Sara Carbonero. A sikeres nõ, aki Casillas mellett hajtja álomra fejét
Legutóbb három éve beszélgettünk. Épp akkor mentél a világbajnokságra, és azt jósoltad, hogy Spanyolország lesz a gyõztes. Azóta hogy alakult az életed?
Igen, emlékszem… Szakmai szempontból még mindig a Telecincónál vagyok bemondó, írok a Marcának és a mexikói Televisával is együttmûködöm. Magánemberként pedig az utazás óta kicsit népszerûbb lettem. Azt mondanám, hogy az életem ugyanolyan, csak most többen látják.
És hogy kezeled ezt a nagy figyelmet?
Ha egy ilyen helyzetben találod magad, az elõször nem fog tetszeni. Mindig felhúzod magad, ha egy magazin hasábjain jelensz meg, és olyan dolgokat írnak rólad, amelyekbe nincs beleszólásod. Nem vagy felkészülve arra, hogy egész nap kamerák loholjanak utánad, és amikor azt mondom, hogy egész nap, akkor úgy értem, hogy huszonnégy órában. Onnantól kezdve, hogy bemész egy könyvesboltba, egészen odáig, amikor kenyeret vásárolsz szombaton. Igazság szerint a legjobban az zavar, hogy a vásárlásaimról jelentetnek meg híreket. A legrosszabb nem az, hogy lefotóznak, hanem az, hogy teljesen természetesnek veszik, amit a képen látnak. Az életem nem olyan, mint amilyennek a magazinokból tûnik.
Megváltoztatott téged ez a folyamatos figyelem?
Anélkül, hogy észrevennéd, egyfajta védelmi reakcióként kicsit megváltozol. Egy kicsit visszavonulsz, egy kicsit befelé fordulsz, kevésbé leszel magabiztos. Tudom, hogy így van, mivel sokan mondták ezt, akik jól ismernek. Nem kell semmi különleges dolgot elképzelni egyébként, csak nehéz kezelni a dolgot, különösen, amikor valami olyat csinálsz, amit elõtte is csináltál, ami az én esetemben a sport, egy gyermekkori szenvedély. Igazság szerint szívesen lennék ismeretlen, mint a kollégáim közül legtöbben.
Raquel del Rosario mondta nekünk, hogy „a hírnév és a névtelenség hiánya hozta ki belõlem a legjobbat, és választanom kellett két dolog között: dühös leszek az egész világra, vagy azt mondom, hogy ez az én életem, és boldog akarok lenni”. Te melyiket választottad?
Emlékszem az interjúra, és a mondatra is, mivel tökéletesen egyetértek vele. Még mindig õrlõdöm. A folyton követõ kamerák zavarják az életed. De most már megtanulom, hogy kinek mondhatok el egy-egy titkot, és kinek nem. Látom, hogy újra kezdek jobban lenni, most már nyugodtabb vagyok, mivel eldöntöttem, hogy nem akarom megtagadni önmagam.
Félénk ember vagy.
Igen, nagyon. Néha az emberek ezt összekeverik azzal, hogy rossz kedvem van, mivel próbálom a lehetõ legkevesebb figyelmet magamra vonni, ha az utcán vagyok, és mindig matatok valamit a kezeimmel.
A lehetõség, hogy segíts másokon, a hírnév jó oldala?
Minden kétséget kizáróan az. Ez a legjobb része. Nincs jobb annál, mint mások megsegítése.
Mesélj egy kicsit a Vöröskeresztnél végzett munkádról.
Imádom, mivel nagyon kézzelfogható dolog: ételadományokat juttatunk el azokhoz, akiket a válság gazdaságilag sebezhetõvé tett. Nagyon szomorú, ha valakinek semmije nincs az életben, vagy ha jól éltél, megvolt, ami kellett, majd egyszer csak minden elveszett. Jelenleg vannak emberek, akik különbözõ bevásárlószatyrokkal jönnek a Vöröskereszthez segítségért, hogy amikor hazatérnek, úgy tûnjön, mintha valóban bevásárolni lettek volna. Számomra ez kemény. Nagyon. A saját szememmel láttam ezt. A Telecinco nem is kért meg arra, hogy vegyek részt egy ilyen eseményen, mert azt gondolták, hogy Madrid egyik legforgalmasabb terére nem mennék ki, de egy kollégám beszélt nekem a dologról, én pedig azonnal azt mondtam: Miért ne? És nagyon jól éreztem magam. Megtöltöttük az adománydobozt. Ez egy nagy siker volt. Akkor boldogan mentem haza.
Milyen rég volt már, hogy egy nyugodt kört tudtál tenni Madridban?
Korábban ez volt az egyik hobbim. Imádom az utca zajait. Rég csináltam már. A minap, a Vöröskeresztnek köszönhetõen újra átélhettem kicsit. Elmentem az El Corte Inglésbe, és azt gondoltam, „ez pont olyan, mint régen, amikor azzal töltöttem a vasárnapjaimat, hogy CD lemezeket vásárolgattam.” Nincs semmi, amit jobban szeretnék a zenénél.
Tényleg?
Igen. Hogy megértsd, mire gondolok, amikor kicsi voltam és a többiek Parchíst (Gyermekzenét játszó zenekar a 90-es évekbõl. A szerk.) hallgattak, én Eric Clapton, Michael Jackson, Paul McCartney, Simon & Garfunkel koncertekre jártam. Három évesen! Ezt édesapámnak köszönhettem. Mindent lejátszott nekem. Igazából az álmon az, hogy egy zenei rádiómûsort vezethessek. Imádnám!
Mi a kedvenc zeneszámod?
A Local Hero a Dire Straitstõl. Mindig berakom a kocsiban. Maximális hangerõn.
Játszol valamilyen hangszeren?
Igen, nyolc éves korom óta zongorázom. Van is egy akusztikus zongorám otthon, bár a legutóbbi három évben nem sokat játszottam rajta, mivel ha nem vagy elég nyugodt, nem tudsz elég kreatív lenni… De a minap megláttam a szekrényben, és azt gondoltam, ideje lenne elõkapni. (nevet)
Hogy állsz a közösségi oldalakkal?
Néha egy kicsit megõrjít, hogy azok az emberek, akik inzultálnak másokat ezeken az oldalakon, nagyobb figyelmet kapnak, mint akik valamilyen építõ jellegû dolgot csinálnak, akik ráadásul még kisebbségben is vannak. Én azokat az embereket preferálom, akik támogatnak, bátorítanak, akik éreztetik a szeretetüket a Facebookon és Twitteren keresztül.
Mi a véleményed az Iniestával kapcsolatos bakidról? (Sara a világbajnokságon a portugálok elleni meccs után készített interjúban megkérdezte Iniestától, hogy szívesen rúgott volna-e büntetõt, amire a játékos csak annyit felelt: „Igen, de igazából én rúgtam a másodikat.” A szerk.)
Én is ember vagyok, úgyhogy volt és lesz is még szakmai hibám. Ehhez csak annyit mondanék még, hogy épp egy nyolc órás élõ felvétel, tizenöt interjú volt a hátunk mögött. Amikor az oldalvonalnál vagy, folyamatosan mozogsz. Könnyû kihagyni egy-egy mozzanatot. De nem felejtheted el, hogy ez csak egy futballmeccs. Voltak, akik akkoriban olyat állítottak, ami szerintem nem állja meg a helyét, hogy ez felért egy politikai hibával. Elõször is nekem kell idegesnek lennem, ha hibázok. Igaz, hibáztam. Egy teljesen abszurd baki volt ez, amit már a készítés közben észrevettem, de élõ adásban menned kell tovább. Szerintem nincs probléma azzal, ha valakinek véleménye van arról, hogy hibáztál, de túlzásba azért nem kell vinni.
Gondoltál már arra, hogy sokkal élesebb kritikáknak vagy kitéve, mint más újságírók?
Igen. Néha elfog az érzés, hogy nekem semmit nem felejtenek el. Nem áldozatnak akarom beállítani magam, egyszerûen ezt érzem a szívemben. Nem vagyok Facebookon vagy Twitteren, de ha lennék, akkor sem kritizálnék így egy kollégát.
Mik azok a dolgok, amik segítenek kezelni ezt a nyomást és normálisan élni az életed?
A leginkább a szeretteim. A családom Toledóban él, és az elmúlt kilenc évben, amióta Madridban élek, minden egyes nap beszélek édesanyámmal telefonon. Minden jobb, amikor vele beszélek. A kollégáimtól is sok támogatást kapok, csodálatos emberek, és segítenek túltenni magam a történéseken, és nevetni azokon. A másik legfontosabb dolog, hogy sohasem szabad elfelejteni, honnan jöttél. Még mindig ugyanazok a barátaim, akik régen, és nagyon szeretnék egy szabadnapot, amit velük tölthetnék. Néhány héttel ezelõtt együtt sütögettünk, és nagyon jól éreztem magam, végre nem futballról, hanem a zenérõl beszélgettünk.
Segített neked Iker abban, hogy kezelni tudd a média zaklató magatartását?
Amikor találkoztam Ikerrel, õ már tizenegy éve híres volt, ismerte ennek mindkét oldalát. Tudtam, hogy ki leszek téve a kritikáknak. És igen, sokat segített nekem az egész megélésében, és abban, hogy nevetni tudjak magamon. Amikor kimerülten hazaérek, mindig figyel rám. A nap végén pedig azt mondja: „Sara, tedd túl magad rajta. Éld az életed. Boldognak és nyugodtnak kell lenned, minden rendben lesz.” Ezeket pedig tapasztalatból mondja nekem, mindazok alapján, amiken õ átment az idõk során. Segített nekem megnyugodni. Tanácsokat adott, amivel sokat segített.
Õt mindenki szereti.
Azért vagyok vele, mert jó és nagylelkû ember. Azok az értékek, amelyeket az emberek látnak, valóban benne vannak. Ha kívülrõl úgy tûnik, hogy jó ember, közelrõl még jobb. Számomra nagyon fontos, hogy jó ember legyen mellettem, mert az ilyen energia pozitívan hat az emberre. Érzem a szeretetet, amit az emberektõl kap és nekik ad. Az, hogy együtt vagyunk, csak megsokszorozza ezt.
Milyen dolgok gazdagítják még a mindennapi életedet?
Van egy hû társam, a kutyám. A neve Doce, õ egy nagyon okos golden retriever. Õ Spanyolország legismertebb kutyája! (nevet) Az állatok hihetetlen békességet adnak neked, és nem tartanak haragot. Mindig mellettem van, amikor egyedül vagyok otthon.
Sok idõt töltesz egyedül?
Igen. Mindketten sokat utazunk, de én olyan ember vagyok, aki élvezi az egyedüllétet. Néha semmi különöset nem csinálok, csak jobban megismerem magam. Úgy gondolom, hogy a magány valamilyen szinten mindenkinek jót tesz, legyen kapcsolatban, vagy egyedül.
Mit gondolsz a legutóbbi Asztúria Hercege Díjról?
Ez egy jól megérdemelt díj. Elsõ alkalommal fordult elõ, hogy valaki kétszer is megkapta. Iker és Xavi már a válogatottal is megkapta ezt az elismerést két évvel ezelõtt. Nagyon örülök neki. Úgy gondolom, hogy néha nem vagyunk tudatában annak, amit a válogatottunk véghezvisz. Segítettek egységesíteni egy országot, és kicsit feledtették a rossz idõket. Ha pedig arra is emlékezünk, hogy Iker és Xavi sok dolgot együtt csináltak, akkor az még jobb. Két olyan ember kapta ezt a díjat, akik tizenöt éves koruk óta együtt játszanak, akik a két legnagyobb rivális csapatot erõsítik, akik Nigériában, Dél-Afrikában is nyertek, ez pedig csodálatos. Néhányan megkérdõjelezték a dolgot, mondván az egész válogatott is kaphatta volna. De ezt a díjat szívvel adják.
Hogy is volt az a bizonyos csók?
Pont úgy, ahogy láttad. Egyáltalán nem számítottam rá! Keményen dolgoztam, koncentráltam az interjúra, és nagyon spontán volt az egész. Abban a pillanatban minden mást elfelejtesz, még a kamerákat is. Nem számítottunk arra sem, hogy ennek ekkora visszhangja lesz. A haza vezetõ úton már gondoltuk, mivel mindenki errõl beszélt. Talán az is benne volt, ami történt Afrikában, a kritika, amit a válogatott kapott, miszerint miattam kaptak ki Svájc ellen. Ez túl sok volt nekem. Az volt az elsõ világbajnokságom, és csak a munkámra koncentráltam. Nehéz volt úgy látni magam a The Times címoldalán, hogy „akit hibáztatni lehet”. Mert én vontam el a kapus figyelmét. Az emberek elfelejtik, hogy mi is emberek vagyunk. Vannak családjaink, barátaink, figyelünk egymásra. Sportszempontból azon a tornán igazából sokat szenvedtünk. Annyi érzés kavargott bennünk, és hirtelen jött ez a csodálatos döntõ, magadba nézel, és a másodperc törtrésze alatt minden átfut az agyadon, ami addig történt, és amit éreztél. Iker csókja a lelkébõl jött, mivel õ ilyen. Én pedig úgy gondoltam, hogy ez egy csodás dolog. Sosem lesz már ilyen pillanat. Megnevettetett, elérzékenyültem tõle, és többen megállítottak az utcán azzal, hogy „otthon voltam, és amikor láttalak benneteket, megragadtam a feleségemet, és megcsókoltam”. Ilyenkor gondolod azt, hogy igen, ez az, ami kell, hogy jó dolgok történjenek, és mintha elindult volna egy láncreakció. Úgyhogy boldog vagyok, amiért másokat is arra inspiráltunk, hogy csókolózzanak.
Szépség, barátság, siker, szerelem… Mond el nekem, hogy mire vágysz, mirõl álmodozol, hiszen úgy tûnik, mindened megvan.
Leginkább szeretnék még sokáig újságíróként dolgozni, és nem csak sport kapcsán, hanem más típusú hírekkel. Vannak dolgok, amik aggasztanak, mint például a rák, amiben sok ember és sok barátom szenved. Tehát azt is szeretném, hogy a szeretteim sokáig egészségesek maradjanak. Számomra az, hogy álmaim vannak, egy kicsit egoistának tûnik. Minden reggel hálás vagyok azért, hogy felkelhetek, hogy megtehetem, amit szoktam, hogy megírhatom a híreket, hogy a kollégáimmal lehetek, és jól érezhetem magam úgy, ahogy vagyok.
Amikor mérlegre helyezed a jó és a rossz dolgokat az életedben, mik azok a jó dolgok, amikre a legszívesebben emlékszel?
Mondhatnék mennyei strandokat, csodálatos helyeket, ahol különleges élményekben lehetett részem. De elõször azok a pillanatok jutnak eszembe, amelyeket a nagyapámmal töltöttem el gyermekkoromban a családi szõlõskertben. Felugranék egy traktorra, és még emlékszem, milyen volt hajnali kelés után szõlõt taposni. Emlékszem az illatokra. Még mindig imádok szõlõbirtokokon sétálni szeptemberben, esõs napokon, és imádom a szüreteket is. És arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, amiért olyan helyrõl jöttem, ahova bármikor visszatérhetek.
Sara Carbonero Elle Spain December 2012
A sorozat korábbi részei:
Carol Celico: Feleség, anya, barát, aki szereti Jézust. Kaká büszkesége.
Sajtóvisszhang: Mourinho a rossz fiú
Az AS egy képet közölt a címlapján, melyen Mourinho épp a Betis játékosainak gratulál a pályán, és „Vörös riadó” címmel illeti cikkét. A lap kiemelte a portugál egyik mondatát, ami a sajtótájékoztatón hangzott el: „Megint csak én beszélek, ahogy Manchesterben, mindig én vagyok a rossz fiú.”
Az újság belsõ oldalain Alfredo Relaño napi írását a csapat gyenge szereplésére, és Mourinho nyilatkozatára hegyezte ki. „Annyi történt, hogy a Madrid nagyon rossz volt. Jól kezdtek, hihetetlenül jól. Beñat góljáig a Madrid higgadtan, biztonsággal játszott, dominált a pályán, lemosta a Betist. A gól után viszont megzavarodtak, és mindent megpróbáltak, de nevetséges sebességgel. A támadásaik rendezetlenek voltak, teljesen hasztalan ívelgetésekkel próbálkoztak…” A szakember kiemelte még Benzema szabályos góljának elvételét és Nosa kezezését, és a meccsnaptárt, amik végül Mourinho mondataihoz vezettek.
Antonio Romero szintén ezzel a témával foglalkozott saját írásában. „Igaz, hogy a bíró ismét a Madrid kárára tévedett, de egy ilyen csapat nem teheti meg, hogy a középsõ védõi által elõre ívelgetett labdákkal próbáljon megfordítani egy meccset.” – fejtette ki a szakember. „A magyarázkodást illetõen pedig Mourinho ismét a jó öreg meccsnaptár problémát, az ellenük irányuló döntéseket emlegette, illetve azt, hogy egyedül érzi magát a klubnál. Ez mind megjósolható egy olyan edzõ esetében, aki úgy tûnik, hogy nem akarja meglátni a nyilvánvalót: a csapata nem focizik.”
Tomás Roncero a magányos figurával osztott meg néhány gondolatot, akit a portugál testesített meg nyilatkozatában. „Mourinho olyas valakit akar maga mellé, mint Hierro, hogy ne maradjon alul a futballszervezetekkel folytatott harcban. Egyedül érzi magát, és nem érti, miért csak a közvetlen embereitõl, és a Bernabéu kertészétõl kap támogatást. Fõnök. Még ha néhány esetben igaza is van (Hierro már régóta itt kellene, hogy legyen.), rossz helyen keresi a válaszokat. A Madridnál csak a munka és az elõretekintés számít. Nem számít a múlt. Lényegében még jelen sincs. Önnek pedig a jövõt kellene írnia, hogy visszatérjen a remény. Vagy lehet, hogy nem látja magát ebben a jövõben?”
A Marca is Mourinho szavaival a címlapján jelent meg: „Én vagyok a rossz fiú.” Az alcím pedig: ’Mou támadja a klubot.’: „Mások állítják össze a meccsnaptárt, de mindig én vagyok az egyetlen, aki beszél errõl, és én vagyok a rossz fiú.” A lap még megjegyzi, hogy „egy rendezetlen Madrid a nap végére 11 pontra lehet a Barcától és 8 pontra az Atléticótól.” (Mint tudjuk, ez azóta be is következett. A szerk.)
A lap hasábjain a ’Mou felpiszkálja a játékosokat’ cím szerepelt. „A portugál kritizálta néhány játékos hozzáállását. Szintén beszélt a meccsbeosztásról, azt állítva, hogy az a Barcának kedvez. A klub hallgatása idegesíti.” Enrique Ortego a mérkõzés elemzésében a következõt írja: „A Madrid nem tudta, hogy faragjon a hátrányából.”
Tomas Guasch saját cikkének az ’A harmadik év rosszat sejtet…’ címet adta. „Miután az megerõsítést nyert, hogy Mourinho csapatai a második évben mindig jobbak, úgy tûnik, a harmadik lehet a legrosszabb a három közül. Ez pedig ironikus, tekintve a pénzösszegeket, amelyeket a Madrid játékosokra költött. Mourinho úgy gratulált az ellenfél játékosainak, és tapsolta meg a szurkolóikat, mintha muszáj lett volna. A Madrid sajnos nem harapott, de legalább megint nagyon kedves volt.”
A Sport címlapa: „A Madrid botlása” „Mourinho csapata padlót fogott és kiengedte a kezébõl a bajnokságot. A Barca ma gondoskodhat a nagy pofonról azzal, ha elhúz 11 ponttal.” Joan María Batlle a lap hasábjain a következõt írta: „egy mai gyõzelem a bajnoki gyõzelmet jelenti”. De tovább is ment: „ha még voltak olyanok, akik hittek Mourinhóban, most már még kevesebben vannak.” Joan Pi humorosabb oldalról fogta meg a dolgot, a következõ címet adta cikkének: „Mourinho a függetlenségre szavaz”. Írásában kifejtette, hogy Mourinho a katalán szeparatisták gyõzelméért szorít, mert így megszabadulhatna „gyötrelmeinek forrásától, a Barcától”.
Francia híresztelése…
Francia híresztelések szerint a PSG 125 millió eurót ajánlhat Cristiano Ronaldóért a Real Madridnak. Ez 25 millió euróval több, mint az október végén felreppent pletykák szerinti 100 millió euró.
Florentino nemet mondott Hierróra
Mourinho szemében a Madrid elveszítette a befolyását ezeknél a szervezeteknél, ami a Barcelona malmára hajtja a vizet, és a portugál úgy gondolja, hogy a csapat korábbi kapitánya, határozott fellépése, megjelenése, az RFEF-nél betöltött sportigazgatói posztja és az UEFA labdarúgásért felelõs bizottságában való részvétele ideális jelöltté teheti arra, hogy helyreállítsa az egyensúlyt.
Florentino Pérez ennek ellenére egy határozott nemmel felelt Mourinho kérésére. Az elnök és Hierro rossz viszonyban vannak, Florentino pedig nem akarja, hogy Hierro visszatérjen Madridba, ehelyett annak a David Beckhamnek ajánlaná fel a klub nagykövetének szerepét, aki hamarosan elhagyja a Los Angeles Galaxy csapatát.
A nézeteltérés Fernando Hierro és Florentino Pérez között még 2003-ban kezdõdött, miután a Madrid megnyerte a bajnokságot, a klub pedig úgy döntött, hogy nem újítja meg az edzõ, Vicente Del Bosque szerzõdését. A játékosok, a kapitány, Hierro vezetésével megtagadták a klubvezetés kérését, hogy az Athletic Bilbao legyõzése után tiszteletkört tegyenek a Bernabéuban. Ez komoly vitához vezetett az elnök és a kapitány között, másnap Hierrónak és Del Bosquének is el kellett hagynia a Real Madridot, annak ellenére, hogy két hónappal korábban a játékos megegyezett a klubbal egy szerzõdéshosszabbításról.
Miután az RFEF-nél befejezte sportigazgatói feladatát, Hierrót a Málaga alkalmazta ugyanerre a szerepre, de a spanyol legenda egy év után a távozás mellett döntött, mivel nem értett egyet azzal, ahogy a klub tulajdonosai a klubbal bánnak, és nem fizetik ki a játékosokat.
Jelenleg nem dolgozik, Karanka pedig Mourinho kérésére beszélt vele. Hierro annak idején Karankát kérte fel a spanyol U16-os csapat edzõi feladatainak ellátására, aki késõbb ennek köszönhetõen lett Mourinho jobbkeze.
Mourinho javaslatának elutasításával Florentino egyértelmûvé tette, hogy a számára kényelmetlen szituációkat ellenõrzi, és nincs teljhatalma a portugál trénernek. Miután a Mourinho összeszólalkozott a Castilla edzõjével Nacho ügyében, Florentino szeretné tisztába tenni, hogy a tréner hatalma kizárólag az elsõ csapatra terjed ki.
Mourinho úgy érzi, hogy nem kapta meg azt a szerepet, amit Jorge Valdano leváltása után elvileg rá testáltak. Szerinte a Madridnak nagyobb befolyással kellene rendelkeznie a labdarúgás intézményeire, és Hierro lenne a megfelelõ ember erre a munkára. Másrészrõl az edzõ nem látja értelmét Beckham nagykövetként alkalmazásának, vagy Zidane utánpótlásban való alkalmazásának sem.
Mindez azt jelenti, hogy Florentino és Mourinho szakmai kapcsolata nem tökéletes, amit a portugál a legutóbbi, Audival közösen megrendezett médiaeseményen mutatott viselkedése is mutatott, illetve az is erre utal, hogy nem jelent meg a Madrid edzõközpontjának legújabb részlegének megnyitóján.
Bár Mourinhót 2016-ig szerzõdés köti a Madridhoz, amikor a jövõjérõl kérdezték a Manchester City elleni mérkõzés elõtt, nem tett ígéretet arra, hogy kitölti a szerzõdését: „Eljött az ideje, hogy az ember eldöntse, hogy hol érzi magát legjobban, és meghozzon egy döntést.” – mondta sejtelmesen.
A második hely lehet a siker kulcsa
A 2003-2004-es szezonban Mourinho Portója a Real Madrid mögött végzett második helyen a csoportjában. A spanyol csapatnak akkor 14, a portugáloknak 11 pontja volt. A „Sárkányok” egyszer kaptak ki, pont a Madridtól, viszont a Bernabéuban döntetlent játszottak az utolsó körben. Ezután, a papírformának ellentmondóan a Porto kiütötte a Manchester Unitedet, a Lyont és a Deport, a döntõben pedig egy meggyõzõ 3-0-s gyõzelmet aratott a Monaco ellen.
A második Bajnokok Ligája sikere alkalmával, amikor a Bernabéuban emelhette magasba a trófeát az Inter edzõjeként, épp, mielõtt a Real Madridhoz igazolt, szintén második helyen zárta a csoportkört. Akkoriban Pep Guardiola Barcája mögött végeztek, két ponttal lemaradva tõlük. Az olaszoknak az utolsó körben kellett kiharcolniuk a továbbjutást a Rubin Kazan ellen, és gyõztek is 2-0-ra. Innentõl kezdve, bár rengeteg dolog szólt ellene, Mou megállíthatatlan volt. A csapata kiejtette a Chelseat a legjobb tizenhat között, kettõs gyõzelemmel. A negyeddöntõben ugyanezt tette a CSZKA Moszkvával. Az elõdöntõben egy nagyobb falat következett, de az Inter hazai pályán behozhatatlan elõnyre tett szert a Barca ellen (3-1). A visszavágó hatalmas taktikai csatája után a Bayern München lett Mourinho utolsó áldozata, akiket a döntõben 0-2 arányban vert meg csapatával.
A Real Madrid is jó emlékeket õriz a csoportmásodik helyezésrõl, még az 1999-2000-es szezonból. A csapat akkor nyerte meg nyolcadik Európa-kupáját. Akkor a versenykiírás még két csoportkört tartalmazott. Az elsõben õk domináltak, a Porto elõtt végeztek. 
De a következõ körben a Bayern ellen botlottak, hazai pályán 2-4-re, idegenben 4-1-re kaptak ki, és a saját dolgukat nehezítették meg a Dynamo Kijev elleni hazai 1-1-es döntetlennel. Végül ha nehezen is, de a Rosenborg ellen aratott 0-1-es gyõzelemnek köszönhetõen továbbjutottak. A Madrid idáig vezetõ útja alapján sokan a legrosszabbtól féltek, de a csapat legjobb meccsei ezután következtek. A legfontosabb pillanatban. Kiütötték a Manchester Unitedet az Old Traffordon (ez a meccs többek között Redondo nagyszerû sarkazásáról emlékezetes), majd a Bayernen is bosszút álltak egy Anelka fejesnek köszönhetõen, amivel a döntõbe jutottak. Párizsban pedig, mint ismeretes, 3-0-s gyõzelmet arattak a Valencia felett.
Cristiano nem érzi a klub támogatását, így a távozást fontolgatja
Cristiano Ronaldo még most sem teljesen boldog Madridban, és közelebb áll a távozáshoz, mint egy új szerzõdés aláírásához. A portugál zseni belefáradt abba, hogy övé legyen a rosszfiú szerepe a spanyol futballban, és a klubtól Mourinhón kívül senki nem védi meg a kívülrõl érkezõ támadásoktól. Miközben a Barca jól kialakított stratégiával rendelkezik Messi népszerûsítésére és védelmére, a Madrid teljes passzivitással tekint a Cristianót érõ támadásokra. A legutóbbi eset David Navarro ámokfutása volt, ami CR7-nek hat öltésbe került.
Ahelyett, hogy a klub lépéseket tett volna, elítélte volna az ilyen durvaságot, és kérte volna a bírókat, hogy biztosítsanak nagyobb védelmet a játékosuknak (ahogy a Barca tette ezt Messi esetében), egyszerûen kiadtak egy hivatalos közleményt, amiben Pepét védték meg a Ballesteros-ügyben.
A portugált az is zavarja, hogy nem került be a spanyol bajnokság legjobbjai közé. Cristiano nem érti, hogy maradhatott ki, miután 46 gólt szerzett és a bajnokság egyik legveszélyesebb játékosa volt. Ez is egy példa arra, hogy a Madrid nem tud kellõ nyomást gyakorolni a spanyol labdarúgás intézményeire.
A vészharangokat már akkor megkongatta Ronaldo, amikor a Granada elleni mérkõzésen nem ünnepelte egyetlen gólját sem, majd a mérkõzés lefújása után annyit mondott, hogy szomorú, a klub pedig tudja, hogy miért, ráadásul egy nappal elõtte beszélt Florentino Pérezzel. Néhány nappal korábban, az UEFA díjátadó olaj volt a tûzre. A támadó elsõ kézbõl tapasztalhatta meg a Barca és Madrid struktúrája közötti különbségeket. Õ a klub harmadik számú alelnökével, Pedro Lópezzel és Emilio Butragueñóval utazott; miközben a Barca az egész médiagépezetét munkába állította, és Messit a klub elnöke, Sandro Rosell kísérte el.
A Barca befolyása olyan nagy, hogy Messi legutóbbi ámokfutását, amikor a Celtic játékosát (Jonathan Villa) ütötte meg hátulról, szinte meg sem történtként kezelik. A Madrid már hónapok óta tervezi, hogy a szezon végén új szerzõdést ajánljon Cristianónak, aki azonban már elmondta, hogy a problémája nem pénzkérdés. A legjobb bizonyíték erre a fejében megfogalmazódott gondolat, mely szerint inkább elhagyja a klubot, mint hogy kedvezõbb szerzõdést írjon alá.
.jpg)
Mindemellett pedig a Manchester United is hiányzik neki. „Ferguson egy fantasztikus ember. A futball szempontjából olyan nekem, mint egy apa. Rengeteg dolgot tanultam tõle. Nagyon hiányzik, mivel remek a kapcsolatunk.” – mondta korábban egy CNN interjúban.
Vigyázat! 2008 egyik estéén Ferguson repülõre ült, és találkozott Cristianóval Lisszabonban, ahol megpróbálta meggyõzni, hogy hibát követ el, ha Madridba igazol. A játékos akkor a skót szemébe nézett, és elmondta neki, hogy megrendíthetetlen a klubváltás kapcsán. Egy évvel késõbb elérte álmát, és magára húzhatta a Madrid mezét. Boldog volt. De három évvel késõbb elkezdett hiányozni neki a tisztelet, amivel a Unitednél és az angol bajnokságban bántak vele. Nem véletlenül harsogta a lelátó a nevét a Manchester United legutóbbi, Braga elleni Bajnokok Ligája mérkõzésén.
Cristiano egyáltalán nem a Madrid szurkolói miatt panaszkodik. Érzi, hogy a lelátók mögötte állnak, még annak ellenére is, hogy ezért keményen meg kellett dolgoznia. Ma már érzi a szurkolók szeretetét.
Ramos: Ez a világ legjobb klubja
Mitõl lesz a futball ennyire különleges sport?
Attól, hogy az egész világon imádják. Ebben az értelemben rendkívül kitüntetettnek érezzük magunkat, ami megkülönböztet bennünket a többiektõl.
Mirõl álmodoztál gyermekként?
Fontos, hogy az embernek legyenek álmai. Mindig elmondom, hogy vagy matador, vagy focista akartam lenni, édesanyám pedig, mivel nagyon féltett, inkább a kevésbé veszélyes futball felé terelgetett. Sosem szabad feladni az álmaidat, mert egy napon megvalósíthatod azokat.
Fel tudtad fogni, hogy mi is az, amit elértél a válogatottal és a klubcsapatoddal?
Van egy dolog, ami nagyon igaz a futballra. Annyira gyorsan történik minden, hogy nincs idõd kiélvezni a pillanatot. Tisztában vagy a történésekkel és azzal, amit elérsz, de majd egy késõbbi napon fogod fel igazán, hogy valójában mi történt. A most ráfordított munka és rengeteg áldozat gyümölcsét majd a jövõben arathatjuk le.
Mi teszi különlegessé a Real Madridot?
Az identitás, amit a klub az évek során kovácsolt magának. Ez a világ legjobb klubja, és még akkor is ez az igazság, ha néhányan nem szeretik ezt hallani. A játékosok, akik mindezt elérték, és a rengeteg trófea alapozta meg a klub presztízsét.
.jpg)
Melyik pályafutásod eddigi legemlékezetesebb meccse?
Nagyon sok szép pillanatot éltem már át, de a Capelloval elért La Liga gyõzelem különösen kedves számomra, fej-fej mellett haladtunk a Barcelonával, végig nagyon izgalmas volt. Rengeteg érzelemmel tölt el, ha visszagondolok rá…
Mit érzel mikor gólt szerzel?
Elégedettséget, örömet és elégtételt a csapat közös munkájáért. Ebben a sportban az egyéni sikerek mindig a csapat teljesítményét dicsérik. Elégedett vagy, hiszen ez a csapattársaid sikere is egyben.
Melyik találatod a legkedvesebb számodra?
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sok gólt szereztem már ennek a csapatnak a színeiben. Az elsõ gólomat az Olympiacos ellen szereztem a Real Madrid színeiben, ez mindig is szép emlék marad majd számomra, de sok gólt szereztem az El Clásicók során is, valamint néhány madridi derbin is betaláltam. A spanyol válogatottban lõtt góljaim is fontosak számomra.
Mi egy védõ feladata a pályán?
A célom, hogy mindig csúcsformában legyek és remek csatárokkal kerüljek szembe. Soha nem szabad belefáradni a napról-napra hozott áldozatokba és lemondásokba, melyek egy elit játékos életével járnak együtt, ha sokáig a legjobbak között akarsz maradni.
Mit jelent számotokra, futballisták számára, hogy sok gyermek példaképként tekint rátok?
Tisztában vagyunk ezzel, a Real Madrid játékosaként különösen is. Nagyon sok gyerek szeretne futballista lenni, a Real Madridban focizni. Nagyon óvatosnak kell lennünk, hiszen sok fiatal számára példaképként jelenünk meg, õk pedig minket szeretnének utánozni.
.jpg)
A szurkolók megnyilvánulásai közül melyek érintenek meg leginkább?
Mindig úgy éreztem, hogy szeretnek a szurkolók, Sevillában és Madridban egyaránt. A rajongók, valamint a hozzád közel állók támogatása nagyon fontos a meghatározó pillanatokban. Mikor nehéz idõket élsz meg, soha nem feledkezel meg odaadásukról.
Milyen tanácsot adnál azok számára, akik profi labdarúgók szeretnének lenni?
Harcoljanak az álmaikért. Kemény munkával és kitartással egy jobbak és jobbak lesznek, fontos, hogy optimistán álljanak a dolgokhoz. Az életben rengeteg minden történhet, így semmi sem garantált vagy biztos, de nagy odaadással, kitartó munkával és alázatossággal az álmok valóra válhatnak.
Milyen kvalitások határoznak meg Téged, mint játékost?
Akik ismernek, tudják milyen vagyok. Egy átlagos, nyugodt srác vagyok. Soha nem adom fel az álmaimat, mindig, mindenben optimista maradok és továbbra is szeretnék címeket nyerni. Személyes aspektusból pedig egy vidám és lezser embernek tartom magamat.
Cristiano Ronaldo: Félreértenek az emberek
Cristiano. Az Aranylabda szavazás már nagyon közel van. Õszintén. Mennyire akarod megnyerni?
Nagyon. Sokat jelent ez nekem.
És ha te is egy szavazó lennél, akkor milyen érvet tudnál mondani amellett, hogy Crisaitno Ronaldóra add le a szavazatod Messi helyett?
Nos, mindent érvet betennék egy zsákba: ki nyert több trófeát, ki játszott jobban, ki nyert nagyobb jelentõségû címeket. Nem azt mondom, hogy én érdemlem meg a gyõzelmet, de jó helyzetben vagyok.
Beszéltem néhány olyan újságíróval, akik az elõzõ szavazáson, ahol én voltam a házigazda, szavazati joggal rendelkeztek. Közülük többen is azért szavaztak Messire, mert jobban „kedvelik” õt, mint téged. De nem futball szemszögbõl, hanem a kettõtökrõl alkotott kép alapján. Gondolod, hogy néha áldozatul esel ennek?
Nem akarok siránkozni emiatt, de úgy gondolom, hogy néha igen.
Miért?
Ez egy olyan kérdés, amire sosem tudok tökéletes választ adni, mivel sokszor tényleg nem tudom. Azt nem tagadom, hogy néha a pályán rossz kép alakulhat ki rólam, mivel túl komoly vagyok. De a barátaim, akik közel állnak hozzám, akik velem élnek, akik velem töltik a napjaikat, azok tudják, hogy egyszerûen utálok veszíteni.
És milyen érzés neked, amikor arrogánsnak neveznek?
Félreértenek. Egyszerûen utálok veszíteni. A barátnõmmel is szeretek versenyezni a medencében. Néha kedvességbõl hagyom nyerni, de nem szeretek veszíteni. (nevet) Ilyen egyszerû. Képzeld el, hogy a pályán vagyok más játékosok, csapatok ellen. Nekik nem hagyhatom. Versenyzõ típus vagyok, néha pedig rosszul értelmezik ezt az emberek, ami bosszant, de együtt kell élnem ezzel. Viszont néhányukat szívesen megismerném, leülnék velük egy asztalhoz, és megkérdezném, hogy mi alapján gondolják ezt rólam. Úgy gondolom, hogy szükség lenne erre ahhoz, hogy megtudják, milyen az igazi Cristiano Ronaldo.
Miért, milyen az igazi Cristiano?
Nos, úgy írnám le magam, hogy aki a barátom, annak én is a barátja vagyok, utálok veszíteni, õszinte és egyenes ember vagyok…
Úgy gondolod, hogy a túlzott õszinteséged hátrányt jelent számodra?
Egyértelmûen igen, de ez a neveltetésem része.
Ha már neveltetés, mi a véleményed Mourinhóról?
Tökéletes a kapcsolatom vele. Száz, sõt kétszáz százalékig biztos vagyok benne, hogy õ a legjobb edzõ. Minden országban megmutatta, hogy õ a legjobb. Számomra attól lesz a legjobb valaki, ha ezt sok helyen képes megmutatni. Õ pedig ezt teszi.
Nemrég beszéltem vele, és akkor mondott nekem valamit. Azt mondta, néha szeretne egy kapcsolót, amivel teljesen ismeretlen emberré válhatna, átlagos élete lehetne. Megérted, hogy miért mondta ezt?
Természetesen.
Te is érzel így néha?
Persze. Nem csak most, hanem az elmúlt öt-hat évben is. A munkám, az eredményeim miatt mindenhol ismernek. Néha jó lenne úgy elmenni vásárolni, vagy a McDonalds-ba… Na jó, ez nem volt a legjobb példa. (nevet) Tehát mászkálni a városban úgy, hogy nem ismernek fel. De híresek vagyunk, ezzel együtt kell élnünk.
Cristiano egy remek játékos, de…
Állandóan ezt hallom: „Cristiano Ronaldo egy nagyszerû játékos, milyen kár, hogy ennyire arrogáns.”
Igen, a 27 éves portugál szupersztár imázs-gondokkal küzd. A pályán komoly, távolságtartó, és néha sértõdékeny viselkedése sokakban, ha nem a legtöbb szurkolóban, eléggé negatív képet alakít ki róla.
De milyen az igazi Cristiano? Nos, én már lassan egy évtizede ismerem, és nyugodtan mondhatom, hogy egyáltalán nem olyan, mint ahogy feljebb leírtam.
Pont a múlt héten töltöttem el vele egy kis idõt egyik barátja házában a spanyol fõvárosban, és kedves volt, mint mindig.
Minden egyes találkozásunk alkalmával ugyanezt tapasztaltam. A csillogás, pénz, siker… Ezek egyáltalán nem változtatták meg.
Nyilvánvaló, hogy teljesen más a barátai környezetében, mint a pályán, én pedig úgy gondolom, hogy ez teljesen érthetõ. Miközben dolgozik, óriási felelõsség van a vállán, teljesítenie kell, és ahogy egyszer elmondta nekem, utál veszíteni. Minden egyes meccset meg akar nyerni, legyen az a Barcelona vagy a Rayo Vallecano elleni összecsapás.
Én személyesen is láttam az õ szemszögét, és megértem, ahogy érez, ezért be kell látnom, hogy változtatnia kell.
27 évesen karrierje kulcsfontosságú pontjához érkezett, ahol azt kockáztatja, hogy a róla kialakult kép belerondíthat örökségébe. Ezt múlthéten elmondtam neki, és azoknak is így kellene tenniük, akik közvetlenül vele dolgoznak.
Ha lehetõségem lenne mellette dolgozni, én a következõket mondanám neki:
- Mosolyogj! Tehetséges, sikeres és jóképû vagy. Egy álmot élsz meg. Nem segít, ha az egész meccsen komoly arcot vágsz. Úgy látszik, mintha az egész világ súlya a te válladat nyomná. Nem azt kérem, hogy olyan legyél, mint Ronaldinho Gaucho, de kicsit meg kellene nyugodnod, és meg kellene mutatnod, hogy élvezed, amit csinálsz.
- Ünnepeld a góljaidat nagyobb átéléssel! Tudom, hogy rengeteg gólt szerzel, de nem tesz jót az imázsodnak, ha úgy teszel, mintha nem számítanának. Hanyagolhatnád a „nyugi, nyugi” gólörömöt is. Jól bevált a tavalyi, Barcelona elleni meccsen, de most már ideje továbblépni.
- Légy önmagad, ha kamerák vannak a közelben! Ne gondold, hogy másképp kell viselkedned, ha a rivaldafényben vagy. Egy vicces srác vagy, engedd, hogy ez kijöjjön belõled.
Ti is úgy gondoljátok, hogy ezek az apró változtatások hosszú távon megváltoztatnák a Ronaldóról kialakult képet az emberekben? A legnagyszerûbb pedig az, hogy mindezt úgy meg tudná valósítani, hogy egyszerûen önmagát adja.
Ha semmit nem tesz, és minden ugyanígy megy tovább, akkor nincs kétség affelõl, hogy az emberek a továbbiakban is azt fogják mondani, hogy Cristiano egy nagyszerû játékos, de nem valami szimpatikus ember.
Ez pedig azt jelenti, hogy a remény, hogy legyõzi Lionel Messit az Aranylabdáért folytatott harcban, szertefoszlik, és az utókor számára egy téves kép marad meg róla.
Pedro Pinto
A Levante ellen Cristiano lesz a Real Madrid kilencese
A Borussia Dortmund elleni 2-2-s mérkõzés végén a Madrid négy támadóval játszott: Ángel Di María, Mesut Özil, José Callejón és Cristiano Ronaldo. Az elõzetes hírek szerint Callejón és Di María játszik majd Ronaldo mellett a támadóhármasban, Álvaro Morata pedig a cserepadon ül majd.
Bár Ronaldo ritkán játszik ennyire elõl, nem ez lesz számára az elsõ alkalom, hogy Madridban is betöltse „9-es” szerepét. 2011 áprilisában a Barcelona elleni Bajnokok Ligája találkozón is itt játszott a Bernabéuban, akkor idegesen hagyta el a pályát a kevés gólhelyzet miatt és nem tetszett neki Mourinho taktikája sem, aminek hangot is adott a meccs utáni nyilatkozatában: „Nem szeretek ezen a poszton játszani, de alkalmazkodnom kell bármilyen szerephez, amit a csapat nekem szán.”
Mourinho a következõ meccsen a padra ültette Ronaldót, ahol a Real Madrid 2-3 arányban vereséget szenvedett a Zaragozától.
De most más a helyzet: Ronaldo a sérülések miatt kényszerül a csatárposztra, és ezúttal nem is ad hangot elégedetlenségének.
A Real Madrid orvosi szobája mostanában zsúfolásig tele van páciensekkel, hiszen Fabio Coeñtrao, Sami Khedira és Marcelo még mindig sérült, ahogy Benzema és Higuaín sem bevethetõ, bár Coeñtrao és Khedira számára már közel a visszatérés.
A két szélsõ védõ sérülése miatt Álvaro Arbeloa játszik majd a védelem bal oldalán, Sergio Ramos ismét jobb oldalon tûnik fel, a középsõ területeket pedig a Varane – Pepe kettõs fedezi majd. Ugyanezt a védõsort láthattuk a Dortmund ellen is.
Valószínû, hogy az a Michael Essien lesz Xabi Alonso párja a pálya közepén, aki emlékezetes teljesítményt nyújtott a Dortmund ellen a Bernabéuban, elõl pedig az Özil, Callejón, Kaká, Di María négyesbõl hárman lesznek majd Ronaldo mögött.