Hivatalos közlemény
A klub hivatalos közleménye Javier Tebas kijelentéseivel összefüggésben.
Javier Tebas, a LaLiga elnöke és a Spanyol Királyi Labdarúgó-szövetség alelnöke olyan kijelentéseket tett, amelyekben a Real Madrid vezetésének módszereit Joseph Goebbels, a náci rezsim propagandaminisztere által alkalmazott módszerekhez hasonlította, a Real Madrid Televíziót pedig az állítólagos stratégia eszközeként nevezte meg.
E kijelentésekkel kapcsolatban a Real Madrid C. F. az alábbiakat közli:
1. A Real Madrid C. F. teljességgel elfogadhatatlannak és rendkívül súlyosnak tartja, hogy a spanyol labdarúgás két kiemelkedő jelentőségű vezető tisztségét betöltő személy a náci rezsim propagandamódszereivel vonjon párhuzamot annak érdekében, hogy lejárassa klubunkat, annak vezetőségét és televíziós csatornáját. Az a pontosítás, miszerint nem a náci ideológiára utalt, semmit sem enyhít kijelentéseinek mélységesen sértő, erkölcsileg visszataszító és intézményi szempontból méltatlan jellegén.
2. Ezek a kijelentések Javier Tebas Real Madrid, annak elnöke és kommunikációs csatornái ellen irányuló, sorozatos támadásainak újabb állomását jelentik. Elfogadhatatlan, hogy még a klubunktól független újságírók kérdéseit, tudósításait vagy véleményét is arra használja fel, hogy bennünket becsméreljen, és olyan harmadik személyek cselekedeteiért tegyen felelőssé, amelyekre semmiféle ráhatásunk nincs, és amelyekért semmilyen felelősség nem terhel bennünket.
3. Különösen súlyosnak tartjuk, hogy Tebas ezeket a kijelentéseket arra használja fel, hogy megkérdőjelezze a Real Madrid és a Real Madrid Televízió Negreira-üggyel kapcsolatos, jogszerű fellépését. Tekintettel arra, hogy a Javier Tebas által betöltött két kiemelkedő intézményi tisztséghez tartozó szervezet részéről nem érkezett az ügy rendkívüli súlyának megfelelő válasz, klubunk kénytelen volt közvetlenül az UEFA-hoz fordulni.
Ennek során követeltük annak teljes körű tisztázását, hogy az FC Barcelona éveken keresztül milyen körülmények között teljesített kifizetéseket a Játékvezetői Technikai Bizottság alelnökének, valamint azoknak az intézkedéseknek a meghozatalát, amelyek szükségesek a versenysorozatok tisztaságának és integritásának biztosításához.
A Real Madrid emellett követeli a játékvezetői rendszer, valamint a szövetségi irányítás, igazgatás, felügyelet és fegyelmi eljárás intézményrendszerének átfogó megújítását, beleértve azoknak a személyeknek a leváltását, akik az érintett időszakban vezetői vagy felelősséggel járó feladatokat láttak el.
Különösen figyelemre méltó, hogy Javier Tebas, a LaLiga elnöke és a Spanyol Királyi Labdarúgó-szövetség alelnöke – annak a szövetségnek az alelnöke, amelynek szervezetébe a Játékvezetői Technikai Bizottság is tartozik – arra fordítja energiáit, hogy lejárassa a Real Madridot, ahelyett, hogy intézményi tisztségeiből fakadó felelősségének eleget téve előmozdítaná e rendkívül súlyos ügy teljes körű feltárását és a spanyol labdarúgás nélkülözhetetlen megújulását.
4. Javier Tebas ismétlődő magatartása a semlegesség, a tisztelet és a pártatlanság olyan mértékű hiányáról tanúskodik, amely összeegyeztethetetlen intézményi felelősségével. A Real Madrid, valamint az átláthatóságot és a megújulást követelő személyek elleni folyamatos támadásai klubunk megítélése szerint a spanyol labdarúgás valóságos mételyét jelentik.
5. Mindezek alapján a Real Madrid C. F. úgy ítéli meg, hogy Javier Tebas kijelentései és ismétlődő magatartása elfogadhatatlan lenne bármely olyan európai sportszervezetben, amely a tisztelet, a semlegesség és a tisztesség alapelvei szerint működik. E megnyilvánulások intézményi szempontból alkalmatlanná teszik őt arra, hogy továbbra is betöltse jelenlegi tisztségeit.
A Real Madrid C. F. ezért követeli Javier Tebas azonnali lemondását a LaLiga elnöki, valamint a Spanyol Királyi Labdarúgó-szövetség alelnöki tisztségéről.
A Real Madrid C. F. továbbra is következetesen kiáll jogai és intézményi tekintélye védelmében, a Negreira-ügy teljes körű feltárásáért, valamint a spanyol labdarúgás elengedhetetlen megújításáért.
Antimadridizmus – a Real Madrid, a „szükséges gonosz”
Volt már egy könyvajánló, íme egy újabb. Carlos Agrasar újságíró és tanácsadó Antimadridismo című új könyvében azt vizsgálja, miért vált ki a Real Madrid világszerte éppolyan erős csodálatot, mint amilyen heves ellenszenvet.
„A Real Madrid a futball nagy színjátékának szükséges gonosza”
Miért vált ki a Real Madrid éppen olyan szenvedélyes rajongást, mint amilyen heves elutasítást? Carlos Agrasar újságíró és tanácsadó erre a kérdésre keresi a választ Antimadridismo című esszékötetében, amely azt vizsgálja, miként alakult ki több mint egy évszázad alatt egy olyan szembenállás, amely messze túlmutat a futballpályán. A könyv arra ösztönöz, hogy a klubot olyan jelképként szemléljük, amelyre a sikerrel, a hatalommal és az identitással kapcsolatos elképzelések vetülnek.
„Az antimadridizmus nem magyarázható pusztán a Real Madrid sikereivel, sem pedig a győztessel szembeni következetes ellenszenvvel” – állítja a szerző.
A mű a történelmi és politikai tényezők, a területi ellentétek, a gazdasági érdekek, a média, a populáris kultúra és a kollektív pszichológia összefonódását vizsgálja. Ebből a nézőpontból a klub valóságos archetípussá válik, amely a sport világán messze túlmutató jelentéstartalmakat sűrít magába.
Az esszé különös figyelmet szentel a jelenség nemzetközi térhódításának. A Real Madrid globális ismertsége, valamint az információk médián és közösségi hálózatokon keresztüli terjedése egyaránt kiszélesítette a csodálat és az elutasítás színterét. Ma már a világ legkülönbözőbb pontjain élő szurkolók vesznek részt abban a párbeszédben, amely túllép a spanyol futball hagyományos rivalizálásain, és a klubot a kortárs labdarúgás egyik közös viszonyítási pontjává teszi.
A könyv másik központi tézise szerint a Real Madriddal való szembenállás hozzájárul az ellenfelek identitásának kialakulásához. „A domináns szereplővel való szembenállás összekovácsol” – magyarázza Agrasar.
Egymástól idegen, különböző klubokhoz, vidékekhez és érdekekhez kötődő szurkolói közösségeket is egyesíthet egyetlen közös vágy: a Real Madrid veresége. Az esszé azt vizsgálja, miként teremthet ez az érzület összetartozást egymástól egyébként távol álló közösségek között, és hogyan válhat önazonosságuk részévé az ellenféllel szembeni ellenszenv.
A történelmi megközelítés lehetőséget ad a szerzőnek arra is, hogy újraértékelje az antimadridista narratíva legmakacsabb toposzait, köztük azt az elképzelést, amely a Real Madridot „a rezsim csapataként” azonosítja.
Agrasar megvizsgálja a klub Franco-diktatúrát megelőző történetét, a polgárháború okozta törést és a háború utáni évek nehézségeit. Mindezt egy tágabb összefüggésrendszerbe helyezi, amelyben Madrid fővárosi szerepe, a centralizmus, a 20. század történelmi emlékezete és a hatalomról alkotott különböző elképzelések egyaránt szerepet kapnak.
Itt bontakozik ki az a paradoxon, amely végigvonul az egész művön: az antimadridizmus célja a Real Madrid legyőzése, csakhogy az ellenfélnek tulajdonított nagyság egyúttal különleges jelentőséggel ruházza fel magát a győzelmet is. Amikor a klub ellenzői megkérdőjelezik sikereit, értékeit vagy befolyását, egyúttal hozzájárulnak ahhoz is, hogy a Real Madrid folyamatosan jelen legyen a közbeszédben. Az elutasítás így éppen annak a központi szerepét erősíti, amely ellen küzdeni kíván.
A futball az esszében hatalmas társadalmi színpadként jelenik meg. Az eredmények kollektív képzeteket táplálnak, közösségi hovatartozásokat fejeznek ki, és olyan szereplőket állítanak elénk, akikkel azonosulhatunk, vagy akikkel szemben meghatározhatjuk önmagunkat.
A Real Madrid saját szurkolói történetében a hős szerepét töltheti be, míg ellenfelei elbeszélésében az antagonista, az ellenlábas szerepét kapja. „A Real Madrid egyszerre lehet hős és gonosztevő, de sohasem szűnik meg a történet központi szereplője lenni” – fogalmaz a szerző.
Az Antimadridismo a futball világán keresztül olyan társadalmi magatartásformákat vizsgál, amelyek jóval a sport határain túl is felismerhetők. A történelmet, a kommunikációt és a kollektív identitásról való elmélkedést ötvöző mű támpontokat kínál az olvasónak ahhoz, hogy megértse, miként születnek és maradnak fenn ezek a szenvedélyek. Célja, hogy feltárja a jelenség gyökereinek és megnyilvánulásainak sokféleségét, anélkül, hogy egyetlen leegyszerűsítő magyarázatra szorítkozna.
A könyv foglalkozik a sportbeli rivalizálással, a hatalmi struktúrákkal és a futball gazdasági átalakulásával is. Elemzi a média szerepét a klubról kialakított narratívák formálásában, és kitér a madridizmuson belüli nézetkülönbségekre is, hiszen a Real Madriddal szembeni kritika korántsem mindig kívülről érkezik.
Carlos Agrasar az előszóban nyíltan vállalja, hogy születése óta madridistának vallja magát, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy saját elképzeléseit is szeretné kritikai vizsgálatnak alávetni.
Az esszé megírásához a század eleje óta gyűjtött archívumait, a sporthírek folyamatos követéséből származó ismereteit, valamint „a futballért igazán rajongó barátaival” folytatott beszélgetéseit és különféle mesterségesintelligencia-eszközöket is felhasznált. Szándéka saját megfogalmazása szerint „inkább megvilágítani, mint meggyőzni”: olyan értelmezést kínálni, amely gondolkodásra ösztönöz, anélkül, hogy elvárná az olvasótól, hogy csapatot vagy akár csak véleményt változtasson.
„A Lelket meg ne oltsátok!”
A legmélyebb, legőszintébb rajongás sem mentes a kiábrándultság pillanataitól. Olykor megfakul a magától értetődő lelkesedés, és az ember azon kapja magát, hogy már nem ugyanazzal a várakozással fordul szeretett csapata felé. Magam is átéltem ezt néhányszor, mégis hiszem, hogy a három idény óta visszatérő problémák, a lélektelennek érzett játék és a fokozódó kiábrándultság közepette is találhatunk kapaszkodókat. Arda Güler tehetségében, egy másként működő középpálya lehetőségében és mindenekelőtt Mourinho töretlen küzdeni akarásában.
A Madrid iránti szeretetem a gyermekkoromból megmaradt örökség, énemnek az a része, amelyet még nem rontott meg a világ, nem kezdett ki az unalom és az öregedés. Ellenben úgy érzem, ismét eljött az ideje, hogy erőfeszítést tegyek. Ugyanis nem lehet minden rossz, egyszerűen nem lehet, még akkor sem, ha a Real Madrid első csapata jelenleg alaktalan, szomorú és lélektelen képződménynek tűnik számomra, amely immár három idény óta cipeli magával krónikussá vált problémáit.
Mourinho Madridjában azonban Arda Güler is futballozik. Jelenleg Güler az, aki miatt érdemes jegyet váltani a fehérek mérkőzéseire. Ő az egyike azon kisszámú labdarúgóknak, akik valóban méltók ahhoz, amit ez a mez megkövetel. Mert ehhez nem csupán erőfeszítés kell, hanem mindenekelőtt tehetség.
A török játékos tehetsége ebben az idényben olyan, mint egy megnyitott csap, amelyből tej és méz árad, akár azokban a régi muszlim legendákban, amelyeket egykor a sivatag emberei meséltek egymásnak. A sötét, hideg éjszakákon a beduinok végtelen, buja kertekről álmodoztak. Ilyen Arda Güler bal lába. A játékos most igazolja vissza azt a nagyságot, amelynek születését tavaly tavasszal, azon a sötét müncheni éjszakán láthattuk. A Madrid elveszítette azt a mérkőzést és vele együtt a párharcot is, mégis nyert valamit: egy vezéregyéniséget, egy újabb Modrićot. Megnyerte annak lehetőségét, hogy legyen végre egy valódi irányítója, egy ‘playmakere’. Mert erre a csapatnak égető szüksége van. Valakire, aki értelmet ad a játéknak, aki céltudatosan mozgatja a többieket, aki képes különbséget jelenteni, és valóban versenyképessé tenni a támadókat.
A remény másik apró hajtása Bernardo Silva. Vagy inkább a hiánya. Valakinek igazán meg kellene kérdeznie Mourinhót, hogy Bernardo alkalmas-e a játékra, vagy sem. Feltételezem, azért nem szerepelteti többet, mert amikor elhagyta a Cityt, elveszítette azokat a kenyai, maratoni futókat idéző, herkulesi képességeket (hehe), amelyekkel Guardiola szuperemberei rendelkeztek.
Az igaz, hogy Bernardo idősebbnek látszik a koránál. Vékony, törékeny alkata van, a bőre és a haja pedig olyan, mintha éppen valamilyen betegség készülne rajta kitörni. De az, hogy most nem játszik, azt is jelenti, hogy egyszer majd játszhat. Vagyis létezik annak a lehetősége – talán nem is olyan távoli –, hogy a Madrid középpályája végre megszűnik a Valverde és Tchouaméni Fűrészüzemként működni.
Mert immár világosan látható és bizonyított: amint pályára kerül valaki, akinek megvannak az igazi középpályásirányítóhoz szükséges adottságai, és Valverde egy sorral feljebb léphet, a Madrid azonnal visszanyeri mindazt a vertikalitást és erőt, amelyet az uruguayi a pálya előrébb eső területein képes hozzátenni a játékhoz, igazi box-to-box középpályásként. Mert ez az ő természete.
Amikor a hétvégén láttam Mourinhót futni Vinícius meg nem adott gólja után, először bizony kínos zavar fogott el. Az első madridi korszak Mourinhója még a földre vetette magát, hogy megünnepeljen egy utolsó percben szerzett gólt, vagy szamárháton lovagló kisgyerekként felkapaszkodott Callejón hátára, miközben uralkodói mozdulattal rázta a mutatóujját: én vagyok a legjobb, az első számú! A mostani Mourinho ellenben úgy szalad, esetlenül, akár egy parkban kocogó öregapó, hogy kimutassa Vinícius iránt érzett szeretetét, noha korábban a kispadra ültette. A két jelenet közötti minden különbség ellenére azonban Mourinho él, és győzni akar. Egy kicsit úgy kapaszkodik a hitbe és a reménybe, ahogyan mi magunk is. Tudja, hogy már nincs sok lehetősége, és hogy neki is meg kell tennie a magáét. Ez pedig már valaminek a kezdete. Mert ahhoz, hogy az ember bármi jót elérjen, mindenekelőtt hinnie kell abban, hogy képes rá.
Aztán Mourinho nem jelent meg a Villarreal elleni mérkőzés utáni sajtótájékoztatón, és ezzel megerősítette, hogy ami a lázadó szellemből még megmaradt a Madridban, ami egyedüliként szembeszáll azzal az óriási színjátékkal, amelyet spanyol futballnak neveznek, az ő maga. És ez már nem holmi apró hajtás, hanem egy gyönyörű, életerős zöld sarj. Egy új tavasz, még ha éppen ősz is van.
Mou el fog bukni, de előtte még megvívja a maga csatáját. Egyelőre ennyi is elég ahhoz, hogy visszatérjen a mosoly az arcunkra, és leüljünk megnézni a Madrid következő mérkőzését.
Tchouaméni: Tovább szeretnénk gyűjteni a pontokat
A francia középpályás az AS Roma elleni BL-meccs előtt.
A csapat előtt álló összecsapásról
„Fontos mérkőzés vár ránk. Az Inter elleni találkozóval a lehető legjobban kezdtük a sorozatot, most pedig a Romát is szeretnénk legyőzni, hogy tovább gyűjtsük a pontokat a Bajnokok Ligájában.”
A Villarreal elleni győzelem játékvezetői döntéseiről
„Nem szeretnék a játékvezetőkről beszélni. Igyekeznek a lehető legjobb munkát végezni, de jelenleg nagyon frusztrálnak bennünket a döntéseik. A legfontosabb, hogy megnyertük azt a mérkőzést, és most már előre tekintünk.”
Szüksége lenne a csapatnak egy kreatívabb középpályásra?
„Megvan erről a saját véleményem, de a ti dolgotok arról beszélni, hogy mire van vagy nincs szükségünk. A keretünkben szereplő játékosokkal mindent beleadunk. Mindannyian elit szintű futballisták vagyunk, különböző erősségekkel. A legfontosabb, hogy a középpályán csapatként dolgozzunk, és segítsünk megnyerni a mérkőzéseket. Most elsősorban a holnapi találkozóról kellene beszélnünk. Ezt a kérdést inkább az edzőnek vagy az elnöknek tegyétek fel.”
A Real Madrid támadói közötti kapcsolatról
„Számunkra az számít igazán, ami a pályán történik. A támadókat is megkérdezhetitek arról, milyen a kapcsolatuk egymással, de amit én a pályán és a mindennapokban látok, az egy jól működő közösség. Minden játékos igyekszik a lehető legtöbbet hozzátenni a csapat teljesítményéhez, és Yan Diomandé érkezése is további segítséget jelent majd. Mindannyian mindent megteszünk azért, hogy idén trófeákat nyerjünk.”
A Romáról
„Nagyszerű csapattal találkozunk. Szoktam nézni a Roma mérkőzéseit, és tudjuk, hogy nehéz dolgunk lesz, különösen idegenben. Ugyanakkor megvan bennünk a minőség ahhoz, hogy megnyerjük ezt a találkozót, és mindent meg is fogunk tenni érte.”
A csapat játékát érő kritikákról
„Ha a Real Madridban játszol, mindig érnek kritikák. A legfontosabb azonban az, hogy megőrizzük a tiszta fejünket, és csapatként igyekezzünk fejlődni, mert biztos vagyok benne, hogy ennél jobban is tudunk futballozni. Minden egyes edzésen azért dolgozunk, hogy javuljunk és megnyerjük a mérkőzéseinket. Végső soron az számít, milyen eredményeket érünk el az idény végén, mi pedig minden trófeáért harcba szállunk.”
„Sok mindenben fejlődhetünk, labdával és labda nélkül egyaránt. Az idény kezdete óta még nem mutattuk meg a legjobb játékunkat. Beszélünk erről egymás között, és az edzéseken is dolgozunk rajta. Biztos vagyok benne, hogy javulni fogunk.”
A Real Madrid és az ellenfelek által megtett kilométerek összehasonlításáról
„Okosan is kell futnunk. Ezek statisztikai adatok, amelyek néha megmutatják, miben kell fejlődnünk, máskor viszont nem feltétlenül tükrözik a valóságot. Biztosan voltak olyan mérkőzéseink, amelyeken nagyon jól játszottunk, mégsem futottunk sokat. Minden az adott mérkőzéstől függ.”
Mourinhóról
„Beszélgettünk arról, mit vár tőlem a pályán, és hogyan tudok segíteni a csapatnak. Fokozatosan visszanyerem a megfelelő fizikai állapotomat, és továbbra is azon dolgozom, hogy segítsek megnyerni a mérkőzéseket. Azt kéri tőlem, hogy biztosítsam az egyensúlyt, ami különösen fontos, tekintve, mennyi támadó szellemű játékosunk van a pályán. Labdával természetesen igyekeznem kell gólokat szereznem és gólpasszokat adnom, de a legfontosabb a csapat egyensúlyának megőrzése.”
Mourinho olyan edző, akinek fontosabb az eredmény, mint a szép játék?
„Ez a te véleményed. Az biztos, hogy a mester győzni akar, és ez a legfontosabb.”
Az Aranylabdáról
„Kylian kétségtelenül megérdemelné. Elképesztő idényt futott. Ha pedig nem Kylian kapja, akkor egy másik francia játékos, például Dembélé vagy Olise is megérdemelné az elismerést.”
Az AS Roma elleni keret
José Mourinho az alábbi játékosokat nevezte a soron következő mérkőzésre.
A keret
Kapusok: Courtois, Lunin és Mestre.
Védők: Huijsen, Trent, Konaté, Cucurella, Á. Carreras, Rüdiger és Dumfries.
Középpályások: Bellingham, Camavinga, Valverde, Tchouameni, Arda Güler, Bernardo és Thiago.
Támadók: Vini Jr., Endrick, Mbappé, C. Espí, Brahim és Yan Diomandé.
Kimaradt: Asencio és Rodrygo sérülés, Militão és Mendy technikai döntés miatt.
AS Roma – Real Madrid
Helyszín: Róma (Olímpico)
Bajnokok Ligája alapszakasz, 2. forduló
Időpont: 2026. 10. 14. (szerda), 21:00
TV: RTL+
A Real Madrid és a játékvezetők… majd ha Florentino távozik
Tomás Guasch szerint a Real Madridot sújtó játékvezetői döntések mögött már nem pusztán szakmai alkalmatlanság vagy következetlenség húzódik meg. A szombati, Villarreal elleni mérkőzés újabb példája annak a rendszernek, amelyben a szabályokat tetszés szerint értelmezik, a VAR pedig a hibák kijavítása helyett egyre inkább a mérkőzések alakításának eszközévé válik.
Mivel engem úgy tanítottak, hogy egy cikket a legfontosabb információval kell kezdeni – mi történt, hogyan, mikor és hol –, hát tessék, jegyezzék fel: a Real Madrid és a játékvezetők közötti konfliktus csak akkor fog rendeződni, ha Florentino távozik. Az elnök mandátuma 2030-ban jár le. És a játékvezetőké? Nos, ők olyanok, mint az energia: nem keletkeznek és nem vesznek el, csak átalakulnak.
A szombati játékvezetői ténykedés finoman kimunkált mestermű volt. Konaté sárga lapja azért, mert hozzá sem ért az ellenfeléhez, egyszerűen káprázatos. Akadt még két-három egészen elképesztő döntés: Vinícius piros lapja és a partjelző zászlólengetése Diomandé góljánál egyaránt summa cum laude minősítést érdemel.
Az ellenfél hajának meghúzása két tréfára is alkalmat adott. Az első: az lett volna csak az igazi teljesítmény, ha valaki Zidane-nal vagy Tato Abadíával próbálkozik. A második: a hajhúzásért akkor jár piros lap, ha a sértettet nem Marcelónak hívják. Bizonyíték is van rá. Rendben? Rendben.
Egyes korábbi labdarúgók, jelenleg is aktív kommentátorok, sőt még domonkos apácák is túlzásnak tartották Vinícius kiállítását. Bele sem merek gondolni, mit szólnak majd, amikor megtudják, hogy ezért még két-három mérkőzésre el is tiltják.
A hajhúzásnál azonban sokkal túlzóbb mindaz, ami az esetet körülveszi. És ezt könnyű összefoglalni, ha felidézzük a Madrid legutóbbi mérkőzéseit: a csapat javára szolgáló jeleneteket alig veszik figyelembe, vagy egyenesen tudomást sem vesznek róluk, miközben a VAR egyetlen olyan esetet sem mulaszt el, amely a Madrid ellen szólhat. A Betis, az Elche és az Atlético elleni mérkőzések történései még mindannyiunk emlékezetében élénken élnek.
Szinte megható volt, milyen gyorsan emelte fel a zászlóját a partjelző Diomandé góljánál. Nem akadt egyetlen képkocka sem, amely igazolta volna a lest, még optikai csalódással sem lehetett volna kimutatni. A VAR természetesen alaposan megvizsgálta a helyzetet. Hiába. Sehogy sem sikerült. Könnyen lehet, hogy az a bizonyos képkocka most a hűtőszekrényben végzi…
Azzal érvelnek, hogy Vinícius megmozdulása piros lapot ér, mert ezt mondja a szabálykönyv. Rendben. Ha az ember a Real Madridban játszik, valóban nem tanácsos az ellenfél haját rángatnia. Milyen rövid az emlékezetünk, barátom!
Ezen nincs mit vitatkozni. Ahogyan azon sem, hogy a valódi problémát az jelenti, mennyit gyömöszölte, csavargatta és alakítgatta a szabálykönyvet ez a futballt sanyargató társaság, miközben hiábavaló küzdelmet folytat a VAR védelmében. Azt a szemetet, amelyet soha nem sikerül igazán működőképessé tenni. Újra és újra hozzányúlnak a szabályokhoz, de nem azért, hogy jobbá tegyék a futballt, hanem hogy megvédjék a VAR-t.
A VAR nem tette boldogabbá a labdarúgás közegét. Éppen ellenkezőleg. Egyedül az a népes társaság boldog, amelynek sikerült odaférkőznie a húsosfazékhoz: azok a szerencsések, akik fejenként évi háromszázezer eurót keresnek, ahogyan Iturralde mondta. Mi vagyunk a tisztesség letéteményesei – vajon kire is emlékeztet ez engem? (a szerző Pedro Sánchez spanyol miniszterelnökre és kormányának erkölcsi felsőbbrendűséget hangsúlyozó retorikájára utal, Sánchez ugyanis 2025. október 15-én a spanyol parlamentben úgy jellemezte a kormányát, mint Európa egyik legtisztességesebbje, legstabilabbja és leghatékonyabbja – a szerk.)
Pontosan erről szól az egész: nap mint nap, sőt egyre nyomatékosabban bizonyítani akarják, hogy itt ők parancsolnak, és a fontos döntéseket ők hozzák meg, és ez így is marad. A pályán működő játékvezető már csak statiszta, akinek minden további nélkül mondhatnak olyasmit, hogy „Azt javaslom, hogy vizsgáld vissza az esetleges kezezést, hogy érvénytelenítsd a gólt.” (A mondat a Real Madrid–Mallorca (2–1) mérkőzés egyik VAR-vizsgálata során hangzott el, amikor Arda Güler gólját kezezés miatt érvénytelenítették. A jelzés azért váltott ki vitát, mert a VAR nem pusztán egy lehetséges szabálytalanság vizsgálatát javasolta, hanem már a gól érvénytelenítését is megemlítette. Nem kell messzebre mennünk, a szombati mérkőzésen Alejandro Muniz Ruiz a pályán lévő játékvezető szájába adta, mi a dolga: “Isidro, azt javasolom, hogy nézd vissza az esetet, és vizsgáld meg az esetleges erőszakos magatartást.” – a szerk.)
Micsoda véletlen, hogy ezt éppen egy Real Madrid-mérkőzésen mondta a VAR-játékvezető! Nem azt, hogy „nézd meg ezt a felvételt”, vagy valami hasonlót. Nem bizony. Hanem azt, hogy „hogy érvénytelenítsd a gólt”. Hahahaha!
Európa, és rajta keresztül lassan az egész világ kezdi felismerni, mi történik Spanyolországban a játékvezetéssel. Azzal a játékvezetéssel, amely a klubvilágbajnokságra és a világbajnokságra összesen egyetlen képviselőt tud delegálni. Egyet. Angliában, Franciaországban és Dél-Amerikában is egyre többen jegyzik meg, hogy Spanyolországban furcsa dolgok történnek a Real Madriddal.
Két álláspont feszül egymásnak. Az egyik azoké, akik szerint a spanyol futballban teljes nagytakarításra van szükség. A másik a többieké. A mi álláspontunknak aligha van esélye a győzelemre. Egy ilyen megtisztulás ugyanis azt jelentené, hogy mindent a nulláról kellene újrakezdeni. Sok évi 300 ezer eurós jövedelem tűnne el, és sokak számára véget érne a kényelmes világ.
A másik oldal legújabb üzenete különösen figyelemre méltó: semmi sem fog megváltozni, amíg Florentino nem távozik.
Hogy Florentino távozásával a Real Madrid TV videóinak is véget kellene vetni, netán magának a csatornának is, azt már én teszem hozzá. Az is bizonyára érdemnek számítana, ha az utódja közelebb kerülne Tebashoz és a szövetséghez. Ha pedig a Real Madrid érdekei helyett mások érdekeit is előtérbe helyezné, az már csak hab lenne a tortán. Holott a klub igazgatóságának kizárólag a Real Madrid érdekeit kellene szem előtt tartania. Legalábbis szerintem.
Majd ha Florentino távozik. Lehet ennél nagyobb aljasság? Majd ha Florentino távozik, az Atlético előbb tíz, aztán kilenc emberrel marad a pályán, és így tovább, és így tovább. Majd ha Florentino távozik, a Madrid mérkőzésein végre rendesen fújnak a játékvezetők. Mert a tagadás, a „döntések 98 százaléka helyes volt” típusú magyarázkodás már nem működik. Túl sokan vannak külföldön, akik értetlenül és felháborodva figyelik a történteket.
Majd ha Florentino távozik. Más szóval: amíg Florentino marad, minden marad a régiben.
Akik ezt terjesztik, talán észre sem veszik – vagy éppen nagyon is tudják, mit beszélnek, ki tudja –, hogy ezzel tulajdonképpen azt állítják: a visszaélések még súlyosabbak, mint eddig gondoltuk. Természetesen mindez csak feltételezés.
És akkor mi van?
Semmi.
Ennyi.
Sergi Cardona: Ha le akarod győzni a Madridot, bátran kell játszanod
Sergi Cardona elárulja, minek köszönhető Iñigo Pérez csapatának javulása a várakozásoktól elmaradó idénykezdet után, és ambiciózusan készül a Bernabéuban rendezendő mérkőzésre.
Hogyan telt a válogatott mérkőzések miatti szünet?
“Elég hosszúnak éreztük ezt a mérkőzések nélküli időszakot. Lehet, hogy akik a válogatottjukkal voltak, már belefáradtak a játékba, de mi, akik itt maradtunk, alig várjuk, hogy újra pályára léphessünk.”
Most viszont őrült menetrend következik: Real Madrid, Napoli…
“A héten már beszélgettünk a ránk váró mérkőzésekről. Tudtuk, hogy keményen kell dolgoznunk, hogy megfelelő ritmusba kerüljünk, és jó erőben érkezzünk ezekre a találkozókra. Most olyan időszak következik, amikor néhány naponta fontos mérkőzéseket játszunk, úgyhogy fel kell készülnünk arra, ami előttünk áll.”
Jelenleg mintha az a csapat játszana, amelyet korábban B csapatnak gondoltunk, vagyis azok, akik az idény elején nem kaptak lehetőséget…
“Szerintem nincs A és B csapat. Jó keretünk van, és minden mérkőzés egy újabb vizsga. Az edző gondolkodásmódját és azt figyelembe véve, hogy hány sorozatban vagyunk érdekeltek, nem lehet olyan egyértelműen megkülönböztetni a kezdőket és a cserejátékosokat. Mindenkire szükségünk van. Én személy szerint mérkőzésről mérkőzésre egyre jobban éreztem magam a pályán.”
Olyan stadionokban, mint a Dortmundé vagy az Atlético Madridé, jól játszottatok. Lehetséges, hogy a nagy kihívások jobban fekszenek nektek?
“Már elegünk van abból, hogy folyton azt halljuk: nyernünk kellett volna, jól játszottunk, de végül kikaptunk. Ez számunkra már nem elfogadható. Elegünk van abból, hogy jól teljesítünk, mégsem nyerünk.”
Most jobban és magabiztosabban érzitek magatokat?
“Az a játék, amelyet játszani szeretnénk, rendkívül nagy fizikai igénybevétellel jár. Ha ilyen intenzitással dolgozol, rengeteget futsz, de ennek nincs eredménye, mert nem érsz oda a labdára, akkor a fizikai fáradtság mentális nehézségekkel párosul. Néhány mérkőzésen nem volt megfelelő az összhang a csapatrészek között, időnként pedig túlságosan felpörögtünk. Ilyenkor a fejedben zajló dolgok kezdenek felülkerekedni rajtad, nem érsz oda időben, és mentálisan is egyre nehezebbé válik a helyzet.w”
“A Deportivo elleni mérkőzés számomra különösen nehéz volt. Akkor tértem vissza a csapatba, és lehetőséget kaptam arra, hogy megmutassam: játszani és segíteni akarok. Ez az akarat és a túlzott izgatottság azonban oda vezetett, hogy az utolsó percekre teljesen elkészültünk az erőnkkel. Úgy gondolom, mindezt sikerült helyrehoznunk, és a csapat most már sokkal jobban meg tudja szervezni a játékát. Továbbra is ugyanazzal az intenzitással letámadunk, és ugyanakkora energiát mozgósítunk, de már akkor és ott tesszük ezt, amikor és ahol valóban szükséges.”
Mi jelentette a fordulópontot?
“Korábban időnként elveszítettük a mérkőzésre kidolgozott tervünket. Ha nem alakultak jól a dolgok, eltértünk attól, amire készültünk. Ránk nehezedett a győzni akarás és a gólszerzés kényszere. A Málaga elleni mérkőzéstől kezdve azonban már tisztában voltunk azzal, hogy ragaszkodnunk kell a játéktervünkhöz, bármi történjék is. Így is tettünk, annak ellenére, hogy gólt kaptunk. Úgy érzem, most már megvan bennünk ez a fajta tudatosság, és nagyon várjuk a szombati kihívást.”
Hogyan látjátok a Real Madridot?
“A Madridra mindig úgy tekintünk, amilyen valójában: a világ egyik legjobb csapatára, amellyel egyáltalán találkozhatsz. Tudjuk, hogy a Bernabéuban mindig nehéz játszani, de szerintem ez a csapat képes ott győzni. Őszintén úgy gondolom, hogy mindazok után, amin keresztülmentünk, ez nagyszerű lehetőség számunkra. Az a célunk, hogy bátran futballozzunk. Ha le akarod győzni a Madridot, akkor bátor mérkőzést kell játszanod ellene, egyenrangú félként kell felvenned vele a versenyt.”
Nem túlságosan veszélyes kezdeményezően fellépni a Madrid ellen?
“A lehető legjobban korlátoznunk kell az egyéni képességeik és az erősségeik érvényesülését, ami mindig a legnehezebb feladat. Tudjuk, hogy a Madrid ellen kockázatos nyíltan futballozni, mert ez a csapat könyörtelenül kihasználja a hibákat. Mi azonban hiszünk a saját elképzeléseinkben.”
Vagyis inkább letámadnátok a Madridot, mintsem visszahúzódva várnátok rá.
“Egy futballista mindig szívesebben támad, és próbálja nyomás alá helyezni az ellenfelét. Ráadásul szerintem a Madrid játékosai sem örülnek annak, ha egy csapat nekik esik, és megnehezíti az életüket. Ők inkább olyan mérkőzést szeretnének, amelyen ellenőrzésük alatt tarthatják a játékot, és akkor gyorsíthatnak a tempón, amikor csak akarnak. Ha megengeded nekik, hogy ők diktálják a ritmust, akkor támadjanak, amikor kedvük tartja, és szabadon rendelkezzenek a labdával, nagyon hosszú mérkőzés vár rád. Ha viszont magasan támadod le őket, labdákat szerezhetsz, és amikor érzed, hogy képes vagy veszélyt jelenteni rájuk, az további energiát ad az egész csapatnak.”
A Madrid körül most kissé felfokozott a hangulat. Ez előnyt vagy hátrányt jelenthet?
“Végső soron mindenkinek megvannak a maga történetei, a maga körüli zaj, és ők tudják, hogy vannak-e problémáik, és ha igen, milyenek. Mi arra összpontosítunk, amit nekünk kell tennünk. Az viszont igaz, hogy a bajnoki helyezés szempontjából ez fontos mérkőzés számukra. Ha nem alakulnak jól a dolgaik, és sikerül megszereznünk a vezetést, az hatással lehet rájuk. Ha tehát van bármi, ami a javunkra válhat, azt ki kell használnunk.”
Tchouaméni: Kockázatot vállaltam a világbajnokságon…
Aurélien Tchouaméni a France 24-nek adott interjújában elismerte, hogy sérüléssel bajlódva játszotta végig a legutóbbi világbajnokságot, és tudatosan kockáztatta az egészségét, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújthassa.
A Real Madrid francia válogatott középpályása a France 24-nek adott interjúban megerősítette, hogy már combsérüléssel érkezett a világbajnokságra. Ennek ellenére mindent megtett azért, hogy pályára léphessen, még akkor is, ha ehhez olyan kockázatokat kellett vállalnia, amelyeket más körülmények között valószínűleg elkerült volna. Döntésének később meg is lett az ára: izomproblémái miatt a Real Madrid idényének első mérkőzésein nem állhatott csapata rendelkezésére.
„A harmadik vagy negyedik mérkőzéstől kezdve – sőt, már valamivel korábban is – fájdalmaim voltak. De természetesen egy világbajnokságról beszélünk, ezért mindent megpróbáltunk, hogy a lehető legjobban felkészüljek, és a lehető legmagasabb szinten teljesíthessek a pályán. Olyan kockázatokat vállaltam, amelyeket máskor talán nem vállaltam volna, de semmit sem bánok. A játékosok pontosan tudják, hogy vannak helyzetek, amikor mindent bele kell adni. Én is ezt tettem. Később megfizettem az árát, de ez is része a történetemnek, és egyáltalán nem bántam meg a döntésemet” – mondta Tchouaméni.
A Real Madrid középpályása azt is elismerte, hogy a Spanyolország ellen 2–0-ra elveszített világbajnoki elődöntőben messze elmaradt a legjobb formájától.
„Nem, természetesen nem az igazi Aurélien Tchouaménit láthatták. De nem először fordult elő ilyesmi, és valószínűleg nem is utoljára. Egy torna során sokszor egyeztetünk az orvosi és a szakmai stábbal. Ilyenkor mindent meg kell tenni azért, hogy pályára léphessünk. Én is pontosan ezt tettem.”
Zidane döntése és a visszatérés a válogatottba
Tchouaméni bízik abban, hogy hamarosan ismét magára öltheti a francia válogatott mezét. Az új szövetségi kapitány, Zinédine Zidane az első keretének kihirdetése után megerősítette, hogy nem akart kockáztatni a Girondins de Bordeaux nevelésével. Inkább úgy döntött, hogy Madridban hagyja, hogy teljesen felépülhessen a sérüléséből.
„Új szövetségi kapitány érkezett, aki nagyon jó munkát végez. Minden ambiciózus futballista szeretne a francia válogatottban játszani. Ez is olyan, mint bármi más az életben: ha jól teljesítesz, előbb-utóbb megkapod a lehetőséget” – fogalmazott.
Az Aranylabdát egy francia játékosnak adná
Az interjú végén Tchouaméni az Aranylabdáról is elmondta a véleményét. Bár nem kívánt választani a díjra jelölt három francia játékos, Kylian Mbappé, Ousmane Dembélé és Michael Olise közül, abban nem hagyott kétséget, hogy szerinte milyen nemzetiségű futballistának kellene megkapnia az elismerést.
„Nehéz kérdés, mert nagyon sok játékos megérdemelné. Kylian Mbappé kivételes idényt futott, és szerintem megérdemelné. Ousmane Dembélé szintén hihetetlen dolgokat vitt véghez a Paris Saint-Germainnel, amellyel ismét megnyerte a Bajnokok Ligáját. És ott van Michael Olise is. Azt gondolom, egy franciának kell megnyernie.”
A Real Madrid 18 napja nem játszott mérkőzést
Ez idő alatt a SER rádió kiderítette, hogy az öltözőben teljes a széthúzás, két játékos összeverekedett, a szurkolók elfordultak Viníciustól és Mbappétól, Mourinho pedig csak egy „bádogkatona”. A Madrid azóta egyetlen újabb mérkőzést sem bukott el. A sajtó viszont minden szemérmét elveszítette.
Minden az El Larguero című műsorban kezdődött. Hajnali 1:14-kor a SER egy stúdióbeszélgetésből a Real Madrid „kényes, robbanásveszélyes helyzetéről” szóló hírt gyártott. Reggel 7:30-kor már egy újabb cikket közölt „Nem elég szerződtetni Mourinhót” címmel. Egyetlen beszélgetést daraboltak fel hírekre, videókra és közösségi médiás bejegyzésekre. Hatalmas zaj, egyetlen forrásból: saját maguktól.
Antón Meana kijelenti: „Tudomásunk szerint két játékos összeverekedett.” Kik? Mikor? Miért? Ki látta? Semmi. A „tudomásunk szerint” nem forrásmegjelölés, hanem golyóálló mellény, amelynek védelmében rendkívül súlyos vádat lehet megfogalmazni anélkül, hogy bárkit megneveznének, bármiféle körülményt ismertetnének vagy akár egyetlen bizonyítékot bemutatnának.
Ezután következik Julio Pulido, aki szerint Mourinhót „Kőagy őrnagyként” szerződtették, de valójában csak „Bilko főtörzset”, mert nyilvánosan meg akarja védeni Mbappét. Pontosan erről van szó: egy edző gyengeségének bizonyítékaként állítják be, hogy kiáll az egyik játékosa mellett. Úgy tűnik, tekintélyének bizonyításához a sajtótájékoztatón kellene kivégeznie.
Aztán megérkezik Miguel Ángel Chazarri. Szerinte a szurkolók elidegenedtek Viníciustól és Mbappétól, Vinícius szerződéshosszabbítása „senkinek sem tetszett”, Mbappé Osasuna és Elche ellen szerzett góljai pedig „nem számítanak”. Kinek nem tetszett a hosszabbítás? Ki méri ezt az elidegenedést? Mely gólokat hajlandó érvényesnek elismerni a stúdióban üldögélő társaság? Mindegy is.
Így működik a módszer: névtelen pletyka, egy stúdióvendég véleménye, véleményből születő, de tényként tálalt szalagcím, videó a közösségi médiában, majd újabb cikk, amely felerősíti az előzőt. Ehhez még csak az sem szükséges, hogy bármi új történjen a Real Madridnál. Négy percnyi stúdióbeszélgetés elegendő egy egész klubot megrázó, rendszerszintű válság legyártásához.
Most pedig nézzük a tényeket. A Real Madrid az idényben eddig nyolc tétmérkőzést játszott, amelyek közül hatot megnyert, kettőt elveszített, miközben húsz gólt szerzett és kilencet kapott. A Bernabéuban mind a négy mérkőzését megnyerte, tizennégy szerzett és mindössze három kapott góllal. Ragyogó idénykezdet? Nem. Egy fellázadt öltöző bizonyítéka? Hát, az sem.
A bajnokságban a Madrid 21 megszerezhető pontból 15-öt gyűjtött, és hat ponttal marad el az eddig valamennyi mérkőzését megnyerő listavezetőtől. Rengeteg mindenen kell javítani. Lehet bírálni a játékot, az intenzitást, a védekezést, az eredményeket és az edzőt is. De egyetlen statisztikai adat sem bizonyítja, hogy két játékos összeverekedett volna, vagy hogy szétesett az öltöző.
Ehhez bizonyítékok kellenek, nem pedig egy asztal körül ülő emberek komoly hangon előadott kijelentései.
Lage: A Negreira-ügyben az UEFA valós fenyegetést jelent, amelyet sokan alábecsülnek
A MARCA César Lage büntetőjogra szakosodott ügyvéddel készített interjút, aki különös figyelemmel követi a nagy nyilvánosságot kapott Negreira-ügyet.
A Real Madrid által a Negreira-üggyel kapcsolatban az UEFA-nak megküldött dokumentáció ismét a figyelem középpontjába állította azt az ügyet, amelyet Florentino Pérez „a sport történetének legsúlyosabb korrupciós botrányának” nevezett.
A történtek nyomán a Real Madrid szurkolói széles körben megosztották César Lage ügyvéd egyik bejegyzéssorozatát, amelyben olyan büntetőjogi fogalmakra hivatkozik, mint az „absztrakt veszélyeztetés” és a „szubjektív tényállási elem”. Érvelése szerint ezek olyan jogi szempontok, amelyek megalapozhatják a Barcelona elítélését.
Lage büntetőjogra szakosodott ügyvéd, aki különös figyelemmel követi az úgynevezett Negreira-ügyet. Közel két évtizede dolgozik Ourensében, és most a MARCA kérdéseire válaszolva elemzi az elmúlt évtized egyik legnagyobb visszhangot kiváltó sporttal kapcsolatos büntetőeljárásának jogi kérdéseit. Készülő doktori értekezésében éppen az ügy középpontjában álló bűncselekményt vizsgálja: a spanyol büntető törvénykönyv 286 bis cikkének (4) bekezdésében szabályozott, sport területén megvalósuló, magánszemélyek közötti korrupciót (egy 45 oldal terjedelmű, jogászkodó ‘védiratot’ Miguel Galán is készített „El Bulo Negreira desde el Derecho Penal”, azaz „A Negreira-ügy mint koholmány – büntetőjogi megközelítésben” címmel – a szerk. gúnyos megjegyzése).
Bejegyzéseiben az „absztrakt veszélyeztetést” említi a Negreira-ügy megértésének egyik kulcsaként. Kifejtené, pontosan mit jelent ez?
“Ez az a kulcskérdés, amelyet sokan nem értenek. A spanyol büntető törvénykönyvben szabályozott sportkorrupció nem az eredményt, hanem a megállapodást bünteti. Egyszerűen fogalmazva: nem szükséges bizonyítani, hogy egy mérkőzést ténylegesen manipuláltak. Elegendő annak bizonyítása, hogy a felek a kedvező bánásmód megszerzése érdekében megállapodtak egymással. Ugyanez a jogi logika érvényesül az ittas járművezetésnél is: nem kell közlekedési balesetnek történnie ahhoz, hogy a magatartás bűncselekménynek minősüljön. Ezért amikor valaki újra és újra azt hangoztatja, hogy „egyetlen manipulált mérkőzés sincs”, az retorikai érv, nem pedig jogi. A törvény ugyanis nem követeli meg az ilyen eredmény bekövetkezését.”
“És itt van egy fontos körülmény: nem pusztán elméleti büntetőjogi tényállásról beszélünk. A spanyol Legfelsőbb Bíróság 2023 januárjában, az Osasuna-ügyben már alkalmazta ezt a rendelkezést. Ez volt az első jogerős ítélet Spanyolországban sportkorrupció miatt. A Legfelsőbb Bíróság pedig teljesen egyértelművé tette, hogy ezek a gyakorlatok akkor is bűncselekménynek minősülnek, ha a futball világában társadalmilag bizonyos fokig elfogadottnak számítanak. Ez a bírói értelmezés tehát már megszületett.”
Azt is írta, hogy a szubjektív tényállási elem szempontjából tarthatatlan az az érvelés, amely szerint a játékvezetői szervezethez kötődő személynek éveken át folyósított, több millió eurós kifizetések célja csupán a „semlegesség” biztosítása volt. Mivel támasztja ezt alá?
“Azért, mert a „semlegesség” kifejezés olyan jogi csapdát rejt, amelybe éppen az sétál bele, aki erre hivatkozik. Magyarázzuk el világosan. A spanyol büntető törvénykönyv 286 bis cikkének (4) bekezdése szerinti bűncselekmény az úgynevezett sportversenyek tisztaságát védi. Egyszerűen fogalmazva azt, hogy valamennyi klub egyenlő feltételek mellett versenyezhessen a játékvezetői rendszerben. A játékvezető pártatlansága nem olyan szolgáltatás, amelyet egy klub megvásárolhat. Ez a rendszer valamennyi csapattal szemben fennálló kötelezettsége. Ha egy klub azért fizet, hogy „biztosítsa” ezt a pártatlanságot, azzal hallgatólagosan azt állítja, hogy a kifizetés nélkül nem részesülne ugyanolyan bánásmódban, mint a többi csapat. És éppen ebben rejlik a büntetőjogi tényállás lényege.”
“Eljárásjogi szempontból a szubjektív tényállási elem – vagyis a kedvező bánásmód megszerzésére irányuló célzat – az elkövető belső tudati világához tartozik. Ezt nem feltétlenül lehet hangfelvétellel vagy beismerő vallomással bizonyítani. Erre szolgál az úgynevezett közvetett, körülményeken alapuló bizonyítás. A spanyol Alkotmánybíróság már az 1980-as évektől kezdődően több ítéletében meghatározta ennek követelményeit: több, bizonyított tényen alapuló körülményre van szükség, amelyek egy irányba mutatnak, és kizárják az észszerű alternatív magyarázatokat. Ez nem a bizonyítás megkerülése, és nem is a vádlottal szembeni vélelem. Hanem jogilag elismert, valamennyi garanciát biztosító bizonyítási módszer.”
“Van itt még egy fontos adat. A Legfelsőbb Bíróság az Osasuna-ügyben, a 1014/2022. számú ítéletében kifejezetten elfogadta, hogy ennél a konkrét bűncselekménynél a szubjektív tényállási elem közvetett bizonyítékokból is megállapítható. Tehát nem valamiféle elvont bizonyítási technikáról beszélünk: létezik olyan legfelsőbb bírósági gyakorlat, amely ezt a mércét kifejezetten a büntető törvénykönyv 286 bis cikkének (4) bekezdésére alkalmazta. Ez saját, spanyol és viszonylag friss ítélkezési gyakorlat.”
“Ehhez társul még egy fontos jogtechnikai körülmény. Az uralkodó jogtudományi álláspont szerint ez a bűncselekmény – ahogyan már említettük – úgynevezett absztrakt veszélyeztető bűncselekmény. Ez azt jelenti, hogy nem a mérkőzések tényleges manipulálását kell bizonyítani, hanem azt, hogy maga a megállapodás ilyen célra irányult. A törvény nem követeli meg a tényleges eredmény bekövetkezését.”
Mi történhetett volna a Barcelonával, ha az ügy nem évült volna el?
“Két területet kell megkülönböztetnünk, mert az emberek gyakran összekeverik őket, pedig eltérő szabályok vonatkoznak rájuk. Az első a közigazgatási és sportfegyelmi terület. A korábbi és a jelenlegi sporttörvény is rendkívül rövid, hároméves elévülési időt ír elő. Ha az ügy nem évült volna el, a Spanyol Sporttanács (CSD) jogsértésenként akár 400 ezer eurós bírságot is kiszabhatott volna, több évre eltilthatta volna a vezetőket a tisztségviseléstől, illetve megvonhatta volna a támogatásokat. A spanyol labdarúgó-szövetség pedig akár bajnoki pontlevonást is kezdeményezhetett volna, ahogyan az a Juventus esetében történt a játékosok értékesítéséből származó könyvelési nyereségekkel kapcsolatos ügyben. Mindez évekkel ezelőtt lezárulhatott volna, anélkül, hogy meg kellett volna várni a büntetőeljárást.”
“A Barcelona egy rendkívül rövid elévülési időt alkalmazó rendszer előnyeit élvezhette, amelyet nem az ilyen jellegű esetekre alakítottak ki. Ez jogtechnikailag törvényes, de megkérdőjelezhető. A büntetőjogi eljárásban Laporta 2003 és 2010 közötti elnöki időszakát elévülés miatt már kizárták a vizsgálatból. Ezért hallgatják meg őt tanúként, nem pedig gyanúsítottként. Ha nem következett volna be az elévülés, ő is gyanúsított lenne, és az eljárás a teljes tizenhét éves időszakot felölelné.”
“Van azonban egy harmadik út is, ahol nincs ehhez hasonló elévülés: az UEFA. És éppen itt rejlik az a valós fenyegetés, amelyet sokan alábecsülnek.”
Ön szerint hogyan viszonyul majd az UEFA az ügyhöz a Real Madrid által megküldött jelentés után?
“Az UEFA eddig megfigyelő álláspontra helyezkedett. Ez az elegáns módja annak, hogy ne kelljen intézkednie, miközben az ügyet sem zárja le. A Real Madrid, a LaLiga és a szövetség által megküldött jelentések azonban arra késztetik, hogy újragondolja ezt az óvatosságot. Ha megszületik a tárgyalás megnyitását elrendelő végzés – amit én gyakorlatilag biztosra veszek –, az UEFA rendelkezni fog azzal a háttérrel, amelyre szüksége van saját eljárásának megindításához. És valamit világosan kell látni: Az UEFA nem vár a spanyol Legfelsőbb Bíróságra. A saját szabályai szerint jár el. Az európai sportfegyelmi döntés akár évekkel korábban megszülethet, mint a jogerős spanyol büntetőítélet.”
Milyen szankciókat tesz lehetővé az UEFA szabályozása és gyakorlata az ilyen cselekmények esetében?
“Az UEFA szankciórendszere széles körű lehetőségeket biztosít: összegében nem korlátozott pénzbírságot, pontlevonást, az európai kupasorozatokból való kizárást, a játékosok nevezésének megtiltását, kivételes esetekben akár címek visszavonását is. A korábbi esetek jól mutatják a lehetséges következmények súlyát. A Marseille-t 1993-ban kizárták az európai Szuperkupából, az Interkontinentális Kupából és a Bajnokok Ligájából. A Fenerbahçe két évre, a Beşiktaş egy évre maradt távol az európai kupaporondtól, a Metalist Harkivot pedig 2013-ban kizárták a Bajnokok Ligájából. Ha a Negreira-ügyben eljutnánk idáig, a kifizetések nagyságrendje és a tizenhét éves időtartam súlyosító körülménynek számítana.”
“És van egy közelebbi, spanyol példánk is. Miután a Legfelsőbb Bíróság sportkorrupció miatt elítélte az Osasuna korábbi vezetőit, az UEFA ideiglenesen kizárta a klubot a 2023–2024-es Konferencia-ligából. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) később megváltoztatta ezt a döntést, így az Osasuna mégis indulhatott. De a lényeg az, hogy az UEFA azonnal és önállóan működésbe hozta saját eljárási mechanizmusát.”
Összehasonlíthatónak tartja ezt az ügyet Lance Armstrong vagy a Juventus korábbi botrányaival, amelyek végül még a megszerzett címeik elvesztéséhez is vezettek?
“Szerkezetüket tekintve különböző ügyekről beszélünk, bármennyire csábító is az összehasonlítás. Armstrong azért veszítette el Tour de France-győzelmeit, mert objektív, analitikai bizonyítékok álltak rendelkezésre: biológiai minták, EPO-használatra utaló nyomok és csapattársak vallomásai. Ezek közvetlen bizonyítékok voltak. A Calciopoli-botrányban a Juventus ellen olyan telefonbeszélgetések felvételei szolgáltattak közvetlen bizonyítékot, amelyek a klub sportigazgatója és a játékvezetői vezetők között zajlottak, és alátámasztották a manipulációt.”
“A Negreira-ügy bizonyítási szerkezete más: sokkal inkább közvetett bizonyítékokra épül. Ha azt kérdezik, melyik a valóban összehasonlítható precedens, akkor nem Armstrongot vagy a Juventust említeném, hanem az Osasuna-ügyet. A Legfelsőbb Bíróság 2023 januárjában hozott ítélete volt az első sportkorrupció miatt született elmarasztaló döntés Spanyolországban. Ebben a bíróság azért alkalmazta a büntetőjogi rendelkezést a navarrai klub korábbi vezetőire, mert más csapatok játékosainak fizettek azért, hogy befolyásolják a mérkőzések eredményét. A Legfelsőbb Bíróság ezzel fontos jogelvet rögzített: az ilyen gyakorlatok akkor is bűncselekménynek minősülnek, ha a futball világában társadalmilag elfogadottnak számítanak. Ez a releváns spanyol jogi precedens. Az értelmezési keretek már rendelkezésre állnak.”
Ön szerint mi lehet a Real Madrid stratégiája azzal, hogy ilyen szintre emelte a Negreira-ügyet?
“A Real Madrid egyszerre több fronton is fellép ebben az ügyben, és szerintem fontos külön megérteni ezeket, mert mindegyiknek megvan a maga logikája. Az első a büntetőeljárás. Azzal, hogy a klub magánvádlóként csatlakozott az eljáráshoz, rendkívül erős eljárásjogi pozíciót szerzett. Teljes hozzáférése van az ügy irataihoz, bizonyítási indítványokat tehet, részt vehet a kihallgatásokon, és ami a legfontosabb: fellebbezhet az ügy megszüntetésére irányuló bármely kísérlettel szemben. Sportnyelven fogalmazva: a Madrid biztosította magának a lehetőséget, hogy a mérkőzést ne lehessen félidőben lefújni. Még ha az ügyészség vagy valamelyik másik vádló bizonytalanná válna is, amíg a Madrid fenntartja a vádat, az eljárás életben marad.”
“A második front a nemzetközi sportjog. Az UEFA-nak és a FIFA-nak megküldött jelentések működésbe hozhatják ezeknek a szervezeteknek a saját fegyelmi mechanizmusait, amelyek a spanyol büntetőeljárástól függetlenül működnek. Ez kulcsfontosságú, és sokan alábecsülik. Az UEFA-nak saját időrendje és saját mércéi vannak. Nem köteles megvárni a spanyol Legfelsőbb Bíróság döntését. A Madrid tudja, hogy ez az út akár évekkel korábban eredményre vezethet, mint a büntetőeljárás.”
“A harmadik front a média és az intézményrendszer. Az ügy folyamatos napirenden tartása a közvélemény előtt klasszikus stratégia annak elkerülésére, hogy az eljárás csendben megszűnjön, vagy jelentéktelen következményekkel záruljon. Ennek nincs közvetlen jogi jelentősége, de nyomást gyakorol valamennyi érintett intézményi szereplőre. Az ilyen ügyekben fellépő vádlók átfogó célja kettős: legalább az egyik területen tényleges szankciót elérni, és olyan precedenst teremteni, amely megakadályozza, hogy a jövőben hasonló eseteket jelentéktelennek állítsanak be.”
“Mivel a három terület egymástól független, ha az egyik úton nem sikerül eredményt elérni, a másik kettőn tovább lehet haladni. Nyilvánvalóan van az egész mögött versenyszakmai érdek is, ezt nem akarom elhallgatni. Jogi szempontból azonban ez lényegtelen. A törvény nem követeli meg, hogy a magánvádló önzetlen indítékból járjon el. Csupán azt, hogy közvetlen érdekeltséggel rendelkezzen, és betartsa az eljárási szabályokat. Ezek a feltételek pedig teljesülnek. Szakmai szempontból ez egy jól felépített eljárási stratégia.”
Ön szerint milyen védekezési stratégiát követhet a Barcelona?
“Ez olyan kérdés, amelyre – minden tiszteletem mellett – nem az én feladatom válaszolni. És ennek van egy fontos oka, amelyet szeretnék külön hangsúlyozni. Az FC Barcelonát, mint minden büntetőeljárásban érintett személyt vagy szervezetet, megilleti az ártatlanság vélelme. Amíg nem születik jogerős elmarasztaló ítélet, a klub jogi értelemben ártatlannak tekintendő. Jogászként nekem erre kell emlékeztetnem, nem pedig előre megállapítanom bárkinek a bűnösségét.”
“Ehhez kapcsolódik az in dubio pro reo elve is, amely szerint minden észszerű kétséget a vádlott javára kell értékelni. Ez két alapvető alkotmányos elv, és különösen fontosnak tartom felidézni őket ebben az ügyben, mert a médiában kialakult zaj könnyen elfeledtetheti ezeket a közvéleménnyel.”
“Mindezek mellett egy gazdasági korrupcióval kapcsolatos ügyben a védelem rendszerint három területre összpontosít. Az első annak vizsgálata, hogy a kifogásolt magatartás megfelel-e a büntetőjogi tényállásnak. A második a jogszabály időbeli alkalmazhatósága. A harmadik pedig a bizonyítékok értékelése, valamennyi eljárási garancia tiszteletben tartásával. Ezek a klasszikus védekezési irányok. Ezen túlmenően a klub védelmét kiemelkedő színvonalú ügyvédi irodák látják el, és részemről nem lenne szakmailag helyénvaló találgatni arról, pontosan milyen stratégiát követnek.”
Ön szerint minek köszönhető a spanyol futball többi klubjának és szervezetének hallgatása?
“Ezzel a kérdéssel óvatosan szeretnék bánni, mert jogászként nem tartom helyénvalónak, hogy az eljárásban részt nem vevő harmadik személyeknek szándékokat tulajdonítsak. Mások indítékainak találgatása ingoványos területre vezetne. Amit viszont elmondhatok: egy folyamatban lévő büntetőeljárás nyomozati szakaszában az intézmények részéről indokolt a visszafogottság. Egy folyamatban lévő eljárás érdemi kérdéseiről nyilvánosan állást foglalni ütközhet az igazságszolgáltatás munkájának tiszteletben tartásával, és akár önálló felelősségi kérdéseket is felvethet.”
“A vállalati és intézményi világban megszokott az ilyen önkorlátozás, és ez nem kizárólag erre az ügyre jellemző. A komoly, megfelelő jogi tanácsadással rendelkező szervezetek óvatosságból ezt a gyakorlatot követik. Ráadásul minden ügyvéd lebeszélné az ügyfelét arról, hogy nyilvánosan kommentáljon egy olyan eljárást, amelyben nem vesz részt, de amelynek közvetett következményei őt is érinthetik. Az én feladatom a jog elemzése, nem pedig mások kommunikációs döntéseinek értékelése.”
Ön szerint végül elítélik a Barcelonát? Ha igen, milyen büntetésre számíthat?
“Nem szeretek folyamatban lévő ügyekben jóslatokba bocsátkozni. A döntés a bíróságok feladata. Azt azonban elmondhatom, hogy az ügy iratai olyan bizonyítékokat tartalmaznak, amelyek indokolttá tették a nyomozás fenntartását, valamint a klub mint jogi személy hivatalos gyanúsítotti státuszát. Ez a spanyol futballban meglehetősen ritka. Ha végül elmarasztaló ítélet születne, büntetőjogi szempontból jellemzően jelentős pénzbírságokra, a támogatásokból és állami forrásokból való kizárásra, a dokumentált összegek elkobzására, valamint az ítélet közzétételére lehetne számítani. Az UEFA sportfegyelmi eljárásában pedig az európai kupasorozatokból való kizárás is felmerülhet. De hangsúlyozom: ezek elméleti forgatókönyvek.”
Végezetül egy személyesebb kérdés. Ön a Real Madrid és általában a futball szurkolója. Hogyan tudja összeegyeztetni ezt a kötődést azzal a szakmai tárgyilagossággal, amelyet egy ilyen ügy elemzése megkövetel? És ha megengedi a kíváncsiskodást: az évek során látott Barcelona-csapatok közül melyik tetszett önnek leginkább futballszakmai szempontból?
“Örülök ennek a kérdésnek, mert fontos tisztázni ezt a kérdést. Igen, amióta az eszemet tudom, a Real Madridnak szurkolok. De a szurkolói kötődésem és a jogászi hivatásom két külön területen működik. Ügyvédként az alkalmazandó jog érdekel, nem pedig a sporteredmény. Teljesen mindegy számomra, ki nyeri a következő Clásicót. Szakmai szempontból az foglalkoztat, hogyan kell értelmezni a törvényt.”
“Ami pedig azt illeti, melyik Barcelona tetszett a legjobban, habozás nélkül válaszolok: Cruyff Dream Teamje. Az volt az egyik legjobb dolog, ami valaha a spanyol futballal történt. Az a csapat megváltoztatta, hogyan gondolkodunk erről a sportról Spanyolországban. A játékuk maga volt a tiszta öröm: a folyamatos passzjáték, a magas letámadás, Koeman hátulról történő játéképítése, Laudrup természetes eleganciája, Sztoicskov szélen vezetett áttörései, Bakero tökéletes ütemű helyezkedése, Romário pedig, aki egyetlen csellel képes volt eldönteni a helyzeteket.”
“Akkor is madridista voltam, és ma is az vagyok, de az ellenfél nagyságának elismerése hozzátartozik ahhoz, hogy valaki tisztességes szurkoló legyen. Guardiola Barcelonája is rendkívüli csapat volt, ezt nem tagadom. De a Dream Teamben volt valami különleges. Az a csapat teremtette meg az iskolát.”
“És éppen a klub történelme, valamint a Barcelona spanyol futballban betöltött szerepe iránti tiszteletből tartom fontosnak, hogy a Negreira-ügyet szigorú jogi alapossággal, indulatok és jelképes leszámolási szándék nélkül elemezzük. A Barcelona olyan intézmény, amely túlmutat bármely büntetőeljáráson. A vizsgált cselekmények meghatározott személyekhez és meghatározott időszakokhoz kapcsolódnak. Nem a Barcelonához mint történelmi eszméhez, nem a szurkolóihoz, és nem a játékosaihoz. Ezt a különbséget minden komoly jogásznak szem előtt kell tartania.”