A Marca szerint a cs…
A Marca szerint a csapattársak is elismerik Lucas Vázquezt. Úgy jellemzik, mint egy játékost, aki mindig a legtöbbet követeli meg magától, és saját magának is ő a legnagyobb kritikusa.
Marca: James csupán …
Marca: James csupán négy mérkőzést játszott végig a szezonban, annak ellenére, hogy huszonegy meccsen is pályára lépett. Többször is lecserélték, és majdnem két hónapig sérüléssel is bajlódott.
Ante Cacic (horvát s…
Ante Cacic (horvát szövetségi kapitány) : “Modric jelenleg a Real Madrid egyik kulcsjátékosa. Kilencven percen keresztül hajt, dinamizmust ad a csapatának.”
Marca címlap: “Fogd …
Marca címlap: “Fogd be, dolgozz és engedelmeskedj!” A lap szerint a Real Madrid Lucas Vázquez és Borja Mayoral elhivatottságát állította példaként a játékosok elé.
Cristiano: Jó játékkal akarunk győzni a Roma ellen
„Nagyon nehéz szezonunk van a Ligában, a kupából pedig már ki is estünk De ahogy azt már korábban számtalanszor elmondtam, ott van nekünk a BL, ahol még mindig benn vagyunk, és reméljük, meg is nyerjük. Nem véletlen, hogy a Real Madrid emelhetett a magasba a legtöbb BEK- illetve BL-trófeát. Izgatottak vagyunk, hiszen még semmi sincs veszve, és tovább kell dolgoznunk keményen, hogy a szezon végén legyenek eredményeink, amiket fel tudunk mutatni.”
„Rómában nagyon jó eredményt értünk el, kétgólos előnyről indulunk. Most pedig otthon, a saját szurkolóink előtt lépünk pályára. Esélyesek vagyunk ellenük, bár a futballban semmit nem lehet készpénznek venni. Győznünk kell, méghozzá jó játékkal, hogy aztán tovább léphessünk a következő körbe. Ez az, amit akarunk.”
A teljesítményéről: „Az évek kemény munkájának, és könyörtelen odaadásomnak köszönhetek mindent. Ugyanígy fogom folytatni. Semmi nem történik magától. Erőfeszítés, kemény munka és odaadás nélkül a tehetség mit sem ér. Úgy gondolom, mindig ugyanazon a szinten teljesítek, a tervem pedig a jövőre nézve az, hogy ugyanezt folytassam, itt a Real Madridnál. Címeket akarok nyerni, csapatszinten és egyénileg is, hogy a szurkolókat és a rajongóimat boldoggá tegyem. Ez az, ami arra sarkall, hogy ugyanígy folytassam a jövőben is.”
Az álomgóljáról: „Rengeteg nagyon szép gólt lőttem már. Az álomgólom az lenne, ha mind a tizenegy játékost kicselezném az ellenfélből, és úgy találnék be. Ilyeneket az ember általában a PlayStation-ön tesz, és úgy gondolom, a valóságban ilyet nem lehet megcsinálni, de végül is, soha nem tudhatod, mi lesz.”
Guillem Balague: Zidane még nem állt készen arra, hogy a Madrid edzője legyen
Véleményem szerint az emberek a rossz oldalról közelítették meg az egész ügyet, ami Ronaldo körül kialakult. Nagyon könnyű célpont lett az évek során, hiszen Spanyolországban – még a Real berkein belül is – rengetegen táplálnak ellenséges érzéseket iránta.
Ha jobban odafigyelünk arra, amit mond, és értelmezzük is, rá kell jönnünk, hogy azt mondja ki, amit mi mindannyian gondolunk igazából. Azt állítja, jobban szeret Benzemával és Bale-lel, a nagy nevekkel együtt játszani, mint Jesével és Lucas Vázquezzel. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem az utóbbi kettős napjaink Realjának legjobbja.
Az emberek azt mondják, nem éppen a megfelelő időben mondta ezeket, az Atlético elleni vereség után. Ezért megmagyarázták, tisztázták a szavait, miszerint ő csak a fizikai állapotban mutatkozó különbségekre és a sérülésekre utalt.
De próbáljuk meg még egy kicsit jobban értelmezni a hallottakat. Ronaldo kissé odaszúrt csapatának, mikor azt is mondta, hogy az előszezonnal is gondjaik voltak, tudniillik nem helyesen készültek fel a szezonra. Ez pedig nem jelenthet újdonságot, mások is ugyanezt gondolják a csapatból.
Kritikával illette továbbá a keret felépítését, és az orvosokat is, mégis mindenki egy mondatát ragadta ki: „Ha mindenki az én szintemen lenne, a tabella első helyén lennénk.”
Ezzel vajmi nehezen tudok egyetérteni. Nem gondolom, hogy a szezonban olyan fényesen teljesített volna. A nagy meccseken például egyáltalán nem volt akkora hatása.
Bizonyítékként felhozhatjuk a tényt, miszerint a Madrid ebben a bajnoki szezonban egyet sem tudott legyőzni a liga első négy helyezett csapata közül. Ronaldo pedig ezeken a meccseken korántsem volt olyan hatékony, mint a tavalyi szezonban. Bár ennek ellenére a góljai számában nem mutatkozik jelentős eltérés, de a különbség nyilvánvaló.
Ha megnézzük a közte és társai között lévő különbségeket, rájöhetünk, hogy ez az a pont, ahol Ronaldo a leginkább megcáfolható.
Ő a csapat sztárja, tehát neki kéne villognia a nagy meccseken. Ronaldo nem teljesített fényesen az igazán fontos meccseken, ahogy a csapat többi tagja sem, ezen a téren tehát maradhatott volna kissé szerényebb a portugál.
A Real Madrid veresége egy olyan tényt is megvilágított, amit eddig is gyanítottunk – én pedig az elejétől fogva hangoztattam -, miszerint Zinedine Zidane még nem áll készen erre a feladatra.
Egyrészről, mert a csapata kiegyensúlyozatlan, másrészről pedig Zidane még nem készült fel az ilyen gondokra.
A legzavaróbb dolog, hogy a kinevezésével a minimális tiszteletet sem adták meg az iránt, hogy a Real Madrid edzőjévé válni egy igen kemény folyamat.
Nos, attól tartok Florentino Péreznek mindvégig ez járt a fejében. Azt hiszem, az ilyen eredmények, és a tény, miszerint Rafa Benítez távozása óta nem sokat fejlődött a csapat (ugyanennyi mérkőzésen Benítez ráadásul több pontot is szerzett a Reallal), ezek vezetnek oda, hogy kijelenthetjük: a Madrid kispadjára nem ülhet le akárki.
A csapat tájékáról pedig hiányzik a szigorúság, az éhség a győzelemre, és mindaz az aktív hozzáállás, ami egy ilyen derbi alatt áthatja a játékosokat.
Mindent egybevetve, úgy gondolom – és mondtam is az egész szezon alatt -, a Realnál megérett az idő a változások korára, egy korszak lezárására. Ahogy Zidane is mondta a meccs után, a nyár gyökeres változásokat fog hozni, talán az edző személyében is.
Messi a Sevilla elle…
Messi a Sevilla ellen megszerezte a spanyol bajnokságban összességében a tizenhatodik szabadrúgásgólját. Ezzel kettő gólra közelítette meg Cristianót, akinek tizennyolc van.
Piqué a Twitteren Ca…
Piqué a Twitteren Casillasnak: “Mit jósolsz a BL-döntőre?”
Iker válasza: “Szerintem együtt fogjuk nézni a válogatott edzőtáborából, szörpöt szürcsölve, és chipset rágcsálva.”
Piqué válasza: “Nos, ha te fizeted, az többet érne nekem, mint egy BL-győzelem.”
Camacho: A fél életemet a Real Madridban töltöttem
A goal.com beválogatta a valaha volt húsz legnagyobb Real Madrid játékos közé. Mit szól hozzá?
Ez egy hatalmas megtiszteltetés, hogy a legjobbakkal említenek egy lapon. Főleg egy olyan klub esetében, mint a Real Madrid, ez hatalmas dicséretnek számít.
Ön szerint miért válogatták be? Milyen örökséget hagyott a klubnál?
Ezt nehéz megmondanom. Szinte több generáción át játszottam a csapatban. Az 1973-74-es szezonban kezdtem, és majdnem 1990-ig maradtam. Fantasztikus évek voltak. Akkoriban a Real egy követendő példa volt mindenki számára. Természetesen még most is az. Az akadémiákról kikerülőknek nagyon nehéz ennyi ideig a csapatnál maradni. Gyerekként érkeztem, majd felnőtt férfiként távoztam. Hogy ha a múltra gondolunk, a Real Madrid történelmére és értékeire, óriási megtiszteltetés az nekem, hogy egy ilyen névsorban említenek.
Az után, hogy majdnem egy fél életet töltött a Realnál, mik azok az emlékek, amelyekre még mindig szívesen gondol vissza?
Amióta csatlakoztam a Madridhoz, minden akkori csapattársammal, későbbi játékosokkal és visszavonultakkal egyaránt barátok vagyunk. Ez a legfontosabb, ami valaha történt velem. Akkoriban ott volt Raimundo Saporta, Antonio Calderon, Agustin Dominguez, Santiago Bernabeu elnök úr, Luis de Carlos elnök úr… akkoriban a Real Madrid egy igazi család volt. A Real minden játékos álma volt, és senki nem akarta otthagyni akkor a csapatot. Azon kevesek között vagyok, akik itt kezdték a karrierüket, és itt is fejezték be… Ez egy nagyon nehezen véghez vihető dolog.
És a legrosszabb élménye?
Egyértelműen az, amikor minden sorozatban döntőt játszottunk, de egyiket sem nyertük meg végül. Ha jól emlékszem, 1983 volt ez az év. Az edzőnk Alfredo Di Stefano volt. Döntőben voltunk Kupában, harcban álltunk a bajnokságért, döntőt játszottunk a KEK-ben is és a spanyol Szuperkupában is. Mindet elvesztettük végül. A bajnokságban az utolsó játéknapon buktuk el, és trófea nélkül maradtunk.
Említette, hogy több generáció alatt focizott a Realban. Melyik volt mégis a legjobb mind közül?
Azt kell mondanom, hogy az összes. A saját idejében mindegyik szenzációs volt. Nagyon fontos volt, hogy megnyerjünk egy olyan ligát, ahol a csapatok többsége akadémiai játékosokból állt, mert nem volt gazdasági forrásuk. Az után az év után, amikor én csatlakoztam a Realhoz, Cruyff Barcelonába igazolt, és akkor úgy tűnt leigázzák a világot, mégis mi nyertük meg a bajnokságot és a kupát is. Azok is szép idők voltak, a legjobb időszakok közé emelném. Mindent figyelembe kell vennünk.
Ha ön állíthatna össze egy listát a Real legnagyszerűbb játékosaiból, kiket tenne rá?
Ez olyan helyzet, mint amikor én voltam a spanyol válogatott kapitánya, és nekem kellett döntenem arról, hogy kiket vigyek magammal az Euróba-bajnokságra és a Világbajnokságra. Egy ilyen listára elsőként Di Stéfanót és Raúlt kell feltenni. A legkiválóbbak azoka fantasztikus játékosok, akik a Real Madridból vonultak vissza, és azok, akik tíz vagy tizenöt évig szolgálták a klubot. Megérkezhetsz egy csapathoz egy csodás pillanatban is és nyerhetsz öt trófeát egy év alatt. De vannak olyanok is, akik négy évig voltak a csapatnál, de a körülmények miatt nem nyertek semmit. Nem szabadna többre értékelnünk egyiküket a másikuknál. Elemezni kéne mindent azokból a különleges időkből, hogy hogyan érte el a csapat azokat a dicsőségeket és sikereket. Én például büszke vagyok arra, hogy rekordot döntöttem azzal, hogy mennyit játszottam a spanyol válogatottban úgy, hogy végig a Madridnál maradtam. Vagy a másik rekordomra, amikor a szezon minden percét a pályán töltöttem. Több időt kéne szentelnünk a különleges körülmények megértésére. Öt BEK-et nyerni sorozatban például elképesztő dolog. Képzeljük el, milyen lenne ma. Ma a Real Madrid minden sorozatban favoritként indul. Tizenhat évig játszottam a csapatban, és akkoriban nem voltak egyértelmű esélyesei például az Aranylabdának, mint manapság… Persze minden kor más és más.
Végezetül, mit mondjunk a kollégáknak, akik olyan neveket tettek a listára még, mint Santillana, Amancio Amaro, Pirri, Emilio Butragueno, Sanchis és Michel?
Nézze, Amancio volt a példaképem. Azért mentem a Realhoz, hogy vele játsszam együtt. Három vagy négy évig tettük ezt, azután edző lett belőle. Nem tudott már többre vágyni, mást megnyerni, ez egészen rendkívüli. Di Stéfanóval nem játszottam együtt, de a barátom és az edzőm volt. Eg egészen újfajta futballt teremtett. Aztán ott volt Sanchis, Butragueno vagy éppen Michel, akik nehéz időszakokban érkeztek a klubhoz, de újra rajongást váltottak ki mindenkiből a futball iránt. Mindenki nagyon fontos volt.
Mourinho: Spanyolországban csak a Barca ellen volt igazi meccs
A vadonatúj Jaguar F-Pace tesztelése folyik, José pedig csatlakozott hozzánk, hogy elvigye egy körre a csodajárgányt. Ha valaki éppen munkanélküli edzőként tengeti napjait, és el szeretne menekülni a tömeg és a sajtó állandó zaklatása elől, az Északi-sarkkör éppen megfelelő hely ehhez. Egyre erősödőben van az a pletyka, miszerint José a Manchester Unitednél köt ki, ezzel pedig egy régi ellenségével találhatja szembe magát, hiszen Pep Guardiola már biztosan átveszi Manuel Pellegrini helyét a városi rivális Manchester City padján nyártól.
Ez lesz az első interjúja, mióta menesztették a Chelsea-től. Figyelmeztetnek is, hogy ha túlságosan diszkrét kérdéseket teszek fel neki, a válasz egy meglehetősen hosszú portugál mondatban fog elhangozni. Viszont nem tehetek mást, a jövőjét még mindig homály fedi, az emberek pedig kíváncsiak mindenre. Emellett pedig itt van ez a csodaautó, a Jaguar F-Pace, mi pedig a világ egy távoli pontján vagyunk egy jéggel beborított, meseszép vidéken. „Nézd a tájat!” – mondja Mourinho. – „A labdarúgás világában ezrek mozognak, én pedig mindig a legnagyobb városokba utazok a csapataimmal. Ez a hely pedig üres és végtelen, de pont ezért imádom. Tudom, hogy hideg van, és szerintem pár óra alatt halálra fagynék idekint, de ez egy csodálatos táj. Nagyszerű élmény. Főleg egy olyan embernek, mint én, aki zsibongásban éli a mindennapjait.”
Csapatunk munkája addig nem kezdődhet meg, míg a jég vastagsága el nem éri az ötven centimétert. A munka fárasztóan ismétlődő lesz. Van itt nekünk azonban egy teljesen új, elektronikus alvázrendszer (ADSR) is, amit ki kell próbálnunk, és amely nagyban segíti a tapadást, még az ilyen csúszós utakon is, mint itt. Ha pedig mindent alaphelyzetbe állítunk, a világ talán legsportosabb szabadidő-autóját láthatjuk magunk előtt.
Mourinho egy finn raliversenyzőtől, Tommi Karrinahótól kapja az instrukciókat, aki szemmel láthatóan lelkes és meglepett is, amiért ezúttal neki kell „edzenie” a világ egyik legismertebb, és talán az egyik legjobb edzőjét. Munka közben talán nyersnek és kellemetlen embernek gondolhatjuk Mourinhót, de Tommi más véleményen van. „Nagyon értelmes ember” – mondja. – „Magabiztos, de óvatos, figyel mindenre, amit mondok neki. Mindig figyelem, hogy az emberek megértik-e, amit mondok nekik; ebben az esetben egyértelműen látszik, hogy ő igen. A következő lépés, hogy arra sarkalljuk, lépje át a határokat, nyomja neki!”
„Az autó tökéletesen reagál minden szituációban” – elemzi Mourinho. – „Tényleg tetszik, nagyon stabil." Egy Jaguar F-Type, egy Range Rover, egy Ferrari 612 Scaglietti és egy Aston Martin Rapide is José tulajdona, mégsem tartja magát mániákus autógyűjtőnek. Bevallása szerint viszont igazi „angolmániás”, mindig álmodozott egy Jaguarról, és amikor leülünk az interjúhoz, hogy a fociról is beszéljünk, a média által előszeretettel arrogánsnak hívott portugál teljesen megváltozik.
Hatalmas rajongója vagy Londonnak. Miért?
Amikor a gyerekeim kisebbek voltak, sokat költöztünk, mindig más és más országba, ahogy én váltogattam a csapataimat. De egy idő után állandóságra volt szükségük, ezért három évvel ezelőtt visszaköltöztünk Londonba, és én is itt építem tovább azóta a karrieremet. Fantasztikus város, nagyon szeretek ott élni, a gyerekeimnek ideális hely a tanuláshoz, és ahhoz, hogy megtalálják, mi is érdekli őket igazán. Londonban mindig együtt van a család.
Szóval Londonban maradsz?
Jelenleg nincs munkám, és mivel a futball egy állandóan változó világ, nem tudom, az élet merre visz tovább. De biztos, hogy a család Angliában és azon belül Londonban marad. Ez teljesen biztos. Mindezek ellenére én készen állok a költözésre. Mindent figyelembe véve, úgy érzem, mennem kell Londonból, mert az itteni klubokat elnézve… Mennem kell.
Ez nagyon jó dolog, hogy gondolsz a családodra is, mikor döntesz. MI az, ami még befolyásol ilyenkor, ami motivál?
Ismerem az angol, a spanyol és az olasz futballt is, hármat a világ topligái közül. Mindig is mondtam, hogy nekem versenyhelyzetre van szükségem, olyan versenyre, ahol minden héten bizonyítani kell. Spanyolországban két meccsem volt évente, a Real-Barca és a Barca-Real, azokon kívül általában unalmas volt: 4-0, 5-0, 5-1, 6-1…
Szóval már túl könnyű volt?
A meccseket néha könnyű megnyerni, nem úgy a bajnokságot, hiszen ott egy ellenfél, amely mindig nyer, nyer és nyer, amikor te is nyersz. Két óriási szörnyeteg csatája volt az. A végén 100 ponttal nyertem bajnokságot, majd 91-gyel veszítettem egyet. Eközben Angliában 75 vagy még kevesebb pontja van a végső győztesnek. Nekem kiélezett versenyre van szükségem.
Élvezed a szabadságot, amit most élsz meg?
Nem különösképpen. Mindenem megvan egyszerre, amit szeretek: a családom, a barátaim, a nyugodt életem, a foci… Minden megvan egyszerre, és egyikről sem akarok lemondani. Ahhoz, hog teljesen boldog legyek, ez mind egyszerre kell nekem. Ez a természetes habitusom, ilyen vagyok. Mióta az eszemet tudom, csak dolgozok. Edzőként pontosan 2000 óta. 2007-ben, amikor először küldtek el a Chelsea-től, volt pár hónap szabadságom, most pedig csupán a második alkalom jött el az életemben, amikor megpihenek egy kicsit az elmúlt tizenhat évben, szóval a helyzet nem olyan drámai. Egészen biztos, hogy nemsokára visszatérek.
Hogyan reagálsz a nyomásra?
Nehéz dolog magánéletet élni, amíg ide nem jövök kikapcsolódni. De a futball nem jelent nyomást nekem. A foci egy kiváltság. Könnyű dolog valami olyasmiben helytállni, amit nagyon szeret az ember. Ezért nem értem, amikor játékosok azt mondják, hogy nem élvezik azt az életet, ami egy profi focistáé. ez egy olyan munka, amit iszonyúan jól megfizetnek, miközben azt éled, amiről gyerekként álmodtál. Azt hiszem egy kilencven perces meccs azok számára jelent nyomást inkább, akik értünk rajonganak, akik kívülállók. Ezért van néha konfliktusom azokkal, akik nem osztják ezeket a nézeteimet. Benne vagyunk egy sportban, ahol versenyzünk, ahol nyerni akarunk, utálunk veszíteni, ha egyszer nyerünk, másodszor is akarunk… Ha pedig valaki elfáradt, hazamehet, és átadhatja a helyét másnak.
Melyik a nehezebb, először nyerni valamit, vagy megismételni a sikert?
Ez attól függ. Mindig azt mondom, hogy az embernek új kihívásokra van szüksége, de ennek több módja is van. Például, ha egy győztes klubnál vagy, és újra nyerni akarsz, meg kell ingatni a győzteseket. Kétségeket kell ébreszteni bennük, új játékosokat hozni melléjük, nem szabad, hogy elnyújtózva élvezzék a siker fényét. Van egy tendencia, amikor a játékosok mindig visszavonulnak a komfort zónájukba, erre pedig reagálni kell. Meg kell értetni velük, hogy attól még, hogy egyszer nyertek, nem biztos, hogy következőre is fognak. Ez pedig nem könnyű dolog.
Mindent megtanultál, ami megtanulható a fociról?
Neeem, dehogyis! Még mindig tanulnom kell. Még a futball világában is, ahol pedig már járatos vagyok. Sohasem leszek tökéletes, mindig lesznek új dolgok, amiket meg kell tanulnom. Ez így van a munkámban és a magánéletemben is. Az emberek nem gondolják rólam, hogy szerény vagyok, pedig igen. Mindig készen állok, hogy azoktól tanuljak, akik többet tudnak nálam.