Fatih Terim: Nincs veszítenivalónk, a végsőkig harcolni fogunk
„Számunkra ez a mérkőzés olyan, mint egy kupadöntő, nincs veszítenivalónk, a végsőkig harcolni fogunk. Ha kicsit számolgatunk, akkor azt láthatjuk, hogy egy vereség esetén egy másik versenysorozatba való bejutásra lehet esélyünk.”
„A Real Madrid nem gyengébb Bale vagy James nélkül. Minden egyes játékosuk igazán minőségi futballista. Ha felküldenek 11 játékost, akkor van 11 másik kiváló játékosuk a padon. Függetlenül attól, hogy ki játszik, mindannyian kulcsjátékosok. Mind nagyon jók, bármelyikük képes megnehezíteni a mérkőzést számodra.”
„A csoportban nem lőttünk gólt, de olyan játékosokkal rendelkezünk, akik rengeteg helyzetet dolgoztak ki. A csapat támadó szellemű. Ha kihasználtuk volna a lehetőségeink nagy részét, akkor most teljesen más helyzetben lennénk. A statisztikák ebben a szakaszban nem igazán érdekelnek. Ki kell dolgoznunk gólhelyzeteket és sikeresen be is kell fejeznünk őket. Egy olyan csapatot akarok a pályán látni, amelyik nem fél attól, hogy kikap, és győzni megy ki a pályára.”
Vinícius: Úgy érzem, hogy különleges kapcsolatunk van Benzemával
„Annak idején nem gondoltam, hogy a Real Madrid érdeklődése valós. Az újságok írtak róla, de nem tudtam semmit. A Real Madrid ajánlata aztán beérkezett, két napom volt dönteni. Édesapám azt mondta, hogy hallgassak a szívemre. Brazíliában semmi sem hasonlítható Madridhoz: a város, a Bernabéu, a játékosok…”
„Egy kicsit ideges voltam a bemutatásom napján, mivel spanyolul kellett beszélnem, én pedig nem tanultam addig spanyolt. Ronaldo eljött Madridba, csak hogy velem legyen a bemutatásomon a Bernabéuban. Ő egy legenda, ez volt életem egyik legszebb napja.”
„Marcelo mindig ellát tanácsokkal azzal kapcsolatban, hogy mit kellene tennem a pályán és azon kívül is. Mindig viccelődik velem, az élet mindig szép, ha ő is ott van. Úgy érzem, hogy Karim és köztem különleges kapocs van, sokat tanulok tőle. A meccsek előtt mindig beszél hozzám, elmondja, hogy mit kell tennem a csapat érdekében.”
„Mindent, amit a pályán teszek, futsalozás közben tanultam. Amikor gyerek voltam, mindig fejlődni akartam. A Flamengónál 16 évesen debütálhattam, nagyon fontos volt, hogy kiélvezzem a pillanatot. Mindent a családomnak köszönhetek. Segíteni akartam nekik, és azt akartam, hogy mellettem legyenek.”
„A nap, amikor lesérültem a BL-ben, egy szomorú nap volt. Remekül játszottam, megsérültem, de ami a legrosszabb, veszítettünk. Az egy rendkívül nehéz nap volt számomra, a családomnak és a csapatnak is. Nem segíthettem akkor. Az edzőm, akivel együtt dolgozom, most azt mondja, hogy nyugodjak meg, minden rendben lesz és működni fog.”
Nyerj egy Iker Casillas-ról szóló könyvet! Részletek az alábbi Facebook-posztban:
„Nagyon jó dolog, hogy megvan ez a kötődés a szurkolókkal. Tudják, hogy a legjobb játékosok közé kerülhetek Madridban, hogy fiatal vagyok és nagyon boldog.”
„Azt látom, hogy a jövőbeli Vinícius Jr. a Real Madrid játékosa. Mindig hálás leszek Istennek és a családomnak. A családom jelent számomra mindent, ha ők boldogok, akkor én is az vagyok. Úgy gondolom, hogy sikerül mindenkire átsugároznom a személyiségemet, ezért szeretnek annyira.”
Valverde: Modrić és Kroos olyanok, mintha a bátyáim lennének
„Hihetetlen dolog egy ilyen hatalmas és ilyen nagymúltú klubnál játszani 21 évesen. Tele vagyok győzni akarással, trófeákért akarok harcolni. Gyerekként arról álmodtam, hogy itt játszom és megnyerem a Bajnokok Ligáját. Most csak megpróbálom a legtöbbet kihozni az adódó lehetőségekből, meghallgatni a csapattársaim tanácsait és kiélvezni a pillanatot.”
„Amikor magamra öltöm a Real Madrid mezét, mindig gombóc lesz a gyomromban. Nem gondolom, hogy ez valaha is el fog múlni. Ez különleges dolog. Emlékszem egy pillanatra az Atlético elleni derbi előttről. Az edző megnevezte a kezdőt, én pedig benne voltam. Casemiro odajött hozzám és megkérdezte, hogy ideges vagyok-e, ránéztem a kezeimre, és remegtek.”
„Amit a legjobban élveztem gyerekkoromban, az a barátaimmal való játék volt az utcán. Ez tett boldoggá, így szórakoztam a legjobban. Aztán megkezdődött a profi karrierem a Peñarolban. Különleges emlékeim vannak a klubról. Elszaladt az idő. Sosem gondoltam volna, hogy végül egy olyan klubban játszhatok, mint a Real Madrid. Most csak megpróbálok egyre jobbá válni és kihasználni a lehetőségeimet. Egyedül én vagyok a felelős azért, hogy fenntartsam ezt az álmot, remélem, hogy sosem ér véget.”
„A fogadtatásom csodás volt. Akkor kerültem az öltözőbe, amikor épp sok Bajnokok Ligája címet nyert a csapat, az pedig, hogy ugyanúgy fogadtak, mint bárki mást, nagy elégedettséggel, büszkeséggel és örömmel tölti el az embert. Modrić és Kroos az első naptól kezdve törődtek velem, ami nagyon jó volt. Manapság sokat viccelődünk, de az első időszakban nagy tisztelettel figyeltem őket. Azért, ahogy bánnak velem és ahogy tanácsokat adnak, úgy tekintek rájuk, mint egy-egy nagy testvérre. Igazi példaképek, örökké hálás leszek nekik.”
„Mindenkitől tanulok. A klubnál minden játékosnak megvan a maga története. Mindannyian tanácsokkal látnak el és meghallgatnak. Nagyon csodálom Casemirót, mindig hálás leszek neki. Ő olyan, mint egy apa figura. A csapattársaimmal edzeni is nagyon jó móka. Ha erről van szó, mindig megemlítem Sergio Ramost is, aki egy nagyon erős kapitány, igazi vezér, de mindig ott ül a mosoly az arcán.”
„Emlékszem arra, amikor először szólítottak játékra. Nem hittem el. Nem értettem. Debütálni fogok! Beálltam, Marcelo pedig gólt lőtt. Sosem fogom elfelejteni, ez mindig komoly motivációt jelent számomra.”
„Az első trófea mindig különleges. A klubvilágbajnoki cím volt az első, remélhetőleg a sok közül. Olyanokkal nyertem trófeát, akiket előtte évekig követtem a televízión keresztül. Imádnám, ha még sok évet tölthetnék el itt és sok címet nyerhetnék, mind a klub, mind pedig saját magam miatt.”
„A klub Uruguayból elérhetetlennek, megmagyarázhatatlannak tűnik. Nagyon nehéz egy uruguayi játékosnak bekerülnie ide. Amikor pályára lépek, 3 millió ember van mögöttem. Rengeteg madridista van Uruguayban.”
Nyerj egy Iker Casillas-ról szóló könyvet! Részletek az alábbi Facebook-posztban:
„Zidane segít abban, hogy kihozzam magamból a maximumot, hogy ne húzódjak háttérbe, hogy bizonyítsam azt, amiért kiválasztott engem. Köszönettel tartozom a tanácsaiért, ahogy a csapattársaimnak is. Nagyon örülök, hogy elismerően beszél rólam.”
„Mindenek előtt szeretnék játékosként és emberként is fejlődni. Amikor ezért a címerért harcolsz, nem ülhetsz a babérjaidon. Nyertem egy klubvilágbajnokságot, de mindent meg akarok nyerni. Még nagyon hosszú az út.”
Beszámoló: Real Madrid – Betis (0-0): Gól nélküli döntetlen egy vitatható bírói ítélet és sok kihagyott helyzet után
A blancók előtt adódtak tiszta helyzetek, de nem tudtak betalálni. Az első lehetőség a hetedik percben érkezett, amikor Carvajal passzolt Modric felé, aki átlépte a labdát és hagyta Benzemának. A francia Joellel került szembe, aki sikeresen hárított. Egy perccel később Hazard talált be egy csodás egyéni játék után, de a videóbíró les címén érvénytelenítette a belga találatát.
A hazai nyomás sok gondot okozott a Betisnek, az andalúzoknak nehézséget okozott két egymás utáni passz megjátszása is. 20 perccel a kezdést követően mégis kialakítottak egy lehetőséget, amikor Álex Moreno passzolt Fekirnek, aki a tizenhatoson kívülről eresztett meg egy lövést. A Real Madrid továbbra is uralta a mérkőzést, de nem tudta gólra váltani a helyzeteit. Carvajal lőtte be a labdát a büntetőterületen belülre a 36. percben, Benzema akrobatikus mozdulatát kövezően azonban mellé szállt a labda. Ramos előtt még nagyobb lehetőség adódott a 44. percben, miután Benzema mellel tett elé egy labdát Modric passzát követően, de a Betis kapusa okosan kimozdult a kapujából, és hárította a berobbanó kapitány kísérletét.
A Real Madrid a szünet után újabb nagy helyzetet alakított ki. A 64. percben Mendy szakadt le az emberéről, egy az egyben vihette a kapusra a labdát, de nem találta el a kaput. Egy perccel később Zidane becserélte Viníciust, Rodrygo helyére. Az idő ketyegett, mielőtt elérkeztünk a mérkőzés egy vitatható pillanatáig. A 81. percben Benzema beadását kézzel állította meg Feddel a tizenhatoson belül, azonban a bírók úgy ítélték meg, hogy ez a mozdulat nem ért büntetőt.
A találkozó végén a hazaiak odaszögezték a kapujukhoz az ellenfelet, a hosszabbításban pedig újabb lehetőségeik adódtak a három pont megszerzésére. Mendy keresztezett Viníciusnak, aki tökéletes labdalevételt mutatott be és azonnal helyzetbe is került, de Joel ebből a párharcból is győztesen került ki. A találkozó utolsó lehetősége Ramos előtt adódott, aki sarokkal próbálkozott, de lövése a vendégek kapusának arcáról pattant le.
A Real Betis elleni kezdőcsapat
Kezdőcsapat:
13. Courtois
2. Carvajal
4. Ramos
5. Varane
7. Hazard
8. Kroos
9. Benzema
10. Modric
14. Casemiro
23. Mendy
27. Rodrygo
Cserejátékosok:
1. Areola
3. Militão
12. Marcelo
15. Valverde
18. Jović
22. Isco
25. Vinicius Jr.
Zidane: Nem tudtam arról, hogy Marcelo így érzett a kijevi döntő előtt
„Minden csapat azért jön ide, hogy jó eredményt érjen el. Erre lehet számítani ezúttal is. Készen kell állnunk és tisztában kell lennünk azzal, hogy nehéz meccs lesz. A legjobbunkat kell nyújtanunk, mert minden mérkőzés más, és tudjuk, hogy 100%-ot kell adnunk, ha meg akarjuk szerezni mind a három pontot.”
„Minden alkalommal, ha pályára lépünk, megpróbálunk jó teljesítményt nyújtani és kapott gól nélküli mérkőzést játszani. Ez fontos számunkra, holnap pedig újabb lehetőségünk van arra, hogy hazai pályán jó képet mutassunk magunkról a szurkolóink előtt és megszerezzünk újabb három pontot.”
„Borzalmas időszakokat is megéltem a Real Madridnál, a szurkolók mégis mindig jól bántak velem. Egy rossz szót sem szólhatok a spanyol emberekről az ittlétem óta. Ez nem csak a futball világára, de a magánéletemre is igaz. Ez a támogatás kiemelten fontos számomra, nagy tiszteletben tartom. Amikor megérkezel, az emberek üdvözölnek és segítenek neked. Nagyon örülök, hogy ebben a városban élhetek és ennél a klubnál dolgozhatok.”
„Valverde egy nagyon fiatal játékos, fényes jövővel és nagyszerű jelennel. Remek munkát végez, ami nem meglepetés számomra. Egy 25 fős keret fontos játékosa.”
„Bale ismét itt van, már a pályán dolgozik azon, hogy újra fitt legyen. Mögötte állunk, megpróbáljuk a lehető leghamarabb visszajuttatni a csapatba. Itt van és velünk edz. Visszatért az útjáról, sokkal jobban van, de még nem áll készen a keretbe kerülésre. Nekem úgy tűnik, hogy jó formában van.”
„Mindannyian láthatjuk, hogy Hazard egyre jobban játszik. Lehet, hogy gyakrabban is betalálhatna, de mi nem aggódunk. Elégedettek vagyunk az általa végzett munkával, napról napra jobb. Az ilyen kvalitásokkal rendelkező játékosok meglátnak olyan dolgokat, amit mások nem. Nem gondolom, hogy félénk lenne, pont ellenkezőleg. Mindenki azt akarja, hogy jobb legyen, szerintem pedig minden egyes nap javul. Mindenki elégedett lesz vele, de nem kell kapkodnunk.”
„A keretben mindig vannak játékosok, akik jobb formában vannak, mások pedig nem játszanak olyan jól. Nincs A vagy B vagy C tervem. Három naponta összerakom a csapatot és utálok bárkit is kihagyni. A mentalitásom nem változik. Mindig megpróbálom a lehető legjobb csapatot pályára küldeni.”
„Nem tudtam Marcelo állapotáról a kijevi döntő előtt. De biztos vagyok benne, hogy rendkívül stresszes dolog egy nagy BL-döntőben vagy vb-döntőben pályára lépni. Erre lehet számítani. Átéltem ezt játékosként, de az nagyon sokat elmond róla, hogy amikor eljött az idő, akkor bekapcsolt és a mérkőzésre koncentrált. Egy kis stressz normális egy nagy meccs előtt, de amikor aztán elkezdődik, akkor minden másnak vége.”
„El Clásico? Mi akkor játszunk, amikor mondják. Elhalasztották, mi pedig egy kicsit több ideig készültünk a Leganés elleni meccsre. A klasszikust december 18-án játsszuk majd, nagyszerű meccs lesz.”
„Minden játékos tudja, hogy készen kell állnia. Viníciusnak továbbra is keményen kell dolgoznia. A legjobban a bal szélen érzi magát, az ő korában pedig ott kell játszania, ahol a legjobb neki. Kellően minőségi játékos ahhoz, hogy más posztokon is megállja a helyét. Teljesen normális, hogy néha nem kerül be a keretbe, tovább kell dolgoznia. 25 játékosunk van, minden meccsen megvan az esély. Vannak ligák, ahol megengedett, hogy minden játékos a keret tagja legyen, de itt jelenleg nem ez a helyzet. Rodrygo csendes srác, keményen akar dolgozni, de 18 éves és lassan kell haladnunk vele. A keret tagja, megvan a karaktere és a minősége. Szerintem elég nyugodt srác.”
„Casemiro egy nehéz poszton játszik, de kiválóan. Nincs sok olyan játékos, aki ilyen minőségi lenne és így játszana. Nem biztos, hogy most van a legjobb időszakában, de ha ő így gondolja, az nagyszerű. Meg fogjuk próbálni elérni, hogy ezen az úton folytassa.”
„Fekir remekül beilleszkedett. Kiváló játékos, ezt a Betisben is kezdi megmutatni. Nem vagyok meglepve, hogy a minap gólt szerzett és begyűjtötte a győzelmet a Betisnek.”
„Sosem lepődtem meg azon, amit Mbappé elért, mivel ő a világ egyik legjobbja. A statisztikái is ezt mutatják, de ez semmin nem változtat, hiszen egy olyan csapatban játszik, ami tele van minőségi játékosokkal. Óvatosnak kell lennünk az egész csapattal, mivel a legmagasabb szinten játszanak. Még van egy kis időnk a meccs előtt. Először mások ellen kell játszanunk, rájuk kell koncentrálnunk.”
Marcelo: Van neked néhány történetem, testvér!
Nem kaptam levegőt. Próbáltam nem pánikba esni. Ez a Liverpool elleni BL-döntő előtt történt az öltözőben.
Úgy éreztem, hogy valami beleszúr a mellkasomba. Az a hatalmas nyomás. Tudod milyen érzés ez? Nem idegességről beszélek. Az teljesen normális a futballban. Ez valami más volt.
Én mondom neked, testvér, úgy éreztem, hogy megfulladok.
Minden a döntő előtti estén kezdődött. Nem tudtam enni. Nem tudtam aludni. Csak a meccs járt az eszemben. Vicces, mert a feleségem, Clarise hihetetlenül mérges volt rám, amikor régebben rágtam a körmömet, ő szoktatott le róla, de amikor reggel felébredtem, a körmeim sehol.
A futballban teljesen normális, ha ideges vagy. Nem érdekel, hogy ki vagy, ha nem vagy nyugtalan egy döntő előtt, akkor nem vagy igazi ember. Nem érdekel, hogy ki vagy. Egyszerűen csak megpróbálod nem összeszarni magad. Ez az igazság, tesó!
Számomra a nyomás a Liverpool elleni döntő előtt volt a legnagyobb. Az emberek talán furcsának gondolják ezt. Már megnyertünk előtte sorozatban két döntőt. A madridistákon kívül mindenki a Liverpool győzelmét akarta. De akkor mi a gond?
Nos, amikor esélyed van történelmet írni, annak megérzed a súlyát. De ezen a napon valamiért nagyon megéreztem. Ilyen nyugtalanságot előtte soha nem éreztem, úgyhogy nem tudtam, mi történik. Gondoltam rá, hogy szólok az orvosnak, de féltem, hogy nem enged majd pályára lépni.
Nekem pedig játszanom kellett, ez 100%.
Valamit be kellett bizonyítanom magamnak.
Néhány nappal a döntő előtt egy korábbi Real Madrid játékos mondott rólam valamit a televízióban, ami megragadt a gondolataimban. Megkérdezték, hogy mit gondol a döntőről, ő pedig azt mondta, hogy „Szerintem Marcelónak vennie kellene egy Salah-posztert, ki kellene tennie a falára és minden este imádkoznia kellene hozzá”.
12 év és 3 BL-trófea után ilyen szinten tiszteletlen volt velem a televízióban. Ez a mondat le kellett volna, hogy taglózzon. De rengeteg motivációt adott.
Történelmet akartam írni. Azt akartam, hogy a brazil kisgyerekek úgy nézzenek rám, mint Roberto Carlosra. Azt akartam, hogy növesszék meg a hajukat Marcelo miatt, érted?
Szóval ott ültem az öltözőben, nem kaptam levegőt, és azt gondoltam magamban, hogy „Hány gyerek van a világon, akik fociznak? Közülük hánynak az álma a BL-döntő? Milliók, milliók, milliók. Nyugodj meg. Fűzd be a csukákat, tesó.”
Tudtam, hogy ha elérek a pályáig, akkor rendben leszek. A pályán velem semmi rossz nem történhet. Felnőhetsz káoszban, lehet az életed egy őrület, de ha nálad van a labda, nem gondolkodsz. Minden csendes, békés.
Amikor végül kiléptem a fűre, még mindig nehezen kaptam levegőt, és azt gondoltam, hogy ha ma este meg kell halnom itt, akkor bassza meg, meghalok.
Ez lehet, hogy őrülten hangzik néhányaknak, de meg kell értened, hogy ez a pillanat számomra mit jelentett. Amikor felnőttem… Real Madrid? A Bajnokok Ligája? Ez csak bullshit volt! Egy tündérmese! Nem volt igazi! Beckham, Zidane, Roberto Carlos, ezek a srácok tényleg olyanok voltak, mint Batman. Nem találkozhatsz velük az életben. Nem rázhatod meg egy képregényhős kezét, érted amit mondok?
Ezek a srácok a levegőben járnak. Lebegnek a gyep felett.
És semmi nem változott. A gyerekeknek ez most is ugyanolyan.
Ez egy igaz történet: Van ez a srác, aki kertészkedik a házamnál Madridban. Egyik nap átjött hozzám Roberto Carlos, együtt lógtunk, amikor a srác besétált.
Teljesen lefagyott. Szobor lett belőle.
Mondom neki: „Ő itt Roberto Carlos.”
A srác bámult rá, és azt mondta: „Nem! Nem ő! Nem lehet ő!”
Roberto azt mondta: „Én vagyok.”
Ember, a srácnak meg kellett érintenie Roberto fejét, hogy megbizonyosodjon, tényleg ő az igazi Roberto Carlos.
Végül azt mondta: „Roberto, te vagy az!”
Na ezt jelenti nekünk az a pillanat. Ez valami más.
Komolyan mondom, hogy amikor az első BL-meccsemet játszottam a Real Madridban és hallottam a BL-himnuszt, azt mondtam magamnak: „Hű, tesó, ez olyan, mint egy videójáték! A kamera közeleg, úgyhogy nem vigyoroghatsz!”
Ez volt az én valóságom, érted?
Nézd. Néhány évvel ezelőtt visszamentem Brazíliába, hogy meglátogassam a családomat, magammal vittem az egyik BL-döntős labdát az egyik barátom amatőr meccsére. A haverjaim labdázgattak vele, majd azt mondtam „Ez az igazi döntős labda ám.”
Minden megfagyott.
Úgy néztek a labdára, mintha egy kő lenne a holdról.
Azt mondták: „Hülyeség!!”
Ezek a felnőtt férfiak olyanok voltak, mint a kisgyerekek. Először nem tudták elhinni, hogy tényleg az az igazi döntős labda. Meg sem akarták érinteni. Mintha drágakő lenne. Mintha meg lenne szentelve.
Érted már? A kis Marcelinhónak Rióból esélye volt három BL-t nyerni sorozatban? Ugyan! Nyomás, nyomás, nyomás. Éreztem a csontjaimban, testvér. Nem félek kimondani az igazságot.
Amikor kimentünk melegíteni a Liverpool elleni döntő előtt, még mindig nem tudtam megnyugodni. De felálltunk a kezdéshez, a rengeteg fény alatt megláttam a labdát a kezdőkörben, és minden megváltozott.
Megláttam a szent labdát. Láttam a követ a holdról.
A súly legördült a mellkasomról. Megbékéltem.
Nem létezett más, csak a labda.
A meccsről nem tudok nektek sokat mondani. Csak két dologra emlékszem élénken.
20 perccel a meccs vége előtt, amikor 2-1-re vezettünk, szöglet következett, én pedig azt gondoltam magamban, hogy „Salah-poszter a falamon, mi? Köszönöm, testvér. Köszönöm a motivációt”.
Aztán 10 perccel a vége előtt 3-1-re vezettünk, és akkor beütött, hogy bajnokok leszünk.
Bedobás következett, volt egy pillanatom gondolkodni, és…
Testvér, ez az igazság: Sírni kezdtem. Zokogtam, ott, a pályán. Korábban még csak ehhez hasonló sem történt velem.
Meccs után? Igen.
Trófeával a kezemben? Igen.
De meccs közben soha.
Mindössze 10 másodpercig tartott, a labda újra játékban volt, én pedig azt gondoltam: „Baszki, fognom kell az emberemet!”.
Visszatértem a valóságba, és mentem játszani, mint egy gyerek.
Sportolóként a felelősségünk, hogy példaképek legyünk. De nem vagyunk szuperhősök. Ezért mondom el neked azt, ami velem történt. Ez a valódi élet. Emberi lények vagyunk. Vérzünk, aggódunk, ahogy mindenki más.
Négy BL-trófea öt év alatt, és minden egyes alkalommal brutális volt. Látsz minket mosolyogni a trófeával, de nem látsz mindent, ami ehhez hozzá tartozik.
Amikor a döntőkre gondolok, egy csodás film pereg le a fejemben. De a képek visszafelé haladnak, a végétől a sztori elejéig.
A 2017-es döntőben a Juventus ellen, a film pörög: A srácok ülnek az asztalnál a meccs előtti ebédnél – én, Casemiro, Danilo és Cristiano. Teljes csend. Senki nem mond semmit. Mindenki bámulja az ételt. Hallod, ahogy a gyomruk vicces hangokat ad, érted? De senki nem szól semmit. Igazán feszült pillanat.
Végül Cristiano megszólal: „Kérdés, srácok.”
„Igen, tesó?” – kérdezzük.
„Csak én érzem ezt a nyomást a gyomromban?” – kérdezi Cristiano.
És mindenki egyszerre válaszolt: „Én is, tesó! Én is!”
Senki nem akarta bevallani, de ha EZ a srác is érzi, akkor bevallhatjuk, érted? Cristiano jéghideg. Egy gép. És még ő is be tud tojni!
Ezzel fel is oldotta a feszültséget. Erre csak ő volt képes.
Majd odaszóltunk a pincérnek: „Testvér, kérlek hozz egy kis szénsavas vizet! Kell valami, ami segít letolni ezt az ételt!”
Ezután már csak nevettünk.
Amikor felkeltünk, hogy elinduljunk a stadionba, Cristiano elmondta nekünk, hogy hogy mi fog történni a meccsen. „Először nehéz lesz. De a második félidőben szép nyugodtan nyerni fogunk.”
Ezt sosem fogom elfelejteni. Megjósolta.
Majd azt mondta: „Ezt jegyezd meg, ember. Jól jegyezd meg.”
Megjegyeztük, ember.
Itt van az emlékezetemben az arca, amikor mondja. Örökre berögzült.
Annyira csodás. Ezek azok a történetek, amiket az unokáimnak is mesélni fogok.
És őszintén, amikor 30 év múlva azt fogom mesélni nekik, hogy ugyanazon a pályán játszottam, mint Cristiano, Messi, ők valószínűleg ezt mondják majd: „Nagypapa, azt mondod, hogy 50 gólt lőttek egy idényben? Hazudsz. Szenilis vagy. El kell vinnünk a papát az orvoshoz!”
A 2016-os döntő az Atlético ellen, forog a film. Griezmann fut el a szélen, én fogom. A labda kimegy, én pedig egy pillanatra meghallok egy síró hangot a lelátóról.
Alap esetben nem hallasz semmit egy meccs közben. Nem látod a szurkolókat. Semmire nem gondolsz, csak a feladatodra. Ezért nem vagy ideges. Szabad vagy. De ezen a milánói meccsen a játékosok családjai a kispadok környékén ültek, nagyon közel a pályához.
Hirtelen meghallottam ezt a vékonyka hangot a távolban, annyira tiszta volt.
„Gyerünk, apuci! Gyerünk, apuci!”
A fiam volt, Enzo.
Abban a pillanatban épp görcsöltem, a hangja viszont rengeteg erőt adott nekem.
Amikor a meccsen tizenegyesekre került sor, azokat a képsorokat most is élénken látom a fejemben: Lucas Vázquez felvette a labdát és megpörgette az ujján, mintha csak a parkban játszanánk. Ez a csendes srác igazán tökösen csinálta. Emlékszem, hogy arra gondoltam: „Ez a kölyök! Ha nem talál be, agyonverjük!”
Aztán láttam, ahogy halál nyugodtan belövi a tizenegyest.
Látom magunkat, ahogy szorosan összekapaszkodva várjuk az Atlético büntetőjét. Casemiro a térdeire ereszkedve imádkozik, Pepe sír mint egy gyerek.
Ekkor azt mondtam Cristianónak: „Juanfran hibázni fog, úgyhogy te nyered meg nekünk, testvérem.”
Látom, ahogy Juanfran hibázik, Cristiano pedig megnyerte nekünk.
Látom magam, ahogy 20 km/h-val rohanok a családomhoz, hogy megöleljem a feleségemet és a gyerekeimet.
Teljesen megőrjített a boldogság.
A 2014-es döntő az Atlético ellen, a film forog: Ülök a padon, hihetetlenül mérgesen, hogy nem kezdek. De magamban ismételgetem nagyapám mondatait. Hatalmas figura volt, világhírű mondásokkal. Mielőtt kifutott volna a pályára, mindig ezt mondta a barátainak: „Mindent ott fogok hagyni a pályán. A szakállamat, a hajamat, a bajszomat.”
A második félidőben elkezdtem melegíteni, már azt megelőzően, hogy az edző kérte volna. Fogtam a mellényemet, és azt mondtam: „Bassza meg”. Csak ezt ismételgettem: „Ha pályára lépek, mindent otthagyok majd. A hajamat, a szakállamat, a bajszomat.”
Végül az edző hozzám fordult, kérte, hogy melegítsek be. De én már készen álltam. Gőzölnek a füleim! Füstölgök, testvér!
A mai napig nem tudom megmondani, hogy végül rosszul játszottam-e vagy jól. Csak azt tudom, hogy mindenemet otthagytam a gyepen – a dühömet, az akaraterőmet, még a kávét is, amit a meccs előtt megittam.
Tudom, hogy erről a meccsről mindenkiben a 92:48 maradt meg.
A fejes.
Sergio Ramos.
A vezérünk.
Meghaltunk, görcsöltünk, legyőzettünk. De Sergio visszahozott minket az életbe.
De itt még nincs vége a fejemben lejátszódó filmnek.
A győzelem után folytatódik, az öltözőben. Az egyik szertárosunkkal, Manolínnal beszélgetek. Azt mondja: „Marcelo, a 90. percben ott voltunk a folyosón, és láttuk az Atlético szertárosát. Már hozták a Campeones-pólókat! Már hordták ki a pezsgőt!”
Nevetett és örömkönnyeket hullajtott.
„Most már boldogan halhatok meg.” – mondtam neki.
Ez az a kép, amit sosem fogok elfelejteni.
Ezek a trófeák bekerülnek a vitrinbe, de az emlékek a szívünkben vannak.
Négy BL-cím öt év alatt, és minden egyes alkalommal brutális volt. Nem látod a nyomást, csak az eredményeket.
A Real Madridnál nincs olyan, hogy „Á, majd holnap”.
Nem, tesó. MA!
Az előző idény egy kudarc volt. Tudjuk. Semmit nem nyertünk. Zéró. Szörnyű élmény volt. De emelt fővel állok itt, mert ez újra éhessé tett minket. Ugyanazt a vágyat érzem, mint gyerekként.
Tudod, amikor felszálltam a repülőre, ami Spanyolországba hozott, 18 éves voltam. Nem tudtam, hogy alá fogok írni egy szerződést. Azt hittem, hogy a Real Madrid azért hoz ide, hogy megnézzenek, talán orvosi vizsgálatoknak vessenek alá. A jövőbeli feleségemmel, nagyapámmal és a legjobb barátommal érkeztem. Mi négyen és egy GPS. Ez minden, amink volt. Az egyetlen ember, aki Brazíliában tudta, hogy hová megyek, az édesapám volt.
Nem akartunk senkiben fals reményeket kelteni.
A Real Madrid egy tündérmese, emlékszel még?
Nem szállsz fel egy repülőre úgy, hogy azt mondod a családodnak: „Ja, igen. A Real Madridban fogok játszani. Sziasztok!”
Ez baromság. Álmodozol, testvér!
Emlékszem, amikor a Real Madrid irodáiban ültem az orvosi vizsgálatok után, és az egyik edző azt mondta: „Nos, Marcelo, venned kell egy öltönyt és egy nyakkendőt holnapra.”
Én pedig – esküszöm, hogy így volt – azt mondtam: „Ú, testvér… Öltönyt meg nyakkendőt? Minek?”
„Mi az, hogy minek? A bemutatásodra. A Bernabéuban, fiam.” – mondta.
Haaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.
Amikor elém tették a szerződést, olyan gyorsan írtam alá a nevemet…
Bumm. Marcelo Vieira da Silva Júnior.
A vérembe is beírtam volna, tesó.
Emlékszem, hogy öt évre szóló szerződés volt, a célom pedig az lett, hogy 10 évig itt legyek.
Nos, ez 13 éve volt, a kis Marcelinho Rióból pedig még mindig itt van.
Sajnálom, hogy vannak, akik kételkednek bennem, de nem megyek sehova. Számomra az, hogy a leghosszabb ideig a Real Madridban játszó külföldi játékos lehetek, több mint megtiszteltetés. Egy tündérmese. Nonszensz. Őrület.
Remélem, hogy miután elolvasod ezt, megérted, hogy mit jelent nekem.
Meg kell értened, hogy honnan jöttem, testvér.
Az utolsó film, ami pörög a fejemben: Nyolc éves vagyok. Kifogytunk a pénzből. A családom nem engedheti meg magának, hogy tankoljon az autóba és minden nap elvigyen edzésre. Úgyhogy a nagyapám olyan áldozatot hoz, ami megváltoztatja az életem. Eladja az öreg Volkswagen Variantját, a pénzt pedig buszbérletre költi. Minden egyes nap busszal vitt engem edzésre.
Minden nap a tömött 410-esen, forróságban, egymás mellett, át Rión.
Minden nap, függetlenül attól, hogy hogyan játszottam, azt mondta: „Te vagy a legjobb. Te vagy Marcelinho! Egy napon a brazil válogatottban fogsz játszani. Egyszer látni foglak a Maracanában!”
Ez a kép 25 évvel később is 4K-s felbontásban van előttem. Még érzem a busz belsejének szagát.
Nagyapám az életét adta az álmomért. A barátai azzal szokták ugratni, hogy megőrült, ő pedig erre mindig az egyik híres mondásával reagált. Kifordította a pénztárcáját, majd ezt mondta: „A rohadt életbe, nézzetek rám. Nincs egy vasam sem, de ku*vára boldog vagyok!”
Hitt bennem. Társak voltunk.
Ezért törtem ki könnyekben a Liverpool elleni meccsen, amikor a labda kigurult a pályáról.
Minden visszajött.
A film pörgött a fejemben.
Figyelj. Nem tudom, hogy hány idényem van még a Real Madrdiban. De azt megígérhetem, hogy mindent otthagyok a pályán ebben az idényben.
Ahogy a nagyapám mondta: A hajamat, a szakállamat, a bajszomat.
Annyi történet van még a színfalak mögül, amit az emberek nem ismernek. Meg akarom osztani veled ezeket, hogy megértsd, mitől szenvedünk, min nevetünk, hogy milyen messziről jöttünk. Még rengeteg történetem van. De ezekre még várnod kell egy kicsit. Hamarosan, testvér. Hamarosan.
De most egy utolsó üzenetet szeretnék azoknak küldeni, akik kételkedtek bennünk.
A Real Madrid vissza fog térni.
Ezt nyugodtan felírhatjátok egy poszterre.
Rakjátok ki a falatokra.
Imádkozzatok hozzá minden este.
Visszatérünk.
Marcelo
Összefoglaló: Real Madrid – Leganés (5-0)
A mérkőzés összefoglalója:
Másik videó, ha az elsőt törölnék:
Beszámoló: Real Madrid – Leganés: Magabiztos hazai győzelem
Karim Benzema, aki az aktuális idényben minden egyes hazai bajnokin megzörgette az ellenfelek hálóját, a találkozó elején ezúttal kiszolgáló szerepben tündökölt. Az első találat előtt egy Marcelo-keresztlabdát juttatott tökéletesen Rodrygo elé, aki így 7 perc játék után megszerezte a vezetést a hazaiaknak. Aztán bemutatott egy cselsorozatot, miközben arra várt, hogy Kroos mélységből berobbanjon, majd egy remek passznak köszönhetően hozta helyzetbe német csapattársát, aki technikás mozdulattal, hidegvérrel fejezte be az akciót.
Ramos a gólszerzők között
A blancók tovább rohamoztak, élvezték a játékot és azt, hogy a közönségnek is tetszett, amit láttak. A harmadik gól még a harmincadik perc előtt megszületett. A 23. percben Casemiro gyönyörűen ugratta ki Hazard-t a védők közül, akit aztán a vendégek kapusa csak szabálytalanul tudott megállítani a büntetőterületen belül. A tizenegyest Sergio Ramos rúgta, az első kísérlete nem volt sikeres, azonban a kapus szabálytalan mozgása miatt újra el kellett végezni a büntetőrúgást. A kapitány másodszorra nem hibázott.
A szünet előtt több találatot már nem jegyezhettünk fel, annak ellenére sem, hogy a hazaiak több tiszta helyzetet dolgoztak ki, amivel növelhették volna előnyüket. Az első helyzet Fede Valverde előtt adódott, aki a büntetőterületen belülről tüzelhetett egy remek Rodrygo-szóló után a 30. percben. A félidő utolsó lehetősége Karim Benzema nevéhez fűződik, aki Carvajallal játszott össze, majd megdolgoztatta Juan Sorianót, akinek bravúrt kellett bemutatnia ahhoz, hogy megakadályozza a gólszerzést.
Modrić visszatérése
A szünet után a mérkőzés irama lecsökkent, de a blancók továbbra dolgoztak ki helyzeteket. Ilyen volt például Benzema kapufája, amikor a francia tizenhatos vonala mellől eresztett meg egy szép lövést a 68. percben. Alig egy perccel ezután Marcelo szerezte meg a labdát a pálya közepén, majd a Toni Kroos helyére röviddel ezelőtt beállt Luka Modrić felé továbbította azt, akit Omerou terített le a büntetőterületen belül. Ezúttal Karim Benzema állt a labda mögé, a francia pedig magabiztosan büntetett.
Jović is megkezdte a gólgyártást
Még mindig volt idő újabb gólra, ami a hosszabbítás pillanataiban érkezett. Carvajal mértani pontosságú beadása Jović fején landolt, aki nagyszerű mozdulattal helyezte a labdát a kapufa mellé. A vendégek kapusa tehetetlen volt. Ezen az estén a habfehérek nagyszerű teljesítménnyel gyűjtötték be a három pontot, ráadásul sorozatban második meccsükön nem kaptak gólt.
Hivatalos közlemény: Bankszámlaszám-változás
A Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület elnöksége ezúton értesíti az egyesület tagjait, hogy az egyesület bankszámlaszáma 2019.10.30-án az alábbira változott:
Kedvezményezett neve: Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület
Bankszámla száma: 11600006-00000000-85151886
IBAN szám: HU85116000060000000085151886
Számlavezető bank: Erste Bank Hungary Zrt.
A jövőben kérjük az egyesületi tagdíjakat az itt megadott számlaszámra utalni. A fenti információk állandó elérhetősége a jövőben az egyesület hivatalos honlapjának (penamadridista.hu) Peña Madridista Húngara – Bankszámlaszám menüpontja lesz.