Modrić: Még nem tudom, hogy mikor vonulok vissza
A Real Madrid korábbi csillaga nem kivételezett egyik spanyol lappal sem, így nem csupán a MARCA, hanem az AS munkatársainak kérdéseire is válaszolt egy exkluzív interjú alkalmával. Az AS részéről Tomás Roncero beszélgetett a horvát legendával.
Először is hadd öleljelek meg, hiszen már nagyon régen találkoztunk, bár követtük a veled kapcsolatos történéseket. Hogy érzed magad Milánóban? Úgy látom ahhoz elég jól, hogy még egy évet maradj.
Nagyon boldog vagyok itt. Az első naptól kezdve remekül bántak velem a szurkolók és a klub is. A város csodás, más mint Madrid, de élvezem. Boldog vagyok.
Nem tudom, hogy észrevetted-e, mindenesetre érdekes: elmentél Madridból, a BL 15 trófeás királyától a Milanhoz, amely a második a sorban 7 első hellyel. És bár nem nyerték meg már közel húsz éve ezt a sorozatot, még mindig második helyen állnak. Szóval elmondhatod magadról, hogy játszottál a két legtöbb BEK/BL-serleggel rendelkező klubjában.
Igen, igen, igen. Ez sokat elmond a Madridról és a Milanról. A Madrid a történelem legnagyobb klubja, a Milan pedig egy nagyszerű klub, amely a Madrid után a legtöbb európai elsőséggel rendelkezik, ami sokat elmond róla. Még úgy is, hogy már hosszú idő eltelt az utolsó győzelem óta, egy történelmi klubról beszélünk, amelynek elképesztő múltja van. Csak vissza kell térnie arra a szintre, ahol a 90-es és 2000-es években volt. De a Milan ettől függetlenül is mindig egy történelmi, nagyszerű klub lesz, a világ egyik legnagyobbja.
Amikor gyerek voltál, ott volt az a klasszikus Milan olyan játékosokkal mint Gullit, Rijkaard, Van Basten, Baresi, Ancelotti… Legendák, szinte legyőzhetetlenek. A Madrid számára frusztráló volt az az időszak, mivel úgy tűnt, hogy lehetetlen őket letaszítani a trónról.
Igen, persze, emlékszem. Gyerekkoromban sok olasz meccset néztem, mivel Olaszország nagyon közel van Horvátországhoz, én pedig sok focit néztem a tv-ben akkoriban, amikor talán ez volt a világ legerősebb bajnoksága (ahogy most talán a PL), tele csodás játékosokkal. A Milan volt gyerekkorom klubja, csodáltam őket. El sem tudtam képzelni, hogy az élet ide sodor majd, de a futball csodás történeteket eredményez, én pedig itt vagyok.
És mit mondott neked Ancelotti? Természetesen jól ismeri a klubot, sok évet töltött el itt, szóval gondolom beszéltetek a döntés meghozatala előtt.
Néha még Madridban is beszélgettünk a Milanról, mesélt nekem az élményeiről, a közös történetükről. Felhívott, amikor kiderült, hogy nem folytatom a Madridnál, és ő sem. Néhány nappal később, amikor tudomást szerzett a Milanról, felhívott, mivel kérdezték őt rólam.
Wow! Elmondták neki?
Igen, elmondták. És ő nagyon pozitívan nyilatkozott a klubról, bár már tudtam, hogy egy nagy klubról van szó. Ez abból is látszik, ahogy az emberek beszélnek róla. Olyan, mint amikor a Madridról beszélnek, valahogy más. Az emberek ugyanígy beszélnek a Milanról is, különösen a múltjáról…
A történelméről…
A történelméről. Ezért sem voltak kétségeim akkor, amikor megkeresett a Milan.
Váltsunk témát. Másfél hónapja meghoztál egy döntést, amellyel minket, Modrić-szurkolókat megleptél. Azt hittük, hogy a világbajnokság után számunkra nincs több Luka, de szerencsére mindenkit megleptél. Úgy, hogy a Milan nem is szerepel a BL-ben, azt gondoltam, talán nem akarsz maradni, de te ezt mondtad: ’Nem, még egy év, segíteni akarok a Milannak, továbbra is élvezni akarom a futballt.’
Mindig folytatni akartam; akár már tavaly novemberben is aláírhattam volna, három vagy négy itt töltött hónap után.
Még egy év…
Igen, így van. De elmondtam a klubnak, hogy meg szeretném várni, hogy hogyan érzem magam, hogy még meglesz-e bennem a vágy, a szenvedély, a motiváció. Végül, amikor a világbajnokság számomra is befejeződött, a vágy, szenvedély, motiváció továbbra is a testemben maradt. Ezért akartam maradni, hiszen még mindig erősnek érzem magam. Nem csak azért csinálok valamit, hogy csináljam, anélkül, hogy fontos lennék. Ez motivált arra, hogy még egy évet maradjak. És bár az idény nem a legjobban zárult, beszéltem az új edzővel, a klub embereivel, a tulajdonossal… Megmutatták nekem az új projektet, hogy mit akarnak elérni, és elmondták, hogy én is része vagyok, hogy szeretnék, ha fontos eleme lennék az új projektnek. Ezek a dolgok is segítenek a döntésekben. Aztán az ember ilyenkor beszél a családjával, azokkal, akik közel állnak hozzá, meghallgatja a véleményüket. De a végső döntést én hoztam meg. Éreznem kellett belül, hogy továbbra is versenyezni akarok, minden nap részt akarok venni az edzéseken, és végül ez az, ami visszahozott ide.
Ez csodás dolog, hiszen jövő héten 41 éves leszel. Egy ideje már az az általános gyakorlat, hogy ebben a korban a futballisták már visszavonulnak. De úgy tűnik, hogy te jobban szereted ezt, mint valaha. Fizikálisan nem látok rajtad változást, megvan benned a kortalan tehetség, a mozdulatok. Biztosan megkérdezted magadtól, hogy miért is hagynád így abba?
Igen, amikor elérsz egy bizonyos korba, ott van a levegőben, hogy már jobb lesz visszavonulni, félreállni, de én nem így gondolkodom, ha az ember jól érzi magát, hiszen ez az én életem. Imádom, amit csinálok, tényleg szeretem a futballt, boldog vagyok, élvezem. Több mint 30 éve csinálom már ezt, hatévesen, gyerekként kezdtem, és tudom, hogy nem végezhető olyan sokáig, mint más munkák. De számomra ez nem munka, hanem valami, amit szeretek. Amikor valami olyat csinálsz, amit szeretsz, nem munkaként gondolsz rá. Ez valami, amit minden nap élvezel, és amíg így van, és látod, hogy tudod teljesíteni azt, amit elvárnak tőled, vagy ami a feladatot, addig folytatod. Hogy ez meddig tart? Tudom, hogy közeledik a vége, de nem tudom, hogy ez ebben az évben lesz-e, vagy a következőben.
Jöhet még egy?
Sosem lehet tudni.
Szóval még nem lőtted be, hogy ez lesz-e az utolsó idényed, még nincs a fejedben egy konkrét dátum.
Hogy őszinte legyek, nem tudom. Lehet, tényleg lehet akár ez is, de nem szeretném ezt most kijelenteni, amikor még csak szeptemberben járunk… Először még…
Megnéznéd, hogy alakulnak a dolgok.
Igen. Hogy mi történik az idény során, hogy hogyan érzem magam. Ahogy már korábban is mondtam, amikor döntést hozok, meghallgatom a testemet, szóval napról napra haladok, nem tekintek túlságosan előre. Próbálok a jelenben maradni, élvezni azt, aztán majd meglátjuk, hogy mit mond a testem. De most úgy gondolom, hogy képes vagyok ezen a szinten teljesíteni, és hiszem, hogy ezt meccseken és mindenben meg tudom mutatni, ezért is akarom folytatni. Meglátjuk, hogy meddig tart majd, de nem akarok konkrétumot mondani, miközben mások azt kérdezik, hogy ’már 41 vagy, miért játszol még mindig?’. Sosem foglalkoztam a külső hangokkal, mindig megvoltak a saját gondolataim, és úgy gondolom, hogy egész jó döntéseket hoztam a karrierem során. Ez így működik. Persze már nem vagyok ugyanolyan, mint 12 vagy 15 éve, de szerintem még sokat tudok adni.
Hat BEK/BL-címed van, mint Carvajalnak, Nachónak, Kroos-nak és Gentónak, így ti vagytok az az öt játékos, akinek ezt sikerült elérnie. De sosem nyertél Európa-ligát. Extra motiváció ez számodra? Illetve a Milan számára, amely már 19 éve nem nyert európában?
Persze, természetesen. De ez még messze van. A Milannak mindig a trófeák megnyerésére kell gondolnia a történelméből adódóan, illetve mindenért, amit véghez vitt, de lépésről lépésre kell haladnunk. Új edzőnk van, sok változás volt, meglátjuk. Az idény hosszú. Jól kezdtünk, ami mindig fontos, ha új edző érkezik új elképzelésekkel. Eddig jól haladunk, de ez még csak a kezdet. Meglátjuk, hogy miként fejeződik be az idény, hogy nyerünk-e valamit, vagy nem, de az biztos, hogy a klubnál mindenki, a játékosok, az edző is nyerni akar. Meglátjuk, hogy sikerül-e.
Van még egy 41 éves játékos, korábbi csapattársad és jó barátod, Cristiano. Ismerve őt, biztosra veszed, hogy eléri az 1000 gólt? Már csak 22-re van ettől, és ő lenne az egyetlen a történelemben, akinek sikerül az 1000 hivatalos találat.
Persze. Cristiano csodálatos, egy fenomén, egy szörnyeteg, semmi kétségem nincs afelől, hogy eléri ezt a számot. Minden, amit tett, amit folyamatosan tesz, és ahogy versenyez, hogy mindent belead minden egyes meccsen, csodálatraméltó. Különleges a kapcsolatunk amiatt, amit együtt értünk el a Madridnál, és remélem, hogy mihamarabb eléri ezt a mérföldkövet. Legalább egy idény van még előtte, és biztosan el fogja érni. Ez csodálatos. Nem tudom, hogy meddig akar még játszani, de ha 50 éves koráig, akkor addig is képes lenne gólokat szerezni. A gólszerzési képessége, a karaktere, a hite és önbizalma csodálatos.
A legutóbb, amikor a világbajnokságon találkoztatok, szomorú nap volt Horvátország számára. Az a meccs tele volt fordulatokkal. Tudom, hogy technológia, de ha Spanyolország egy ilyen gól elvétele miatt esett volna ki… Először örültünk a technológiai újításoknak. De szerintem Horvátországban fejben sokszor újrajátszottátok a fejetekben az esetet. Elhagyni a világbajnokságot tudva azt, hogy a horvát szurkolók mennyire lojálisak, hogy milyen sokat utaztak, nem volt könnyű, igaz?
Igen, nagyon frusztráló volt úgy kiesni. Szerintem remek meccset játszottunk, jobbak voltunk a portugáloknál, különösen a második félidőben, és sokkal korábban lezárhattuk volna már a meccset. A technológiáról azt gondolom, hogy jót tesz a futballnak a jelenléte, de nagyon rosszul és következetlenül használják, attól függően, hogy ki a nagyobb, vagy nem tudom. Nem szeretek ilyen dolgokról beszélni, de azon a meccsen nem csak a góllal volt gond, hanem egy büntetővel is. Ha egy ilyet büntetőnek ítélsz… A bíró azt mondta nekünk, hogy semmit nem látott a pályán, csak mindkét játékos tartotta a másikat. A VAR-nak nem szabadna beavatkoznia, ha olyan szürke zónás esetről van szó, amelyet kétféleképp is értelmezhetnek. Akkor kellene szólniuk, ha 300%-ig biztos, hogy hibás a döntés, ha nem így van, akkor nem. Ezért vannak a bírók, hogy döntéseket hozzanak, más különben hozzanak robot bírókat. Szerintem rosszul használják a technológiát, ezen kellene változtatni. Részben jó, mert segít a leseknél vagy a gólvonalnál, de nem jól és nem akkor használják, amikor kellene. Először azt mondták, hogy csak a nagy hibáknál fogják használni, de a döntések is a futball részei, és azokat a bíróknak kellene meghozniuk.
Teljes mértékben. Ha már Horvátország, 26-án lesz egy spanyol – horvát Sevillában, a Sánchez-Pizjuánban. Láthatunk ott téged?
Nos, először is döntenem kell, beszélnem kell a szövetséggel és az új edzővel, aki most érkezett.
De a madarak azt csiripelték, hogy az új edzővel kiváló a kapcsolatod…
Igen, remek a kapcsolatunk. A válogatott pályafutásom vele kezdődött az U21-eseknél. Az első behívómat a felnőtt csapathoz Zlatko Kranjčartól kaptam, de az akkori vb után jött Slaven Bilić, aki most is visszatért, vele akkor hat évet dolgoztunk együtt, és sok jó dolgot vittünk véghez. Az elmúlt néhány évben nem olyan szorosan, de tartottuk a kapcsolatot, és szerintem a visszatérése jó döntés a szövetség részéről, ő volt a legjobb opció. Ahogy mondtam, először beszélnem kell vele és a szövetséggel, aztán meglátjuk, hogy találkozunk-e.
Ami az edzőket illeti. Ugorjunk egy kicsit az életed arany szakaszára, a Real Madridhoz. Mourinho visszatért, ő az edző, akinek a sugallatára Florentino leigazolt téged. Gondolod, hogy Mourinho visszahozhatja azt a versenyszellemet, amit a szurkolók hiányoltak?
Igen, kétség kívül igen. Az első meccseken is látszik, hogy ez egy másik Madrid, egy félelmetes Madrid, ami tetszik. Szerintem Mourinho szerződtetése egy nagyon korrekt döntés volt a klubtól, figyelembe véve a csapatot és minden körülményt, ő a legjobb választás erre a szerepre. Ismeri a klubot, igazi győztes, elképesztő személyiség, akit nagyon kedvelek, mivel ő volt az egyik, aki a klubhoz hozott engem. Sőt, a mondata, miszerint ’vagy őt, vagy senki mást ne hozzanak’, a legfontosabb volt az érkezésem szempontjából.
Elég világosan fogalmazott!
Ugye? Ezért kötöttem ki Madridban. Ahogy a tárgyalások alakultak, a sok fordulattal és nehézséggel, talán nem ez lett volna a vége, ha nem így gondolja. Nagyon kedvelem és tisztelem őt. Csak azt bánom, hogy nem dolgoztam vele tovább.
Csak egy évet…
Igen, de abban az évben sokat tanultam arról, hogy hogyan lehet a munkámat még jobban végezni, harcolni, mindent beleadni… Ahogy a meccsekre készül, az elképesztő. Úgy léptél pályára, hogy pontosan tudtad, mi fog történni. Szerintem ő a legjobb opció, és sok örömet okoz majd a madridistáknak, a Madrid pedig veszélyes lesz minden sorozatban. Mourinho számomra azért is különleges, ahogy a leigazolásomért harcolt. Ezt nem felejtettem el. Bármit megtennék érte. És bár nem beszélünk sokat, néha szoktunk üzeneteket váltani, és mindig a legjobbakat kívánom neki. Szerintem jó helyen van, mivel a világ legjobb klubjánál dolgozik, és ő a történelem egyik legjobb edzője. Ez egy nagyszerű szövetség, ami biztosan a frászt hozza majd a többiekre.
Az emberek úgy gondolják, hogy Mourinho érkezésével a Barcelonának sokkal nehezebb dolga lesz, és a dolgok megváltoznak…
Biztosan. De a Madridnak sosem kell foglalkoznia azzal, hogy mások mit csinálnak, csak saját magával kell törődnie. A Barcelona talán a legnagyobb rivális, de a Madridnak magára kell koncentrálnia. Aggódjanak a többiek a Madrid miatt, ne fordítva. Mindig így volt, legalább is az én időmben és azt megelőzően jó sokáig, ezért is olyan nagyszerű a Madrid.
A Milánnál imádnak téged, a San Siróban is érezhető a feléd irányuló szeretet, de a madridisták sem felejtettek el. Még mindig látom a neveddel ellátott mezeket a Bernabéuban a meccsek előtt. Az búcsú Carlettóval biztosan sokszor eszedbe jut. Tisztában vagy azzal, hogy a szíved egy része ott maradt, és hogy a madridisták szemében mindig egy legenda leszel? Követnek, miattad örülnek a Milan győzelmeinek, és azt akarják, hogy nyerj.
Ez csodálatos. Mondtam valamit a búcsúztatómon…
Mi volt az?
Ne sírj, mert vége, mosolyogj, mert megtörtént.
Ennyi.
És hozzátettem, hogy a legnagyobb trófeámnak a sok megnyert cím ellenére a madridisták szeretetét tartom. Nehéz szavakkal megköszönni ezt a mértékű szeretetet. Első naptól kezdve éreztem, még abban a némileg nehezebb időszakban is, amikor megérkeztem a klubhoz. Éreztem a szurkolók szeretetét a lelátókról, az utcán, és mindig egyre erősebb lett. Számomra ez sokkal fontosabb, mint bármilyen trófea.
Abban az aranykorszakban megnyerted az Aranylabdát. Az utolsó, aki a Milan színeiben elérte ezt, az Kaká volt 2007-ben. 2008-tól 2017-ig Cristiano és Messi osztozott ezen az elismerésen, amíg te meg nem törted a hegemóniájukat. Bár csapatjátékos vagy, az egyéni elismerés minden futballista álma, és ezt már senki nem veheti el tőled, kiérdemelted.
Igen, ez csodás dolog, a legnagyobb egyéni elismerés, ami létezik. Nincs ennél nagyobb. Különösen így, hogy egy olyan érában sikerült megkapnom, amelyet két olyan fenomén, mint Cristiano fémjelzett, és olyanokkal kellett versenyezni, mint Neymar vagy a későbbi győztes Karim, és még sokan mások. Csodás volt megnyerni. Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy megnyertem az Aranylabdát, amikor ránézek a győztesek listájára. Ráadásul ha valaki egy ilyen kis országból jön, akkor még nehezebb nyernie, mint mondjuk a spanyoloknak, olaszoknak, németeknek vagy franciáknak. Kétszer annyit kell tennünk érte. Ez még büszkébbé tesz. De mindig azt mondom, hogy a csapat sikere a legfontosabb, ezt továbbra is így gondolom. Mindenesetre ez egy szép elismerése annak a remek idényemnek a Madrid és a horvát válogatott színeiben. Nagyon örülök neki.
Mit gondolsz, ki fogja megnyerni legközelebb? Mbappé, Rodri, Bellingham neve is felmerül, akiknek remek világbajnokságuk volt, és nagyszerűen kezdték az idényt. Szerinted ki érdemelné meg leinkább?
Hogy őszinte legyek, nem tudom, nem is szeretnék megnevezni senkit, aki jobban megérdemli a másiknál. Az emberek szavaznak és döntenek. Sok jelölt van a Madridból és más klubokból is. Meglátjuk, hogy ki győz, én nem szeretnék neveket mondani.
Megértem, manapság meglehetősen sok vitát szül az Aranylabda. Tegyük is félre. Mesélj nekem Mbappéról, Bellinghamről, Viníciusról, erről a nagyszerű trióról. Az előző idény érdekesen sikerült, de lenyűgöző játékosok, nem igaz?
Fenomenálisak. Nagyon örülök, hogy Vinícius hosszabbított a klubbal; nem lett volna jó, ha nem folytatja, rengeteget ad a csapatnak. Kylian csodálatos, elképesztően sok gólt szerez, a sebessége és a gyorsulása lenyűgöző. De akit a legközelebb érzek magamhoz, az Jude, aki középpályás, mint én.
Középpályás…
Igen. Az első naptól kezdve láttam, hogy különleges. Először is játékosként, a tehetsége miatt, de a személyisége miatt is.
Vezér lehet belőle.
Igen. A Bernabéu értékeli, hogy mindent belead a pályán. Nem csak a tehetséget, a munkát is elismerik. Amit a világbajnokságon csinált, és ahogy ezt az idényt kezdte, elképesztő. Reméljük, hogy így folytatja.
Sokan arról álmodnak a klubnál, hogy a visszavonulásod után visszatérsz a Bernabéuba, mint sportigazgató vagy edző. Gondolom, hogy már elképzeltél ezernyi forgatókönyvet, de tisztában vagy azzal, hogy az emberek várják, hogy valamikor visszatérj a Real Madridhoz?
Remélem, hogy megtörténik majd. A Madrid az otthonom, mindig az lesz. Mindig madridista leszek az ott megélt dolgok miatt. Azok voltak a karrierem és a magánéletem legjobb évei. Remélem, hogy egyszer visszatérek, de meglátjuk, hogy milyen szerepben. Én szeretem jól csinálni a dolgokat, és hasznos akarok lenni. Nem térnék vissza csak a nevem miatt, úgy, hogy közben nem tudom, hogy mit is csinálnék. Ilyen munkát nem tudnék végezni. Ha visszatérek, akkor hasznos, fontos, jelentőségteljes szerepet szeretnék. Ahogy Mourinho mondta nemrég, a Real Madidért dolgoznék, segítenék mindenben, amiben tudok, mivel nem tudom, hogy hogyan csináljak valamit csak félgőzzel. Vagy jól csinálom, vagy sehogy. Meglátjuk, de álomszerű lenne, az biztos.
Ezért is vagy bajnok és példakép, Luka.
Köszönöm.
Hivatalos közlemény: Ceballos
Dani Ceballos visszatért a Betisbe.
A Real Betis Balompié megállapodásra jutott Dani Ceballos szerződtetéséről, aki három idényre írt alá a zöld-fehérekhez.
Daniel Ceballos (Utrera, 1996. augusztus 7.) visszatér a Real Betishez, amelynek akadémiáján nevelkedett, mielőtt 2014-ben bemutatkozott a felnőttcsapatban a LaLigában.
A verdiblancosnál töltött három kiemelkedő idényt követően Ceballos 2017 nyarán a Real Madridhoz igazolt.
Dani Ceballos, nuevo jugador del Real Betis Balompié 💚🔝
— Real Betis Balompié 🌴💚 (@RealBetis) September 1, 2026
¡Bienvenido de nuevo a casa, @DaniCeballos46! 👏
➡ https://t.co/r5wiEAmbYP pic.twitter.com/T3PBCOzGhK
A középpályás egészen idén nyárig a madridi csapat játékosa maradt, ez idő alatt két spanyol bajnoki címet, három UEFA Bajnokok Ligáját, két UEFA-szuperkupát, egy Interkontinentális Kupát, három FIFA-klubvilágbajnoki címet, egy Király-kupát és három Spanyol Szuperkupát nyert.
Trófeái között szerepel továbbá egy FA-kupa és egy FA Community Shield is, amelyeket az Arsenal játékosaként szerzett, ahol 2019 és 2021 között két idényt töltött kölcsönben.
A válogatottban Ceballos szintén kiemelkedő pályafutást tudhat maga mögött Spanyolországgal: 2015-ben megnyerte az U19-es Európa-bajnokságot, 2019-ben pedig az U21-es Európa-bajnokságot. A felnőtt nemzeti csapatban 2018-ban mutatkozott be, ahol azóta 14 alkalommal lépett pályára.
Manuel Ángel: Alig várom az első edzést
A fiatal spanyol első interjúja a Fulham játékosaként. Manuel Ángel 2029 júniusáig (plusz egy év opcióval) írt alá új klubjához.
“Hihetetlen érzés, hogy egy olyan legendás klubhoz szerződhettem, mint a Fulham. Ez London legrégebbi klubja. Ahogy az is hihetetlen, hogy egy olyan bajnokságban szerepelhetek, mint a Premier League, hiszen minden játékos arról álmodik, hogy pályára léphessen itt pályafutása során. A Premier League a világ legkiélezettebb bajnoksága. Minden klub keretében kiváló nemzetközi játékosok vannak, és bármelyik csapat képes legyőzni téged. Azt is nagyon várom már, hogy megtapasztalhassam a szurkolók szenvedélyét – különösen a Craven Cottage-ban minket biztató drukkerekét.”
“Igazi kiváltság Arbeloa irányítása alatt edzeni. Évek óta ismerem őt a Real Madrid utánpótlás-akadémiájáról, és olyan edző, aki kihozza a játékosokból a legjobbat, a maximumot hozza ki mindenkiből, és ami a legfontosabb, megérti őket. Most egy magasabb szinten fog edzeni engem, nekem pedig ugyanolyan intenzitással és elkötelezettséggel kell dolgoznom vele, mint eddig – vagy még nagyobbal.”
Bienvenido, Manuel Ángel! 🇪🇸 pic.twitter.com/5P1gfZsSZw
— Fulham Football Club (@FulhamFC) September 1, 2026
“Arbeloának van egy különleges tulajdonsága: tudja, hogyan hozza ki belőled a benned rejlő lehetőségeket, és hogyan javítsa a teljesítményedet. Játékosként a világ legjobb edzőivel dolgozott együtt, és képes volt kialakítani a saját stílusát mindabból, amit tőlük tanult. Már alig várom az első edzést.”
“Gonzalót és Césart sok éve ismerem. Kiváló játékosok, akik a világ legjobb utánpótlás-akadémiáján, a Real Madridén nevelkedtek. Emellett jó barátaim is, akik kétségtelenül segíteni fognak a mindennapi londoni életben.”
“Inkább a csapattársaimra, az edzői stábra és a szurkolókra bíznám, hogy jellemezzenek engem. Azt azonban elmondhatom, hogy minden mérkőzésen mindent beleadok, és egyetlen szó jár a fejemben, ez pedig a csapat. Mivel olyan játékos vagyok, akit a közös célok vezérelnek, azt szeretném, ha az idény végén a Fulham szurkolói megtapsolnának minket, büszkék lennének arra, amit láttak, és azt mondanák, hogy megérte Fulham-mérkőzésekre járni.”
Hivatalos közlemény: Manuel Ángel
A klub hivatalos tájékoztatása a játékos átigazolása kapcsán.
A Real Madrid C. F. és a Fulham FC megállapodásra jutott játékosunk, Manuel Ángel átigazolása kapcsán.
Manuel Ángel 2018-ban, mindössze 14 évesen csatlakozott a Real Madridhoz, és nyolc idényen keresztül volt klubunk játékosa. 2022-ben megnyerte a Copa del Rey Juvenilt, a 2022/2023-as idényben pedig a Juvenil A csapatával triplázott, azaz a bajnokságot, a Copa del Reyt és a Copa de Campeonest is megnyerte. Idén a felnőttek között is bemutatkozott.
A Real Madrid mindig az otthona marad, és köszönjük Manuel Ángelnek a klubunknál töltött évek során tanúsított elkötelezettségét.
A Real Madrid sok sikert kíván neki és családjának élete új fejezetéhez.
Sergio Martínez, a Real Madrid legújabb igazolása
Egy csiszolatlan gyémánt valamivel több mint 3,5 millió dollárért. Egy befektetés a jövőre. És most már hivatalos: a Racing Santander játékosa, Sergio Martínez a Real Madridhoz igazolt.
A fiatal középpályás mindössze 19 éves, de 188 centiméteres magasságával a Santiago Bernabéu felé tart. Csak nem azonnal. A terv az, hogy a Castillában kezd, és fokozatosan lép előre, miközben fejlődésével párhuzamosan lehetőségeket kap az első csapatban is. A klub a teljesítmény alapján szeretné megadni neki ezeket a lehetőségeket. Ebben az idényben a Primera RFEF és az első csapat mérkőzései között oszlik majd meg a játékideje.
Egy olyan játékos érkezéséről van szó, akinek nagyon gyorsan jött az áttörés, és a lendülete azóta is töretlen. A Barcelona, az Atlético Madrid, a Villarreal, Premier League-ben szereplő klubok, de szaúdi csapatok is megpróbálták megszerezni. Hogy a Real Madrid befektetése kifizetődik-e, azt majd az idő eldönti. Egy dolog azonban már biztos: aláírt szerződése 2030-ig szól.
A Racing búcsúja
A klub hivatalos közleményben, mégis kedves szavakkal búcsúzott a fiatal játékostól: “A Racing részéről sok sikert kívánunk Sergiónak pályafutása következő szakmai és magánéleti kihívásaihoz. Tízéves kora óta tartozott a klubhoz, és az Alevín B korosztálytól egészen az első csapatig végigjárta a klub valamennyi lépcsőfokát. A felnőttcsapatban összesen 15 mérkőzésen lépett pályára.
Sok sikert, Sergio! Büszkék vagyunk arra, ahogyan klubunkban fejlődtél, és arra, ahogyan az elmúlt években képviselted és védted a Racing címerét. Az El Sardinero mindig az otthonod marad.”
A lehetőségek mérlegelésének hete
Az üzlet alig több mint egy hét alatt jutott el a lezárásig. Augusztus 19-én a Real Madrid beszállt a versenybe, és mindent felborított. Ez általában így történik, amikor a blancók hívják az embert.
Három nappal korábban Sergio Martínez pályára lépett a Racing idénybeli első bajnoki mérkőzésén. És nemcsak játszott: gyönyörű gólt szerzett a Villarreal ellen. A bombáját 78,7 mérföld/órás, azaz körülbelül 126,7 km/órás sebességgel mérték. A 21. században ő lett a Racing legfiatalabb játékosa, aki élvonalbeli bemutatkozásán gólt szerzett: 19 éves és 93 napos volt.
Ez volt a tökéletes megkoronázása egy briliáns középpályás teljesítménynek. Ami még fontosabb: egy álom megvalósulása volt, hiszen a Racing akadémiáján, a különböző utánpótláskorosztályokon keresztül jutott el idáig.
A Barcelona és az Atleti alulmaradt a Madriddal szemben
Ő volt az El Sardinero saját nevelésű gyermeke. Csendes, de tehetséges. Nagyra becsült játékos. Kantábriában azonban már régóta elfogadták, hogy előbb-utóbb nagyobb klubok is elcsábíthatják.
Már karácsony környékén, amikor még csak tíz mérkőzésen szerepelt az első csapatban, elkezdtek érkezni az ajánlatok. A Barcelona, az Atlético Madrid, a Villarreal és a Real Madrid is érdeklődött iránta. Hívások, kapcsolatfelvételek, komoly érdeklődés.
A Racing már novemberben megpróbált elébe menni a helyzetnek, és 2029-ig meghosszabbította a szerződését. A kivásárlási záradék azonban továbbra is csábító maradt: valamivel több mint 3,5 millió dollár.
A megtartása inkább azon múlt, hogy sikerül-e meggyőzniük a játékost, mint azon, hogy el tudják-e riasztani az érdeklődő klubokat. Ez egy ideig működött, egészen addig, amíg a Real Madrid magasabb fokozatba nem kapcsolt.
A két klub kapcsolata kiváló volt. Olyannyira, hogy az átigazolás végül nem a kivásárlási záradék aktiválásával valósult meg, ami gyakran azt a benyomást kelti, hogy egy klub akarata ellenére veszített el egy játékost, még akkor is, ha ez nem feltétlenül igaz. Ehelyett a két klub tárgyalóasztalhoz ült, és a kivásárlási záradéknál valamivel magasabb összegben állapodott meg. [Bár a hivatalos közlemény úgy fogalmaz, hogy a Real Madrid kifizette a kivásárlási záradékban szereplő teljes összeget, ez nem zárja ki az AS munkatársa által leírt forgatókönyvet – a szerk. kieg.]
Ennek elsősorban szimbolikus jelentősége volt, azt jelezte, hogy mindkét fél törekedett a megegyezésre. Tekintettel arra, hogy a Racing mit veszített a játékos távozásával, az volt a cél, hogy a búcsú a lehető legbékésebb legyen.
A jó kapcsolat megőrzése fontos volt.
LaLiga vagy Primera RFEF?
Voltak kétségei. Természetesen, és ezt nyilvánosan is elismerték. A Racing sportigazgatója, Chema Aragón múlt kedden így fogalmazott: „Sergio Martíneznek vannak kétségei. Ott van a Real Madrid, de ott van a Racing is. Ha garantálni tudjuk neki, hogy kezdő lesz nálunk, soha nem akar majd távozni. Ezt elmondtam a Real Madridnak is, de ők mindent beleadnak, a srác pedig időt kér, hogy átgondolja a dolgokat.”
Ezek olyan napok voltak, amikor az egyik lehetséges jövőt kellett mérlegelnie a másikkal szemben. Maradjon a Racingnál, és talán engedje el azt a Real Madrid felé tartó vonatot, amely ritkán jön el kétszer, miközben továbbra is Spanyolország élvonalában játszik? Vagy pakolja össze a csomagjait, költözzön Valdebebasba, és ideiglenesen két osztállyal lejjebb lépjen? Nem volt könnyű döntés, de most már megszületett a válasz. Sergio Martínez 2030-ig írt alá, amikor még mindig csak 23 éves lesz. A Castillában kezd, és onnan léphet tovább.
Milyen játékos Sergio Martínez?
Martínez 19 éves, 188 centiméter magas, jobb lábas, és középső középpályásként játszik. Rendkívül komplett játékos. Sokoldalú. Magassága ellenére gyors, és kiemelkedő technikai képességekkel rendelkezik. Szervező, akiben megvannak egy minden feladatot ellátó középpályás ösztönei, bár természetes játékfelfogása némileg inkább a támadás, mint a védekezés felé húz. De szinte mindenre képes. Irányíthatja a játékot, védekező középpályásként játszhat, bejárhatja a pályát box-to-box középpályásként, vagy támadó középpályásként is szerepelhet.
Ha egy könnyen adódó összehasonlítást kellene mondani, akkor Paul Pogba típusú középpályás: rengeteg területet bejátszik, érkezik a támadóharmadba, hogy passzokkal bontsa meg az ellenfél védelmét, szervezi a labdabirtoklást, és védekezésben is hozzájárul a csapat játékához. Erős az egy az egy elleni párharcokban, domináns a levegőben, és figyelemre méltó személyiséggel játszik. Soha nem hátrál meg az olyan pillanatoktól, amelyek éppen ezt követelik meg tőle. Ezek a tulajdonságok vonzották Spanyolország legnagyobb klubjait.
Martínez csendes srác. Sokkal komfortosabban fejezi ki magát a futballjával, mint interjúkban. Nem tűnik a figyelem vagy a sztárság megszállottjának. Csapatjátékos, olyan futballista, aki jobbá teszi a körülötte lévőket.
A Club Deportivo Laredo akadémiáján nevelkedett, mielőtt utánpótláskorú játékosként a Racinghoz csatlakozott. Az előző idényben 17 mérkőzésen lépett pályára a Rayo Cantabriában, további 13 alkalommal pedig a Racingban, ebből tíz bajnoki és három Király-kupa-mérkőzés volt. Már 18 évesen elképesztő volt a fejlődése. Éppen akkor robbant be, amikor kezdőként kapott szerepet egy élvonalbeli projektben. Ez azonban nem tartott sokáig. Már úton van a Real Madridhoz.
A cél a spanyol utánpótlás-válogatott
A futball családi hagyomány. Öccse, Manuel „Lolo” Martínez a Racing akadémiájának csatára, és elképesztő idényt zárt, 74 gólt szerzett az utánpótlásban. Majd meglátjuk, hogyan alakul a pályafutása. Egyelőre azonban Sergio áll a figyelem középpontjában, akinek még vannak befejezetlen ügyei a spanyol utánpótlás-válogatottban. Eddig mindössze három U19-es felkészülési mérkőzésre kapott meghívót a 2025. szeptemberi válogatott szünetben. Az idei nyári Európa-bajnokság keretébe sem került be. De ebben a korban még rengeteg idő áll előtte. Bőven van ideje, hogy berúgja azt az ajtót.
Ez az út most kezdődik. A mai napon, amikor az átigazolás hivatalosan is lezárult. Martínez a Real Madrid játékosa. El Sardinero gyémántja a Bernabéu felé tart, még ha minden az Alfredo Di Stéfano Stadionban kezdődik is.
A Castillába regisztrálják, a Primera RFEF-ben játszik, és lehetőséget kaphat az első csapatban. Ez a jelen igazolása, de mindenekelőtt a jövőnek szól. A Real Madrid valamivel több mint 3,5 millió dollárt fizetett érte, ami remek alku egy ilyen potenciállal rendelkező játékosért, különösen annak fényében, hogy a Barcelona, az Atlético Madrid, a Villarreal, Premier League-klubok és más csapatok is versenyben voltak az aláírásáért. Ő végül azonban a Real Madridot választotta. Miután hosszasan mérlegelte a döntést. Miután megvalósította álmát, hogy bemutatkozzon a Racing első csapatában. Nem volt könnyű választás. Most azonban valósággá vált. 2030-ig írt alá.
Összefoglaló: Real Madrid – Málaga CF (4-0)
A Real Madrid magabiztos játékkal múlta felül a friss feljutó Málaga együttesét a bajnokság 3. fordulójában. A találkozón Bellingham, Mbappé és Güler is betalált.
Juanfran Funes: Nem állhatunk meg
A Málaga edzőjének nyilatkozata csapata Real Madrid elleni vereségét követően.
A mérkőzés értékelése:
„Egy 15 perces periódusban nagyon megnyomta a Madrid, és fölénk kerekedett, hasonlóan ahhoz, ahogy korábban a Real Sociedad ellen is csinálták ugyanitt. Keményen megbüntettek minket. Úgy mentünk az öltözőbe a szünetben, hogy fel kell gyűrnünk az ingujjunkat, és mindenkinek a legjobbját kell nyújtania, mert az ilyen mérkőzések még súlyosabb véget is érhetnek. A második félidőben már mást láttunk. Sok labdát kellett kivágniuk. Vagy a legjobb formádat hozod, vagy súlyos árat fizetsz. A szünetben azt mondtam, hogy ne veszítsük el az identitásunkat. Ugyanakkor a játékosok helyébe is bele kell képzelnünk magunkat, mert nagyon gyorsan történtek velünk a dolgok.”
Nehéz kezdés:
„Már előre jeleztem, hogy ez egy hosszú távú versenyfutás lesz. Éppen az ilyen helyzetek miatt mondtam, mert most nem állhatunk meg. Érzelmileg stabilnak kell maradnunk. Sok minden új számunkra ebben a bajnokságban, és sorra szembe fogunk nézni ezekkel a helyzetekkel. Két nehéz idegenbeli mérkőzésünk volt, de ez a sorozat senkire sem vár. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy megfelelő perspektívából lássuk a dolgokat. Ez egy hosszú verseny, és tudnunk kell minden egyes kilométer végén lezárni az adott szakaszt. Ez kulcsfontosságú lesz. Ma egyetlen helyzetünk sem volt. A második félidő azonban tetszett. Amikor a Madrid megszorongatott minket, a srácok képesek voltak állni a sarat. Össze kell szednünk magunkat, hogy erősebben térjünk vissza. Most pedig a következő mérkőzésre kell koncentrálnunk… A Levante a minap öt gólt szerzett. Készüljünk a meccsre lelkesen, és tekintsünk rá lehetőségként.”
Dani Lorenzo hiánya és az átigazolási piac:
„Pénteken kezdődtek nála ezek a tünetek. Az utolsó pillanatig megpróbáltuk elérni, hogy pályára léphessen, de a láza hajnalra sem múlt el. Úgy döntöttünk, hogy nem nevezzük a mérkőzésre. Mielőbbi felépülést kívánok neki. Ő egy olyan játékos, aki képes különbséget jelenteni, most azonban más csapattársai kaptak lehetőséget. Pablo Martínez bemutatkozása szintén jó hír. Valószínűleg érkeznek még játékosok az átigazolási időszak végén. Három nap alatt több üzlet is létrejöhet, mint tizenöt nap alatt, ezért van itt Loren, mi pedig holnaptól hatalmas erővel dolgozunk tovább. Nem volt könnyű eljutnunk idáig, de ez is segíteni fog nekünk.”
A szurkolók támogatása:
„A Málaga szurkolói nagy lelkesedéssel jöttek el ide, és mindig ott van benned az a bizsergés, hogy szeretnél örömet szerezni nekik. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy boldogan menj haza. Már előre tudtuk, hogy ezek az első mérkőzések nehezek lesznek, a sok válogatott játékos miatt is. A Madrid nyolc különböző nemzetiségű játékossal kezdett. Nekünk pedig abból kell erőt merítenünk, hogy a saját játékosainkkal, Málaga-ízzel tesszük a dolgunkat. Nem kereshetünk kifogást az ellenfelek nehézségében.”
Bellingham esetleges szabálytalansága Recio ellen az 1–0 előtt:
„Ezt még jobban meg kell néznünk. De az az érzésünk, hogy ha rájuk lehelsz, az szabálytalanság, ha pedig a másik oldalon történik, akkor, ha nincs vér, semmi sem történik. Ez már az Atlético ellen is előfordult. A mérkőzés utolsó perceiben aztán kozmetikázzák a szabálytalanságokra vonatkozó statisztikát. Mi azonban inkább arra fogunk koncentrálni, hogy mi mit tudunk tenni.”
Chupe reakciója Haitam utolsó szabadrúgása miatt:
„Ezt előre meghatároztuk, és a héten is gyakoroltuk. Mielőtt elkezdtünk volna játszani, kijelöltük a szabadrúgások végrehajtóit. Ha valakinek nem tetszik a sorrend, akkor a héten tegye oda a labdát a felső sarokba. Ha gyakoroljuk a szabadrúgásokat, és van valaki, aki előtted oda tudja rúgni, akkor nem te fogod elvégezni. Ezzel le is zárult a kérdés. Továbbra is kellő alázattal kell kezelnünk ezeket a helyzeteket. Tudnunk kell, honnan jöttünk. Nem szabad elveszítenünk az irányt. Nagyon jó dolog a csillagokat nézni, de közben két lábbal a földön kell maradnunk.”
Ki érdemli meg az Aranylabdát?
„Ezt nézze el nekem. Mivel nem én adom át… Ha nekem kellene odaítélnem az Aranylabdát, valamelyik játékosomnak adnám. Mourinho egy egész sor Aranylabda-jelöltet tudhat a csapatában. Számomra ez egy kisebb jelentőségű kérdés.”
Fernando Sanz: A Real Madrid és a Málaga is az életem része
Szinte lehetetlen lenne olyan embert találni, aki jobban összeköti a Real Madridot és a Málagát, mint Fernando Sanz (Madrid, 1974). Vérbeli madridistaként Európa- és világbajnok lett a klubbal (BL-t és Interkontinentális kupát is nyert egy bajnoki cím mellett), mielőtt élete csapatának elhagyására kényszerült volna a vele szemben tapasztalt igazságtalanság miatt, amely elsősorban abból fakadt, hogy ő volt az elnök fia. Málagában felszabadult. Több mint 200 mérkőzésen lépett pályára, viselte a csapatkapitányi karszalagot, részese volt a klub történetének egyetlen európai trófeájának, majd tulajdonos és elnök is lett, megmentve az egyesületet a teljes anyagi összeomlástól.
Egy Real Madrid–Málaga mérkőzés érzelmi konfliktust jelent Önnek?
Teljes mértékben. Ez a két klub az életem része, és képtelen vagyok választani közülük. Mindkettő az otthonom a futballban, és érzelmi szempontból egyik sem fontosabb a másiknál.
Málaga szurkolói jobban szerették Önt?
Ott nagyon intenzív időszakokat éltem át, és valóban éreztem azt a szeretetet, amit a Real Madridnál ennyi év után sem éreztem, vagy nem akartak megadni nekem. Teljes mértékben azonosulni tudtam a klubbal.
Az, hogy a Real Madrid elnökének fia volt, okozott Önben traumát?
Elviselhetetlenné vált a helyzet, ezért kellett elhagynom életem csapatát úgy, hogy még érvényes szerződésem volt. Akkoriban még nem igazán beszéltek a mentális egészségről, de hétről hétre elviselni mindezt pszichésen nagyon nehéz volt, és eljött az a pont, amikor már nem bírtam tovább. Soha nem értettem, miért bántak velem úgy, miközben mindent beleadtam a csapatért, ráadásul én kerestem a legkevesebbet, így nem is követelhettem semmit.
A lelátó vagy a sajtó részéről érkezett a nyomás?
Mindenhonnan. Néha felhasználtak a médiában zajló csatározásokban is, hogy megpróbáljanak ártani az apámnak, játékosként pedig soha nem sikerült elnyernem a szurkolók szeretetét, még akkor sem, amikor nagyszerű mérkőzéseket játszottam, például a Borussia Dortmund elleni, hetedik BEK/BL-győzelmünk elődöntőjében. Füttyszó, kifütyülés és sértegetések kísértek, amiket soha nem tudtam igazán feldolgozni. Lehetetlen volt így folytatni.
A Málagához igazolás mentális felszabadulást jelentett?
Kétségtelenül. A szurkolók részéről természetesen voltak fenntartások velem kapcsolatban, de elkezdtek futballistaként tekinteni rám, olyasvalakire, aki mindig mindent belead, és elkezdtek megszeretni. Akkor adtak nekem szeretetet, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, ezért soha nem távoztam, annak ellenére sem, hogy anyagilag jobb ajánlataim voltak. Úgy éreztem, tartozom nekik, és még most is én vagyok a klub egyik legtöbb első osztályú mérkőzéssel rendelkező játékosa.
A pályán és később a klub megmentésével is törlesztette ezt a tartozást…
A pályán megnyertem az Intertotó-kupát, ami a klub egyetlen hivatalos trófeája a másod- vagy harmadosztályú bajnoki címeken kívül. Amikor később bekapcsolódtam a klub irányításába, és tulajdonossá váltam, nagyon nehéz helyzetben volt az egyesület. Rengeteg munkát fektettünk bele, és sikerült talpra állítanunk.
2001. szeptember 8.…
Felejthetetlen dátum. Ez volt az első gólom az élvonalban, ráadásul a Bernabéuban, a Real Madrid ellen. A találatommal kiegyenlítettünk és pontot szereztünk. Az élet furcsa fintora. A saját szurkolóim iránti tiszteletből ünnepeltem, és azért is, mert ez a pillanat nagyon sokat jelentett nekem. Egy pillanatig sem volt kérdés számomra.
A Málaga elnökeként emlékszik az első találkozására Florentinóval?
Tökéletesen. Egy madridi mérkőzésen találkoztunk, én pedig bizonyos fenntartásokkal érkeztem, mert az apámmal nem volt jó a kapcsolata, és hallottam néhány olyan dolgot, ami nem tetszett. Amikor azonban személyesen megismertem, kedves és szeretetteljes embernek találtam, és elkezdett kialakulni közöttünk egy jó kapcsolat. Ez arra ösztönzött, hogy megpróbáljam megértetni az apámmal: az az ember, akit én megismertem, nem olyan, amilyennek ő leírta, és talán érdemes lenne közeledniük egymáshoz. A dolgok elkezdtek megváltozni, végül pedig nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttük. Jó érzés arra gondolni, hogy ebben nekem is volt némi szerepem.
Beszéljünk a jelenről. Fájt Önnek, hogy Rodri a Barcelonához igazolt?
Igen. Nagyszerű igazolás lett volna a Madrid számára. Nem értettem, de amikor meghallottam, hogy Mourinho azt mondta, Rodrinak kétségei vannak az érkezéssel kapcsolatban, már megértem. Aki bizonytalan, az inkább ne jöjjön.
Melyik igazolásnak örül a legjobban?
Cucurellának. Mindannyian nagyon szeretjük a karaktere és a személyisége miatt, azon túl, hogy a pályán is nagyon jó játékos.
És Espínek?
Neki is. Már amikor megláttam, hogy megérkezett, azt mondtam, hogy csak úgy potyogni fognak róla a gólok. Nem akarom azt mondani, hogy ő Joselu új változata, de pontosan olyan típusú csatár, akire a Madridnak szüksége volt. Megvan benne a minőség, a tehetség, a fiatalság, az ambíció és a gólszerző ösztön. Fogadok rá, hogy minden sorozatot figyelembe véve több mint húsz gólt szerez.
Huijsen azt mondja, hogy méltó módon szeretné viselni a Hierro és Ramos által viselt 4-es mezszámot…
Továbbra is nagyon bízom benne. A beilleszkedésről szóló idénye nehéz volt, de az eddig megszerzett tapasztalattal és a tehetségével nagyot léphet előre. Sokat fejlődött, már nem bizonytalan annyira, mint korábban, és most egy sokkal jobb középhátvédet fogunk látni.
Mourinho a megfelelő kapitány ehhez a hajóhoz?
Tetszik az a Mourinho, akit a nyilvános megszólalásaiban látok, és remélem, hogy ismét trófeákhoz vezeti a Real Madridot.
Mourinho a legjobb nyári igazolás?
José Félix Díaz (AS) véleménye.
’A Real Madrid legjobb nyári igazolása az edző.’ Ez az a mondat, amely napról napra, újra és újra elhangzik Valdebebasban. És történik ez teljes meggyőződéssel, helyeselve egy döntést, amelyet a sok kritikus hang övezett április utolsó napjaiban, amikor megerősítést nyert, hogy José Mourinho veszi át a csapat irányítását. A portugál kevesebb mint két hónap alatt mindenkit megnyert magának.
De végül úgyis az dönti el a kérdést, ami a pályán történik. Mindenesetre a klubon belül egyre erősödik az a meggyőződés, hogy megfelelően választottak, az öltözőben és a csapat mindennapi életében pedig az látható, hogy mindenki teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy az első perctől az utolsóig küzdjön, mind a meccseken, mind az edzéseken.
Valdebebas mindennapjainak valósága alig hasonlít ahhoz, amit egy évvel ezelőtt tapasztalhattunk. Xabi Alonso igazán sosem tudott beilleszkedni. Nem tudott kialakulni az a dinamika, amelynek meg kell lennie a klub és az edző között, ez pedig végül ahhoz vezetett, hogy megromlott a légkör. Az elsők, akik megérzik ezt az állapotot, azok a játékosok, és ha azt látják, hogy a kapcsolat kezd megromlani, elzárkóznak, és megszűnnek egységként működni. Ez már a 2025-ös klubvilágbajnokság alatt megtörtént, folyamatos bizonytalanságot generálva a Real Madridban, mind a vezetők, mind a játékosok között. Álvaro Arbeloa próbálta megváltoztatni a helyzetet, de az öltözőben hasonlóak voltak a körülmények, a történelem pedig megismételte önmagát.
Mourinho megérkezett, és azonnal megváltoztatta a szokásokat, szabályokat és a megszokott munkamenetet. A célja az volt, hogy helyreállítsa a keret címer iránti tiszteletét és a belső felelősségérzetét, annak érdekében, hogy újraélessze a csapatot, amely letargikussá és közömbössé vált, és az elmúlt két évben nagyrészt a saját feje után ment. Emellett leült minden egyes játékossal, elmondta nekik, hogy pontosan mit vár tőlük, azoknak pedig, akiket elsőre feleslegesnek gondolt, esélyt adott arra, hogy megváltoztassák a véleményét.
Ennek eredményeként egyre erősödik az a meggyőződés, hogy a kispadon végrehajtott változás, amely sok szempontból visszanyúl a múltba, a klub legjobb lépése volt Carlo Ancelotti szinte véletlenszerű visszatérése óta. Mind az olasz, mind a portugál úgy érkezett vissza, hogy felajánlották szolgálataikat a klubnak, bár Mourinho esetében ez Jorge Mendesen keresztül történt, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy az edző végül visszatért a Bernabéuba.
Ellentétben számos edzővel, akik megfordultak a Bernabéu kispadján, Florentino Pérez fenntartotta a kapcsolatot Mourinhóval az elmúlt 13 évben, még ha csak szórványosan is. Mindig a megfelelő pillanatban történtek üzenetváltások. A kapcsolatuk olyan volt, mint két régi baráté: még ha alig hallasz is felőle, tudod, hogy ott van, ha szükséged van rá. Mindez nagyban hozzájárult a visszatéréshez, bár ahogy Ancelotti esetében, most is közre játszott egy kis szerencse. Ancelottinál egyik alternatíva sem győzte meg a döntéshozókat, Mourinhónál pedig Zidane már elkötelezte magát a francia válogatotthoz.
Mourinho elégedett. Élvezi a klub teljes támogatását, egyfajta kölcsönös megértés keretein belül. Visszatérése után nem egyszerűen a tekintélye érvényesítésére törekedett, hanem a meggyőzésre, a kommunikációra és a konszenzus kialakítására helyezte a hangsúlyt. Egyik első kérése, amellett, hogy töröljék el a pénzbüntetéseket, és biztosítsák, hogy minden sérült játékos Valdebebasban fejezze be rehabilitációját, az volt, hogy Bernardo Silva egy mélyen játszó középső középpályás legyen. Úgy tűnik, hogy ez végül is nem volt rossz ötlet.
Dotor: Nagyon tisztelem a Madridot
A Real Madrid utánpótlásának korábbi tehetsége jelenleg a Málagát erősíti. A két klub hétvégi összecsapása előtt a játékos az AS munkatársával beszélgetett.
Carlos Dotor (Madrid, 2001) realista. Talán túlságosan is. A Castilla utánpótlásában tűnt ki, amellyel kis híján feljutott a másodosztályba. Ezt követően a Celtához igazolt, ahol a sérülések megakadályozták abban, hogy megmutassa, mire képes, majd több kölcsönadás után a Málagához került, ahol ismét magára talált, és egy csodával határos feljutás részese lett. A Celta megkönnyítette számára, hogy ismét a Málagában szerepelhessen kölcsönben, így a csapattal közösen élheti meg az első osztályú szereplést. Holnap várhatóan Funes kezdőcsapatának tagja lesz a Bernabéuban.
A Madrid a következő ellenfél, amelynek az akadémiájáról te is kikerültél. Mit érzel?
Az igazat megvallva örömmel várom, mert végső soron gyönyörű dolog ott, a Bernabéuban játszani, egy olyan helyen, ahol sok évet töltöttem, és amit az otthonomnak tekintek. A klub az otthonom. Mindent bele kell adnunk, kiérdemeltük, hogy itt lehessünk, és már csak az van hátra, hogy mindent ott hagyjunk a pályán. És élvezzük a játékot.
Biztosan sokszor elképzelted már magad abban a stadionban, csak éppen a Madrid mezében. Furcsa érzés lesz?
Igen, valószínűleg. Gyerekkoromban rengetegszer ültem a lelátón, láttam Bajnokok Ligája-mérkőzéseket, mindent. De gyönyörű lesz úgy belépni oda, hogy játékosként, főszereplőként teszem ezt. Igaz, egy másik címerrel, de hogy őszinte legyek, soha nem gondoltam arra, hogy a Madrid játékosa leszek. A képességeim szintjére gondolok. Az volt az álmom, hogy a Bernabéuban élvonalbeli mérkőzésen játszhassak.
Miért nem láttad magad a Madridig eljutni?
Lelkesedéssel és a fejlődés iránti vággyal játszottam, de az igaz, hogy soha nem gondoltam volna, hogy eljutok odáig. A statisztikák is ezt mutatták. Mindig azzal a lelkesedéssel mentem előre, hogy meglátjuk, mi történhet, de soha nem gondoltam arra, hogy eljutok az első csapatba. Igaz, hogy elkezdtem az első csapattal edzeni, és néhány mérkőzésre bekerültem a keretbe, de tudtam, hogy technikailag végső soron nem vagyok elég jó hozzá. Ez egy másik szint, ott vannak a világ legjobb játékosai. És az is igaz, hogy talán egy kicsit jobban el kellett volna hinnem magamról, hogy képes vagyok rá.
Nagyon keveseknek sikerül…
A Madridnak egy kicsit más a projektje, amelynek része a játékosok értékesítése, és nem is működik rosszul, mert valóban sokan kerülnek ki nagyon fontos klubokhoz szerte a világon. Nehéz megtenni azt a bizonyos lépést az első csapatba. Amikor velük edzel, és látod, milyen szinten vannak, nemcsak fizikailag, hanem technikailag is… Egy kicsit rájössz, hogy talán ez nem a te szinted. Aztán lehet, hogy később többet fejlődsz, intelligensebb leszel, és eljuthatsz erre a szintre, de én akkoriban fényévekre láttam magamat ettől. Tudom, hogy az élvonalba eljutni egyáltalán nem könnyű, tudom, hogy jó játékos vagyok. Nem vagyok annyira látványos, bár voltak éveim, amikor több gólt szereztem és jobban kitűntem, de nem gondolom, hogy különösebben tehetséges lennék. Az erősségem a mentalitásom, az, hogy kihozom magamból, ami bennem van. Vannak nálam sokkal tehetségesebb játékosok, akik alacsonyabb osztályokban szerepelnek. És ez nem a futballról szól, hanem arról, ahogyan gondolkodom: ’Mindent bele fogok adni, mindent megteszek, ami rajtam múlik, és ameddig eljutok, addig eljutok.’ Úgy gondolom, hogy ez a mentalitás jól működött nálam, hiszen itt vagyok. Nem fogok megváltoztatni valamit, ami jól működik.
A Castillában nagyon gólerős voltál. A profi futballban nehezebben megy a gólszerzés.
Van, hogy azt mondod: ’Régen ez ment nekem.’ Vannak olyan helyzetek, amelyek korábban megtaláltak, most pedig nem, de szerintem előbb-utóbb el fog jönni ennek is az ideje. Tavaly nagyon nagyot léptem előre, fizikai problémák nélkül, és szeretnék ezen az úton továbbmenni. Nem állítok magam elé plafont, ameddig eljutok, addig eljutok.
A Madrid ezen a nyáron közel 200 millió euró értékben adott el saját nevelésű játékosokat. Ez jónak vagy rossznak mutatja az akadémia szerepét a klubnál?
Szerintem jónak. Végső soron a srácok célja az, hogy az élvonalban játsszanak. Igaz, hogy az első csapatban játszani álom, de ez a világ legjobb csapata, nagyon nehéz bekerülni. Szerintem jó ez a formula: ’Figyelj, eladunk, és ha jól teljesítesz, akkor visszavásárolunk.’ Amikor az ember a Madrid akadémiájára kerül, azt látja, hogy nagyon sokan jutnak el a profi futballig, és végső soron nagyon szép dolog ebből megélni és egy élvonalbeli csapatban játszani.
Mit adott neked a Valdebebasnál töltött időszak?
Mindent, a futballban és emberként is. A versengést, a mindennapos küzdelmet. Minden évben hoznak két-három srácot a posztodra, hogy elvegyék a helyedet, senki sem ajándékoz neked semmit, neked pedig rá kell kapcsolnod. Hatalmas ajtót nyitott meg előttem a profi futball felé.
Érzel valamit Mourinho keze nyomából?
Nem nagyon volt lehetőségem látni, az Espanyol elleni mérkőzés első félidejét láttam. Az első 15 percben elsöpörték őket, aztán az Espanyol jól játszott. Fizikailag szárnyalnak, és technikailag is nagyon rendben vannak. Nekünk viszont úgy kell készülnünk, mintha ez is csak egy mérkőzés lenne a sok közül.
Kedveled Mout? Ő szereti az olyan box-to-box játékosokat mint te.
Néztem a dokumentumfilmjét, és győztes típusnak tűnik. Imád versenyezni, és végső soron ez a Madridnál nagyon fontos.
Raúl irányított a Castillában. Igazságtalanul bántak vele?
Ez egy kicsit a szerencsétől is függ. Amikor Raúl ott volt, Ancelotti irányította az első csapatot. Aztán szerződtették Xabit, majd elküldték… De addigra Raúl már nem volt ott. Ha maradt volna, biztosan feljutott volna. Nagyon jó edző, és sokat adhatna a Madridnak, benne is megvan ez a győztes gén. De ezen a szinten nagyon nehéz eljutni idáig.
Az egyik csapat, amely valóban épít az akadémiájára, a Málaga. És most már az élvonalban van.
Ha ezt az idény elején mondják neked, meglepetés lett volna. November, december és január környékén, ahogy haladnak előre a mérkőzések, az ember egyre inkább elhiszi. Jó csapatunk van, nagyon jó játékosaink vannak, de a futballban ez néha nem elég, és sikerült kialakítanunk azt a magot, azt az elkötelezettséget, amelyre egy feljutásra pályázó csapatnak szüksége van.
Ez egy fiatal srácokból álló csapat. Te végül azok közé tartozol, akik egy kis komolyságot visznek bele a dologba.
Szerintem mindenből kell egy kicsi. Vannak nálunk olyanok, akik nagyon szeretik a bulizást, a jó hangulatot, és vannak mások… Nem mintha mi ne szeretnénk a jó hangulatot, természetesen szeretjük, de közben meg is hajtjuk egymást, és talán éppen ez a kontraszt a kulcsa annak, hogy működjenek a dolgok. Jól kell éreznünk magunkat, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a fókusz a mindennapi munkán és a versenyzésen van.
Sok játékos nem is olyan régen még a tartomány csapataival játszott földes pályákon. Most pedig a Madrid elleni mérkőzésre készülnek.
De a hetünk ugyanolyan, mint bármelyik másik. Most a Madrid az ellenfél, az előző idényben a Mirandés volt. És ugyanúgy dolgoztunk. Ennek így is kell lennie. Lehet, hogy a mérkőzés napján nagyobb lesz a lelkesedés, több lesz az idegesség, de nem szabad elveszítenünk a fókuszt, azt kell csinálnunk, amit tudunk. Lelkesedéssel és elszántsággal. Úgy gondolom, sok mindenen kell még javítanunk, ugyanakkor nagyon sok mindent jól is csinálunk. Amink van, azzal együtt kell eveznünk, együtt kell erőssé válnunk, pozitivitással és ambícióval.
Mesélj Funesről. Senki sem ismerte, a Malagueñónál dolgozott, középiskolai tanár, több helyre is beadta a jelentkezését, hogy máshová mehessen… Aztán hirtelen meggyőzött benneteket, szárnyaltatok a kezei alatt, és motivációként olyan filmekből mutatott részleteket, mint a Kung Fu Panda…
A Kung Fu Panda a sajtó számára nagyon jól hangzik, látványos dolog, de nem azért nyerünk, mert Kung Fu Pandát vetít nekünk az öltözőben. Ő ennél sokkal több, egy futballőrült, és szerintem ez volt a kulcs. Megadta nekünk azt az önbizalmat, amire talán szükségünk volt, mert túl nagy nyomás alatt voltunk. Ráadásul rengeteget tud a futballról, és tanított is minket.
A sérülésekkel tarkított rossz időszak után jelentősen megváltoztattad az életmódodat.
Úgy döntöttem, hogy változtatok az étkezésemen, gyulladáscsökkentő étrendet követek: sok zöldség, hal, kevés szénhidrát, sem tészta, sem kenyér, glutén egyáltalán nincs. Változatosan étkezem: halat, tengeri herkentyűket, húsokat, tojást… Próbálok naponta kétszer enni, néha háromszor, néha négyszer, korán vacsorázom, éhgyomorra edzek… Ezek a változtatások nagyon sokat segítettek. Egy megbízható erőnléti edző és egy táplálkozási szakember segítségével dolgozom, és ez nagyon jól működik. Nemcsak a teljesítmény szintjén, hanem a vitalitásom és az energiaszintem tekintetében is. Eredményes, és a környezetemben mindenkinek azt ajánlom, hogy próbálja ki. Áldozatokkal jár, de utána hálás érte az ember.
És fejben? Sokat rágódtál ezeken az éveken?
Dolgozom egy coach-csal, körülbelül havonta kétszer. De mindig ezt mondom: ha a tested egészséges, akkor az elméd is az, mert nekem a legtöbb fejfájást az okozta, hogy nem tudtam rendesen edzeni, hogy azt éreztem, a testem nem működik. Ez mentálisan teljesen leszívott. Igyekszem nagyon keveset használni a telefonomat, mert ez is nagyon befolyásol minket, már a gondolkodás szintjén is. Csak merülj el a gondolataidban, ennyi. Szeretek olvasni is, hogy koncentrált maradjak, szeretek golfozni, mert az is segít összpontosítani. Az ember a jelenben van, nyugodt. Rengeteg zaj vesz körül bennünket, és nem arról van szó, hogy ez nem ad hozzá az életünkhöz, hanem sokszor inkább elvesz belőle.
Amikor feljutottatok, vissza kellett térned a Celtához. De egyértelmű volt a számodra, hogy Málagában szeretnél játszani.
Nagyon nyugodt voltam. Nem arról volt szó, hogy biztosan tudtam, hogy visszatérek, mert bármi megtörténhetett, de végül én vissza akartam térni, a klub is azt akarta, hogy visszatérjek, Vigóban pedig nem igazán számítottak rám. Tudtam, hogy előbb-utóbb meg fog valósulni. Megpróbáltam élvezni a szabadságunk néhány hetét, tudtam, hogy előbb-utóbb létrejön a megállapodás.
Középpályásként értékeld a Madrid középpályáját. Szükségük lett volna Rodrira?
Szerintem Rodri a világ egyik legjobbja, és nagyon jól jött volna, de ott van nekik Bellingham, Tchouaméni, Bernardo Silva, akit szintén top játékosnak tartok… És még sokan mások, például Güler, aki szintén nagyon jó. A Madrid rendben van egészen addig, amíg nem veszít két mérkőzést, mert akkor hirtelen minden katasztrófa… Nyugodtnak kell lenni, Mou nemrég érkezett, időt kell adni neki. Nem azt mondom, hogy ezt az egész évet, hanem adjunk két évet a projektnek, és nézzük meg, hogyan alakul. Lehetetlen, hogy minden évben megnyerjék a Bajnokok Ligáját, valamelyik évben veszíteniük kell. De gyorsan talpra fognak állni. Szerintem ez a madridi szurkoló problémája: valahányszor elveszítenek egy mérkőzést, azt akarják majd, hogy küldjék el Mout és mindenki mást is, pedig a futball nem így működik. Kérdezzék meg például a málagai szurkolót, hiszen itt normális, ha kikapunk.
A Madridban a támadószekció a legveszélyesebb?
Megvan a saját tervünk, tudjuk, hogy vannak a Madridban olyan játékosok, akik ellen egy héten keresztül rengeteg mindent gyakorolsz, aztán egyetlen akcióval tönkreteszik az egészet. De tudjuk, mire készülünk, és megpróbáljuk megállítani őket. Védekezésben jó játékosaink vannak, szép csata lesz.
A Málaga még soha nem nyert a Bernabéuban.
Ezt nem tudtam, de az ilyen sorozatok azért vannak, hogy megszakítsuk őket. Tavaly is volt néhány mérkőzésünk, amelyet korábban még soha nem nyertünk meg, és akkor sikerült. Ez is egy újabb kihívás.
Bátor Málagát látunk majd?
Igen, igen, úgy fogunk pályára lépni, ahogy mindig is tettük, ezt meg tudjuk tenni. Ha elkezdünk kitalálni valami mást, akkor fog rosszul elsülni. Természetesen lesznek olyan pillanatok, amikor a Madrid fölénk kerekedik, hiszen ez természetes, de a hozzáállásunk ugyanolyan lesz, mint minden hétvégén.
Ha gólt szerzel, ünnepelni fogod?
Nem, hogy őszinte legyek, a Bernabéuban nem tudnám. Nagyon tisztelem a klubot, nagyon erős kötődésem van hozzá. Bárcsak gólt szereznék, ami három pontot ér nekünk, és aztán nem ünnepelném.