Gy. András

2011-ben Ronaldo 41 gólt szerzett, a Barcelona lett a bajnok. Tavaly az Atlético örülhetett, Ronaldo akkor 31 góllal végzett az élen. Vagyis nem újdonság számára az érzés: elsõ helyen végezni a góllövõlistán, bajnoki cím nélkül. Régóta vitáznak arról, hogy a Pichichi-díj vajmi keveset ér, ha a csapatod nem nyeri meg mellé a bajnoki címet. 

Ebben az idényben azonban a Ronaldo teljesítménye és az ehhez társuló elismerés között érthetetlen szakadék tátong. 48 bajnoki gólját (61 találat minden sorozatot figyelembe véve) hanyagul számûzték az apróbetûs részbe, mivel a Madrid nem szerzett hazai vagy nemzetközi trófeát. 

De azért csak van valami érdem a spanyol labdarúgás történetének második legtöbb találata mögött, nem igaz? Mi kell ahhoz, hogy ezt a kemény munka, koncentráció és alázat útján elért szisztematikusan félrerakott rekordot elismerjék?

A Madrid nem lett bajnok, nem védte meg a BL-címet, vagy a Király-kupát, de ezt nem a 7-es erõfeszítéseinek hiánya okozta. Ahogy a korábbi edzõ, Carlo Ancelotti is fogalmazott a minap: „Ennél többet nem is kérhettünk volna Cristianótól idén.”

Továbbmegyek. Ronaldo teljesítménye még inkább elismerésre méltó, figyelembe véve saját játékának átalakulását, illetve folyamatosan növekvõ szerepét a csapaton belül. Góljai egyre inkább a tizenhatoson belülrõl születnek, ami azt mutatja, hogy alkalmazkodik egy sokkal inkább befejezõ pozícióhoz.

És ez nem a szerzett góljainak lebecsülése, messze nem az, hiszen az, hogy a tizenhatoson belül a megfelelõ pozíciót vedd fel és gólt szerezz, rendkívüli fizikai erõt, intelligenciát és a játék megértését igényli.

Egyre ritkábban látni a Manchester United korábbi sztárjától olyat, hogy három ember mellett elmegy a szélen, bevág középre, majd gólt szerez. Bár az ilyen típusú gólok száma csökken, a csodálatos fejesek, a közeli befejezések, amelyeket komoly elõkészítõ munka elõz meg, egyre csak gyarapodnak. 

Persze Cristiano sokkal szívesebben fejezte volna be a szezont egy bajnoki címmel a zsebében, vagy a Bajnokok Ligája címvédõjeként. De az, hogy egy ilyen különleges eredményt csak azért elfelejtsünk és elodázzunk, mert nem hozott trófeát, hatalmas hiba lenne. Amit a 2014/2015-ös idényben láttunk Ronaldótól, az nem normális.

Ezt akkor fogják belátni, ha már elment.