M. László (mrazo)

Mivel tölti a napjait, Mini?

Attól a naptól fogva, hogy a Lerkendal Stadionban a Real Madrid ellenében lejátszottam az utolsó mérkőzésemet, többé-kevésbé kommentátorként dolgozom egy csatornánál. Ennek már tizenhat és fél éve…

Tagja volt annak a csapatnak, amely 1997-ben legyőzte a Real Madridot…

Igen. Akkoriban Raúl volt a sztárjátékosuk és mi mégis legyőztük őket. Sok lehetőség adódott előttük, de nem tudták kihasználni azokat. Emlékszem, aznap este Chendo volt velem szemben. Míg én elindultam az egyik irányba, ő elindult a másikba; mindkét gólban benne voltam. A televízióban csak úgy kommentálták a történteket, hogy Chendo egész mérkőzés alatt engem keresett…

Ő is itt van, elkísérte a Madridot…

Talán már nem is emlékszik rám, mindenesetre elképzelhető, hogy meglátogatom a szállodában. (nevet)

A Rosenborg a Bernabéuban sem teljesített rosszul…

1-0-s állásnál én szerezetem az egyenlítő találatot. Nagyszerű érzés volt a Bernabéu gyepén szaltóval ünnepelni a gólomat. Végül 4-1-re elveszítettük a találkozót, mert a kapusunk szörnyű éjszakát fogott ki magának.

Mit gondol, mi a különbség az akkori és a jelenlegi futball között?

Amikor megtudtuk, hogy a Real Madrid ellen kell pályára lépnünk, úgy gondoltuk, nincs semmi gond, képesek vagyunk legyőzni őket. Ez a mentalitás mára megváltozott. Ma, amikor a játékosok az első Bajnokok Ligája mérkőzésükre készülnek, s látják felsorakozni a sztárokat, az első gondolat, ami átfut az agyukon, hogy a mérkőzés végén mezt kell cserélni valamelyikkel.

Maga cserélt mezt valakivel?

Nem, nem hiszem (erősen gondolkodik). Nos, ha jobban belegondolok, van egy lila mezem. Azt hiszem a Real Madrid egyik középpályásáé volt. Elő is kotrom majd, hogy egy pillantást vessek rá.

Redondo?

Igen. Emlékeim szerint a garázsban lehet egy fiók mélyén… Előfordul, hogy az ember a fiók mélyére süllyeszt valamit, és igazán soha többet nem gondol rá. Redondo olyan volt egy kicsit, mint Zidane. Kecses, akár egy táncos, és nagyon jól mozgott. Mindemellett persze hihetetlenül erős is volt.

Azt tudta, hogy az Ön első mérkőzése a Real Madrid ellen egyben az első alkalom is volt, hogy Casillast a felnőtt keretbe nevezték?

Igen, láttam egy dokumentumfilmben. Iker épp az iskolában volt, amikor valaki telefonon kereste, hogy közölje vele, utazik a csapattal Norvégiába. Nagyszerű történet.

Két évvel később újra pályára léptél ellenük, ugyan akkor nem találtál be. Az volt a Real második mérkőzése a Lerkendal Stadionban…

Raúl a harmadik percben betalált ellenünk, s ez nekik elég is volt. Az volt az utolsó mérkőzésem – 2000 márciusában vasárnap véget ért a síszezon, és mi szerdán már játszottunk.

Gondolja, hogy ezért veszítettek?

Természetesen, ez az egyetlen magyarázat (nevet). Ettől függetlenül szép emlékként él bennem az a párharc. Az utolsó mérkőzésemet a világ egyik legjobb klubja ellen játszhattam, s húszezer néző búcsúztatott. Emlékszem Roberto Carlos és a teljes Real Madrid állva tapsoltak. Csodálatos és méltó befejezése volt ez a karrieremnek.

A Madrid is őriz néhány kellemes emléket a Lerkendalból. Ezidáig három alkalommal léptek itt pályára, s kétszer végül megnyerték a Bajnokok Ligáját.

Így van. Csak 1997-ben kaptak ki ellenünk.

A norvégok számára mit jelent az, ha a Real Madrid ide látogat?

Különösebben semmit. A norvégok főként az angol labdarúgást kedvelik, és néhányan ismerik a Sevillát. Ha megrendezésre kerülne egy Real Madrid – Liverpool összecsapás, a jegyek bizonyára fél órán belül elkelnének. A madridi játékosok szabadon járhatnának az utcákon, nem tekeregnének körülöttük rajongók százai. Nem lenne akkora őrület, mint mikor Justin Bieber érkezik a városba.

Szégyen, hogy Odegaard nem utazott a csapattal…

Madridban maradt? A játéklehetőségtől függetlenül jönnie kellett volna, már csak a norvég emberek miatt is. Ő egy remek labdarúgó. Csak tizenhat éves volt, mikor csatlakozott a Real Madridhoz és ezzel véleményem szerint rossz döntést hozott.

Kölcsönbe kellene távoznia?

Igen. A kérdés, hogy tényleg elég jó-e ahhoz, hogy a Bundesligában vagy a Premier League-ben játsszon. Talán inkább Belgiumba vagy Hollandiába kellene mennie… Még mindig csak tizenhét éves. A válogatottban is csak tartotta a labdát, de nem indult meg előre. A futballban kockázatot kell vállalnod. Horvátország ellen debütált és a mérkőzés végén megkérdőjelezték a képességeit tekintve, hogy túl ideges volt, az előre adott labdáinak 90 százaléka pontatlan volt, illetve rendre a közvetlenül mellette álló csapattársainak passzolt. Állítása szerint nem volt zavarban, én meg azt gondoltam: „Neked biztosan van valami problémád. Az elismerésért ennél sokkal többet kell letenni az asztalra.” De ismét emlékeztetlek rá, hogy csupán tizenhét esztendős, így egyelőre nincs miért ítélkezni felette.

Nem úgy tűnik, mintha nagy rajongója lenne!

Norvégiában az emberek többsége élénk figyelemmel kíséri a karrierjét. Én, aki 65-szörös válogatott labdarúgó voltam, csak azt mondom, hogy ha a nemzeti csapatban játszol, ennél sokkal többet kell nyújtanod.

Talán az emberek hajlamosak sztárt csinálni olyanokból is, akiknek még nem volt lehetősége megmutatni, mire is képesek.

Igen, rendszerint a híre megelőzi őt, s jelen pillanatban nagyobb is, mint amilyen maga a játékos. Az egyik egykori edzője pontosan így fogalmazott. Talán éppen ezért történik mindez vele, mert a hírneve beárnyékolja mindazt, amit eddig elért.