M. László (mrazo)

Real Madrid (OP: 7,7)

Az elmúlt hetekben mindenkit az érdekelt, vajon képes-e a Real Madrid tetszetős, szép játékot játszani úgy, hogy közben eredményes is. Vita alakult ki arról, hogy a madridistákat inkább a rock and roll hozza lázba, ami a mai futballzenei kódexben a 4-3-3-at jelenti, avagy a 4-4-2, amit a kontroll és a dominancia jellemez. A tegnap este nem ad egyértelmű választ a felmerült dilemmára, hiszen a fővárosiak az első félidőben jobban játszottak, mégsem került madridi labdarúgó neve az eredményjelzőre egészen addig, míg a Fender Stratocastert rá nem dugták az erősítőre. Igen, barátaim, God Gave Rock ‘N’ Roll To You, s ahogy azt az AS címlapján lehozta, Vinícius Jr. a rock királya. Kérdés: marad a heavy metal? Tegnap este az lett volna a normális, ha marad a 4-4-2, Vini pihentetését nem zavarja meg semmi. A játék képe alapján a Real Madrid egyértelmű győzelmet érdemelt. Aztán jött a semmiből az Espanyol gólja, ami mindent megváltoztatott, Carlo Ancelotti pedig visszatért gyökereihez. A kérdés tehát megválaszolatlan maradt, s talán nincs is okunk tovább időzni e dilemma fölött. Nekem úgy tűnt, hogy az első félidő az idény legjobb negyvenöt percét hozta, de megértem, hogy egy csokor klasszisból (Vinícius, Mbappé, Rodrygo, Brahim és Endrick) ugyan miért választanál csupán kettőt, ha pályára küldhetsz hármat is. Maradjunk annyiban, hogy az adott mérkőzés körülményei kell, hogy meghatározzák a játékrendszert, s a résztvevőket.

RCD Espanyol (OP: 5,4)

Nem sűrűn fordul elő, hogy egy manapság is szívemnek kedves csapat látogat a Bernabéuba, de a fröcsögéstől terhes hétköznapok után mindig felüdülés, ha nem egy társadalmi antimadridizmussal átitatott klub az ellenfél. Ilyen lenne számomra az Espanyol. Ahogy az egy frissen feljutó csapattól várható, az első félidőben mélyen védekeztek, nem okoztak különösebb problémát, az egyetlen említésre méltó esemény Javi Puado félpályás próbálkozása volt. Ennek megfelelően mindenki jelentősebb hőveszteség nélkül hagyhatta el a játékteret. A szünet után, ahogy az lenni szokott, minden logikát meghazudtolva az 52. percben vezetést szerzett az Espanyol. A jó öreg CJ mondja a GTA-ban: “Ah shit, here we go again!” Manolo González csapata Vinícius beállásáig taktikusan, fegyelmezetten játszott, igyekezett szűkíteni a teret, ráadásul kapusuk, Joan Garcia ihletett formában védett. A brazil szélső, majd Endrick pályára lépése zűrzavart idézett elő a katalán fejekben. Ez a zavarodottság végül egy olyan komikus és érthetetlen jelenetben csúcsosodott ki, mint Carlos Romero fojtós, taposós, szabadfogású birkozós próbálkozása a Real Madrid ifjú üstökösével szemben, amely végül – jogos – tizenegyest eredményezett. A papagájok egy darabig tartották magukat, végül kapituláltak. Vélhetően számukra sem a tegnapi volt a mindent eldöntő mérkőzés.

MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 7,8)

Ebben lehet, hogy nem értünk egyet, de jómagam nem tudok elmenni a tény mellett, hogy visszatérése óta teljesen megváltozott a játékunk képe. Az ő a Real Madridnak, „mi testnek a kenyér”. Tegnap este 79 labdaérintés, 3 kulcspassz, 1/1 sikeres csel, 6/6 megnyert párharc, 4 labdaszerzés, 2 szerelés és még mindig a felfoghatatlan érettség, elegancia. A labdarúgás James Bondja. És persze Rodryogo is parádés volt, de Bellingham káprázatos, ahol a pályán megjelenik, árnyékot vet a körülötte lévőkre. Az egyenlítő gól is azt követően érkezett, hogy nyomás alá helyezte az Espanyol védőjét, megszerezte a labdát, majd kapura tűzte azt. Remélem a vállsérülése nem újul ki, az Atlético ellen mindenképp szüksége lesz rá a csapatnak.

Thibaut Courtois (OP: 6,4)

A belga hálóőrnek egy beszédtémát szolgáltató momentuma volt a mérkőzésen: szerencsétlenül ért bele egy beadásba, így a labda a lábán megpattanva került a madridiak hálójába. Ennyi és nem több. Ismét remekül élt együtt a játékkal, a legtöbbször azonnal, pontosan indította társait.

Dani Carvajal (OP: 7)

A lába ólomsúlyúnak tűnt, a passzai kevésbé voltak pontosak, precízek, mégis jókor volt jó helyen és sikerült a bekapott gól után gyorsan egyenlítenie. Cseréje egy rúgás miatt vált szükségszerűvé, de amúgy is ráfér a pihenés.

Aurélien Tchouaméni (OP: 7,1)

A kezdő, vagy a felállás első meglepetése volt, ugyanis ismét a védelemben kapott szerepet. Bár sok dolga nem akadt, azt alapvetően jól oldotta meg. Több ízben indult meg a labdával, vitte be üres területre, játszotta meg jól a társakat. Megint csak a bekapott gól miatt járna neki feketepont, messze csatangolt a kapujától, nem volt kellő támasza Gülernek.

Éder Militão (OP: 7,1)

Gyors és áthatolhatatlan. Sebessége és atletikussága rendre megakadályozta az Espanyol kontráit, támadásait.

Fran García (OP: 7,4)

Körzete a balszél, tempója halálos. Nagyon akart bizonyítani, ehhez az Espanyol remek ellenfélnek bizonyult. Volt egy pazar távoli bombája, amellyel tesztelte Joan Garcia figyelmét, azonban a passzokat és cseleket illetően továbbra is konzervatív, biztonsági játékos.

Luka Modrić (OP: 7,5)

A Las Palmas ellen mutatott játéka miatt szapultam kicsit, de a tegnap esti kilencven percbe nem tudok belekötni. Harminckilenc esztendősen ilyen kimagasló teljesítményt letenni a Real Madrid asztalára nem lennének sokan képesek. Egyértelműen ő hangszerelte a madridiak játékát, amihez persze kellett Valverde és Bellingham is, no de kérem: 97 labdaérintés, 36 progresszív passz, az első félidő végén már 5 kulcspassz és 6/6 hosszú átadás. Azzal egy percig nem volt gondja, hogyan bontsa meg az Espanyol védelmét. Le a kalappal.

Mérkőzésről mérkőzésre a fővárosiak egyik, ha nem a legjobbja. Korrekcióra született, helyrehozni, amit mások elbaltáznak. Duplatüdővel ismét, mindenhol ott volt, minden feladatot elvégzett: szerelt, labdát szerzett, kontrákat állított meg. Mindent végrehajt, amire Ancelotti kéri, beleértve a tegnap esti mélyebb, fegyelmezettebb játékot is. Pótolhatatlan.

Arda Güler (OP: 7,2)

Szenzációsan kezdett, az első 25 perce nagyon erősre sikeredett. Remek labdával találta meg Mbappét, a neki szánt 54 perc alatt 4 kulcspassza és 2 sikeres csele volt. Kiválóan vette ki a részét a védekezésből, klasszisokhoz méltó módon bontotta meg az Espanyol védelmét. Hajlamosak lehetünk Courtois számlájára írni a bekapott gólt, azonban volt olyan kameraállás, amelyből úgy tűnt, a török lába is hozzáért a labdához. Ancelotti ezt követően döntött úgy, hogy Vinit hozza a helyére

Kylian Mbappé (OP: 7,9)

Két helyzetet hagyott ki az első félidőben, olyanokat, melyeket egy magafajta játékos máskülönben gond nélkül értékesít. Ez egyelőre nedves puskapor, mégis élvezet nézni a játékát. Jelét nem mutatja a rettegett egónak, amit mi sem bizonyít jobban, mint a hét kulcspassza és a gólpassza. Minket, akik napi rendszerességgel követjük a Pérez által leuralt spanyol sajtót, meg sem lep, hogy Penaldo után a kreatívok Kylianre is új gúnynevet aggattak: Mbappenalti. Na, ehhez kell tökösnek lenni. Emberünk nyolc mérkőzésen hat gólnál jár, ennek felét szerezte a büntetőpontról. Nekem, mint szurkoló, még mindig az az érzésem, hogy nem kaptam meg mindent, amire számítottam, de szerencsére nem vagyok az a türelmetlen fajta.

Rodrygo (OP: 8,1)

Felforgatott csapat, más felállás és Rodrygo az idényben először kezdőként a balszélen. Agilis, sokszor szemgyönyörködtető játék, összjáték, de érdemben akkor tette le kézjegyét, mikor Vinícius átvette helyét a bal oldalon. A jobb szélről betörve több ízben örjítette meg az Espanyol védelmét, emlékezetes pillanatsor volt, amikor három védő között szalolomozott be és tört kapura. Ezt követte gólja, amellyel a csapat fordítani tudott. Összességében azt gondolom, hogy Vinícius beállása és a balszélen mutatott játéka csak aláhúzta, hogy neki kell azon az oldalon játszania.

Vinícius Jr. (OP: 8,5)

Forradalmasította a játékot, hatása perceken belül megmutatkozott, jelenléte gyakorlatilag azonnal feldobta a csapatot a második félidő ideges kezdése után. Elsőként kiosztott egy Modrić-féle külsős gólpasszt, majd maga is megzörgette az ellenfél hálóját. Természetesen nem maradt el a lassan kötelező sárgalapja sem, amelyet reklamálásért kapott.

Lucas Vázquez (OP: 6,8)

A hős spártainak 30 perc jutott, 22 passza mind csapattársat talált, és volt két kulcspassza is. Kikezdhetetlen beugrás.

Endrick (OP: 8,1)

Endrick számára ismét elegendőnek bizonyult tíz perc, hogy bizonyítsa, nem a véletlen műve, hogy a Real Madrid szemet vetett rá, s végül a spanyol fővárosban kötött ki. Jude Bellingham elfáradt a végére, őt váltotta a brazil tehetség. Harcossága, kitartása példaértékű. A mérkőzés legvitatottabb momentuma is az ő nevéhez fűződik: történt ugyanis, hogy a labdát a szögletzászló segítségével benntartva (a játékszer nem hagyta el teljes terjedelmével az oldalvonalat, ld.: parallaxis), gondolt egyet és nyakában Rome(r)óval megindult a tizenhatos irányába, majd lábbal kint, de felsőtesttel és az őt cibáló kézzel a tizenhatos vonalán belül elvágódott. A spori pedig megrendíthetetlen elszántsággal a büntetőpontra mutatott. Oszt jött Mbappenalti, és bevarrta. Pont. Lehet tavalyi, fekete-fehér fotókat mutogatni, hangosan óbégatni, hogy ilyet még a világ nem látott, vagy lehet venni a fáradtságot és felcsapni a szabálykönyvet, melynek 110. oldalán ott találtatik a helyes válasz. Kérdezem, ha Fran García felhívná a károgók jogsegély-vonalát, esetleg az áldozatsegítőket, vajon milyen válaszra számíthatna az ellene elkövetett szabálytalanság vonatkozásában?

Rüdiger (OP: 7,1)

10 perc, semmi említésre méltó.

Carlo Ancelotti (OP: 7,6)

Abban egyet kell értsek a kommentátorral, hogy az olasz szakvezető egyre feszültebb a partvonal mellett, az okát tekintve, már nem biztos, hogy egy platfromon vagyok vele. Mindenesetre most inkább azt emelném ki, hogy helyzettől függetlenül igyekszik az egész idényt komplexen kezelni, nem pusztán az egyes mérkőzésekre koncentrál, hanem a játékosok fittségére is vigyáz. Felforgatta a csapatot, rendszert váltott és jó volt, sokáig jó volt, csak aztán megint jött az a nyomasztó érzés, hogy nem tudunk vezetéssel a szünetre menni. Sőt, még gólt sem tud szerezni a csapat, immáron ez a hatodik ilyen mérkőzés. Különösebb panaszunk azonban nem lehet, a csapat közel 74%-ban birtokolta a labdát, xG-je 3,64 volt, többen pihenhettek. Ancelotti amikor kellett, váltott, cserélt, példaértékűen kezeli a játékosokat és azok játékperceit.