Mourinho azonnal változtat, ha érzi, hogy baj van
Mourinho nem néz az órájára, ha valami nem tetszik neki. Õ cselekszik. A félidõ tökéletes pillanat a változtatásra, ha arra szükség van. Ebben a szezonban ezt kilenc alkalommal tette meg, bár ebbõl kétszer sérülés miatt volt kénytelen a padon ülõ játékosokat bevetni.
Callejón, Higuaín, Álex Fernández, Kaká és Özil (kétszer) került lecserélésre a mérkõzések félidejében. A német a Sevilla és a Deportivo ellen volt kénytelen véglegesen elhagyni a játékteret az elsõ negyvenöt perc után.
Kétszer az is elõfordult, hogy Mourinho mindhárom cserelehetõségét kihasználta a szünetben, ezek közül a leglátványosabb eredményt a Király-kupa Málaga elleni mérkõzésen eszközölt változtatás hozta. Pellegrini fiai magabiztosan, 2-0-s vezetéssel vonulhattak az öltözõbe. Mourinho a szünetben beállította Özilt, Khedirát és Benzemát, a Callejón, Kaká, Arbeloa hármas pedig a padról figyelhette tovább a történéseket. A Real Madrid fordítani tudott, és végül 3-2-re gyõzött. (A másik ilyen alkalom a Dinamo Zagreb elleni Bajnokok Ligája találkozó volt.)
Mourinho leggyorsabb, taktikai szempontból végrehajtott cseréjére a tavalyi szezonban került sor, amikor a Villarreal ellen a 28. percben cserélte le Lassana Diarrát (Callejónra).
Özil: Éreztem, hogy jól találtam el a labdát
A lövés után azonnal láttad, hogy be fog menni a labda a kapuba?
Nem. Azt már rögtön éreztem, hogy jól találtam el a labdát, de a sorfal eltakarta elõlem a kilátást.
A jövõben is te fogod lõni a szabadrúgásokat a Real Madridban?
Biztosan nem. Igazán jó szabadrúgáslövõink vannak, és mindig a szög és a távolság határozza meg, hogy ki áll a labda mögé. Ráadásul tudni kell meglepni az ellenfelet. De ha jön egy sugallat, és még a pozíció is megfelelõ, akkor természetesen újra oda fogok állni.
Számodra, mint született gelsenkircheninek, különösen fontos találat volt ez a Dortmund ellen szerzett gól?
Nem, ez egy iszonyatosan fontos gól volt a Real Madridnak. A klubnak, a szurkolóknak, a csapatnak. Azonnal mondtam is, hogy ezt a találatot a szurkolóknak ajánlom.
Mit jelent számodra ez a gól?
Nagyon sokat. Megmutatja, hogy ha egy mérkõzés lefújásáig hiszünk magunkban, akkor minden lehetséges. Számomra nem jelent gondot, hogy egy ilyen fontos pillanatban a vállamra vegyem a felelõsséget. Nagyon sok helyzetünk volt, ráadásul egy szabályos gólt nem adtak meg nekünk. Mi viszont az utolsó pillanatig kitartottunk és harcoltunk. Ha az ember jól edz, profi módon dolgozik, egészséges, akkor a jutalom sem marad el, és képes lesz az utolsó pillanatban is gólt szerezni.
Mourinho szerint a Dortmund megnyerheti a Bajnokok Ligáját. Te mit gondolsz?
Természetesen meg tudja nyerni a Dortmund a BL-t. Aki kétszer egymás után megnyeri a német bajnokságot, az a Bajnokok Ligájában is a végsõkig menetelhet. Azt pedig, hogy a Dortmundnak igazán remek csapata van, kétszer is láthattuk…
Sergio Ramos másképp, avagy a Schuster becenévtõl Sandra Bullockon át a Barbie babákig
Az emberek, akik igazán ismernek, azt mondják, kevésbé vagy arrogáns, mint kedves, még ha ez nem is látszik…
Lehet benne valami. Talán a pályán egy tipikus arrogáns sevillai benyomását keltem… De nem ilyen vagyok igazából. Akik valóban ismernek, azok tudják, hogy egy átlagos srác vagyok, aki nem felejtette el, hogy honnan jött, és aki imádja a családját. Sosem lehet elégszer mondani, hogy mindig meg kell ismerni valakit, mielõtt megítéled.
Mintha felnõttél volna…
Nos, örülök, hogy ezt észrevetted, mivel idõbe telt ezt elérnem. Amikor fiatal vagy, követsz el hibákat, amelyekbõl tanulhatsz. Úgy gondolom, hogy ebben az értelemben nem állok rosszul. Az, hogy a Real Madridban vagyok, szintén sokat segít. Kötelezõ felnõttként viselkednem, ami annak a hatása, hogy a világ legnagyobb klubjában játszom.
A futball is sokat tanított neked az életrõl.
Sokat. Jót, és rosszat egyaránt, bár talán a rossz élményekbõl többet tanulhat az ember… Az biztos, hogy a felnõtté válás és a tapasztalatok tanítottak meg arra, hogy elégedett legyek magammal és elfelejtsem a rossz pillanatokat. Keményen dolgozom, megfelelõen pihenek és étkezem, a lelkiismeretem tiszta. Jelenleg nem érdekel, hogy mit mondanak mások, sem a negatív, sem a pozitív kritika. Minden este jól alszom és reggelente ugyanolyan vágyakozva ébredek fel, ahogy gyermekkoromban is tettem.
Mint amikor Schusternek hívtak, mert szõke voltál és még két fa alkotta a kaput?
Uhh. Igen, igen! Nem is tûnik olyan távolinak, amikor a barátaimmal játszottam a szülõvárosom utcáin.
Voltak közöttük olyanok, akik jobbak voltak nálad?
Persze! Sokan.
De egyikük sem lett világbajnok, vagy elit futballista…
Ember, egyértelmû, hogy a szerencse óriási szerepet játszik, de az is igaz, hogy én már kisgyermek koromban tudtam, hogy mit akarok. Az iskolából edzésre mentem, az edzésrõl pedig iskolába. Számomra ez volt az élet. A barátaim bulizni mentek, nekem pedig otthon kellett maradnom, mivel másnap edzésem volt… De ez teljesen rendben van, mivel most már elmondhatom, hogy megérte.
Mi az, ami még most is motivál téged?
Nos, úgy gondolom, hogy az életben mindenekelõtt kell, hogy legyenek ambícióid. Emellett pedig a futball nem hagyja, hogy leragadj a múltban. A személyes célom az, hogy tovább fejlõdjek, tanuljak, napról napra túltegyek saját magamon. Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy ez a mentalitás elõbbre visz. Minden reggel úgy ébredek, hogy még több címet akarok nyerni, és fejlõdni akarok.
Ez segített abban, hogy eljuss idáig, a legjobb idõszakodig?
Igen, ez így van. Életem egy nagyszerû pillanatában vagyok, egy nagyon kellemes idõszakban, mind magánéleti, mind szakmai értelemben. Remélem, hogy sokáig tart majd.
Lehet, hogy az idõszak kezdete a Panenka stílusban elvégzett tizenegyesed volt…
Igen! Nézd, most is libabõrös lettem! Az volt életem egyik legfontosabb pillanata. Nagyon ideges voltam, mivel ha a kapus védett volna, akkor az nagyon megkavarta volna a dolgokat, hiszen korábban hagytam már ki tizenegyest… (nevet)
És kaptad volna érte a kritikákat, ahogy késõbb a Bayern ellen kihagyott büntetõ miatt is…
Természetesen. Profiként ki vagyunk téve ennek, és nem csak a dicséretekkel kell tudni együtt élni, hanem a kritikákkal is. De ha nem hallasz mást, mint hazugságot… Igaz, hogy azóta ez az eset állandó bosszúságot okoz. Visszatérve a másik esetre, végül lágyan meglõttem a labdát, ami felszállt, majd szépen bement a kapuba. Ez egy olyan dolog volt, amit nagyon akartam, tudod? Ne valamiféle bosszú volt, vagy ilyesmi, hanem ez nekem kellett. Magamnak akartam megmutatni, hogy kulcsfontosságú pillanatokban mindenki másnál higgadtabb tudok maradni.
Talán az a probléma, hogy néha az emberek fejébe beleég egy pillanat… Egy kinnfelejtett könyök, egy kihagyott büntetõ, egy leejtett kupa…
Ezt nem veszem magamra. Tudom, hogy szem elõtt vagyunk, és ki vagyunk téve az ilyen dolgoknak, és ha nincs semmi, amirõl beszélni lehetne, amivel növelni lehetne az eladásokat, akkor elõ kell rukkolni valamivel, nem? És valamivel rólam? Nos… Végül ez csak ismertebbé tesz…
Nem tudom, hogy melyik a rosszabb, a sportújságok vagy a pletykalapok…
Nézd ember. Azt mondanám, hogy a kettõ nagyon hasonló. De ez a munkájuk. Együtt élünk ezzel, tiszteletben tartjuk, de a hazugságokat attól még nem szeretjük, és sokszor kell szembesülnünk velük. Engem ez idegesít, mivel a magánéletemet mindig külön kezeltem. Amikor egy stabil, komoly kapcsolatban vagyok, akkor nem érdekel, de nem szeretem, ha a magánéletemrõl beszélnek, ha követnek… Egyszerûen nem szeretem.
Gondoltál már arra, hogy kimondod, „nézzétek, én csak futballozni akarok”?
Igen, sokszor. A legrosszabb az, amikor a magánéletedrõl jobban ismernek vagy megismernek, mint a munkád miatt. Ezzel a legnehezebb megbirkóznom. Nem akarok másért fõszereplõ lenni, csak azért, aki vagyok: Sergio Ramos, a Real Madrid és a spanyol válogatott futballistája. Kész. Magánemberként pedig azt szeretném, ha csak azok ismernének, akiknek valami közük van az életemhez, a barátok, család.
Az összes dolog közül, amiket mondtak rólad, melyik zavart a legjobban?
Nem figyelek ezekre a dolgokra… A legvégén úgyis mindenki megkapja, amit megérdemel, nekem pedig tiszta a lelkiismeretem. Sok dolgot írtak rólam, amikrõl késõbb bebizonyosodott, hogy hazugság. Amíg tehetem, a magánéletemet elzárom a külvilágtól, és nem érdekel, hogy miket mondanak rólam.
És akkor békén hagynak?
Nos, hogy õszinte legyek, nem igazán. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy így van. De elfogadom ezt. Tudom, hogy ki vagyok, ezzel együtt kell élnem. Remélem, hogy sokkal nyugodtabb életem lesz, amikor már nem leszek rivaldafényben.
Lesz családod?
Remélem! Remélem, hogy a jövõben sok gyerekem lesz, mivel nagyon szeretnék apa lenni. A szemem fénye most az unokahúgom, Daniela, aki olyan, mintha a saját gyermekem lenne. Amikor meglátogat, minden másról elfeledkezem. Játszom vele, vagy azt csináljuk, amit szeretne. Ha babázni, akkor babázunk. Szívesen teszem.
Nem könnyû a Real Madrid második számú kapitányát Barbie babák gyûrûjében elképzelni…
Mindennek megvan a maga ideje. (nevet)
Ha már a klubnál betöltött szerepedrõl beszélünk: erre születni kell, vagy tanulható?
Egy vezér erre születik, de nem mindenki teljesíti be a sorsát. Ez a szerep idõvel jön el, a tapasztalatnak, hitelességnek köszönhetõen, miután megoldasz olyan helyzeteket, amik megmutatják, alkalmas vagy-e. Lehet, hogy azért tudom ezt a szerepet jól betölteni, mert olyan vagyok, amilyen.
Több mint egy évtizedet dolgoztál már nagyszerû vezetõkkel. Mit tanultál Caparróstól?
Rendkívüli módon csodálom Joaquínt… Akkor emelt ki a Sevilla utánpótlásából, amikor senki nem ismerte a nevem… Nagyszerû személyiség. Nem érdekli, hogy ki vagy. Ha padoznod kell, akkor padozol.
Ha már nagyszerû személyiség, akkor Mourinho…
Minden nap tanulsz tõle valamit, a személyiségébõl fakadóan, abból, ahogy mûködik… Tanulsz a megszállottságból, hogy minden nap jobb legyél, hogy a maximumot hozd ki magadból minden edzésen. Megpróbálja belénk nevelni a teljes áldozatkészséget, a maximális munkavégzést, hogy késõbb a lehetõ legjobban teljesítsünk.
És Vicente del Bosque? Mit tanultál tõle?
Õ egy fantasztikus ember. Nem gondolom, hogy létezik a világon bárki, aki rosszat tudna mondani róla. Ilyennek kellene lennie mindenkinek. Ez az õ leckéje.
A válogatottban milyen a kapcsolat a Real Madrid és a Barcelona játékosai között?
Csak jó dolgokat mondhatok, mindannak ellenére, amik történtek korábban, vagy amiket a lapok írtak. Én mindig elmondom a véleményem, mivel ez az, amit gondolok. Ha nem így lenne, akkor inkább nem mondanék semmit, csendben maradnék… Profi játékosok vagyunk, nem hülyék. Kár lenne a válogatottban rejlõ potenciált nem kiaknázni két klubcsapat rivalizálása miatt. Jól kijövünk és a csapat érdekeit tartjuk szem elõtt.
És ha megkérdezzük a csapattársaidat, hogy ki az, aki utoljára hagyja el az öltözõt az edzések után?
Ha akarod, megkérdezem neked, de tudom a választ: Mindig én vagyok az utolsó. (nevet)
Miért?
Nos, talán azért, mert egy kicsit érzékenyebb vagyok a megjelenésemre, mint a többiek…De mindenki ilyen, nem? Az emberek, különösen a fiatalok szeretnek foglalkozni magukkal.
És olyan sokat törõdsz magaddal, amennyi kívülrõl látszik?
Ember, mást nem is csinálok. Szakmai szempontból minden kötelezettségemnek eleget kell tennem. Egy elit sportolónak három dologgal kell foglalkoznia: pihenés, étkezés, edzés. Mi ilyenek vagyunk. Hébe-hóba lazíthatsz egy napot, ez igaz, mivel ebben a korban ez nem számít, de ennyi. Nem vagyunk robotok.
Edzõteremben is szoktál dolgozni?
Néha-néha, de hogy õszinte legyek, nem igazán szeretem a súlyzókat. Nem vagyok az a típus, aki kinyírja magát az edzõteremben. Felüléseket és fekvõtámaszokat csinálok.
És más sportokat is játszol…
Nos, sok sportot szeretek, de nincs lehetõségem õket ûzni. A szakmám miatt nem mehetek lovagolni, motorozni, snowboardozni… Vannak dolgok, amikrõl jelenleg le kell mondanom. A jövõben lesz idõm kiélvezni ezeket.
Még nem beszéltünk a külsõdben bekövetkezett fontos változásról.
(nevet) Nos, ez egy õrült ötlet volt az Európa-bajnokság elõtt. Elég szerencsés voltam, hogy hosszú hajjal megnyertem egy világbajnokságot, és úgy gondoltam, hogy ez egy új korszak kezdete lehetne, amióta már középsõ védõként játszom, és jött ez az ötlet… Mondtam a testvéremnek, aki nem értette, de édesanyám és édesapám azt mondták, hogy tegyem, amit helyesnek gondolok. És itt vagyok. Igazság szerint elég jól fogadták, és én is elégedett vagyok a változással. Valami különlegeset akartam csinálni.
Egyértelmû, hogy sok figyelmet fordítasz az öltözködésedre is, és most már kifinomultabb a külsõd.
Igen, mindig szerettem a divatot. Igazából a nõvérem az, aki nagyon divatosan öltözködik, és együtt járunk bevásárolni, ha Madridban jár. Õ állandóan olyanokat mond nekem, hogy „nekem ez tetszik, ez jól áll rajtad, ez nem…”. Szeretek divatosan öltözni, de a saját szabályaim szerint. Úgy gondolom, hogy mindenkinek kell egy saját stílus.
És saját magadért, vagy a nõknek csíped ki magad?
Magamért, és ha nekik is tetszik, akkor tökéletes. Ha pedig nem… Nos… Akkor az nem nekik való.
Ha már nõk, akkor még mindig imádod Sandra Bullockot?
(nevet) Ember, ez már nem mai dolog, és nem is tudom miért, de ha régen megkértek, hogy mondjak egy nõt, akkor az õ nevét mondtam. Mindig szerettem a játékát. Most egy másik, jelenleg nagyon népszerû színésznõt mondanék, de nem fogom megmondani, hogy kit, nehogy félreértés legyen belõle…
Sergio, ha valakinek megvan minden, ami neked – pénz, siker, fiatalság, fantasztikus fizikum, teljes élet – akkor az belenéz a tükörbe, és megkérdezi magától néha, hogy „mennyire szerencsés vagyok már?”?
Igazából nem gyakran nézem magam a tükörben, de ha valaki ezt gondolja, akkor annak problémája van. Nem hiszem, hogy szükség van ilyen gondolatokra. Kitüntetett helyzetben vagyok, ezt tudom, és kiélvezem minden egyes percét, de sosem fogom elfelejteni azt a kemény munkát, ami ide vezetett, és azt sem, hogy honnan indultam.
De biztosan volt néhány hiú pillanatod, nem?
(nevet) Nagymamám, nyugodjon békében, jó volt ebben, õ mindig dicsérgetett engem. Nem szeretem dicsérni magam, erre ott vannak mások. Amióta ilyen sok negatív kritikát kapok, néha rám fér egy kis hízelgés…
Mourinho: Ha második helyen végeznénk, az egy másik csoport elsõ helyezettjének a problémája lenne
„Mind a két alkalommal második helyen végzett a csapatom a csoportkörben, amikor végül megnyertük a Bajnokok Ligáját. A Portóval a Real Madrid mögött végeztünk, majd döntetlent játszottunk a Uniteddel és továbbjutottunk. Az Interrel a Chelsea ellen léptünk pályára a legjobb 16 között, és továbbjutottunk. Nem vagyok babonás. Nem gondolom, hogy számít, hányadik helyen végzünk. Nem zavar a jelenlegi helyzet, de még van lehetõségünk az elsõ helyre kerülni, és meg fogunk próbálni annyi pontot szerezni, amennyit lehetséges.”
„Ha a csoportkörnek ma lenne vége, továbbjutottunk volna. Ha tudjuk, hogy ez a legerõsebb csoport, a Real Madrid pedig az elsõ pillanattól kezdve továbbjutó helyen volt, nem értem, hogy mi ez a nagy dráma. Ha továbbjutunk a csoportból, akkor az már egy siker, és mi közel állunk ehhez. Ha a második helyen végzünk, akkor az egy másik csoport elsõ helyezettjének a problémája lesz. Bárki végez az elsõ helyen, az teljesen normális, ha egy könnyebb ellenfélre vár. Képzeljék el, hogy a Real Madridot kapja. Fantasztikus meccset játszottunk itt a City ellen, ma pedig ugyanúgy alakulhatott volna az állás. Ha szurkoló lennék, akkor inkább néznék meg egy ilyen döntetlent, mint egy másik csoport mérkõzését, ami inkább hasonlít egy Európa-liga összecsapásra.”
„Gondban voltunk. Elveszítettük Higuaínt. Nem volt más csatárunk a padon, és hátrányból kellett visszajönnünk, de végül sikerült, Callejón pedig sokat tett ezért. Mivel négy támadóval játszottunk, úgy döntöttünk, hogy Essien játsszon Modric helyett, és tízes nélkül hagyjuk a középpályát. A két középpályással nem volt ideális a felállás Luka számára, viszont annál inkább az volt Xabi és Essien számára. Sokkal feljebb gyakoroltunk nyomást, és folyamatosabb volt a játékunk. José nagyon jó volt, nyugodtan, dinamikusan játszott, és szerzett egy tökéletes, szabályos gólt. Most már mondhatom ezt, hiszen megnéztem a televízióban. Sok tévétársaság megkérdezte tõlem, hogy ez a döntetlen felért-e egy gyõzelemmel, én pedig azt mondtam nekik, hogy felért volna, ha csak két gólt lõttünk volna. Hármat lõttünk, így nem vagyok elégedett az eredménnyel.”
„Ronaldo nagyszerû meccset játszott. Ha fizikailag nincs rendben, akkor túllép ezeken a problémákon, és egy nagyszerû második félidõt produkált egy olyan pozícióban, ami számára nem a megszokott, és még vissza is kellett jönnie felépíteni a támadásokat. Szerintem nagyszerû mérkõzése volt.”
„Morata miért maradt ki a keretbõl? Ez könnyû. Az én hibám. 90 percet játszott vasárnap a Castillában. Elkérték, én pedig igent mondtam. Nem gondoltam, hogy Benzema kiesik az edzésen. Azt hittem, hogy Benzemával kezdhetek, és Higuaín lehet a padon. Majd bekerültünk abba a helyzetbe, amikor Benzema lesérült, Higuaín pedig 30 perc után kiszállt a meccsbõl. Ez az én hibám. E
lkérték tõlem, mert Jesé eltiltását töltötte, én pedig beleegyeztem a dologba.”
„Kettõ vagy három nagy védelmi hibánk volt, ezért három gólt is lõhettek volna. Amikor nagyszerû csapat ellen játszol, ahol nagyszerû játékosok játszanak, akkor kivégeznek, nem hagynak békén. Nem tudtuk megszerezni a lepattanó labdákat. Lényegében mindet a Dortmund happolta el, majd azonnal támadtak. Mi túl sokáig adogattuk egy helyen a labdát, anélkül, hogy megszabadultunk volna a nyomásuktól, õk pedig nagyon jól csinálták a dolgukat, de a második félidõre teljesen megváltozott a kép. A második félidõ nagyon tetszett.”
„Aki két éve a Real Madridnál van, nem lepõdik meg a füttyökön vagy a tapson. Ezek kulturális dolgok, ami teljesen normális, és nem akarunk rajta változtatni. Az elsõ félidõben a csapat nem játszott jól, a stadion pedig nyilvánvalóan nem élvezte a látottakat. A második félidõben a csapat mögött álltak, õszinték voltak.”
„Úgy gondolom, hogy vasárnap sem Higuaín, sem Benzema nem lesz bevethetõ.”
Ramos és Essien nem csak az ellenfelekkel küzd
Sergio Ramos:
A gyúró kezei alól és az edzõterembõl egyenesen a pályára. Így teltek Sergio Ramos napjai az elmúlt két hétben. Kis túlzással csak addig van a lábán csuka, amíg a mérkõzések zajlanak.
Ami eredetileg csak egy kisebb hátfájásnak indult, késõbb intenzív fájdalommá nõtt, arra kényszerítve a játékost, hogy fogcsikorgatva küzdje végig a Celta, Borussia Dortmund, Mallorca és a Zaragoza elleni meccseket. Ha nem lenne megáldva óriási akaraterõvel, és az orvosok nem részesítenék különleges bánásmódban, a spanyol biztosan a gyengélkedõn találta volna már magát.
Sergio Ramos a határait feszegeti, hiszen olyan fájdalmakkal játszik, amik másokat már ledöntötte volna a lábukról. A klubnál azt mondják, hogy a játékos fájdalomküszöbe tízszer olyan magas, mint a többieké, és normál körülmények között a fájdalom, amit érez, tizenöt napos pihenõre kényszerítené.
Szombaton, néhány órával a Zaragoza elleni meccs elõtt Mourinho azt fontolgatta, hogy a padon hagyja a játékost, hogy elkerüljön egy esetleges további sérülést. A menedzser nem volt biztos benne, hogy kezdeni fog. A Borussia elleni közelgõ Bajnokok Ligája összecsapás miatt az lehetett volna az ideális megoldás, ha pihenteti õt, hogy így a csoportelsõségért folytatott küzdelemre kipihentebben érkezzen. Végül ismét a kezdõcsapat tagja volt.
Ramos már tizenkét napja nem edz a többiekkel. De ott van a csapatban. Minden meccsen szerepelt – kivéve az Alcoyano ellenit – a válogatottban összeszedett sérülése óta. Mindig csak ugyanazt mondja: „Játszom.”
Essien:
Michael Essien a Zaragoza ellen szintén fájdalommal játszott, amit egy, a lábán lévõ bütyök okozott, amit most már kezelni kell.
Pénteken nem edzett a többiekkel, ami megkongatta a vészharangokat. Felmerült annak lehetõsége, hogy a ghánai nem áll majd készen a hétvégi bajnokira, ami felettébb aggasztónak hatott annak tudatában, hogy Xabi Alonso eltiltás, Khedira pedig sérülés miatt volt kénytelen kihagyni a találkozót.
De Essien, akárcsak Ramos, minden kínálkozó lehetõséget kihasznál a játékra. A nagylábujján lévõ kinövés nem akadályozta meg abban, hogy a kezdõ csapatban szerepeljen, és apránként belejöjjön a játékba, mielõtt megszerezte elsõ gólját a Real Madridban. Essien, mint több más játékos, köteles bizonyos idõközönként megnézetni a lábát. Speciális cipõt kell hordania, ami illeszkedik a lábára, és különleges talpbetétet is használnia kell.
A ghánai egy újabb példája az önfeláldozó labdarúgóknak, akik a csapat érdekeit nézve mindig készen állnak a játékra, különösen akkor, amikor a csapatot sérüléshullám sújtja. A sérülések rákényszerítették, hogy eredeti posztjától távol álló, speciális kvalitásokat igénylõ pozícióban, bal oldali védõként kelljen helytállnia. Mourinho ismeri a legjobban, és tudja, hogy a csapatért fegyelmezetten végrehajt minden utasítást, óriási akaraterõvel rendelkezik.
Khedira: Zidane volt a példaképem
Teljesen hozzászoktál már a spanyol futballhoz?
Igen, lényegében elég könnyen ment. Úgy gondolom, hogy az elsõ év volt az akklimatizálódásé, de most már megszoktam az itteni focit.
Mit jelentett számodra a bajnoki cím?
Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos trófea, mivel hétrõl-hétre kell megküzdened érte; ez egy hosszú maraton. Ezért is örültem nagyon, amikor sikerült megnyernünk. De ez már a múlt, most már a címvédés a cél. Úgy gondolom, hogy ezt mindig nehezebb véghezvinni. Ezért is koncentrálunk arra, hogy újra megnyerjük.
Ki fog továbbjutni a halálcsoportból a Bajnokok Ligájában?
A Real Madrid, és még egy csapat. Ezt a kérdést nyitva hagynám. De természetesen ha a Dortmund továbbjut, az számomra remek lenne, hiszen német csapatról van szó. Úgy gondolom, hogy õk is megérdemelnék. Mindenesetre remélem, hogy a Real Madrid elsõ helyen jut tovább, a többi pedig majd eldõl.
Emlékszel még arra, amikor a Dortmund megnyerte a Bajnokok Ligáját 1997-ben?
Igen, jól emlékszem rá. Még emlékszem, hogy Lars Ricken a meccs végén állt be, és szerzett egy óriási gólt Münchenben. Különleges pillanat volt. Természetesen akkor nem gondolkodtam taktikán, egy teljesen átlagos szurkoló voltam, és nagyon örültem, hogy egy német együttes nyerte a Bajnokok Ligáját Németországban, egy olyan nagyszerû csapat ellen, mint a Juventus, ahol olyan kiváló játékosok játszottak, mint Del Piero.
És Zidane legendás, Leverkusen elleni góljára emlékszel még? Láttad a mérkõzést?
Természetesen emlékszem, és láttam. Egyrészt szurkoltam a német csapatnak, másrészt viszont Real Madrid szurkoló is voltam, mivel Zinedine Zidane volt a példaképem. Csodáltam õt. Nagy iramú meccs volt és az a gól… Mit is mondhatnék róla? Nem tudom, hogy valaha született-e ilyen. Az, hogy ilyen módon döntött el egy meccset, szintén a nagyságát bizonyítja. Csak ültem a TV elõtt, teljesen belemerültem a meccsbe, és élveztem a játékot.
José Mourinho: Szinte a futballpályára születtem
José Mourinho egy olyan ember benyomását kelti, aki örök életében futballedzõ volt, pedig igazából csak az elmúlt tizenkét évben volt topmenedzser. Egy évtized alatt Mourinho két Bajnokok Ligáját, spanyol, angol, portugál és olasz bajnokságot nyert. A gyõzelmek ellenére a portugál úgy gondolja, hogy van fontosabb dolog is a futballban, mint a gyõzelem. Ez is az egyik olyan dolog, amit szeretne átadni a fiának. Amikor a srác kifut a pályára a barátaival, Mourinho csak egy tanácsot ad neki: „Érezd jól magad.”
Emlékszik az elsõ alkalomra, amikor belépett egy stadionba?
Nem emlékszem, mivel szinte futballpályára születtem. Azon a napon, amikor édesanyám életet adott nekem, egy nagyon fontos mérkõzést játszottak a szülõvárosomban, Setúbalban. Édesapám is játszott azon a meccsen, és a csapatból kellett elrohannia a kórházba. Igazából ettõl a pillanattól kezdve minden emlékemnek van valamilyen szintû köze a futballhoz.
Édesapja egy profi játékos és edzõ volt. Mit tanult tõle?
Becsületességet. Közhelyesnek tûnik manapság, hogy azt mondjuk, legyünk becsületesek, de én igazán hiszek ebben. Becsületesnek kell lenned magaddal és a körülötted lévõkkel. Én megpróbálom ezt a munkámban is véghezvinni, és ezt is fogom tenni a végsõkig.
Szokott nosztalgiázni?
Nem. (Kis szünet. A szerk.) Most, hogy már majdnem ötven éves vagyok, és a szülõvárosom készül egy kis ünnepséggel a tiszteletemre, másképp látok dolgokat. Egy ötvenedik születésnap egy kerek évforduló, nagy jelentõséggel. Mostanában a feleségemmel sokat beszélünk az eddig eltelt idõrõl. Épp azon gondolkodtunk, hogy amikor járni kezdtünk, én csak tizenhat voltam, õ pedig tizenöt. Mindenre emlékszem, amin együtt mentünk át, amit felépítettünk, és nem tudom megállni, hogy mosolyogjak, amikor erre gondolok.
Édesanyja tanár volt, a felesége filozófiát hallgatott, Ön pedig egyetemi diplomát szerzett testnevelésbõl. Úgy tûnik, ez mind-mind segített Önnek az edzõvé válásban. A futballban egyre nagyobb jelentõsége van a nem látható dolgoknak?
Manapság egyre nehezebb edzõnek lenni. Egy menedzser ma nem lehet olyan, mint tíz, húsz vagy harminc éve. Ez egy olyan szakma, ami folyamatosan fejlõdik. Egy menedzser feladatai ma sokkal nagyobb területet fednek le, mint hogy kiválaszt tizenegy játékost, taktikai edzést tart vagy cserél egy meccsen. Emlékszem egy beszélgetésemre az egyik egyetemi tanárommal az elsõ napomon. Nagyon idegesítõ hallgató voltam, ezt be kell látnom. Azoknál a tantárgyaknál, amelyeket szerettem, próbáltam a dolgok mögé nézni, és mindent kisajtoltam a tanáraimból. De azokat, amelyeket nem tartottam érdekesnek, hanyagoltam. Az egyik elsõ órámon Lisszabonban történt az egyik ilyen eset. Mondtam a tanáromnak, hogy „edzõnek készülök, és nem tudom, mit keresek az osztályában”. Õ erre azt válaszolta, hogy „ha nagy futballedzõ akarsz lenni, akkor nem csak a futballt kell ismerned”. Igaza volt.
Egyszer azt mondta, hogy Ön nem egy tipikus portugál. Dolgozott Portugáliában, Angliában, Olaszországban. Vannak nosztalgikus gondolatai ezekkel az országokkal kapcsolatban?
Azt biztos az egyik olyan napon mondtam, amelyen nem igazán éreztem magam Portugálnak. Nagyon fiatalon megértettem, hogy ha szakmailag fejlõdni akarok, akkor világot kell látnom. Ahhoz, hogy jobbá váljak, utaznom kell, és új kihívásokat kell keresnem. Amikor megkezdtem az edzõi munkát, akkor Portugáliában, Angliában, Olaszországban és Spanyolországban akartam dolgozni. És ezt el is értem. Ha a Real Madridnál befejezõdik a munkám, nem tudom, hova sodor az élet.
A munkája ki van téve a nagy nyilvánosságnak, illetve a folyamatos elemezgetéseknek. Gondolt már arra, hogy bedobja a törölközõt?
Nem, soha. Azok a pillanatok, amelyeket társadalmi szinten megél az ember, nem többek egy pillanatnál. Az a pillanat, amikor a fiad megkér rá, hogy inkább ne menj vele az iskolába, hogy nyugodtan tudjon élni, vagy amikor a feleséged megkér, hogy inkább maradj a kocsiban, amíg õ bevásárol. Ezek nagyon speciális esetek. Ezt a kis árat kell megfizetnem azért, hogy egy olyan szakmában vagyok szakember, amelyet szenvedélyesen szeretek. Az életem nem egy színjáték.
Fontosabb a futball, mint amennyire kellene, hogy legyen?
A futball egy egyedülálló szociális jelenség. Ez a leguniverzálisabb nyelv. Több ember él a földön, akik a futball nyelvén beszélnek, mint akik mondjuk angolul vagy spanyolul. A labdarúgás minden kontinensen jelen van, egy olyan szociális jelenség, amely a különbözõ vallású, fajú, kultúrájú embereket összehozza. Ezért van óriási felelõsségünk. Manapság, ha egy játékos elkövet egy hibát, akkor annak óriási visszhangja van. Emiatt még nagyobb a nyomás. A mai játékosok vállán óriási a teher.
Gondolja, hogy a mai csúcsjátékosok jó példát mutatnak a fiataloknak?
Sok szempontból igen, néhányból nem. Én már nem vagyok húsz éves, ahogy õk, mégis követek el hibákat. Nem számít, hogy mennyi érzelmi intelligenciát viszel a viselkedésedbe, vannak pillanatok, amelyeket nem tudsz kontrollálni, és végül hibázol. A média ezekbõl a pillanatokból csinál mindig nagy ügyet. Ez pedig érthetõ, hiszen manapság a sajtóban is hatalmas a verseny, és a digitális forradalom miatt nekik is nehéz a helyzetük. Talán mindenkinek segítenie kellene a másikat, hogy inkább a pozitív példák domináljanak a negatívakkal szemben.
Hogy látja a gyermekei jövõjét?
Nehéznek. Elég szerencsés vagyok, hogy van egy feleségem, aki egyszerre képes az édesanyjuk és édesapjuk lenni. Nem tagadhatom le elõttük, hogy sok szempontból kitüntetett helyzetben vannak, de pontosan emiatt sokszor nehezebb is a dolguk. A feleségem az, aki biztosítja, hogy a való világban éljenek. Azt kell mondanom, hogy a mai világ borzasztóan bonyolult.
Érzi a szurkolók szeretetét?
Sokkal jobban, mint ahogy azt néhányan gondolják. Sok olyan szurkoló van, még a rivális csapatok támogatói között is, akik csodálnak és tisztelnek mint szakembert és mint embert.
Még mindig ambiciózus? Mi az, amit még el akar érni?
Folyamatos harcban állok saját magammal. Az ambícióm az, hogy mindig a legjobb próbáljak lenni. Szerencsére sok címet nyertem már, és ebbõl a szempontból nem vagyok megszállott. Mindenesetre egyre többet gondolok másokra, a csapatom tagjaira, a támogatóimra, a játékosaimra. Remélem, hogy ez jót tesz nekem.
Mourinho: Senkinek nem lehet könnyû szidalmak közepette játszani
Cristiano viselkedése: „Nem gondolom, hogy amit mondok, bármit is megváltoztat. Ez van. Gondolom nem könnyû egy játékosnak minden egyes mérkõzést inzultálások közepette végigjátszani a Bernabéutól távol. A legfontosabb, hogy nem hasonlóan azt adja vissza, amit kap és nem faragatlan. Kritizálhatnak valakit a reakciójáért, de én sosem láttam hogy Cristiano gorombasággal válaszolt volna gorombaságra.”
Aranylabda: „Számomra az ügy le van zárva, ahogy az is, hogy ki érdemli meg. Most már elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, hogy megtiszteljük a szavazókat. A végsõ döntést is el fogjuk fogadni. Számomra a legfontosabb a meccsek megnyerése.”
Fabinho helye és Nacho posztja: „Fabinho a kora alapján egy Castillába illõ játékos. Ha egy 23-24 éves futballistában nincs meg a képesség, hogy az elsõ csapatba jusson, akkor 26, 27 vagy 28 évesen sem fog. Ha fiatalabb, akkor pedig várod, hogy kifejlõdjön annyira, hogy bevethesd. Fabinho pont ilyen helyzetben van, ahogy Jesé vagy Álex is. Megvan bennük a potenciál, és jó korban is vannak ahhoz, hogy az elsõ keret tagjai legyenek. A kritika, amit ezzel kapcsolatban kapok, egyáltalán nem érdekel, mivel én vagyok az utánpótlás játékosok bajnoka. 1999-tõl 2003-ig 17 játékos debütált a csapatban: Aranda, Zárate, Miñambres, Raúl Bravo, Pavón, Portillo, Valdo, Rubén… Közülük Raúl Bravo és Pavón jutott a legmesszebbre. Késõbb Pellegrini mester kezei alatt három fiatal debütált, összesen 90 perc bizonyítási lehetõséghez jutva. Elõttük Miguel Torres kapott 25 meccset. Korábban Riki, Núñez… Nem én törtem meg ezt a sorozatot. Olyan játékosokat akarok, akik bemutatkoznak és játszhatnak az elsõ csapatban, nem pedig az a célom, hogy bõvítsem ezt a listát. Már 30 játékost próbáltam ki.”
Kapcsolat az utánpótlás edzõjével: „A kapcsolatunk jó. Én végzem a munkámat az elsõ csapatnál, õ pedig az övét a másodiknál. Három játékost használhatok. Mindkettõnk számára pozitív, hogy számolhatunk Jesús, Nacho és Morata játékával, nekem pedig külön jó, hogy játszottak is. Ez az együttmûködés a három játékos kapcsán jó dolog, de neki megvan a függetlensége. Szerintem ez is jó így. Különbözõ játékfelfogásban játszunk, más a játékrendszer. Vannak Castilla játékosok, akik olyan poszton játszanak, ami az elsõ csapatnál nem is létezik. Ilyen például Jesé, aki „kilenc és felest” játszik. A szélsõ játékosaink elõbbre játszanak, a Castilla pedig a 4-4-2-es felállást preferálja. Ez nem igazán tesz jót a játékosoknak. Toril mindenrõl tud, amit Önöknek elmondtam. Tudja, hogy nálam Nacho sosem lesz középsõ védõ, de õ dönthet így. Eldöntheti, hogy mi a fontosabb: negyedik, ötödik, hatodik helyen végezzen a csapat a másodosztályban, vagy egy játékosnak esélye legyen feljutni az elsõ csapatba.”
A kupameccs: „Nem lesz könnyû jó eredményt elérni. Egy olyan helyen sosem az, ahol mindenki motivált, izgatott, mindent megtesz és tovább akar jutni. Eredményesek akarunk lenni. Ha holnap nyerni tudunk, az nagyszerû, de ha egy nyitott párharccal térünk vissza a Bernabéuba, az sem probléma. Tisztelem az ilyen csapatok motiváltságát. A játékosainknak nem lesz könnyû dolga.”
.jpg)
A holnapi csapat: „Nem nevezem Pepét, Ramost, Özilt, Xabit vagy Cristianót. A többiek ott lesznek, mert nincs más. Nem tehetjük meg, hogy hétnél kevesebb játékost nevezzünk az elsõ csapatból. A sérüléseinket, és azt figyelembe véve, hogy nincs több játékosunk, azokkal megyünk, akik rendelkezésünkre állnak.”
Varane: „Varane tavaly a Rayo ellen debütált, nem idén. Már 10, 15 vagy 20 meccset játszott a csapatban. Ez talán meglepõ lehet azoknak, akik nem követik a csapat játékát, de számunkra nem az.”
Gullit: Számomra Cristiano Ronaldo az ideális játékos
„Szerintem Cristiano egy fenomén. Messinek problémái vannak az argentin válogatottban, mivel azt mondják, õ inkább érzi magát katalánnak, mint argentinnak. Ez persze természetesnek mondható, hiszen 12 éves kora óta nem ott él. De szerintem a Real Madridnál nagyon örülnek, hogy náluk játszik Cristiano.” – mondta Gullit egy interjújában.
Gullit megjegyzése csak olaj a tûzre ebben a parázs vitában, hiszen mindkét játékosnak óriási szurkolótábora van világszerte, és a sajtó is rengeteget foglalkozik velük.
Gullit tovább dicsérte Cristiano Ronaldót, sõt, tovább ment: „Számomra õ az ideális játékos. Gyors, magas, jól fejel, technikás, jól lövi a büntetõket, a szabadrúgásokat, és egy igazi vezetõ. Ugyanaz történik vele, mint annak idején Beckhammel; az emberek azért kritizálják õket, mert irigyek arra, hogy jóképûek.”
Caparrós: Cristianónak emberségesebbnek kellene lennie
„Futballistaként minden megvan benne, de emberségesebbnek, szerényebbnek, alázatosabbnak, más területeken pedig sokkal céltudatosabbnak kell lennie. A statisztikák megmutatják, hogy milyen játékos, õ pedig szereti ezeket a helyzeteket.” – mondta Caparrós a portugálról, aki az idei Aranylabda egyik legnagyobb várományosa.
„Az Aranylabda több dolog elismerése. Ahogy akkoriban Zidane és Kaká esetében is az volt. Ezt nagyon fontos értékek összessége alkotja, és senki nem lepõdhet meg azon, ha nem kapja meg, mivel ezt a pályán és azon kívül mutatott értékek elismerése. Azoké, amelyeket a futballistáknak fel kell vonultatniuk.” – nyomatékosított a spanyol tréner.
„Mindig mindenki a gyõztesre kíváncsi, és manapság pedig minden csapat elmondhatja, hogy az egyik játékosa érdemli meg a legjobban a díjat. Nos, igen, mind a húsz csapat tudna érvelni a saját játékosa mellett. De ez olyan, mint a Tour de France Indurainnal (Az elsõ olyan gyõztes, aki egymás után öt alkalommal nyerte meg a tornát. A szerk.); Messinek kellene adni, mert Messi a többiek felett áll. Néhányan vannak csak, akik megközelítik. De végül úgyis a marketing dönt, és az, hogy kinek van a legjobb sajtója, és aki a legnagyobb nyomást tudja helyezni, õ fog nyerni. Jelenleg Messi a többiek felett áll.” – tette hozzá.
Az újságírók megkérdezték a dühös trénert, hogy mi van az olyan esetekkel, amikor Messibõl elõbújik a rosszabbik oldala, például a teljes erõbõl a Bernabéu közönségébe vágott labda, a köpködések. (Errõl korábban írtunk egy gondolatébresztõ cikket, ami ide kattintva olvasható.) Caparrós meghátrált, és a következõt mondta: „Rendben, akkor vegyük el tõle õket. Lance Armstrongtól is elvettünk hat Tour-gyõzelmet, nem? Nos, akkor vegyük el tõle õket és adjuk másoknak…”