ha már holnap távozna.” Később ő is próbálta enyhíteni a szavait azzal, hogy sokszor bajba kerül, ha spanyolul beszél, mert nem tudja tökéletesen kifejezni magát, de ez egy szokatlan mellényúlás volt a tréner részéről. Annyira biztos volt abban, hogy Bale Kínában folytatja, hogy úgy gondolta, már nem kell védelmeznie a játékost. Bale azt kérte, hogy hagyják ki a Bayern München elleni keretből, Zidane pedig úgy érezte, hogy most kimondhatja, amit mindig gondolt.
A gond csak az volt, hogy a Real Madridnak sosem volt egy igazi terve Bale számára, és a csapat menedzsmentje volt ebben a hibás. A 100 milliós vételárat az itt töltött hat éve alatt folyamatosan felemlegették, de ez az összeg már amortizálódott. Már rég visszafizette 104 góljával, amik közül néhány nagyon fontos volt, és számtalan trófeájával. El akart menni, de a Real Madrid nem akart arcvesztést, és úgy döntöttek, hogy még többet ki tudnak hozni belőle, mint amennyit ér. Ezen a ponton a klubvezetésen múlott, hogy meg tudják-e védeni a csapat érdekeit, és valószínűleg Bale eladása tűnt a legjobb ötletnek. Az edzője szerette volna, ha távozik, a játékos pedig érezte, hogy vége a klubnál töltött idejének. A büszkeség mindenesetre makacs dolog.
Bale viselkedése ezt követően nem volt szép, ez tény, ezért sem érdemel teljes feloldozást. Mindenesetre szakmai kötelessége lett volna, hogy ne gúnyolódjon a Real Madridon. És ha még tagadja is, viccelődött a klub kárára, az pedig eléggé egyértelmű volt, hogy ennek végzetes következményei is lehetnek, még úgy is, ha nem a klub volt a poén középpontjában.
Egy másik aspektus az, hogy a Real Madridot intézményként kezeljük. Sokszor halljuk, hogy van, aki Albacete és Real Madrid drukker egyben. Vagy Extremadura és Real Madrid. Ez olyan, mint szorítani a nemzeti csapatodért, teljesen normális dolog. Szóval Bale nem csak kinevette a klubot és a médiát, Spanyolországon és azokon is nevetett, akik szeretik ezt az országot. A klub olyan komolyan veszi magát, hogy az irónia errefelé nem ismert fogalom, az önsajnálat pedig teljesen idegen tőlük.
Zidane a végletekig makacs ember. Florentino Pérez is megmondta a lemondása után tartott sajtótájékoztatón. „Amikor meghozta a döntést, már tudtam, hogy nem fogom tudni megváltoztatni.” Zidane Bale-lel kapcsolatban is döntött, a páros pedig azóta problémákkal küzd. Ez azzal kezdődött, hogy Bale a Liverpool elleni BL-döntő után belebegtetett egy esetleges távozást. Ez volt Zidane koronázási ünnepsége, közben pedig mind Bale, mind Ronaldo távozásról beszélt. Ronaldo végül el is ment, de Bale maradt, miután a francia lemondott, vélhetően pontosan emiatt. Bale és Zidane, illetve Bale és a Real Madrid kapcsolata adok-kapokról, igazságtalan bánásmódról, Zidane és Barnett közötti rejtett üzenetektől szól. A tetőpont Bale zászlós esete volt a magyarok elleni mérkőzés után.
Trófeák, győzelmek, gólok. Ebben a sorrendben. Ezek a Real Madrid és a szurkolók prioritásai. Ha Bale képes emelt fejjel folytatni, ahogy Zidane is, akkor talán képesek lesznek ezekből néhányat behúzni, mielőtt végleg elválnak az útjaik. Bale sosem lesz a Real Madrid legendája, de szerzett fontos gólokat és elképesztő mennyiségű trófeát nyert meg a csapattal. Ez pedig örökre megmarad neki. Legalább ez.
Butragueño: Bale remekül játszott, egységesnek kell lennünk
„Mindig azt mondjuk, hogy ha egy játékos ezt a mezt viseli, akkor egységesnek kell lennünk és támogatnunk kell a sajátjainkat. Gareth 30 nagyszerű percet játszott. Ő egy olyan vonásokkal rendelkező játékos, aki rengeteget segít nekünk, megtalálja az üres területeket, jól lő és szállítja a gólokat.”
„Pazarul játszott. Ahogy Zidane is mondta, nagyon fontos játékos számunkra. Ezt ma is megmutatta. Segíteni fog nekünk a jövőben is, hiszen nagy kihívások előtt állunk.”
„A versengés a futball nagyszerű része, a Real Madridnak pedig rengeteg kihívást kellett már legyőznie a történelme során, amit egységben tett meg.”
„Nagyon erős ellenfeleink vannak, ha pedig egységesek vagyunk, akkor ez erősebbé is tesz minket.”
„Ødegaard fejlődésével nagyon elégedettek vagyunk. Folyamatosan halad előre, csodás idénye van, mi pedig reméljük, hogy egyre jobb és jobb lesz. Nagyon örülünk a sikerének. Még ki kell forrnia. Mentálisan rendkívül erős, és nagyon pozitív személyiség.”
"A csapat összességében jó meccset játszott. Nagyszerű ellenfél ellen sikerült győznünk. A csapat egységes volt, éretten játszottak és összedolgoztak. Sikerült kiharcolnunk a győzelmet, ami jó jel."
"Nagyszerű meccs volt, ehhez kétség sem fér. A játékosok akkor is egymásért dolgoztak, amikor nem volt nálunk a labda, amikor pedig mi birtokoltuk a játékszert, nagyon hatékonyak voltunk. Mindannyian boldogok vagyunk. A szurkolók boldogan mentek haza, a csapat pedig nagyon megas szinten játszott az elmúlt meccseken."
"Az egészben a legjobb az, ahogy a csapat együtt volt. Egy nagyon erős ellenféllel küzdöttek meg, akik tecnikailag rendkívül képzett játékosokkal rendelkeznek. A csapatnak volt tartása, megérdmelten nyert. Nagyon elégedettek lehetünk a pályán történtekkel."
"Jó pillanatban érkeztünk el a PSG elleni meccshez. Ebben a csapatban rengeteg potenciál van. Összességében pozitív a hangulat. Ezen az úton kell haladnunk tovább, és egységesnek kell maradnunk. Zizou-nak minden posztra több játékosa is van."
Valverde: Mindig Modrićtól kapom a gólpasszt, úgyhogy keresni fogom a labdáit
Valverde:
„Az elmúlt meccseinken a félidőre már előnnyel érkeztünk, a mai kicsit küzdelmesebb volt. Mindig nyerni akarjuk a meccseinket, segítjük egymást, ezt jó látni.”
„Nem a legjobb formánkban kezdtünk, de végül megszereztük a győzelmet, és ez a legfontosabb. Fáradt vagyok, de nagyon örülök, mert győzni akartunk és ezt sikerült elérnünk.”
„A többiek mindig mondják, hogy lőnöm kellene. Ma viccelődtünk ezzel kapcsolatban az edzővel és Casemiróval. Ma betaláltam, egy kicsit szerencsés gól volt, de bement, és ez a lényeg. Mindig Modrić készíti le a labdákat nekem a góljaim előtt, úgyhogy keresni fogom a passzait. Ez a gól nagyon különleges számomra amiatt, amit a munka miatt, amit a csapattal végzek. Ebben a stadionban betalálni nagyon emlékezetes dolog, én pedig ki fogom élvezni a családommal.”
„A Real Sociedad nagyszerű csapat, remek dolgokat visznek véghez, jól teljesítenek. Próbáltuk őket nyomás alatt tartani, a területeket pedig lezárni. Néhányszor mögénk kerültek, de ebben is javultunk, az eredmény pedig olyan, amilyet szerettünk volna.”
„Gareth beállt, hozzátette amit tud, a harmadik gólban pedig benne is volt. Mindig támogatni fogjuk, mindent megteszünk érte, ahogy ő is értünk. Az ünneplésünk is azt mutatta, hogy egységesek vagyunk. Velem mindig nagyon jól bánt, megérdemli a tiszteletemet. Remekül dolgozik az edzéseken, a pályán pedig kiválóan teljesít. Biztos vagyok benne, hogy a szurkolók is be fogják ezt látni.”
„Ez a győzelem nagyon motiváló számunkra. Ha a Real Madridban játszol, mindig meg kell, hogy legyen az éhség, nekünk pedig van egy befejezetlen ügyünk a PSG-vel. Minden adott ahhoz, hogy kedden este kimenjünk a pályára és megnyerjük a meccset.”
Varane:
„Bármi is történjék, erősnek és nyugodtnak kell maradnod. Maximális koncentrációval megszereztük a győzelmet egy erős ellenféllel szemben. Kemény meccs volt, de remekül támadtuk le őket, az ő térfelükön folyt a játék. Ezt nem könnyű megtenni, de pont ezt akartuk. Ma jól csináltuk.”
„Gyengén kezdtünk, de egyre erősebbek lettünk, ahogy haladtunk előre az időben. A második játékrészben már jól teljesítettünk és egy kiváló eredményt értünk el. Fontos, hogy végig koncentráljunk és nyugodtak maradjunk. Meccs közben sokat javult a játékunk, a második félidőt pedig úgy kezdtük meg, ahogy az elsőt abbahagytuk. Az ő térfelükön játszottunk és egységként támadtuk le őket.”
„Sosem könnyű egy válogatott szünet után játszani. Csak néhány napot dolgoztunk együtt, de tudtuk, hogy mit akarunk csinálni.”
„Ramos? Az ilyen dolgok megtörténnek. 15 év után bárkivel előfordulhat egy ilyen hiba, mi továbbléptünk és jó meccset játszottunk.”
„A szurkolóknak megvan a saját véleménye, de jól teljesített és a mérkőzésre koncentrált.”
Zidane: Szükségünk van arra, hogy a szurkolóink mögöttünk álljanak
„Gyengén kezdtük a meccset. Nem a gól miatt mondom ezt, hiszen ilyen dolgok megtörténnek, hanem a labdajáratásunk miatt. Lassúak voltunk, nem tudtuk felvenni a meccs ritmusát. Aztán az első játékrész végén betaláltunk. A második félidőben erősebben kezdtünk, magasan letámadtuk az ellenfelet. A második gólhoz is labdaszerzés vezetett, most pedig elégedettek lehetünk, hiszen egy nagyszerű csapat ellen játszottunk, amely a tabella felső harmadában helyezkedik el és amelynek kiváló játékosai vannak.”
„Napról napra jobbak vagyunk. Tudunk és kell is javulnunk. Ezt próbáljuk elérni minden egyes alkalommal, ha játszunk. Kedden meccsünk lesz, amire nagyszerű formában érkezünk.”
„Hazard? Ezt a fejlődést várjuk el egy játékostól, és ugyanez igaz a csapatra is. Nem csak ezen a meccsen, hanem már az elmúlt 5-6 meccsen jobbak voltunk, Hazard pedig szintén folyamatosan javul, számomra nagyon jónak tűnik.”
„Nem tudom, hogy Benzema-e a liga legjobbja, mivel mindenkinek megvan a saját véleménye. Briliáns munkát végez, lenyűgöz, mivel egyre fontosabb részévé válik ennek a csapatnak, én pedig remélem, hogy így folytatja majd a jövőben is.”
„PSG? Most jobb formában vagyunk, mint legutóbb. Párizsban nehéz meccsünk volt, de ez már a múlt, a kedd pedig nem a visszavágásról szól. Mi szeretnénk jó képet mutatni magunkról, jól felkészülni a meccsre és pihenni a mai, kemény mérkőzés után. Mi csak jó meccset akarunk játszani, holnap pedig megkezdjük a felkészülést.”
„Azt szeretnénk, ha a szurkolóink az elejétől mögöttünk állnának majd, de ezt nem irányíthatjuk. A szurkolók azt csinálnak, amit akarnak, de nem kellene a füttyszóra koncentrálni. Bale beállt és nagyon jól teljesített. Volt 20 jó perce, de foglalkozzunk a győzelemmel és a három ponttal.”
„Gratuáltam Bale-nek a teljesítményéhez, ahogy a többieknek is. Nem beszéltem vele a füttyről. Ez korábban már a legjobb játékosokkal is megtörtént, ma ő következett. Beállt, remekül játszott, nekünk pedig szükségünk lesz arra, hogy a szurkolóink mögöttünk álljanak. Ennyit tudok mondani. Nem fog ez zavarni semmit, hiszen korábban is megtörtént már ilyen, és még biztosan fog is a jövőben. Nekünk végeznünk kell a munkánkat, a pályán pedig teljesítenünk kell, mivel a szurkolóink azt akarják látni, hogy nyer a csapatuk.”
„Nem tudom megmondani, hogy igazságtalan-e a füttyszó, vagy nem. Mindenkinek megvan a saját véleménye, neki kell eldöntenie, hogy mit tesz azzal. A legfontosabb ebben az egészben mi vagyunk, és az, hogy mire van szükségünk. Ahogy tegnap is mondtam, a szurkolóinkra. Nem tudjuk irányítani a külső dolgokat, ahogy Bale, vagy bárki más sem. Mindig szükségünk van a szurkolókra, hiszen ők adják meg a szükséges pluszt. Ezt a találkozó előtt is elmondtam. Túl sokat beszélnek arról, ami a pályán kívül történik. Én csak annyit mondhatok, hogy Bale beilleszkedett a csapatba, játszani akar, mi pedig úgy megyünk tovább, hogy nem hagyjuk, hogy ez negatívan hasson ránk.”
Összefoglaló: Real Madrid – Real Sociedad (3-1)
A mérkőzés összefoglalója:
Másik videó, ha az elsőt törölnék:
Beszámoló: Real Madrid – Real Sociedad (3-1): Fordítás és három pont
A Real Madrid képes volt reagálni Willian José korai találatára, így nagyon fontos három pontot gyűjtött be, amivel továbbra is nyomás alatt tartja a listavezető Barcelonát. A Sociedad már két perccel a találkozó megkezdése után betalált, miután Sergio Ramos hazaadását Willian José fülelte le. A támadó elcsípte a visszapasszt, elvitte a labdát a kapus mellett, majd előnyhöz juttatta csapatát.
A blancóknak hátrányból kellett folytatniuk a mérkőzést, de mégis a Real Sociedad került közelebb a következő gólhoz, nagyjából negyed óra játék után. Oyarzabal keresztezett, Ødegaard kapott bele a labdájába, ami aztán Willian José elé került, aki közvetlen közelről a tökéletesen érkező Courtois-ba lőtte a labdát. Két perccel később a hazaiak válasza is megérkezett, ekkor Ferland Mendy próbálkozott egy távoli lövéssel, amit azonban Remiro remek teljesítménnyel hárított.
Lüktető mérkőzést láthattak a nézők, mindkét csapat számos helyzet kidolgozásával tette élvezetessé az összecsapást. A következő helyzet a hazaiak előtt adódott. Eden Hazard szerzett labdát a félpályánál, befelé húzott Zaldua mellett, majd megeresztett egy lövést, de a vetődő Remiro ismét hárítani tudott. Ezután Ødegaard próbálkozott a másik oldalon, de lövése végül Courtois kezében kötött ki.
Múltak a percek, a hazaiak pedig már a szünet előtt ki tudtak egyenlíteni. A 37. percben Modrić végezhetett el szabadrúgást, amire Karim Benzema érkezett tökéletesen, hogy aztán vállal/mellel juttassa a labdát a hálóba. A spanyol liga legeredményesebb gólvágója ezzel tovább növelte találatainak számát, ráadásul az elmúlt három mérkőzésén betalált, összesen öt gólt szerezve.
A második félidő nem is kezdődhetett volna jobban. A 48. percben a Madrid megszerezte a vezetést. Modrić fedezte a labdát a tizenhatos vonalánál, majd Fede Valverde elé tálalt, aki nem habozott, azonnal kapura lőtt, lövése pedig Mikel Oyarzábalon irányt változtatva védhetetlenül repült a hálóba. Álex Remirónak ezúttal esélye sem volt. A blancók a 62. percben növelhették volna előnyüket. Valverde sarkazása megtalálta Hazard-t, aki két védőt is kicselezett, mielőtt megeresztett egy újabb lövést, amit ezúttal is védeni tudott Remiro.
A madridista fölény ellenére még mindig nyitott volt a találkozó, hiszen a Madrid mindössze egy góllal vezetett. Egészen így volt ez a 74. percig, amikor is Modrić vette be Remiro kapuját. Az akció a néhány perccel azelőtt Rodrygo helyére beállt Gareth Baletől indult. A walesi a jobb szélen tört előre, átívelte a labdát Benzemának, a francia lekészítette azt lövésre horvát társának, aki ballal kapásból a kapuba juttatta a játékszert. Szépségdíjas találat, védhetetlen lövés. A meccs vége előtt még Courtois-nak is akadt dolga, a belga pedig újabb remek védést mutatott be, ezúttal Isakkal került szembe a 83. percben, de hárítani tudott. A hosszabbítás pillanataiban Bale villant még egyet, amikor a gólvonal előtt lőtte el keresztbe a labdát, de végül senki nem ért bele, így nem született újabb gól. A végeredmény azt jelenti, hogy a Real Madrid az elmúlt hat mérkőzéséből ötöt megnyert (5 győzelem, 1 döntetlen), a Bernabéuban pedig továbbra is veretlen.
Zidane: Az embereknek támogatniuk kell Bale-t
Más csapat edzői széke Spanyolországban: „Blanco vagyok, Spanyolországban kizárólag a Real Madridot edzeném.”
Válogatott szünet: „Elfogadjuk. 48 óránk van felkészülni, de készen állunk. Fontos meccs vár ránk.”
Bale: „Úgy gondolom, hogy sok dolog történik most körülötte, de neki és nekem is az a legfontosabb, hogy a futballra koncentráljunk. Mindenkinek megvan a saját véleménye. De ez már kezd túl sok lenni. Ismerjük a helyzetet. Itt van, mi pedig örülünk, hogy visszatért. Most is azt tudom mondani, mint mindig. Itt van velünk, én pedig mindig a játékosaim mögött állok. Mi csak arra lehetünk hatással, ami a csapaton belül történik, a külső dolgokra nem. Csak a sportszempontokat nézem, a többi dolog nem érdekel.”
Beszélt vele? „Ugyanúgy beszélek vele, mint mindenki mással. Üdvözöljük egymást, elmondom neki, hogy mi a feladat a pályán, ennyi. Sokat tett már ezért a klubért, ő is egy közülünk, az embereknek mellette kell állniuk. Csak annyit mondhatok, hogy most itt van, sérülten ment el, visszatért és most bevethető.”
Bale boldogabb Walesben: „Láttam, hogy milyen boldog volt, amikor a BL-döntőben gólt szerzett a Real Madridban. Úgy gondolom, hogy ezt csak a nyelvi dolgokra értette.”
Mourinho a Tottenham edzője lett: „Ettől egyáltalán nem lettem nyugodtabb. Jó dolog, hogy kiváló kapcsolatot ápolok az elnökkel. Ő hozott ide, neki köszönhetően élhettem át itt nagy dolgokat. Ennek már 17 éve, én pedig mindig hálás leszek neki.”
Bale érinthetetlen, mint Ramos és Hazard: „Nem válaszolok erre. Tudjuk, hogy mit adhat nekünk. Rengeteg meccsünk van, nekem pedig az összes játékosomra szükségem van.”
Odegaard: „Jól megy neki a játék, remek csapatban futballozik. Sokat játszik, nem fogunk most a jövőjéről beszélgetni. A Madridnak jó, ha így teljesít. Mondjuk holnap pont nem. (nevet)”
Bale jókedvű Madridban? „Nem az én feladatom ebbe belemenni. Ő is a játékosom, nem fogok erről beszélni.”
Sociedad: „Hogy mi aggaszt velük kapcsolatban? Minden. Fiatalok, játszani akarnak, szeretnek kockáztatni. Mindig jó csapatuk volt, szóval nem lep meg, hogy most is remekül teljesítenek. Most 2-3 játékos jóvoltából még jobbak lettek. Mindig megpróbálnak szép focit játszani, mindig ilyenek voltak. Jó mérkőzésnek ígérkezik.”
PSG: „Holnap fontos meccs vár ránk, nem akarok foglalkozni a PSG elleni találkozóval. Jó, hogy a legjobbak ott lehetnek majd ellenünk. Tisztában vagyunk a bennük rejlő potenciállal, készen fogunk állni.”
Lehet Bale újra döntő fontosságú játékos? „Úgy gondolom, hogy Bale az. Ha egészséges, akkor valóban az. Ha történik valami és megsérül, akkor ő is más, ugyanúgy, mint mindenki. Most remekül van, és számolunk vele.”
Bale megkönnyíti a sajtó munkáját? „Nem szereti, ha így beszélnek róla. Úgy gondolja, hogy ez túl sok.”
Casemiro nem pihen: „Nehéz poszton játszik, de remekül teljesít, és vannak más játékosok, akik bevethetők itt. A válogatottban pihent egy kicsit.”
Rodrygo: „Próbálom jól kezelni. Nem akarok minden nyomást az ő vállára helyezni. Remekül teszi a dolgát. Nem kellene meglepődnie azon, hogy itt van. Megmutatta, hogy képes ebben a csapatban játszani. 25 játékos van a keretben, mindenki fontos. Néhányan kevesebbet játszanak, ez természetes, mindenesetre számomra a legnehezebb dolog néhányukat otthon hagyni.”