Gy. András

Jesé csodálatos gólt szerzett múlt héten az Alcorcón ellen, aminek segítségével a fiatal spanyol különleges helyre került a Real Madrid történelemkönyveiben. „Amikor beállítottam a rekordját, Emilio üzenetet írt nekem. Nagyon örültem, nem számítottam erre. Az, hogy egy olyan fontos ember, mint õ, azzal foglalkozik, hogy küldjön nekem egy üzenetet, amiben gratulál, és leírja, hogy biztos volt abban, le fogom hagyni, hatalmas elismerés. Most teljesen magamon kívül vagyok, hogy sikerült ezt az új, 22 gólos rekordot felállítanom. Az, hogy elégedett vagyok, nem megfelelõ szó. Igazából nem is tudom leírni, hogy mit érzek. Túlszárnyalni, vagy akár csak beérni egy olyan legenda rekordját, mint Emilio, aki nagyszerû múlttal rendelkezik a klubnál és mindig kiemelkedõ alakja volt az egyesületnek, óriási morális lökést ad.” – áradozott a Castilla támadója. A gól nem csak a jelentõsége miatt, hanem a megvalósítás módja miatt is kiemelkedõ volt, a szurkolók állva tapsoltak a Di Stéfano-stadionban. „Csodás volt. A társaimmal ünnepeltem a gólt, amikor megláttam, hogy sok ember állva tapsol. Nem vártam. Az összes eddigi gólom közül azt szeretném, ha errõl emlékeznének rám. Nagyon nehéz találat volt egy kulcsfontosságú pillanatban.”

A Kanári-szigetekrõl származó játékos támadóerejét demonstrálja ez a 22 találat: „Nagyon fontos év volt ez. Nehéz gólokat szerezni és gólpasszokat adni egyszerre, de sikerült. De mindenekelõtt annak örülök, hogy mindig ott voltam a csapattársaimnak, ez pedig jó érzéssel tölt el.” A tények ellenére a Castilla 10-ese nem tulajdonított túl nagy jelentõséget saját szerepének, inkább csapattársait méltatta: „Nagyon erõs támadósorunk van. Lucasnak nagy szerepe volt, Cheryshev minden meccsen kulcsfontosságú volt, ahogy Borja is, mivel õ teljesen más típusú játékos, kiváló futballista. Amikor pedig Álvaro és Nacho is velünk voltak, sok támogatást adtak, ez pedig megteremtette a különbséget. Nekik is gratulálni kellene, mivel nagyon fontos részei a csapatnak.”

Amikor a Castilla feljutott a másodosztályba, nagyon jól tudta, hogy hatalmas kihívással találja szemben magát. Ez a legyõzendõ akadály „megváltoztatta a játékunkat. A legnagyobb különbség a sebességben van – ebben az osztályban sokkal gyorsabb a játék: jóval gyorsabbnak kell lenned, nagyobb a nyomás, a csapatok jobban helyezkednek, védekeznek és támadnak.” De ha van olyan dolog, ami erre a csapatra jellemzõ, az a szívósságuk. Soha nem dobják be a törölközõt. Sikerült felvenniük a másodosztály ritmusát, és egy nagyszerû szezon után a legjobbak között végeztek.

„Elõször nehéz volt hozzászoknunk, voltak nehéz meccseink. Sok nagyszerû pillanatunk volt ebben a szezonban, de számomra a kulcs az összetartásunk volt, amit minden meccsen tapasztalhattunk. Jó a hangulat a csapatban, csapattársak és barátok vagyunk a pályán és azon kívül is. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy jól mûködjön egy csapat. A legfontosabb számomra az, ahogy a szezont befejeztük. A csapat nagyon erõsen fejezte be az évet, volt bennünk még lelkesedés bõven. Ez nagyon fontos. Ha a szezon még tartott volna egy hónapig, akkor a legjobb háromban végeztünk volna.”

Ahhoz, hogy elérjék a célt, vagyis Spanyolország legjobb tartalékcsapatává váljanak, a blancók hazai teljesítménye alapvetõ fontosságúnak bizonyult, hiszen az Alfredo Di Stéfano-stadiont bevehetetlen bástyává tették: „A hazai pályánkat erõddé változtattuk, a szurkolóinknak pedig meg kell köszönnünk, hogy hozzásegítettek minket ehhez. A célunk az volt, hogy a Barcelona B, vagyis az õsi riválisunk elé kerüljünk, és sikerült. Nagyon elégedett vagyok az egész csapat munkájával.”

Napokkal a bajnokság után a támadó szeme elõtt új cél lebeg, hiszen csapattársaival, Derikkel és Llorentével együtt a törökországi U-20-as labdarúgó világbajnokságra utazik. „Ez nagyszerû dolog, sosem játszottam még világbajnokságon, ez pedig tökéletes lehetõség rá. Nagy elvárásokkal utazunk, remek csapatunk van, és a lehetõ legmesszebbre szeretnénk eljutni, mivel Spanyolországé a legjobb csapat a világon. Tavaly nyáron remekül sikerült az Európa-bajnokság, de idén nehezebb lesz, mivel most az egész világ ellen kell küzdeni, és a csoportunk is nagyon nehéz. Franciaország, Ghána és az Egyesült Államok ellen kell játszanunk. Mindannyian klasszis ellenfelek, ráadásul még a torna is hosszabb lesz.”